Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-06-10 / 24. szám
1894. június 10. Wekerle. Tehát Welcerlének kellett jönni, hogy végre legyőzze, a századok óta ármánykodásban és cselszövésben duslakodó Bécset 1 Tehát Wekerlének kellett jönni, hogy sok század szomorú tapasztalata után megmu- tassa, hogy Árpád nemzete tulajdon képen nem fejőstehén némely kiváltságosak számára, amely csak az ő kedvűkért áll fenn, hanem, hogy annak emlőin a haza minden gyermeke táplálkozhatik. íme, a demokrata Wekerle, ez a szerény polgár, akit a legmagasabb polcra az a kicsinység emelt, hogy e haza pénzügyi helyzetét egyensúlyba hozta, akit az az igénytelen körülmény támogat, hogy magyar minisztert soha igy nem szerettek, ez a puritán ember, akinek csak tehetsége, becsülete s vasszorgalma van, ez a Wekerle legyőzte a bécsi kamarillát, melyet Róma és bizonyos mágnások támogattak. Mert Wekerle újbóli meghivatása a liberalizmusnak győzelme, de egyszersmind Magyarország emancipációja a bécsi befolyás alól. Második lemondása pedig az elvhűség legszebb diadala volt. Megszűnt a gyámság, megszűnt a kiskorúság. A Khuen-pucs is a mi győzelmünk. Legények voltunk a gáton. Hősök és férfiak 1 A közvélemény áramlata, s a szabad- élvüség áradata elsöpörte a vakandturáso- kat, amelyekben a Zichy Nándorok meg az Apponyik áskálódtak ; mert hát a Zichy Nándor futkározása az audiencia után igazi szánalmas vergődés, az Apponyi perronje- lenete meg egy tréfás küzdés. — Milyen más fegyverekkel küzdött Wekerle. Rá sem hederitett az intrikákra; az igaz, egyenes utón, a tiszta becsület, s hazafíság utján haladt előre I Egy uj Botond, aki az igazság fegyverével döngette Becs várát, s egy uj Lehel, aki a liberálizmus kürtjébe fújt s az egész nemzet feleszmélt. A mi bölcs, a mi lovagias, ami igazságos királyunk vitte őt diadalra. Számolva az ellenzék zavargó, setéiben bujkáló lármájával, kísérletet tett. Kereste az arany _1________________ Másik különbözet — csekély dolog ! — Hogy Isten mondá : »ime ne, Itt van Szent-Lőrincz, lezte post Dorogh! Ez légyen élted édene /« Nekem pedig Szegzárdot adta Kies paradicsom gyanánt, De Évánk boldogit dicsőén Mindakettőnket egyaránt 1 ... Ha más különbség e szerint nincs : Hát éljen Szegzárd és Szent-Lőrincz! Éljenek a jó asszonyok I Kik úgy szeretnek, mint mi ketten, — Tolnamegyében itt rekedten: — Legyenek mind--------mind boldogok ! Bo rzsák Endre. Tóth Kálmán emlékezete. Nem ércszoborban, dalban él a költő, Hírének porlatag szobor kevés; A csillagokba dal szárnyán repült ő, Éltében érte már dicsőülés, Dicsőült szellem nézz alá a mennybül: Magyar szivekben visszhangzik dalod; E memnon-szobrod áll és össze nem dűl, Mig rajta nép hévül, nép andalog. középutat: bukjék Wekerle, csak a liberálizmus győzzön. S a kísérlet nem sikerült, mert a bölcs király előtt a tanácsadók s Bécs szava felett is nagyobb súlya volt a nemzet szavának, s a nemzet újra Wekerlét ajánlotta. S Wekerle második megbízatása azt hirdette, hogy: 1. Belügyeinkbe nem engedünk befolyást se Bécsnek, se Rómának. 2. Hogy a liberális eszmék feltétlen diadalt arattak. 3. Hogy e nemzet nagy férfiaihoz méltó, mert méltatni tudja őket. S Wekerle ha nem akarja oszlopát, fegyvertársát elejteni, hogy inkább megy, semhogy nélküle maradt volna, ez már nem bukás, ez a legnagyszerűbb politikai jellemvonása e századnak, ez a legnagyszerűbb győzelem. — Talán a magyar levegőben is fekszik valami. Mert alig, hogy ő Felsége, az első tüdő magyar levegőt szívta, alig, hogy az ő fénye beragyogta a politikai ködöt, fölengedett a fagyasztó dér, s üditó harmat ülte meg a láthatárt. Mintha a magyar légkörben magyar érzés rejlenék. Milyen más volt Bécsben a helyzet s hogy kitisztult Pesten. Bécsben a Wekerle felvonulása a Burgba valami kínos vergődés volt, Budán látogatása a királyi kastélyban mindig egy lépés volt a diadalhoz. Budán a magyar király szemével nézte Wekerlét 6 Felsége, a magyar szellem, a magyar gondolkozás, a magyar környezet, a magyar légkör, mely tisztább, őszintébb és igazabb, mint a bécsi, végre tisztára festette