Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-15 / 16. szám

1894. április 15.

TOLNA VÁRMEGYE.

3.

vagyis megtakarít 1200 frtot, mivel a jelenlegi polgári iskolát évente 9000 írttal segélyezi: pedig azt, bogy a fokozatos felállítás folytán az évi tíz ezer forintból egy tekintélyes rész zsebeibe marad, még nem is számítottuk; — abból pedig, hogy az itt levő polgári iskolai tanárokat máshelyre teszi át, szintén nagyon kevés kiadás háramlik reá, mivel helyettük amúgy is másokat kellene alkalmaznia.

Nem panaszképpen hozzuk fel mindezt, de a mint látszik, az állam nem valami bőkezű volt a főgimnáziumunk részére nyújtandó évi segedelem kiosztásában.

De lássuk végre, hogy mink van és mit kell még áldoznunk.

Szegzárd felajánlott a miniszterhez benyújtott memorandumában, bele számítva, az egyesektől begyült s az Áy^usz-fóle 10 ezer frtos kulturális adomámu, a vármegyének ugyancsak 10 ezer frtos hozzájárulását, az összes, épületeket, felszerelést s a polgári iskola jelenlegi 25,633 frt 53 kr alapvagyonát, összesen 1G1,765 frt 67 krt, a mely összeget, ha leütjük a fennti állami követelésből, a 294,631 frt 84 krból, marad fedezetlenül 132,866 frt 47 kr, s ha ennek szintén 5°/0-át vesszük, évente még 6643 frt 32 kr szükséges, hogy a szegzárdi főgimnázium létesüljön.

A számok világításánál ime ez ama áldozat, a melyet még hoznunk kell !

S hogy pedig honnan teremtsük elő ezt az összeget, arra is megfelelünk.

Hogy az állam némi engedményeket nem ad-e, még ez sincsen kizárva, legalább semmiképen nem indokolt, hogy a mint fentebb kimutattuk egy tagad hatlanul magasabb fokú tanintézetre kevesebbet áldozzon, mind a mostani polgári iskolára. De tekintsünk el ettől s csak vegyük tekintetbe első sorban hogy Szegzárd mily ujabbi áldozatot kivan hozni. Jót állott 69500 fi tért, úgy de ebből 43 ezer frt az itteni egyesek s a vidék adományaival teljesen biztosítva van s 10 ezer frt Augusz-alap, tehát saját zsebeiből újabban csak 16 ezer 5 száz forintot áldozott.

Adjon még tehát Szegzárd városa a 16 ezer forinthoz ujabbi 20 ezer frtot, s ha ennek 5%-at veszszük, vagyis 1000 frtot,

nők alatt oly méla, csöudes a magány — kettesben. — Elrejtett pádon néz a lornyónon át a szép asszony a hadnagy szerelmes szemeibe s a szerelmes susogás közben léptek hallatszanak a szároz fűben; e szép asszony hátra néz, a lornyón kiesik kezéből... összetörik — a férj volt.

A váiópör tárgyalásán a szép asszonynak már pápaszem volt az orrán.

IV. A pápaszem.

Pápaszemet hordott.

Tisztes öreg matróna már, arcát keresztül-ka- sül boronálta a 70 év, haját fehérre festette az élet dere. Ott játszik a vén anyóka unokáival, ő is gyermek lett újra.

Mennyi öröme telik a duzzadó arcocskakban s a húsos kacsokban. Letelepedik közéjük és játszik velük. A tavasz s a tél, a feslő rügy s a lehulló gyümölcs.

Pápaszeraet visel. Pedig élénk szemei 60 évet kibírtak üveg nélkül s az aranylakodalomra arany pápaszemet is vett magának.

S az apró bébók pajkoskodva kapaszkodnak a nagymama vállaira s az egyik szilaj fiúcska leveszi a pápaszeraet s a maga kis orrára ülteti.

S az anyóka a kacagás között végig simítja a gyermek selyem haját, mondva :

— Ne akarjatok gyermekeim szemüveget viselni, elrontja a fiatal szemet!

Don Juan.

az évi 6643 frt 32 krból még csak 5643 frt 32 kr marad fedezetlenül.

