Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-06-03 / 23. szám
IV. évfolyam. Szegzárd, 1894. junius 3. 23. szám. Előfizetési ár: Egy évre . . 6 frt — kr. Fél évre. . . 3 „ — „ Negyedévre . I „ 50 „ Egy szám ... . 12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: . Főmunkatárs: Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfize- I tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megillapitott | árszabály szerint számittafamksj Salto mortale.’" —lk. Ne csűrjük, ne csavarjuk, ne tagadjuk és ne szépitgessük, hanem valljuk be teljes nyíltsággal, hogy valóságos salto mortale az, a mi jelenleg a magyar politikában történik. Magyarországon az írni és olvasni tudókon kezdve minden ember már hetek óta lázas izgalommal kiséri a politikai élet eseményeit és fejleményeit. Valósággal idegemésztÖ látvány tárul elénk. Majd kedvező és biztató, majd pedig Hióbhirek, melyek szétoszlatnak minden reményt és bizodalmát, érkeznek Bécsből hozzánk. Feszült figyelemmel révedez tekintetünk Bécs felé és a politikai időjóslóknak egész légiója keletkezett, kik a bécsi légkört és a bécsi felhőket tanulmányozzák. .Aggasztó jel, ha valamelyik miniszter felutazik Bécsbe, az is aggasztó, ha nem utazik és Budapesten marad. Aggodalom és csüggedés közepette lesi a magyar nemzet, hogy az ő legfontosabb és legszentebb érdekei minő sorsnak néznek elébe ? hogy miként döntenek Bécsben ? Türelmetlenül és nagy lelki izgalomban várunk, kutatunk és remélünk. Válság lesz-e vagy megnyugtató kibontakozás ?-------Es miért e sok izgalom, töprengés, kétség és küzködós ? Talán azt akarta a nemzet, a mihez nincs neki joga ? Talán háborút üzenni készült és azért e nagy riadalom és tanakodás ? Talán közjogi vagy hatalmi kedvezmények kivívásáról van szó, melyekre az ország eddig igényt nem támaszthatott? Talán belviszály és forrongás dúl az országban, melyek orvoslást sürgetnek ? Nem, távolról sem. Hát akkor miért ez óriási küzdelem, ez a nagy tusa, miért legjobbjainknál e nagy erőfeszítés, miért ez idegbontó izgalom, miért van ez a salto mortale? Egyszerű és megszégyenítő a felelet. A magyar nemzet akaratának óhajt érvényt szerezni — ez az egész. Lángeszű államférfiak és lelkes, hű fiai e hazának intézik Magyarország kormányzatát. Államférfiul bölcsesség és lángoló honszerelem vezeti őket. Az, a mit akarnak és az a mit tesznek és már megalkottak, üdve és dicsősége e honnak. Es ezek a férfiak, * E cikk a tizenkettedik órában Íratott. Lapunk zártakor vettük a nagy politikai fordulat hírét, a mikor a lap már készen állt; de e fejtegetések még most is érdekkel bírnak. követve magasratörő szellemük és hazafias érzületük sugallatát, eszméket hirdettek, melyek újak ez országban, de az egész művelt világ már befogadta őket; eszméket hirdettek, melyek közelebb vigyék hazánkat a Nyugothoz, a civilizációhoz, két magasztos eszményhez, melyek az emberiség közkincsei: a fölvilágosultsághoz és a szabadsághoz. r Es a magyar nemzet, követve nemes hagyományait, szabadságszerető néphez illő lelkesedéssel üdvözölte ez eszméket, melyek alig hogy elhangzottak, valóságos diadal utat tettek az országban, népgyüléseken és meetingeken, a vármegyék és városok tanácstermein, irodalmunkon és a sajtón keresztül. Az egész országon a szabadság üde levegője terjedt szét és virágokat fakasztott, melyek társadalmi és politikai élet tünkbe jól eső illatot árasztottak. Es Magyarország képviselőháza hű kifejezője lett az általános nemzeti érzületnek és a gyászvitézek törpe hadával szemben kétszer is fényes diadalra vezette a kormánytól fölvetett és a nemzet által felkarolt eszmét, melyhez a korona jóváhagyása is járult. A magyar nemzet pedig e hóditó hadjárat után oda jutott, hogy