Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-06-17 / 25. szám
TOLNAVARMEGYE, 1894. junius 17. mórt lenni, ez ma már az állam harca az egyházzal, a törvények harca a dogmával, a nemzet harca egy osztálya ellen. E kérdéstől íög a haza egész tovább haladása s fejlődése s ez nem lehetne jobb kezekbe letéve, mint dr. Wekerle Sándor kezeiben. y POLITIKAI HÍREK. — Tolnavármegye és a kormány. Vármegyénk vezórférfiai, Széchenyi Sándor gróf, Apponyi Sándor gróf és Perczel Dezső, a kormány válság alkalmából miniszteri és államtitkári állásokra komoly kombinációba jöttek. így Széchenyi Sándor gróf főispánt és Apponyi Sándort a földmivelési miniszteri tárcával, Perczel Dezsőt pedig a belügyminisztériumban az első államtitkári állással kínálták meg. Mindhárman azonban a felajánlott állásokat nem fogadták el. Perczel Dezső kijelentette, hogy a képviselőházban az alelnöki széket óhajtván megtartani, a felajánlott politikai államtitkári állást nem fogadhatja el, mert különben az alelnökségről le kellene mondania. A dombóvári járás ünnepe. — Főszolgabírói 10 éves jubileum. — Szép és lelkes ünnepélyt ültek Tamásiban, e hó 12-én. Szénáid Mór járási főszolgabíró, főszolgabírói működésének 10 éves jubileuma volt e napon, a melyen a legőszintóbb tisztelet és rokon- szenv jeleivel találkozott a fáradhatatlan tevékenysége, erélye és igazságszerelete által annyira népszerű jubiláns. Az ünnepélyre megjelentek a dombóvári járáshoz tartozó összes községek küldöttségei : a jegyzők és elöljárók, — a központból: Si- montsit8 Béla, alispán, Kurz Vilmos, árvaszéki elnök, Pap Gyula árvaszéki ülnök, Simontsits Elemér Il-od aljegyző, Forster Zoltán III-ad aljegyző; vidékről Döry József, Döry Vilmos, Döry Jenő, Döry Pál, br. Jeszenszky László, Lamm Pál, Lé$a Zeno stb. továbbá a tamásii intelligencia kivétel nélkül teljes számban. Délelőtt 10 órakor vette kezdetét a dombóvári járási jegyzői egylet által a jubiláns főszolgabíró tiszteletére megtartott diszgyü- lés. A diszgyülést Cholnoky Lajos ozorai jegyző nyitotta meg. Indítványára Kerbolt István regölyi jegyző vezetése alatt Szabó Mihály szántói, Hesz Pál tamásii, Reizner Béla kónyii és Zsigmond Gyula pincehelyi jegyzőkből álló küldöttség menesztetett a jubilánshoz, ki a nagy számú jelenlevők viharos éljenzése közben érkezett a terembe. A járásbeli jegyzők nevében Cholnoky Lajos, az egylet elnöke szépen előadott, tartalomdus beszédet intézett Szénáidhoz, mely beszédben kiemelte Szénáidnak a közigazga2. _________________________________ S ünnepelték. A nők róla olvasták le a párisi divatot; ő adott irányt a budapesti ízlésnek. A váci utca hemzsegő zsivaja egyhangú volna nélküle ; a Kugler kávétracsjai unalmasak, ha ő nincs ott! Olyan igazi nagyvilági hölgy! Senki több ele- gánciával nem tudott a fíakkerben ülni, mint ő. — Senki e színházi látcsövet nem tudta több eleganciával kezelni, mint ő ! Nem volt az a sport lady, aki a lóversenyen több szakértelemmel és érdeklődéssel beszélt volna a lovakról, mint ő; s nem volt az a született bálkirálynő, aki a báltermet jobban tudta volna uralni, dekoletált ruhába szoritott karcsú termetével, mint ő ! Egy Figáró volt nő alakban: Figáró itt, Fi- gáró ott! Szüntelen látták, folyton szerepelt. Sétált, kocsizott, fogadott szalonjában és a turfon. Ott volt minden jótékony gyűlésen és hangversenyen . . . . s mégis csodálatos: ismerték önök azt a szemre való menyecskét ? Eltűnt, nyomtalanul eltűnt! Eltűnt a parkettről, a turfról, a jégről, az aszfaltról a páholyból. Eltűnt! Hova lett ? — Gyermek van a házban 1 # Van egy mesterség úgy hívják, hogy angyalcsinálás, pedig lényegében véve angyalgyilkolás! tás emelése és javítása körül szerzett