Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-07-22 / 30. szám
2. TOLNAVÁBMEGYE. 1894. julius 22. dani, hogy a magyar állam épületének külsejét ki kell fősteni piros-fehér-zöldre és az épület belülről akár összeroskadhat ? A nemzeti aspirációk részben megvalósultak már, részben meg fognak valósulni. Még akkor is, ha az ellenzék egy része a hátsó ajtón ismét kibúvnék. Mert az eszméket megölni nem lehet. A szabadelvű és nemzeti eszme az a protoplazma, mely körül államéletünk minden sejtjének le kell rakodnia. Erre kell törekednie a nemzet képviselőinek, de nemcsak utólagos beszámolókban, hanem ha a kérdések ily irányban való megoldása szőnyegre kerül. Es mielőtt, különösen a nemzeti párti képviselő urak beszámolójukat elmondanák, jó lenne arra gondolni, hogy a mai kor gyermeke mindig tanulni akar és soha sem akar felejteni. A röpke tűzijáték nem csinál hatást, ha reá bocsájtjuk annak a napnak a sugarait, melynek neve: Igazság. POLITIKAI HÍREK. — Wekerle a politikai helyzetről. Wekerle miniszterelnök augusztus hó 6-án érkezik Nagybányára a bányászati kongressusra és a reákövetkező napon választói előtt részletesen fog nyilatkozni a politikai helyzetről. Nagy-Bányáról a miniszterelnök kocsin Máramaros-Szigetre megy és onnan augusztus 9-én Lukács kereskedelmi miniszter kíséretében Beszkiden át Lembergbe utazik a kiállításra. — A községi törvény már elkészült a belügyminisztériumban és azt Hieronymi belügyminiszter még azj őszi ülésszakban .benyújtja a képviselőháznak. Ha egyszer pedig ezzel a közigazgatás reformjának alapját lerakják, akkor azon csakhamar fel fognak épülni a közigazgatás körébe tartozó egyéb szükséges reformok is. — Ki lesz a jövő pápa? A múlt napokban a pápa betegségéről s közeli végéről szárnyalt hírek arra indítják a párisi Figarót, hogy intse a francia kormányt, tegyen meg már most mindent arra nézve, hogy a jövő pápa ne a most mindenható hármas szövetséeg kreatúrája, hanem Francia- ország iránt barátságos érzelmű ember legyen. „A hármas szövetség korifeusai Romában már most is azzal kérkednek, — mondja a Figaró — hogy párthiveik szavazatai a jövő konklávón határozottan biztosítják az ő szájok ize szerinti pápa választását. Ledochovszki, Franciaország esküdt ellensége, az olasz kollegákat is reméli megnyerni, bár az olasz kardinálisoknál a vallási kérdés után első fontosságú kérdés, minő lesz a viszony a Vatikán es a Quirinál közt ? A jóvő pápa fenntartja-e a szentszék jogait ugyanazzal a kérlelhetetlensóggel, mint elődei? Vagy ellenkezőleg bókülékeny pápa lesz-e, ki békés egyetértésben akar maradni az olasz királysággal? A hármas szövetség tehát csak harmadsorban érdekli az olasz bibornokok túlnyomó többségét. TÖRVÉNYKEZÉS. A szegzárdi kir. törvényszéknél végtárgyalásra kitűzött bűnügyek: 1894. évi julius hó 24-én. Schneiker Jakab ellen súlyos testi sértés miatt. Witt Ferenc, Witt Ferencnó és özv. Witt Ferencné ellen testi sértés miatt. Körtési Imréné ellen lopás miatt. Dubicsanotz János és Liebhauser István ellen súlyos testi sértés miatt. Kacz Dániel, Kacz Dánielnó és Sárközy Já- nosné ellen okirat hamisítás miatt. 