Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-09 / 37. szám

ban többek között ott látjuk az ultramon- tánok, a feudal-agrariusok és a nemzetiségek gyű le vész hadát, mely nem annyira a közigazgatás rendezése miatt, mint inkább azért akarja megbuktatni a Wekerle minisztériumot, mert ez volt megteremtője az egyházpolitikai liberális törvényjavaslatoknak.

Pedig az egyházpolitikai törvények és a közigazgatás államosítása a leghatalmasabb két eszköz, hogy a művelt nyugotnak utánzandó példájára Magyarországot demokratikus alapokon nyugvó jogállammá szervezzük.

Ezt a processust késleltetni lehet, de megakadályozni nem.

A külföld és a közegészségi kongresszus.

Budapest, 1894. szeptember 2.

A közegészségügyi és demográfiái kongresz- szus megnyitása Budapesten Károly Lajos főherceg ő cs. és kir. fensége, mint ő felségének, a kongresszus legmagasabb védnökének helyettese által, — már magában véve is hatalmas bizonyítéka a rendkívüli sikernek. A kongresszus elnökének, Hieronymi Károly belügyminiszternek tartalmas beszéde megfelelt a magyar államra nézve rendkívül megtisztelő esemény komoly fontosságának. Hieronymi csak egy tényt hagyott — igen természetesen — megemlítetlenül: hogy mióta átvette a belügymi- nisterium vezetését, ő maga tette a közegészségügy haladásának a legbecsesebb szolgálatokat. Ez idő óta mondhatjuk, hogy az állami gondoskodás az egészségügyi reformokra nézve és járványok ellen minden profilaktikus rendszabályok javára a legnagyobb erélylyel érvényre lesz juttatva. A kongresz- szus elnöke a választást erre a díszes polcra ezúttal nemcsak miniszteri állásának, hanem személyes érdemeinek is köszönheti.

Hieronymi Magyarországon a tudom, egészségügyi haladás gyakorlati megvalósítását oly hatalmas és sikeres istápolásban részeltette, hogy nem miniszteri címe, hanem személyes munkája e téren emelte őt e nemzetközi tudományos parlament elnöki méltóságába. Beszéde egyáltalán nem üres ismétlése az ily ünnepélyeknél szokásos megnyitó beszédeknek. Magyarország minden pártja

_2.___________________________________

Higyjók el, rettenetes harc ez, mikor magamat látom ellenem fordulni és érzem, hogy sújt le minden argumentum, hogyan tör össze minden vád, amit magam szórok magam ellen. Es ha ilyenkor egy fegyver volna kéznél . . .

Eh, ne beszéljünk róla. Hisz meg van még a talizmánom. Ez szokott kigyógyitani. Ha nézem ezt sokáig, visszatér lassanként az önbizalmam. Kezdek hinni megint magamban. És elszégyenkezem.

Pedig, ha elröstelkedünk valamin, akkor közel van a javulás.

Oh mennyi rossz éjszakámat fordította már csöndes álomra ez a kis levélke I És mennyi elkeseredett nap felhőit verte széjjel száraz négy levelével 1

Résen áll és igyekszik elnyomni minden -rossz gondolatot. Ha az idegesség felül kerekedik bennem, ha érzékenyül, vagy tompul a hangulatom, kéznél van mindig, hogy helyre állítsa a meghibbant rendet.

Tudom, mit akartok mondani. Hogy hogyan gyógyítaná az idegességet egy talizmán^ — mikor maga az a hit, hogy egy ilyen csöpp jószág segíthet rajtam, már idegességre mutat.

Am jól van, elhiszem. Elhiszem, mert az ellenkezőt megmagyarázni nem tudnám.

Vagy mégis, talán.

Nem abban a négy levélben hiszek ón. Tudom, semmi különbség, ha egy száron három levélke csüng, vagy talán négy. Nem ebben a száraz megfakult levélben hiszek én.

Hanem abban az emlékben, ami hozzáfűző (ik.

egyet fog érteni az őszinte és szives köszönettel, melyet Magyarország apostoli királyának, Ferenc József ő felségének és Károly Lajos cs. és kir. főherceg ő fenségének mondott az elnök. Ha a nép- boldogitás királyi művészete egyértelmű a kulturális, gazdasági és politikai haladás ápolásával, akkor érthető, hogy ő felségét Európa minden népei es uralkodói mintakép gyanánt bámulják e királyi művészet gyakorlásában.