a helyzetet* hogy ez a loyalis nép, e hű alatvaló, e szerető jobbágyok, a király érdekeit védik a nemzetével, de minden ármány, cselszövés és fondorkodás nélkül. S mégis ime újra fordulat: Eánjfy bízatott meg kabinet alakítással. Szilágyit el akarják ejteni, s tán Wekerle is megy. Tehát ismét személyi okok 1 Szilágyi, az a nyilt, hajthatatlan jellem, az az egetverö lángész, az a jogászi tehetség, aki nem ismer engedményt, alkut, hanem csak igazságot és jogot, az az alak az ő önállóságával szálka Bécsben ! Ott nem ily emberek a kedveltek. ___________TOLNA VÁRMEGYE. Mi sír eped ve árnyas bokrok alján ? A költő lantján „a bú s szerelem Feslő szivével jő az ifjú s a lány, „A sápadt asszony“ búsan megjelen. Majd hervad a táj, hulldogál virága, Az idő őszre jár: „Fütyül a szél,“ S a kedves dalnok borongós világa Úgy megkap és úgy a szívhez beszél. „Lemondani! Lemondani:“ a sorsod, Mert hajh, „az árvalányhaj elveszett;“ De kik szegezik ezt a nagy koporsót ? Kik hóhérolják ezt a nemzetet ? Költő önsorsát nem siratja gyáván, — Hazát sirat, hogy oda a tavasz! Az aradi tizenhárom halálán Felzokog: „Mit faragsz ács, mit faragsz?“ Ilyés próféta szállt tüzes szekéren, — A költő szárnya dal s tűzben ragyog; Tüzet fog a dal milliók szivében, S száll szájrul-szájra a „Ki volt nagyobb ?“ Templom fölépült, állt a hála-oltár, Feltámadásunk áldott ünnepén ; Áldás rád! E templomnak papja voltál — Hányán buzdultunk lantod énekén! S a nemzet remegett két napon at. Féltette Wekerlét, vajon kénytelen lesz-e Szilágyit, kabinetje oszlopát, elejteni ? Wekerleé a győzelem ! Az ő másodszori meghívása bizonysága annak, hogy rászorultunk mi is, de Bécs is, s másodszori lemondása bizonysága volt annak, hogy a nemzet nem csalódott benne, egy nemes, egy tiszta jellemet bálványoz. De Khuen kijelölése, Wekerle másodszori meghivatása, s Bánffy megbízatása is, mind a liberálizmus győzelmét hirdetik, mert ha Wekerle megy is, de a reformok megjönnek dicsőséggel. Mert kabinet megy, kabinet jön, de a szabadelvű eszmék diadala kétségen felül áll, hiszen ő Felsége is ez alapon biz meg minden kormányt. Mi nem féltjük a szabadelvű eszméket. A liberálizmus zászlaját a király emelte fel, ki merné kezéből kiteperni f Emelt fővel, büszke mellel nézünk a főrendiház elé, mert a győzelem ott is biztos, s örökke Wekerle dicsőségét hirdeti. Győzött tehát a liberálizmus a kleriká- lizmuson, győzött a magyar közvélemény a reákció felett. És a harcban s az elv győzedelmé- ben a dicsőség és babér Wekerle és társai mellett első sorban a szabadelvű pártot illeti meg, a mely egy nagy és lovagias nemzet többségét méltóan képviselve, magatartásában férfias önérzetet, öntudatos büszkeséget, komoly méltóságot, nemes erélyt, szigorú elvhűséget és előkelő felfogást és ízlést tanúsított, mig Apponyi és Ugrón e nemzeti küzdelemben Polonyival és Vajaival járván karöltve, gyászos és szánalmas szerepet játszottak. Az eszmék diadala ez, a milyet keveset vívott ki e nemzet ezredéve alatt, 'és e nagy, szinte nemzetet megrázó tusából emelkedik ki, a liberális eszmének győzelmével s dicsfényével: Wekerle Sándor. VARMEGYE. — Tolnavármegye közigazgatási bizottsága e hó 14-én, azaz csütörtökön délelőtt 10 órakor tartja havi ülését. S ki lágy dalodra és lángénekedre Nem látta a virághozó tavaszt: Nevető Múzsád gúnyos, játszi kedve Keserűséggel ostorozta azt- — Hol rég kihamvadt szenvedély föléled, Te honszerelmed ott ég a színen, S magyar kebel, magyar nyelv, magyar élet, Tanít szeretni a hazát híven. „Nyelvében él a nemzet!“ E szent ige Égett apostol, lelkes ajkadon, Sok meddő szivet megtermékenyite, S gyümölcse pirkadt: az irodalom. Munkában edzi izmát Magyarország, Élet van ott, hol tespedés lakott, S fent és alant szép lelkét, nyájas orczát Köszöntnek a „Fővárosi Lapok.“ Áldozni Vesztatüznél a hazának, Megnyílt az ország szentelt csarnoka; S hol a hűek imái égre szállnak, Saruidat megoldva lépsz oda. Szabadságért, jogért az ősi honban Bátor lélekkel büszkén síkra kelsz, És neved ott ragyog a Pantheonban, A mint hazát s szerelmet énekelsz-