Mellesleg megjegyezzük, hogy Szegzárd hozzájárulása fokozható, vagy legalább amúgy is folyton szegényedő népünk minden nagyobb megterhelése nélkül is biztosítható volna, ha a báró Augusz Imre-féle szeretetház alapítvány évi kamatait — az itteni gazdasági válság megszűnéséig — gimnáziumi célra használnánk.

A nemeslelkü báró végrendelkezése, a város által kötött egyezség folytán már amúgy is módosult, hisszük, hogy az ő fen- költ szelleme a túlvilágon megnyugvással fogadna minden oly intézkedést, a melyből az általa oly nagyon szeretett Szegzárdra áldás származik s a család élő tagjainak beleegyezése sem fogna késni bizonyára, amikor a város jövőjéről, előhaladásáról van szó.

De ha ez kivihetetlen volna is, az 5643 frt 32 kr előteremtése, a mikor arról van szó: most vagy soha, még más módozat szerint is könnyen eszközölhető.

A szegzárdi főgimnázium nem csak Szegzárd érdeke, létének egyik feltétele, hanem immár egész Tolnavármegyének, hogy úgy mondjuk becsületbeli ügye, melyért tenni s áldozni hazafias kötelessége és jól felfogott érdeke! A helyre nézve lehettünk más véleményben, de a magasabb fokú tanintézet szükségességének érzete, mindnyájunknál közös s most, a midőn a hely-kérdés eldőlt, az a közönség, a, mely a tolnamegyei főgimnázium ügyét oly lelkesen támogatta, sürgette, nem vetkőzheti le érzését, jóindulatát a szegzárdi főgimnáziummal szemben sem, hisz százados vágyának, eszményének teljesülte lebeg szeme előtt.

S hisszük, hogy Tolnavármegye közönségének nemes' célok és intézmények iránti - kiapadhatlan jóindulata, áldozatkészsége most is döntő súllyal fog nehezedni a mérleg ama serpenyőjébe, a melyben e vármegye kulturális fejlődésének, előhaladásá- nak feltétele a szegzárdi főgimnázium küzd a mérleg másik serpenyőjével, amelyet az anyagi akadályok tagadhatatlan hatalmas súlya tart im még lekötve.

Igen, semmi kétségünk az iránt, hogy ez a most még nem is ingadózó mérleg egyszerre csak a mi javunkra billen. Hiszen a hozandó áldozat tekintélyes, de nem óriási, nem teljesithetlen. Csak egy fél percent megyei pótadót kell kivetni, fél krajcárt forintonként — 50 krt száz frt adó után — és évenként 6838 frt 33 kr jön össze, aj mely nem csak bőven fedezi az általunk kimutatott hiányzó összeget; de még szép felesleg is maradJ évente belőle, — a melyét kulturális célokra, mondjuk a bonyhádi és gyönki algimnáziumok segélyezésére, fejlesztésére, erősítésére fordítva, oly hatalmas alapra fektetjük le a magasabb iskoláztatásnak vármegyénkben eddig, felette elárvult ügyét, hogy századok mulasztását pótoljuk egyszerre.

Ebben1 a hitben, nem, ebben a biztos tudatban, a legmelegebb köszönettel fogadjuk tehát Csáky Albin gróf miniszter pártatlan döntését, s teljes bizalommal várjuk vármegyénk közönségének nem kevésbbé fontos határozatát is, a mely a miniszter által kimondott: legyen szót ellátja — a végrehajtási záradékkal.

Meggyőződésünk,' hogy sem a város, sem a vármegye közönsége nem fog visz- szariadrii az áldozatoktól — és hogy azok nem túlságosak, a fentiekben kimutattuk.

így végre megvalósíthatja a régóta nélkülözött és várva-várt — szegzárdi főgimnáziumot, a mely, mint állami felekezet nélküli főgimnázium — magából a miniszteri rendeletből is következtethető — minden tekintetben a kor igényeinek megfelelő, a tudomány és nevelés előkelő színvonalán, álló intézet leend.

EelMvás a magyar hölgyekhez.

