Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-01-14 / 3. szám
2. TOLNA VÁRMEGYE. 1894. január 14. jai helyébe az az egységes, tömör, nemzeti társadalom, melynek tagjait, mint magyarokat, testvéreket, hazafiakat .a legszentebb eszmének : a hazaszeretetnek kötelékei, ennek az egyedüli evángeliumnak bilincsei, kötik össze ? Forduló ponton. Veszedelmes játékot űz velünk a természet. Egy ideig dédelgetett gyermeke voltunk, két kezével szórta ránk áldását, úgy hogy megéltünk mi, de dusásan az édes anyaföld adományaiból Megéltünk gazdagon s jó módban s csoda-e, ha mi a kiválóan földmives nemzet édes-keveset törődtünk az iparral. Osoda-e, ha e tekintetben elmaradtunk a nyugati mívelt államoktól ? Hiszen nem volt reá szükségünk, de meg volt is időnk iparral törődni, a mikor török-tatártól kellett magunkat megóvni, mikor a nemzeti fennállást s önállóságot kellett védelmezni Bécs ellen, s a mikor a nemzeti konszolidáció nagy munkájáról volt szó I S a dédelgetett gyermektől elfordult az anyatermészet. Szeszélyes, mostoha kezd velünk lenni s most már két kezével ver bennünket! Búzánknak híre s zsákja járt kerek e földön; borunk legkeresettebb volt minden világrész torka előtt; marháinkat keresték a tenyésztők, s vágók! S ma ? Eljátsztuk szerepeinket f Amióta Amerika ösrengetegeit arany kalász tenger hullámozza be, amióta Oroszország elárasztja Európa piacát búzával, azóta a nemzetközi piacon nem mi játszuk a prímet! A mi termésünk nem is hangadó már az árváltakozásban, s hozzá évról-évre rósz termés, üszög, rozsda. A hegyoldalak gerezdjeit elpusztította a fil- lokszera ! A hol azelőtt a drága nedüs bogyó volt az inda terűje, ott most jámbor tengeri torzsa vagy vadvirágos lóhere szo- morkodik 1 Marháinkat tüdővész, körömbaj s isten tudja milyen kór pusztítja 1 Osoda-e ha kezdik a farsangot, ő már nem tud semmiről, s nem emlékezik semmire. Kis leányos reményei vakmerő álmát alussza már. Mi ölte meg ily korán ? Talán az a néhány kanálka fagylalt ? Vagy az a kis téli léghuzam? II. Álarcos bál után volt. Már a reggeli hajnal kezdett hasadni az égen, a teremben pedig elhalt a zsivaj, elült a lárma. Nagy a tolongás a ruhatár felé! Vékony a lakcipő s érzékeny a nagy úri láb, ha rá hágnak. — Bocsánat! — Ügyetlen! — Uram! — Rendelkezésére állok! — Báró Karagyay Imre vagyok. — En Demóndy Árpád. — »Angol királynő.“ — Eszterházy utca 15-ik szám. S Karagyay báró nem ügyetlen ember. Golyója épen szivén találta a hevesvérű ifjút, kinek balsorsáról pár evvel ezelőtt oly sokat beszéltek. Édes anyja fehér lepedőben hozta haza a cinkotai erdő téli bozótjai közül. Egy véletlen lábrahágásért — egy élet, és egy jó anya szivének örök seb. III. Hires báli alak volt. Nem rendeztek elite bált, vagy pikniket, melyről hiányzott volna. Szépségét i pusztulunk-veszünk ? Hiszen mi a természet szeszélyétől függünk, az elvette a betevő fala- i tot, szegények leszünk, mint a templom egere! Tisztába kell jönnünk végre, hogy hivatásunk, mint őstermelő nemzet lejárt! A mikor orosz búza szorítja a mienket, a mikor olasz bor pótolja a mienket, a mikor a Balkán államok marhája kell a mienk előtt, — le kell számolnunk ! Igenis, nekünk az ipar terére kell vetnünk magunkat, hogy ne legyünk kitéve a természet szeszélyeinek, a végzet