Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1894-03-25 / 13. szám
807/94. Jenei Lajos ellen sikkasztás miatt. 308/94. Dranovics János és ifj. Pfeffer Henrik ellen hivatali hatalommali visszaélés miatt. 309/94. Frikker Pál ellen hamis eskü miatt. 1894. évi március hó 29-én. 529/94. Ulbert Pálnó ellen súlyos testi sértés miatt. 382[94. Keith Jakab és Koch Illés ellen személyes szabadság megsértése miatt. 543/94. Müller Mihály ellen becsületsértés miatt. 542/94. Csilus Rangu István és Kuti Osötö- nyi József ellen lopás miatt. 1894. évi március hó 31-én. 914/94. Pálinkás András és Fischof Jakab ellen lopás miatt. Farkas Mihály ellen lopás miatt. Ijegujabb.-A. Klossu-th. gyász. Budapest. Felad, szombaton d. e. 10 ó. 10 p., érk. 11 ó. (A Tolnavármegye tudósitójának eredeti távirata.) A tüntetések a fővárosban egyre tartanak. Tegnap este a katonaság is kivonult a rend fentartása érdekében. A „Pesti Naplódnak kormányválságról szóló hírei — megbizható helyről vett értesülésem szerint—teljesen alaptalanok. A kormány a gyász kifejezésében elmegy addig a határig, a mennél tovább semmiféle kormány nem mehetne. — Turinban a temetés szerdán, Budapesten vasárnap lesz. Budapest, felad. 12 ó. 2 p. érk. 2 ó. 87 p. A kerepesi- és Andrássy-uton tegnap délután és este lefolyt nagy zavargások alkalmával sok sebesülés történt, közöttük súlyosak is. Ejfél felé minden elcsendesült. Ma is élénkebb a forgalom, mint máskor, de semmi csoportosulás. Katonaság készenlétben. Rendőrök nem engedik a közönséget gyülekezni. _L ___________________________________ vo lt, a ki közelébe juthatott és vele kocinthatott. A pohár, a melylyel mi vele kocintottunk, minden tárgy, melyet ő kezével érintett, örökbecsű emlékké változott, melyért semmi bér nem volt drága. A lelkesedés árja közben a zenekar rázendítette a Rákóczit, majd pedig az olasz királyhim- nmzt játszotta, melynek mikor utolsó hangjai elhangzottak, a 850 magyar énekelni kezdé a Szózatot: „Hazádnak rendületlenül légy kivé óh magyar Soha több melegséggel és nagyobb áhítattal a „Szózat“-ot még nem énekelték, ennek hallatára Kossuth, Kossuth Ferenc, Rutkayné sírtak és elmélázva tekintettek körül, mintha mindez csak álom vagy ábránd volna .... Leszállt a nap, a mire Kossuth az egész társaság által kisérve lakására visszatért. Pár órával rá estély volt Rutkaynénál és a nagy férfiú őrző angyala, Rutkayné a késő éjjeli órákig fogadta a tisztelgőket, kik közül számosán emléktárgyakat adtak át hódolatuk jeléül-------------— — —---------A via dei miilei házban azóta csak most jár ismét annyi magyar, mint azon a nevezetes és feledhetetlen napon, 1889.- julius 5-én, de ezúttal csendesen, halkan, borongva .... A mostani látogatók komor, bánatos férfiak, gyászszal szivökben, mint egy kesergő és lesújtott nemzetnek szomorú képviselői, lépik át e háznak küszöbét. Egy ragyogó csillag, egy tündöklő planéta tűnt le ebben a házban, melynek fénye és melege nem alszik ki soha, örök glória, örök dicsőség övezi' azt körűi .... A mai szomorú husvéton egész valónk áhítattal erezi és Kossuth drága tetemei hirdetik, hogy van feltámadás és örök élet, az eszméknek feltámadása és a szellemóriásoknak örökkévalósága .... dr. L—Id K—él. Hírek. — Rendkívüli kiadásaink. Szerdán reggel fél 9 órakor kaptuk kézhez a szomorú táviratot, hogy a haza nagy fia kedden éjjel kiszenvedett és a telegramul vétele után egy órával száz meg száz példányban forgott közkézen lapunk rendkívüli kiadása, melyben a gyászhirt közöltük és fájdalmas érzésünknek kifejezést