1894. évi julius hó 26-án. Id. Kovács Gyula ellen becsületsértés miatt. R. Monori József ellen súlyos testi sértés miatt. Markovics György, Csullag József, Gyenei József és Kumpert Károly ellen hamis vád miatt. Pesti János és Szabó József ellen lopás miatt. Jäger János ellen halált okozott súlyos testi sértés miatt. Vörös Vendel ellen lopás miatt. Sáfrán György ellen lopás miatt. Petó János ellen hivatalos hatalommali visszaélés miatt. Pálinkás András ellen lopás miatt. Rein Jakab ellen lopás miatt. Hírek. — Személyi hírek. Széchenyi Sándor gróf főispán 6 heti szabadságra ment s ezalatt, mint helyettes, a főispáni teendőket Simontsits Béla alispán végezi. — Dr. Kramolin Emil egészségi állapota, mint örömmel értesülünk, annyira javult, hogy már elhagyhatta a vörös kereszt kórházat, a hol eddig gyógykezelték és Pöstyénbe utazott, az ottani gyógyfürdő használatára. Kívánunk neki mielőbbi teljes felgyógyulást. — Selcz József kir. törvényszéki elnök évi rendes hat heti szabadság ide jének igénybe vételére folyó hó 16-án körünkből eltávozott. A kir. törvényszék vezetései távolléte idejére Ágoston István kir. itélőtáblabiró cim és jel- leggel felruházott kir. törvényszéki biró vette át. Pedig hiába I A mai kor gondolkodó fiát szép frázisok tűzijátékával félrevezetni nem lehet. Mondjanak azokban a beszámoló beszédekben még oly gyönyörű körmondatokat a tisztelt képviselő urak, a hallgató emlékezik a tegnapra, s a tettet keresi, nem pedig a szóbeszédet. Épen ezért mi nem tulajdonítunk olyan nagy politikai fontosságot a beszámoló beszédeknek. Nem tekintjük azokat fővárosi laptársaink mintájára „országos eseményeknek“, s a mint nem voltunk meghatva Ap- ponyi Albert gróf ur nemzeti aspirációval szépitgetett frázisaitól, ép úgy nem leszünk meglepetve pld. Eötvös Károly radikalizmusától, Horváth Gyula szabadelvüségétól vagy a nemzeti pártiak liberális ultramontániz- musától. Oh, nem az Önök beszámoló beszédei számolnak be nekünk, hanem az Önök cselekedetei, tisztelt képviselő urak! Beszélhet nekünk Apponyi Albert gróf ur az ő egészséges és Magyarország megrontott (!) közvéleményéről — ez az egész országban felhangzott közvélemény nem felejti el és nem bocsájtja meg Apponyinak soha, hogy miként az 1001 éjszaka halásza, ő is maga rettent vissza az általa felidézett szellemektől és a szabadelvüségnek és később a magyar nemzetnek ügyét cserben hagyta . . . Ilyenkor jó emlékezetű urak beszélnek kalks- burgi jezsuita iskoláról, meg sok egyébről s hozzáteszik azt az ismert francia mondást az első szerelemről . . . Nem rekriminációk, hanem program- mok, nem szónoklatok, tettek kellenek e nemzetnek. Nem a betegségről szóló előadások, hanem gyógyszer. Es épen ebben különbözik pld. Hieronymi beszéde Apponyiétól, Ugronétól s a többi nemzeti és szabadelvű hősökétől. Vagy talán az akarja a nemzeti erő javulását, ki bezárja a gyógyszer- tárt, mert a helyes medicinát más orvos irta ? Avagy elég rámutatni a betegségre és hallgatni a gyógyszerről ? Elég azt monAkkor reméltem és hittem, hogy a te szived is értem ég, s úgy éreztem, hogy szerelmünk napja teljes pompájában ragyog ... De jaj, azóta beborult fölöttem az ég. Mennél jobban pörkölt oda künn a napsugár, annál sötétebb lett itt benn szivemben. Kívül izzadtam — nem röstellem megváltani, mert hisz te is izzadtál, édes, s izzadtunk mindnyájan — belül meg reszkettem, dideregtem félelmemben, hogy elveszítem szerelmedet örökre. Ne hagyj tovább e kínzó bizonytalanságban, oh mondd te is ki, a mi sziveden fekszik. Nyugtass meg drágám, hadd halljam ajkaidról azt az üdvözítő szót, a melyik borús egemre megint a boldogság