csapásainak! A mi kisleányos iparunk — egy jövőnek halvány álma — korántsem pótolhatja azt, a mit a mezőgazdaság terén vesztettünk! Segíts magadon s megsegít az isten is, e mondat a nemzetekre is ráillik, — s bezzeg azon kellene kezdeni, hogy az ipart decentralizálni kellene! Magyarország ipara ma majdnem teljesen a fővárosra szorítkozik, holott a vidék pusztul! Talán sehol a szegényedés nem öltött oly aggasztó arányokat, mint nálunk Szeg- zárdon! A mi egyetlen jövedelmi forrásunk bedugult, s ez a város rohamosan aláha- nyatlik! Ezen a lassan csenevésző betegségen csak egy medicina segít: az ipar, a nagyipar 1 Első sorban az állam van hivatva egy gazdag vidéket megmenteni a végenyészettől 1 Szegzárdot még megtudná menteni egy hadkiegészítő parancsnokság, valamely nagyobb fajta vállalat: dohánygyár, huskon- zervgyár (eddig nálunk csak egy van, s a honvédelmi miniszter szívesen kötelezi magát 200 ezer frtnyi évenkénti megrendelésre, a marha meg itthon értékesíttetik), cukorgyár, (berlini tőkepénzesek örömmel építenek cukorgyárat, 5 ezer hold répatermelés lesz 5 évre biztosítva) szóval olyan intézmény, a mely ne csak munkát nyújtson, de a gazdáknak is működési teret teremtsen ! Szívből üdvözöljük tehát azt a mozgalmat, mely városunkban megindulóban van dicsérték, táncát bámulták. Csupa kellem volt minden mozdulata, csupa bűbáj minden fordulata. A csárdást úgy járta, hogy hat megyében sem akadt párja s győzte akár hajnal hasadtáig. Körülrajongták, ünnepelték, mint egy királynőt s ő csak nevetett rajtok. Voltakóp szegény leány volt, de nagyon szép. Szépsége lett az átka! Egy báli ruha ki sem telt apja egy havi fizetéséből, hanem azért ott volt minden bálon ; ott kellet lennie. Szinte hiányzott volpa. A fiatalok ösmerték, várták, s neki jól esett az örökös udvarlás, a folytonos tömjónezós! Hogy ne! Ifjú mágnások karján keringte körül a termet, gazdag gentry fiukkal ropta' a csárdást, s mamája szentül hitte, hogy megtalálják köztük a parthiet. Másnap reggel fáradtan, bágyadtan, még az ágyban olvasta a saját nevét mindjárt a grófkisasz- szonyoké után, mert hát ebben a demokratikus világban övék külön az elsőség szabadalma. De mindjárt azok után következett elsőnek s néha még a ruhája is le volt Írva (kifizetve azonban nem volt). Hires báli alak volt, de hát jó sokáig az volt. Farsang múlt, farsang jött, s ő folyvást hálózott. A rendező jogászokból már ügyvédek, a technikusokból mérnökök lettek s ő még mindég hálózott 1 A táncrendek egész múzeuma diszitó már üvegszekrényét, hanem azért ő még mindég gyüjté. Bossz nyelvek tudják csak, hogy hányadik évfolyama következett a farsangi iskolának! Túl van már a fiatal lányok évein, túl az első menyecske-korszakon is. Szépsége is kezd fogyni, nem s társadalmi utón akarja az ütött sebeket behegesztenj! Vajha siker koronázná, vajha ez a város újra felemelkednék régi gazdagságába. Verus. Emeljünk emlékszobrot Klapka György tábornoknak! Dicső szabadságharcunk egyik legfényesebb alakjának, Klapka tábornoknak, jeltelen sírjára hi- ván fel honfitársaink figyelmét, egy felállítandó síremlék költségeire való gyűjtés megindításakor oly széles körben megnyilatkozott a i kegyeletes hála éfzete az elhunyt halhatatlan hős iránt, hogy a bizottság a sokoldalú