adtunk. Némely helyen megtörtént, hogy előfizetőinkhez a lap elárusító előbb érkezett meg, mint a lap- kihordója, a miről a kiadóhivatal azonban nem tehet. Rendkívüli kiadásunkat vidéki előfizetőink részére mai számunkhoz mellékeljük. — Pénteken este szintén adtunk külön kiadást, a melyben a képviselőházban Kossuth halála ügyében tartott aznapi üléséről referáltunk olvasóinknak. — A nemzet gyásza. Városunk is kiveszi a maga részét a nagy nemzeti gyászból. A középületek és számos magánházon: a vármegye háza, a városháza, kaszinó, kereskedelmi egylet, a m. kir. posta- és táviró hivatal, a polgári olvasó-kör, a pénzintézetek, a belvárosi r. Kath. iskola, az izr. községház, az uradalmi épület, a selyemgyár, a polgári iskola, lapunk szerkesztősége, a „Szegzárd szálló“, a keresketj delmi ifjak egyesülete, Boda Vilmos, Orffy Lajos, Fördös Vilmos, Ujfalusy Lajos, Udvardy Sándor, Pirnitzer József fiai cég, dr. Steiner Lajos, Adler N. János stb. azonnal kitűzték a gyászlobogót. A református templomban isteni tisztelet lesz. Az izr. hitközség elöljárósága is elhatározta, hogy a nemzet nagy halottjának emlékezetére gyász istenitiszteletet rendez, melynek napját legközelebb meg fogja állapítani. — Több üzlet kirakatában Kossuthnak gyászfátyollal borított arcképét helyezték el. — A Budapesten végbemenő temetési szertartáson való részvételre városunkból igen sokan készülnek. Kossuthnak városunkban is van- nak rokonai és pedig: Orffy Lajos ügyvéd és Ágoston Károlyné urhölgy, kik másod unokatestvérei Kossuth Lajos elhalt nejének : Meszlényi Teréznek. — Köszönetnyilvánítás. Wosinszky Mór szeg- zárdi esperes-plebános ur, a róm. kath. óvodát és gyemekmenhelyet fentartó egyesület céljaira 100 koronát ajándékozott, a melyekért a kisdedek nevében is hálás köszönetét mond az egylet elnöke Simontsits Bélánó. — Az egyházmegyéből. Kiss Rezső káplán Villányból Mozsgóra, R ö s z 1 e r Ferenc Maissról Villányra, Dióssy József ideiglenesen Zomborból Szegzárdra helyeztetett. — Kegyelet. Nagy hazánkfiának, Kossuth Lajosnak elhalálozása folytán bekötetkezett országos gyász következtében a „szegzárdi dalárdának“ hus- vót másnapjára, azaz folyó hó 26-ára kitűzött dalestélye elodáztatik. — A tervezett dalestély két hét múlva, azaz április hó 7-én fog megtartatni. — Halálozás. Schneider Adám szegzárdi iparos e hó 19-én elhunyt Szegzárdon. A megboldogultban Schneider Gábor a szegzárdi kir. járásbíróság közkedveltségü albirája édes atyját gyászolja. A temetésen igen sokan vettek részt. Ott láttuk a kir. törvényszék elnökét, a bírói kar több tagját, a kir. járásbíróság vezetőjét és tagjait, az ügyvédi kar több tagját stb. — Adomány. Wosinszky Mór szegzárdi esperes plébános ur instellációja alkalmából 50 koronát hüldött az „Egyesült Szegzárd-Toinaraegyei Nőegylet“ részére. Nagy lelkű adományáért fogadja a jótékony egylet hálás köszönetét. Özv. Thodoro- vics Lajosné elnök. TOLNAVÁRMEGYE.___________ — Kilépés a pécsi egyházmegye kötelékéből S ver tsits Domonkos, szegzárdi káplán a karmeliták rendjébe fölvétetvén magát, a pécsi egyházmegye kötelékéből elbocsáttatott. — A szőlősgazdák figyelmébe. A vásárolt amerikai szőlőveszszok kiosztását Nits István szőlo- szeti és borászati felügyelő e héten kedden kezdi meg‘ __ a vincellér tanfolyam megnyitása. Nits István szőlőszeti és borászati felügyelő jövő hó 2-án tanfolyamot nyit azok számára, kik magukat vincellérré képezni óhajtják. A tanfolyam ingyenes s a jelentkezők valamennyien részt vehetnek benne. — A szegzárdi vásár. A szegzárdi virágva-. sárnapi