kiváló érdemeit és ama szeretetet, a melylyel az egész járás ő iránta viseltetik, egyúttal pedig átnyújtotta a jegyzői egylet ajándékát: a díszalbumot, a mely a jegyzői egylet összes tagjainak arcképét tartalmazta. Az üdvözlő beszédre Szévald elérzékenyülve mondott köszönetét, mire Cholnoky elnök, megköszönve a megjelenteknek a részvételt, a diszgyülést bezárta. Délben ugyanezen helyiségekben batikett volt, a melyen 150-en vettek részt. A bankett kitűnő hangulatban Lató János prímás zenekisérete mellett folyt le. Természetesen nemcsak válogatott ételekben es italokban, hanem sikerült tosztokban is volt nagy bőség. Az első felköszöntőt Cholnoky mondotta az ünnepeltre, ki viszont a járás jegyzői karát éltette. Utána Kerbolt a vármegye szeretett alispánját éltette, mire Simontsits Béla általános éljenzés közben a jubilánsra, mint ifjúkori barátjára emelte poharát. Szóltak még-Döry Pál, Bach Jenő, Jeszenszky László báró, Kurz Vilmos, Németh Ferenc plébános az ünnepeltre, Bobits Antal Madarász János közjegyzőre, a társaság legidősebb tagjára, Parragh Béla a távollevő megyei főjegyzőre: Madarász Elemérre, Szévald Gruber Iván járásbi- róra, mint a járási igazságszolgáltatás fejére, Früh- wirth Jenő Döry Józsefre emelte poharát. A bankett 5 órakor ért véget. Számos üdvözlő távirat érkezett, köztük gróf Széchenyi Sándor főispántól, FördSs Vilmos tiszti ügyésztől, dr. Novák Sándor tb. főjegyzőtől, Orosz Endre főszolgabírótól, Vargha Lajos, Haypál Sándor árv. ülnököktől stb. TÖRVÉNYKEZÉS. A szegzárdi kir. törvényszéknél végtárgyalásra kitűzött bűnügyek: 1894. évi junius hó 19-én. 1988/94. Kruner Sámuel ellen sikkasztás miatt. 2235/94. Vargyas János és Horváth József ellen okirat hamisítás miatt. 2234/94., Szeremlei, Kovács Sándor ,ellen súlyos testi sértés miatt. 2433/94. Haan Jakab ellen zsarolás miatt. 1894. évi junius hó 21-én. Heckman Emil, Pák János, Tóth András és Csősz Imre ellen súlyos testi sértés miatt. Kesztl János ellen súlyos testi sértés miatt. Haaz Ferencz ellen sikkasztás miatt. Történelmi hangverseny Szegzárdon. Midőn tavaly a hírlapokban olvastuk azokat a magasztalásokat s dioséreteket, melyekkel azok Káldy Gyulát s kis művósztársaságát elhalmozták, sokan azt hitték, hogy ez csak túlzás, csak hírlapi jóindulatú reklám. Nemes mesterség ez ! Érteni szép szerével az útlevél megírását a menyországba az ártatlan faty- tyuk számára ! Mert az öreg anyókánál kifelé áll a rudja minden kisdednek e cudar világból. S többet csak nem lehet kívánni havonkinti 3 forintért, aminthogy oly gazdagon eteti a gyermekeket, hogy szerencsésen meghal. A külváros ronda utcájában, valami rozzant kulipintyóban, büzhödt viskó, penészes pinceodujában van az intervátus. A deszkázatlan padlón, puszta gyékényen, glédában egymásmelleit fekszik egy csomó gyermek. Együttvéve is alig adnak egy félembert. Kegyetlen asszonysziv elvonta tőlök az anyaemlőt és holmi rongy félékből szívják az összement tejet. Isten óvja sírástól e porontyokat! Teletömik a szájukat azzal a rongy pamattal, hogy majd meg- ful. S még sem szabad megfulniok. Hadd fízesen értök az anyjuk legalább félévig havi gázsit, akkor azután legalább megértek annyira, hogy gyalogszerrel mehetnek a másvilágra. De ha jó kenyi az anya a kereket, hamarabb is eljutnak, még pedig amúgy egy kis batyuba! Kiviszi az ördöngős asszony a temetőbe s a sirásó egy kis borravalóért ad a kis halottnak egy va- kandturásnyi helyet az anyaföldben ! Jobb is ott nekik! S ha a kegyetlen anya ellátogat gyermekéhez nem ismeri meg a sok közül. Mind egyforma az ő Szegzárd közönsége e hó 10-én meggyőződhetett arról, hogy | lapok nem túloztak, sőt talán még eleget sem mondtak, mert ez a hangverseny