akaratának nem képes érvényt szerezni. A nemzet akarja, hogy egységes, erős és szervezett legyen, hogy nemzeti jellegét kimutassa és erősbitse, hogy az állam tekintélyt óvja és emelje, hogy az állampolgárokat az egyenlő jogok és intézmények erős kapcsa forraszsza egybe. Ezen akaratát, a midőn törvényes tényezőkkel legális módon kifejezi, nem tudja végrehajtani. Egy testület, mely nem képviseli a nemzetet, nem a népet, mely ósdi jogoknak köszöni létezését, állott a nemzet és a korona közé! És most a korona kezében van a döntés. Az alkotmányos magyar király, hisszük, meg fogja hallgatni hű népét, a most körülötte álló hű magyar tanácsosait és teljesíteni fogja a nemzet akaratát. Az egész művelt világ érdekkel és ro- konszenvvel kiséri a szabadságszerető magyar nemzetnek egy igaz ügy védelmében kifejtett vívódását és küzdelmét. Csak irigyeink és ellenségeink vannak ejlenünk, tele fondorlattal és kajánsággal. Csak ezek, tisztelt tőszomszédjaink, nem akarják belátni azt, a mit a nagy olasz államférfin, Crispi is egy interwiew alkalmával pár nap előtt hangsulyozptt, hogy Magyar- országon a szabadelvű politikai irány, mely most annyi akadálylyal kétségbeesetten küzd, nemcsak hazánk sorsára bir döntő befolyással, hanem a szabadelvű törekvéseknek bukása következményeiben még a hármasszövetségre is kihathat. Nehéz helyzetben nehéz a küzdelme Magyarország miniszterelnökének. Mint Herkules küzd a nemzet illetékes képviselete által hozott határozat érdekében az illetéktelen, nemzetellenes beavatkozásokkal szemben. Egy nemzet jogai, érdekei és igazsága adnak neki erőt e harcban. Egy lelkes, szabadságszeretÓ nép áll mögötte és visszafojtott lélekzettel kiséri e harcnak minden egyes mozzanatát. Dicsőség lesz így győzni — de dicsőség lesz a bukás is. Győzzön vagy bukjék a polgárminiszterelnök, a nemzet legszentebb jogainak védelmében, a nemzeti akaratot megillető tekintély kivívásának érdekében fog győzni és bukni. Egy nemzet hálája és elismerése és a hazaszeretet és önfeláldozás glóriája kiséri őt nemes küzdelmében, győzelmében és bukásában egyaránt. A magyarok Istene óvja meg hazánkat. Garanciák' Budapest, május 31. Garanciákat kíván Wekerle Bécsben ! A liberálismus garanciáját a nemzetben találta Wekerle, s a nemzet Wekerlé- ben! S ha Bécsben megállítják is a haladás kerekét, ha bebizonyítják, hogy ez az ország csak úgy élvezi a 67-es kiegyezést, csak annyira független s önálló, hogy egy tisztán belügyi kérdést a lembergi hadtest- parancsnok, a pápai nuncius, meg néhány, magyar pénzét Bécsben elköltő mágnás oldja meg, akkor azután legyenek tisztában Bécsben azzal is, hogy igenis ezzel a kérdéssel szerves összefüggésben áll a dualizmus kérdése is, mert hiszen ennek a liberális párt volt zászlóvivője. S ha beáll az a történelmi nevezetességű tréfa, hogy egy ország közvéleményét meghamisítja nehány sport mágnás, ha beáll az a szomorú komikum, hogy a kormányt, a nemzet imádott, szeretett kormányát ellensúlyozza egy Eszterházy, egy Zichy, meg egy Agliári, akkor legyenek Bécsben azzal is tisztában, hogy eljön az idő, s röviden, amikor a liberálizmus majd belemarkol a hatvanhetes kiegyezésbe is, s amikor oly elementáris erővel fog előtörni, hogy akkor a magyar nemzet önállósága nem fogja tűrni Bécs beleavatkozását Mikor e sorokat írjuk a politikai láthatárt köd lepi el, s e ködön áttör valami dicsfény, a mely szövétnek gyanánt fogja körül Wekerle arcát, s a melynek hátterében feltűnik : Filippinél találkozunk ! Mert hát Wekerle elbukik, kormánya lemond, — de a liberalizmus fennen marad, mert * E nagyérdekü fejtegetéseket, melyek a politikai helyzetet sötét színekben látják, a politikai viszonyokkal ismerős helyről vettük. A szert,
