Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-08-12 / 33. szám
TOLNA VÁRMEGYE. 1894. angnsztns 12. ban a polgári községek azámára kiadott magas miniszteri „utasítás“ 16. §. d) pontja és 21. §. a) pontja értelmében csakis ott és akkor lehet a vármegye közigazgatási bizottsága utján állami segély- zésért, de nem a község kötelezettségeinek teljesítése alól való felmentése mellett tisztán állami intézkedésért folyamodni, a hol s a mikor az illető község törvényes kötelezettségeinek teljesítése után részletes költségvetési tervezettel és számadással igazolja be azt, hogy a törvénynek az ovodai építésre és menház fentartására vonatkozó szabványai a foganatosításnál a község anyagi erejét túlhaladják. Mindezeknek előrebocsátása után — miután nem arról van szó, ha váljon a létesítendő kis- dedovodai intézmény üdvös-e ? a gyermekek men- házi kellő ápolása és felügyelete áldásos-e? hazafias szempontból a két intézmény pártolandó-e ? hanem a kérdés úgy áll előttünk, akarjuk-e kényszer nélkül végrehajtani a szentesített törvényt ? van-e annyi hazafiság bennünk, hogy az elől, amit meg kell tennünk, ki ne térjünk ? — most már a községi elöljáróság köteles először megválasztani a képviselőtestület által utasításai értelmében a kisded gyermekek sorsa iránt érdeklődő női tagokkal kiegészítendő felűgyelőbizottságot; másodszor: megállapítani a képviselőtestületi határozatra való hivatkozás mellett a kisdedóvónői, illetőleg menház- vezetőnői fizetést és kiállítani a szabályszerű dijle- velet; harmadszar : kibérelni az utasításoknak lehetőleg és a helyi viszonyoknak minden esetre megfelelő és kisdedovodai célokra alkalmas épületet s annak tulajdonosával a szerződést megkötni; negyedszer : egybeállitani ez alapon az 1894-ik évtől kezdődőleg a kisdedovoda ill. menház költségvetését. Az elv magasztosságánál, a Hazafias buzgó- ság szülte intézkedés elodázhatatlan, mert Magyar- országon a kultúra terén sok a mulasztás és nekünk a magyar állameszme létesítése és megerősítése tekintetében e mulasztásokat pótolnunk kell; a halhatatlan Eötvös báró szavaival élve „sokat kell tennünk rövid idő alatt.“ Mindenek előtt szükséges, hogy a három kisdednevelési tanintézetek egyike létesittessék minden községben. A három tanintézet közötti különbség csak a névben és pénzben rejlik; de mindegyik egy célra tör, mindegyik ovoda, gyermekkert. A kisdedovoda 800 frtos fizetésű óvónőt és 120 frtos dajkát, mintaszerű berendezést igényel és legkevesebb 11 hónapig működik; az állandó menedék- ház pedig ettől és az ideiglenes menedékháztól csak abban tér el, hogy előbbinek működési ideje 8—10, utóbbinak 6—8 hónap, s hogy a vezetőnő mellé dajkát adni nem okvetlenül szükséges s e A doktor mind a tiz ujját le fogja nyalni utána, gondolám és mosolyogtam, Mari is mosolygott, mintha ugyanazt gondolta volna ő is. Pont öt órakor belépett a doktor. Mázsányi kő hullott le a szivemről. — Egészen magunk vagyunk, kedves doktor ur, mondám. Néhány jó ismerősünk, kik sajnos ... Itt közbevágott férjem, ki a kényszer hazugságot sohasem szerette és mondá: — Minél kisebb a kör, annál kedélyesebb. A doktor mosolyogva vágott közbe * — S ha szivünk tiszta. Tréfa és nevetés közt ültünk asztalhoz. Karját kértem a doktornak s Emmát vele szemben ültettem. Károly szorgalmasan töltögette a bort, Erzsiké leányom meg savanyuvizzel szolgált. Ebédünket a doktor pompásnak találta. A borjucomb gyönyörű volt. Napoleon se mosolyoghatott szebben az egyiptomi pirámisokra, mint a doktor a combra. Velem együtt Emma és Erzsiké is mosolyogni kezdtek s a pompás pecsenye szemlátomást fogyott. A doktor gyenge oldalát tehát eltaláltam, s miután Frigyes nagybátyánk azt szokta mondani, hogy a doktor szereti a hegy levét is, férjem arról is gondoskodott. Jó badacsonyi, majd finom sashegyi került az asztalra. Az ebéd végeztével a szomszódszobában kávét ittunk és az urak szivarra gyújtottak. Károly mellett évi állandó fizetése csekélyebb összegben állapítható meg. Községeink buzgóságától, hazafiságától, áldozatkészségétől fog függni, ha váljon önszántukból tisztelik-e a törvényt, vagy pedig hatósági kényszerrel keli-e őket az üdvös intézmény létesítésére szorítani. Tolna vármegyében ez utóbbira talán nem lesz szükség. A közegészségügy államosítása.