A Kossuth gyásznapok egy impozáns és a maga nemében páratlan emlékét szándékozom hazánk nemes érzésű hölgyinek közreműködésével létesíteni, oly emlékkönyvet szerkesztek,’ mely Rutt- kayné-Kossuth Lujzá-nak ajánlva, magyar hölgyek által irt emléksorokat tartalmaz.

Felkérem ez úton mindazon lelkes honleányokat, kik e könyv tartalmához egy-két sorral hozzájárálni szándékoznak, hogy a (lehetőleg rövid) kéziratot e hó 30-ig „Szinészeti Közlöny“ szerkesztőségének czimóre (Budapest, VII. nagydiófa-u. 3.) megküldeni kegyeskedjenek.

Ez emlékkönyvvel két igen szép és nemes ezó- leSz elérve: kifejezzük ragaszkodásunkat, tiszteletűnket Kossuth Lujza előtt, s maradandó emléket alkotva, a Kossuth eszmék bibliáját szerkesztjük meg, melyből lelkesülve olvassa a legkésőbb utókor is, mint gondolkodtak és mit éreztek a magyar nők Kossuth Lajos halála alkalmával.

Meggyőződésem, hogy miután az összes érzések közül a bánat legjobban képes bennünket egysiteni, e könyv igen sok magyar hölgy szellemi találkozója lesz, s ezért kézirataik mielőbbi beküldésére ismételten felkérem.

Az emlékkönyv jövedelmének egy része „A magyar hölgyek Kossuth Lajos egysületeu alaptőkéjéhez lesz csatolva.

Budapest, 1894. április hóban.

Ilosvai Hugó

I „Szinészeti Közlöny“ szerkesztője.

Előfizetési felhívás!

Az I. negyedév leteltével tisztelettel kérjük előfizetőinket s a lap megrendelőit, hogy a hátralékos és esedékes előfizetési djijakat hozzánk mielőbb beküldeni szíveskedjenek.

A „TOLNAVÁRMEGYE“ politikai hetilap kiadó hivatala.

__ _______

— Személyi hir. Gróf Széchenyi Sándor főispán pénteken délután Szegzárdra érkezett és elnökölt a közigazgatási bizottság tegnapi ülésén.

— Áthelyezés. Steiner Károly szegzárdi és Kemény Adolf fiumei adótiszteket a pénzügyminiszter kölcsönesen áthelyezte.

— Az egyházmegyéből. A megyés püspök legújabb körlevele tudatja, hogy az apari kegyura- sági plébániára Klein József lengyeli plébános, a lengyeli kegyurasági plébániára pedig Herger József hőgyészi káplán neveztetett ki. — Györkő Ferenc mözsi káplán ugyanazon plébániára vikáriussá neveztetett ki.

— Ősmagyar temető Szegzárdon. Wosinszky Mór szegzárdi plébános, hírneves régészünk ősmagyar sírokra bukkant a szegzárdi Porkoláb-völgyben.

'Eddig 26 sirt ásatott ki s a csontvázakon kivüf nagyon sok nyakórem, gyöngy, edény és fegyver került napfényre. — A lelet érdekességét szerfelett emeli, hogy ugyanezen a helyen a hires római útnak egy darabját is felfedezte tudós régészünk, a mi nevezetes már csak azért is, mert mindeddig ázt hitték, hogy az aquinkumi ut a viz mellett — és nem az itteni hegyeken keresztül vezetett. Hogy az ut római korbeli, a téglák kétségtelenné teszik. Ugyanekkor egy régi templom alapfalai is napfényre kerültek. Nevezetes, hogy e templomhoz épitő anyagul a római ut tégláit használták, legalább a középkori könnyen felismerhető, vékony, csapott tégláknak mindeddig semmi nyomuk. — Jeles régészünk jövő héten nagyobb erővel lát hozzá az érdekes s fényes eredménnyel kecsegtető ásatáshoz.

— A szinpártoló egyesület ma délelőtt 11 órakor közgyűlést tart.

— Plébánosi pályázat. A Spiesz János kanonokká kinevezésével megüresedett paksi plébániára pályázat van hirdetve f. hó 20-ikáig. Ez a jó plébánia is föier egy kis kanonoksággal.

— Halálozás. Schleining Eadó nyugalomba vonult községi jegyző e hó 13-án 83 éves korában Nagy-Székelyen elhunyt.