Midőn-a kongresszus megnyitásáról beszélünk, mindenek előtt Müller Kálmán doktor professzorról kell szólnunk, aki mint a kongresszus főtitkára igazi hadvezértalentumot tanúsított a kongresszus munkálatainak szervezésében. A külföldi kormányok képviselői úgy nyilatkoztak, hogy a főtitkár kitűnő szervezői cselekményeit mintának kell használni a jövő nemzetközi kongresszusoknál.

Hieronymi miniszter, a kinek francia nyelven mondott beszéde különösen a külföldi delegáltakra gyakorolt kitűnő benyomást, konstatálta, hogy Magyarország éppen az utolsó tiz esztendő alatt minden téren rendkívüli haladást valósitottt meg, a miről külföldi vendégeink itt tartózkodásuk alatt meggyőződhetnek. •

Az ország minden részében, — mondá Hieronymi a kongresszusi küldötteknek, — és különö- nösen Magyarorszag fővárosában kétségtelen bizonyítékait fogják Önök tapasztalni ennek a haladásnak. Egy aránylag rövid idő alatt nagy vasúti hálózatot teremtettünk Magyarországon, a mit vasúti tarifánk rendkívüli leszállítása segített elő. Nagy terjedelmű vizszabályozási építkezések által kitejedt mocsár területeket, melyek évtizedeken át az egészségre veszedelmes kigőzölgéseket árasztottak szót, termékeny szántófölddé váltóztattunk. E fáradozásaink folytán Magyarország jóléte folyton emelkedett — és a lakosság száma lényegesen megszaporodott.

A kongresszus összejövetele összeesik egy olyan korszakkal, a mely Magyarországon előrehaladó fejlődést jelent és érvényre juttatja azt a tendenciát, hogy a közigazgatás tökóletesittessék, úgy, hogy az ország, institúciói megfeleljenek a személyes szabadság követelményeinek.

A reformok közt, melyek Magyarországon manapirenden vannak, kiváló helyet foglal el az egészségügyi viszonyok javítása. Az összes idevonatkozó intézmények tökéletesítése nálunk oly reform, melyet a nemzet közkívánata követel és a parlament már ismételten sürgetett ebben az értelemben.

TOLNA VÁHMEGYE.

Lehetne egy szál virág, egy csöppnyi szalag, kis csomó hajfürt: ugyanazt a szolgálatot teunó meg valamennyi.

Szimbóluma ez is, az is egy jobb kornak, a min már túl vagyunk. Hanem a mit még, úgy hisz- szük, újra át fogunk élni.

Egy kornak az emléke, a mikor még naivabbak és jobbak voltunk ; gondtalanabbak, de nem ily idegesek; kevesebb volt bennünk a tudás, de kevesebb a szkepszis és a szarkazmus.

Minden férfi szeretne újra gyerek lenni; min- nyájan idegölő, izgató munkának fáradt rabjai, szeretnénk újra egy idyllt végig élni, a minek a végén szarkasztikus mosolyra nem húzódik el a szánk s amit teljes izgalommal, hittel és vágyódással élvezhetnénk végig.

Lássátok, én újra átélem ezt a kort, valahányszor kezembe akad a talizmánom.

És ha baj akad utamba, ő a megmentőm : mert rágondolva, olyan gyerekes merészséggel, fiatalos bohósággal vágok neki, a mi akkor töltött el s a mi ma is átsegít minden hínáron.

És ha magam perbe szállók magammal, azokban a rettenetes órákban, a mikor érzem, hogy száll a sötétség fejemre, hogyan homályosul el a gondolkozásom, akkor is csak ez vigasztal meg.

Mert emléke annak, a mit ez memóriámba visszahi, mindig megnyugtató. Bele ringat a régi hangulatba, kiszedi méregfogait azoknak az ijesztő, ostoba rémeknek.

Utoljára magam is nevetni kezdek :

— Haha, hát ezektől ijedtem én meg ? Ezektől a kitömött, élettelen, fogatlan sárkányoktól ? Hiszen hogy bántanának ezek ? Jámbor mumusok csak, a mivel a kis gyerekeket szokás ijesztegetni.