* Felbátorítva a folyó évi augusztus hó 5-én a „Tolnavármegyó“-ben megjelent vezércikk által, a t. szerkesztő ur engedőimével bátor leszek a szőnyegen levő tárgyhoz szerény képességemhez képest hozzá szólni. Jól esik nekünk provinciális, vagy jobban mondva falusi orvosoknak, ha velünk a nyilvánosság terén foglalkoznak. Mert nem tarthatom helyesnek ama közmondást, hogy : az a legjobb gazda- asszooy, a kivel legkevesebbet foglalkoznak, mert az országos közegószsógügygyel eddig vajmi kevesen törődtek, és a kik törődtek, csak azért tették, hogy legfelsőbb helyen minél hamarabb túl essenek a potemkini falvak kicifrázásával. A közegészségügy ezen színházi drapériájával felcicomázva, a statistikai adatok megbizhatlansága olyanná degradálta ezeu kulturális intézményt, hogy ezt sem az 1876. törvény, sem a ministeri rendeletnek bármily nagy halmaza jóvá tenni nem bírja. Itt a rendszert kell változtatni. Mert Goethe szeriut, mielőtt egy régi épületen folyton foltozgatunk, jobb ha halomra döntjük, és helyébe alapostól újat építünk. De akkor az építkezés alulról felfelé történjék, és pedig kellő symetriával, a viszonyoknak és a talajnak megfelelőleg. A nagyméltóságu belügyminister ur intentioit a közegészségügy terén ismerjük, kormányzásának rövid ideje alatt e téren sokat tett. De bármennyit is javítson, sok idejébe és még több türelmébe fog kerülni, mig a közegészégügy terén annyit javíthat, a mennyit elődei — nem ugyan rossz szándékból, mint inkább a helyzet alapos nem ismerése, vagy félreismerése miatt — rontottak. * Lapunk múlt számában, a mennyire egy vezércikk keretében lehet, megpendítettük a közegészségügyi reformok mielőbbi keresztülvitelét. Ha mást nem is értünk el, községi és körorvosaink érdeklődését sikerült felkeltenünk. Közülök egyik azonnal sietett elmondani hosszas működése folytán észlelt tapasztalatait. Cikkét, mely a közegészségügy teljes államosítása mellett tör lándzsát, közöljük egész terjedelmében, s egyúttal kijelentjük, hogy örömmel nyitunk tért az orvos ur kollegáinak is véleményük tárgyilagos elmondására. bocsánatot kórt a doktortól, hogy félórára távoznia kell, de sürgős teendői vannak. És ez való is volt mert ellenőrzés végett kellett a kerületben szétnéznie. Erzsi szó nélkül szaladt el a szomszédba Be- rónyiekhez és Marit, a szakácsnőt egy órai sétára engedtem el. Midőn mind eltávoztak, magara is engedel- met kérve negyedórára megszöktem. De nem mentem el hazulról, hanem lábujj hegyen lopóztam az éléskamrába. Ott leültem a konyhaszékre. — Jóízűen evett ivott, gondolám. Ha csak egy kis hálaérzet van benne, úgy azonnal megkéri Emma kezét. De — igy hangzott a kétely — nincsenek-e olyan emberek, kik az ilyen meghívásnak nem tulajdonítanak semmit s kiket valóságos mesterség lenne megnyerni valami ügynek ? Az asztalon szerteszét egy néhány babszem hevert előttem. Markoltam belőle és mondám: — Ha páros, akkor ezek ma jegyesek lesznek. Megszámláltam a babszemeket. — Huszonhét volt Tehát páratlan. Először nem számit — vólelkedtem — egyszer páratlan volt. Másodszor tizennégy volt. Három a tánc. Annyira elvoltam merülve a babszem orákulumába, hogy se nem láttam, se nem hallottam, egyszerre két erős kéz ölelt meg és valaki megcsókolt. Megrémülve kiáltottam fel. A félhomályban úgy tetszett, mintha katona állana előttem. — Kicsoda maga ? mit akar ? — rivaltam rá. _____________________________ 8. 