biztatásnak engedve elhatározta, miszerint ív gyűjtést immár kiterjeszti a Klapka tábornoknak Komáromban, fényes hadvezéri szereplése színhelyén emelendő emlékszobor költségeire is. Klapka György szelleme nem szorul ugyan emlékre. Örök időkre világit az, mint a nap, mely kisugározza áldásos fényét és melegét. Halhatatlan a névtelen hős is, ki életét a szabadság szent eszméjének szentelő; minden idők előtt nagy az ő neve, ki ezreket vezetett, buzdított és lelkesített a világeszme érdekében. Ő nem szorul emlékoszlopra, de igenis szükségét kell bogy érezzük mi, kik az élet realismusá- ban rászorulunk minden emlékre, hogy lelkünk impulsust, elménk örök tanúságot merítsen a múltakból. Klapka tábornok, Komárom hős védője, hazája földjében jeltelen sírban nyugszik. De kegyeletünk ott őrködik a sírnál, kegyeletünk nemcsak síremléket, de fényes emlókszobrot is fog emelni a dicső elhunytnak. E szózat tetté fog válni és nem kételkedünk benne, hogy minden magyar hazafi hozzá fog járulni ama óhajunkhoz: í Emléket a halhatatlan hősnek, emléket Klapka tábornoknak ! Hogy a gyűjtés szigorúan ellenőrizhető legyen, a bizottság akként intézkedett, hogy a gyüjtőivek számoztassanak és a budapest-terézvárosi pénztár bélyegzőjével megjelöltessenek. Tehát egyedül az a gyüjtöiv tekinthető hivatalosnak, mély a nevezett pénztár bélyegével van ellátva. A gyűjtött összegek átvételére egyedül a budapest-terézvárosi takarékpénztárt hatalmazta fél a bizottság. Hazafias tisztelettel kérjük tehát a pénzt közvetlenül a „Budapest-terézvárosi takarékpénztár, Budapest, Andrássy-ut 5 szám“ címére elküldeni. Azonban az ellenőrzés csak akkor ejthető meg pontosan, ha a számozott gyüjtőivek a bizottsághoz visszakerülnek. — Azért kérjük a gyüjtőiveket a „Klapka-emlék bizottság irodája“ címére, Budapest, V. Gyapju-utca 10. alá ha üresen is, ajánlott levélben visszaküldeni.’ A takarékpénztárban begyült pénzösszegeket a hírlapokban fogja a bizottság nyugtázni. is rezeg már úgy minden kis izma csárdás közben, mint hajdan — csak a hire maradt meg, hogy még hálózik ! S ismét eljött az uj farsang — s ő már nem bálozott. Atyja tönkre ment a báli ruhák miatt; de biz ő nem hiányzott, már senkinek ! Nem emlegették, s megszűnt a hires alak lenni! Elkeseredésében lett hírhedt alakká 1 IV. Eégi nóta, fiatal az asszony, öreg a férj. A férj inkább aludnék otthon, de a felesége kedvéért bálba kell mennie. Mulat az asszonyka, táncol, a férj az étteremben, kvaterkázik, mert nagy örömére ismerőst fogott. Szabad a vásár! Az a hetyke bajuszu főhadnagy ugyancsak udvarol a menyecskének, folyton körülötte forog s vele táncol. S következik a másik bál, a főhadnagy újra ott van; és következik egy piknik s a főhadnagy megint csak ott van. Jött egy álarcosbál s a főhadnagy azon is ott van! De hát az asszonyka ? Az is ott van ! Szimatol az öreg nr, keresi a feleségét, vájjon ott van-e ? Nem lehet, hiszen a nővéréhez ment ki Újpestre s ott is marad holnapig. Mindamellett bántja a nyugtalanság, s elmegy az álarcosbálba: körülnézni. Ejnye, az a díszes dominós hölgy, de hasonlít hozzá az alakja, a főhadnagy is sokat sürgölődik-forgolódik körülte. Nagysága az, szemei is olyanok. Nagyon meglepi a féltékenység s a féltékeny férj, ha öreg, rosszabb a fiataljánál. Fúrta