tündöklő napját derítené föl. Mit jelentsen ez a tiltakozó kézmozdulat ? Azt akarod vele mondani, hogy nem szeretsz? Ah, értelek már, téged boszant ez a sok hasonlat a napról, mikor minden napfény nyel úgyis torkig vagy már. De én szerelmem, mihez hasonlítsam magamat ? Jeges tengerhez vagy hideg tushoz ? Mindenesetre meglehetős szezonszerü hasonlatok volnának, de épen nem találóak. ügy, úgy, csak töröld az izzadságot homlokodról, énrám is nagyon ráfér. Sóhajtozol egy csöpp hidegvíz, egy kis uszoda után ? Szép ábránd, de mit csinálnék én akkor az én vallomásommal? Hiszen nem vagyunk tengeri fürdőn, a hol hölgyek és férfiak együtt lubickolhatnak: itt egy hosszú palánk választja el a két viz medencét, hogyan kiabáljam én azon keresztül, hogy szeretlek, hogy imádlak, édesem ? 1 Maradjunk csak itt, hiszen úgyis mindjárt végezek. Nem azárt. mintha már csak kevés mondani valóm volna vissza; oh az én szerelmemről eltudnék beszélni akár holnap estig is, csak az az átkozott meleg ne volna! Hidd el angyalom, ez az idő még a vallomásoktól is elveszi az ember kedvét, olyan kiállhatatlan. De végezzünk már egyszer. Elmondtam, hogy melegben, hidegben egyaránt szeretlek s épen ott akadtam meg, mikor téged szólítottalak föl, hogy válaszolj vallomásomra. Ismételném ezt a fölszóli- tást, ezt a kérelmet, de attól félek, hogy válaszod ebben az afrikai forróságban nem úgy ütne ki, a hogy ón szeretném, s a hogy te magad is tennéd gondolkodásra és érzelgésre hasonlíthatatlanul alkalmasabb hűvös napokban. Én elmondom még egyszer, hogy szeretlek, édes búzavirágom; elmondanám még százszor is, de látod, ott a kioszkban tántid elvégezte a fagylaltozást, s kövér kezeivel integet felénk, hogy indulhatunk már haza felé. Nos, hát menjünk. Úgyis későn van már; a nap ott a sziklás bérc mögött lenyugodni készül. Hanem látod, kedvesem, milyen különös sárga színben ragyog még most is a helyett, hogy elpirulna, a mint alkonyaikor illenék. Azt mondják, ez annyit jelent, hogy még jó sokáig nem kapunk esőt s elég ideig lesz módunkban szidni az átkozott, istentelen forróságot. Szomorú jóslat, ugyebár ? Gondolkozzál édes, vallomásomról, a mint én folyton rólad gondolkozom. Mire ezen a poros utón végigmegyünk, el kell válnunk. Mikor elválunk s bezárul előttem kis ajtód, én még mindig szerelmemről álmodozom: oh jusson neked is eszedbe s gondolj arra a szerencsétlenre, a ki izzadva vallott neked szerelmet harminchat fokos melegben. Indigó-pinty. Asszony világ. Csak fürdőzni. — Ugyan édes nagysád — mondá Brezovai ur Kendenó ő nagyságának — nem tudna valami orvosságot nőmnek ? Kegyed okos asszony, jó barátnője nőmnek, s mindenre tud kádenciát! — Hát Jolán beteg ? — De milyen beteg 1 Járványos lett nála — az egészség s mégis fürdőbe vágyódik; a Galant- hay Elemér felesége ifjúkori ismerőse volt, s minthogy az fürdőzik, hát feleségemnek is kell. Galant- hayné Balaton-Füredre megy, hát Jolán sietett az orvoshoz. — Doktor ur, Balaton-Füredre kell mennem, ajánljon valami betegséget. S a doktor ajánlott! Azóta szörnyen panaszkodik, hogy beteg, hogy árt neki a városi levegő 1 — Biz ez nem kis dolog! Nem-e ? Én csak nem hagyhatom itt a hivatalt! Itt is kell élni, ott is! Azután ón egy nyáron alig bírom kiállani feleségem s gyermekeim nélkül! A lakás olyan kietlen, barátságtalan: a vendéglőben a pincérekkel kell mérgelődni, tudom tavalyról !