18 76-ig az országban nem ismertek codificalt közegészségügyet, a mi e téren történt, csak mindig veszélyes járványok pillanatnyi elfojtása miatt lett rendeletileg kiadva, és úgy, a hogy, végrehajtva. 1876-ban legális színezetet adtak ezen cultu- rális mostohának, nem sokat gondolva vele, az országba kilökték, mint valami gazdátlan jószágot, hogy ki-ki csináljon vele, a mit tud, nem törődve népünk indolentiájával, annak apatikus szokásaival, babonaságra hajlandó természetével. így történhetett az, hogy a közegészségügy nemcsak dologi, hanem személyi részét minden megye, minden város és minden falu úgy interpretálta, a mint azt szájaize megkívánta. így történt az, hogy az országban 1894. év második felében még mindig kétszáz orvosi kör betöltetlen, másik kétszáz körben az orvosokat kiéheztetik. Ilyen körülmények közt hogy lungál a közegészségügyi gépezet, ezt a problémát megfejteni, nem tudom, milyen logarithmusokkal lehetne. Nem akarom e becses lap igen tisztelt olvasóit reájok nem igen nagy érdekkel biró rekrimi- natiokkal untatni, hanem sietek soraimat bezárni azon határozott állításommal, hogy országunk köz- egészségügye csak akkor és úgy prosperálhat, ha az egészen államosittatik. Nemcsak a kör- és községi orvosok, azaz a személyi rész, hanem az egész közegészségügy minden hozzátartozóval állami felügyelet alá helyeztessék. Mert csak is úgy mehet ezen elodázhatlan culturális intézmény népünk vérébe és húsába át. Eltekintve az adó- és katonaügytől, melynek vezetését és felügyeletét az állam már régen kezében tartja és kérlelhetetlen szigorral végrehajtatja, bátor vagyok csak a tanügyet felemlíteni. Alig egy pár éve, hogy az állam az iskolakötelezettséget kimondotta és állami tisztviselői által a törvény szigorú végrehajtását ellenőrizteti. — Az is igaz, hogy a köznép az első években zúgolódott a reája kirótt iskolamulasztási büntetés vagy bírságok miatt, de nézzük, ma már mennyire apadtak az iskolamulasztások, úgy, hogy sok községben betegségen kívül, egész tanévben alig akad mulasztó. Mondja ki a magas törvényhozás közegészség- ügy dolgában : salus reipublicae suprema lex esto, bízva népünk józan felfogásában, bízva nemzetünk törvényt tudó tiszteletében, rövid idő múlva ott leszünk, a hol e tekintetben a nagy Németország van. A községi- és körorvos a reá bízott kötelességeit örömmel, teljes odaadással és ügybuzgóság- gal fogja teljesíteni. Mert állását és létét nemcsak csupán a kenyér iránti küzdelem nehezíti, hanem még sokkal nagyobb mértékben a szélmalmok elleni Állásba vágta magát és mondá: — Nagy Pál, huszárkáplár. — Mit akar ? — Parancsára, -- viszonzá, Mari meghívott mára borjupecsenyére. — Mari ? I — mondám boszusan — megtiltom, hogy szeretője a konyhába jöjjön. — Hisz nem szeretőm, hanem nővérem, viszonzá a hadfi. — Nővére ? kiálték felháborodva — az nem igaz! A nővért nem szokták úgy átölelni és megcsókolni, mint ön tett az előbb. Férjem különben sem engedi, hogy hozzánk idegen jöjjön. Jó lesz, ha elhordja az irháját. De nem tágított, hanem kacérkodni kezdett a borjupecsenyóvel, mely az asztalon volt s melyet estére hidegen akartam feltálalni. — Távozzék, vagy segítségért kiáltok. Utálat, harag és düh fogott el. — Segítség! — kiálték. Gyilkosok, betörők, rablók 1 A huszár látta, hogy ennek fele sem tréfa, kiugrott a konyhaajtón. A doktor és Emma ijedten jöttek. Mit tevő legyek most ? Az igazat nem mondhattam meg. Ossze-vissza beszéltem, hogy kisértetet láttam és megvagyok rémülve, végül ájulást színleltem. Leányom fájdalmasan felsikoltott, midőn engem e helyzetben látott, de ón igy gondolkoztam mignnban