csakugyan páratlanul áll a magyar hangversenyek történetében úgy tárgyára, mint érdekességére nézve. S ha a hangversenyterem most ez egyszer nem látott oly nagyszámú közönséget, mint azt mar Szegzárdon megszoktuk, sem a művészeken, sem Szegzárd művelt közönségén, hanem mindkettőjükön kivül eső, előre nem látott körülményeken múlt, de különösen azon, hogy maga a hangverseny eszméje csak 1—2 nappal előbb merült fel s sokan csak vasárnap reggel a hírlapokból értesültek arról, amit másutt már hetekkel előre öles falragaszok szoktak hirdetni. S hogy a siker ekkora is lehetett, nagyrészt Krammer Vilmos szegzárdi derék könyvkereskedő buzgalmának köszönhető, ki e pár nap alatt fáradalmas erőlködést fejtett ki, hogy a sikert biztosíthassa. S hogy milyen érdeklődés támadt a hangverseny iránt, bizonyítja többek közt az is, hogy Ocseny- ből is egy kis csoport kuruc érzelmű polgártárs nem sajnálta a fáradságot s költséget, hogy a hangversenyre Szegzárdra beránduljou. S nem is bánták meg. Pontban 8 órakor megjelent Káldy Gyula, Várady Sándorral, és utóbbi kellemes és erős baritonjával, előbbi pedig remek zongorakiséretével már az első pár perc alatt megnyerték a nagy közönség rokonszenvét. Várady énekén azonnal meglátszik a kitűnő iskolázottság, pompásan tud a hangjával bánni, hogy a majd mólabus, majd meg szilaj ku- rucdalok szívhez szóló melódiáival elragadja hallgatóságát. Nem is akart végé-hossza lenni a tapsnak, valahányszor a színpadon megjelent, s több darabot meg is kellett ismételnie, noha azon a gyorsaságon, melylyel a műsor egyes pontjai egymásután következtek, meglátszott, hogy Káldy hamar át akar esni az egész előadáson. 0 tudja, miért. A hangverseny iránti érdeklődés egyik főtárgya a tárogató volt. Még kevesen ismerték Szegzárdon ezt a hangszert s legtöbben a tört. regényekből ismerték, a hol mint a harci zene egyik legkiválóbb hangszere szokott szerepelni. Legtöbben tehát a Wagner Biehárd fülhasogató zenéjének egyik múlt századbeli előhírnökét vélték benne, sőt egyes idegesebb hölgyek már előre féltek, hogy az az ismeretlen hangszer nem-e lesz bántó hallószerveikre nézve. Mindenki tehát feszült figyelemmel várta a 8-dik pontot, mely szerint a Rákóczy-nóta tárogatón volt előadandó. Midőn Maier A. az ő hangszerével belépett, halálcsend lön, s mindenki csudálkozva látta, hogy a tárogató tulajdonképen egy meghoszszabbitott klarinét. De midőn megszólalt, az emberi hangot oly nagyon megközelítő szavával rögtön belopódzott mindenki szivébe, s visszafojtott lólekzeítel hallgatszámára, csak az a kérdés, hogy él-e még ? S ha a boszorkány megmutatja azt a csontvázzá aszott kis purdét, amelynek apró csontocskáit valami hártyaféle vonja be, ha látja azt a mákonytól ragyogó, kidüledt kis szemeket abban a koponyává soványo- dott kis fejben, egy tízest nyom az anyóka markába. — Mily jól néz ki! Mondja az anya. Az ördög cimborája megérti! Csak úgy susogva mondja: — Szegény nem soká győzi már ! Halkan, lopva mondja, mert zsindely van a házon és sok gyermek van a házban ! * A szép Lola! A szép kis Lola! Valóságos táncoló istennő az operában s amellett egy trikós madonna! A ballett a színpad kaviárja s a ballet- kar maga egy ínycsiklandó assziet! Sok is az ínyence ! A kuliszak habituei csodákat meséltek róla! Elpirult, ha azt a szót hallotta; cabinet par- tikulier; s mégis lábainál, látta az arany ifjúságot! Vallottak neki szerelmet, nem hitt a férfiak szavában ; küldtek neki ragyogó ékszereket, nem szédítette el ragyogásuk. Maradt az örökké megközelíthetetlen trikós angyal. Az operaház fényes termeiből szerény otthonába sietett; a selyemtricot karton ruha váltotta fel; pedig ajánlottak arany hímzésű selyemruhákat