országos vásár máskor a legjobb vásárok közé tartozott, mert november 19-tól fogva ez lévén az első vásár, meg rendesen ilyenkor már minden szőlősgazda eladta borát, — mindig volt a népnek elég pénze a tavaszra szükséges minden holmit a vásáron beszerezni. De mióta a különféle csapások özönével elárasztották Szegzardot, s a népnek még a legszükségesebbre sem kerül, a vásárok is egészen elvesztették régi jellegüket. — A virágvasárnapi vásáron is meglátszott ez. Sokkalta nagyobb volt a kínálat, mint a kereslet s az eladók általánosan panaszkodtak, hogy el kell majd ma- radniok a szegzárdi vásárról, mert akárhánynak még a költsége sem terült meg. Bizony szomorú képe ez Szegzárd jövő fejlődésének. De reméljük, hvgy a baja-báttaszóki, s a báttaszék-szegzárdi vasutak kiépítésével a kereskedelem ezen a vonalon más, jobb irányt vesz. — Öngyilkos hegypásztor. Banga András szegzárdi hegypásztor a folyó hó 19-iki vásár napján egész nap a korcsmában mulatott és estefelé pityókásan tért haza lakásába, a hol leányát a konyhában, vacsorafőzós közben találta. A bor igen jó kedvre hangolta Bangát s odaszólt lányának, hogy álljon ki vele a konyha közepére táncolni. A leány látva, hogy apja a kelleténél több bort ivott, csak nevette, de táncolni természetesen nem ment vele. Ekkor az öreg egyet gondolt, bement a szobába, leakasztotta a tarisznyáját a szegről, nyakába vette s indult vele a kert felé. Odabenn azt hitték, hogy most kimegy a présházba, s ott kialuszsza magát, aztán minden jól lesz. — De nem úgy történt. Midőn Banga a kertbe ért, kivette a tarisznyából revolverét, s szivén lőtte magát vele. Bögtön meghalt. Sem családi élete, sem anyagi helyzete nem vihette a halálba, hanem úgy látszik, végzetes tettét tisztán a bor hatása alatt követte el. Egyébként Bangának egyik fivére 7 év előtt — a mire bizonyára még sokan emlékeznek Szegzárdon — feleségével összeveszett s pisztolyt rántva, előbb az asszonyt, aztán magát lőtte főbe. Mind-- ketten rögtön meghaltak. — Tessék ibolyát venni! Három fiú összebeszél, hogy elmennek ibolyát szedni, azt csokrocskákba kötve eladogatják s a bejött pénzből aztán mi mindent nem vesznek! Az ibolyaszedós még az nap meg is történt s a fiuk otthon nagy vigyázattal kötötték a csokrocskát és éjjelre vízbe rakták, hogy reggelre frissek maradjanak. Már korán megindult kiki a maga tányérjával s midőn egy utcasarkon találkoztak, dicsekedve beszélték, hogy melyiknek már hány krajcárja van. De most csak hamar dologra, illetve keresmény után. Délfeló már csak néhány csokrocskája volt mindegyiknek, de ezekre már nem találkozott vevő. A fiuk tehát nagy fáradtan leülnek a nógyraéteres járda szélére és olvasgatják krajcárkáikat. Egyszer valamelyik indítványozza, hogy kezdjenek valami krajcár-játékot. Az indítvány helyesléssel fogadtatott sajáték megindult. Ment is egy ideig szépen, de midőn az irigy krajcárok egyszer csak nagyobbrészt egy kézbe kezd- tek gyülekezni, a másik kettő hirtelen összenézett és szónólküli egyeszség jött létre köztük: Megtámadták a szerencsés nyerőt, hogy tőle a zsákmányt visszavegyék; de az nem hagyta magát. Lett tehát egy kis cifra haj bakapás. Egyszer az egyik felkapja a megmaradt ibolyacsokrokat' s szemébe vágja a másiknak; ez mivel is felelhetett volna egyébbel, mint ha másiknak porcellántányérját vágja a fejéhez, mire csakhamar a másik 2 tányér is az elsőt követte. Ekkor a fiuk hirtelen — talán valami rendőrt láttak meg — a hányán annyi felé futottak szót. Vájjon mi lehetett a kasszával? _________1894. március 25.