Az a nyilatkozata is fontos Hieronymi minis- temek, hogy a kormány nem csak szavakat hangoztat, hanem a közegészségügy állami gondozásában a kongresszus munkálkodásának eredményeit komoly figyelembe veszi.

A kormány törekedni fog — mondotta továbbá a miniszter — a közigazgatás minden ágában megvalósítani azokat az eszméket és tudományos vívmányokat, melyekre nézve a higiénikus reformerek működése világosságot teremtett.

Épp ily fontos a miniszter következő nyilatkozata, a melynek valóban nemzetközi fontosságot kell tulajdonítanunk: egy tény különös horderót biztosit a kongresszus tanácskozásainak, az a tény t. i., hogy ama kérdések, melyek minden államra, sőt az egész emberiségre nagy fontossággal bírnak, most a tudomány és az elmélet emberei által közösen tárgyaltatnak azokkal, a kiknek az a hivatásuk, hogy hazájukban gyakorlatilag alkalmazzák a tudományos kutatás vívmányait, eredményeit. A magyar kormány igen nagy előnynek tartja Magyarországra nézve, hogy az idő, melyet a tudományos tárgyalásokon kívül különféle kirándulásoknak szentelnek, alkalmat ad a kongresszus külföldi tagjainak, hogy Magyarországot megismerhessék.

Tudományos és kormánykörökben is felette örvendenek a felett, hogy ezúttal, ellentétben a korábbi évekkel, az angol, francia és amerikai küldöttek részvétele rendkívül élénk. Csak Anglia részéről 80 kiküldött van jelen. Konstatálhatjuk tehát, hogy az utolsó, Magyarországon tartott kongresszus óta Angliának jelenleg Budapesten tartózkodó képviselőinek száma megtízszereződött.

A kongresszusnak a magyar államra és a magyar nemzet kulturális haladására a legörven- detesebb jelentősége van. A nemzet ezzel látható elismerést kap azért, hogy Magyarország a tudományos munkálkodásnak az összes kulturnépekkel közös terén egyenjogú helyet vívott ki a maga számára. A legbókésebb és egyedül áldásos hódítás ez. Hódítás benn a hazában kulturátis gazdasági és tudományos haladás által. Meghódítása továbbá a nagy kulturnemzetek ss kisebb szomszédnépek rokonszenvének-, a melyek a szomszéd magyar államban az alkotmányos szabadság és kulturális haladás ápolását tanulták ismerni. Már ezért is igazi nemzetközi bókekongresszus ez a Magyarország fővárosába összehitt gyűlése a tudomány embereinek. Ezt bizonyítja ő felsége védnöksége is.

_____________1894. szeptember 8.

Te

gnap rossz napom volt megint. A dolgaim közt minden zavart. A telefon csilingelőse egyre háborgatott. A posta egész halom kéziratot hozott, rossz verseket, kétségbeesett novellákat. Hanem a kitől ón vártam cikket, az cserben hagyott. Magamnak kellett összeboronálnom néhány semmit mondó frázist.

Rossz kedvvel mentem ki az utcára. Ott szürke ég fogad, kergetődző felhőkkel, leverődő köddel.

Hogy ne kelljen néznem, kávéházba menekültem. — Olvasni kezdtem, beletemetkeztem a Lloydba. Hanem a gondolataimtól nem tudtam szabadulni. Kinn csepegni kezdett. Oh ez az idő, ez az idő. Okom nem volt rá, de összeveszekedtem a pincérekkel.

És, a hogy megint az utcára értem, úsztam megint kellő közepében annak a fatális hangulatnak, a mi visszatart a munkától, rabjává teszen ostoba tépelődóseknek és lassanként vonja homályba minden ép részét a fejemnek.

Ma — tiszta vagyok újra. Jó kedvű, derült. Csak olykor vibrál a gondolataim közt egy-egy töredéke a tegnapi csüggedésnek.

A talizmán tette mind, higyjótek el, a talizmán tette csupán.

Boldog vagyok, hogy hangulatát érzem megint azoknak a napoknak. Látom azt a rövid hajú barna lányt. A kit szerettem és nem akartam neki megvallani.

Olyan jó szivü, olyan türelmes, olyan kedves volt.

Tőle kaptam ezt a négylevelü lóherét.

B—y L—ó.