Tolnavármegye, 1894 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1893-12-31 / 1. szám

1. szám. IV. évfolyarrt. Szegzárd, 1893. december 31. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár: Egy érre . . 6 frt — kr. Pél évre, . . 3 „ — „ Negyedévre . I „ 50 r Egy szám ... . 12 r Befizetéseket és hirdetéseket a kiadó­hivatalon kivtll elfogad Krammer Vil­mos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Főmuukatárs: BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illeti köz­lemények, valamint az előflze- i tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendók. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. iíróf Széchenyi Sándor. *7 fölkelő nap sugarai már az uj ész­tem ít Ágják köszönteni.- Gondolataink visszaszállnak a múltba r és; .nerengünk az elmúlt eseményeken. Es \ágig járva az 1893-iki év történetén, azok emelkedett hangulatba ejtenek bennünket. Es ; iltán. Dicső, korszakot alkotó mozza­natok tárulnak elénk. A szabadság diadal- utját ünnepelte az elmúlt évben. Nemzetünk újjáéledésének, a lelkiismeret teljes felsza­badulásának, a szabadság és egyenlőség eszméje teljes megvalósulásának hajnalhasa­dása és tündöklő nyomjelzője a letűnt esz­tendő. A korszellem és a magyar államiság géniusza, ölelkeztek egymással, hogy előbbre vigyék hálánkat és boldogítsák népét. — És"e ’gondolataink során szivünk egész melegével a mi szükebb hazánk — Tolnavár­megye — múltja és jövője ragadja meg figyelmünket és e közben annak a férfiímak neve, a ki az 1894-ik évben tölti be tizedik évét annak,, hogy vármegyénk kormányzatá­nak élén áll. 1884. október 14-én lett gr. Széchenyi Sándor Tolnavármegye főispánja. . Kinevezését vármegyénk közönsége osz- tátlan örömmel és lelkesedéssel fogadta, melynek a beigtatási ünnepélyen a legszebb módon adott kifejezést. Azon hosszú s a közpályán kétszeresen számitó idő alatt pedig, a mely székfoglalója óta eltelt, Tolnavármegye közönségének tisz­telete, ragaszkodása és mondhatjuk szeretete főispánja iránt, a legbensőbb és legközvetlenebb lett. Tíz év nagy idő és az alatt a hivata­los élet sokszor terhes, nehéz és nem épen sima dolgai közepette soha, semmiféle, leg- aprólékosabb disszonancia sem merült fel. Nem a fényes, történeti nevezetességű név viselőjének, nem a születés előkelőségé­nek, nem a magas méltóság képviselőjének, hanem gróf Széchenyi Sándor főispán egyéni­ségének szól hódolatunk. Nem diplomata, ki a szövevényeket ke­resi; nem az a mágnás, ki gőgöt tart és a cifra külsőségeket szereti; hanem minden cseleke­detében, minden. egyes szavában, egész lé­nyében nyílt, egyenes ős keresetlen. Főispáni állását sohasem tekintette de- 'V.-r^nak, hanem hivitalnajc. mely kötele­zettségekkel jár és a melyeknek ő minden­kor szigorú kötelességérzéssel a legpontosab­ban felelt meg. Modorában szives, nyájas és előzékeny. Szerény és nem becsvágyó. Minden egyes tettében szigorú igazság­szeretet és pártatlanság vezetik; nemes, jó szive még soha kérelmet, melyet méltányos­nak talált, meg nem tagadott. A politikai villongások bármily élesek lehettek, azoknak hullámverései őt nem érin­tették — tárgyilagos és elfogulatlan maradt. Kiváló tapintatának köszönhető, hogy a közgyűlési teremben, bármily erősen is csap­kodtak a szenvedélyek,, azokat mindenkor le­csillapítani, az ellentéteket gyorsan kiegyen­líteni tudta s a vitát soha elfajulni nem engedte. Szabadelvű a fogalom nemesebb és va­lódi értelmében, őszintén, teljes meggyőző­dése szerint. 0 az embert keresi és becsüli az ember­ben és nem a rangot, nem az állást, fölvi- lágosult szelleme pedig nem ismer előítéletet. r Es a mi minden gondolatát és cseleke­detét zománcként körülövezi, az ama erős hazafias érzés, melynek minden alkalommal kifejezést ad. A 60-as években a dunaföldvári járás­nak volt szolgabirája és mikor a Schmerling korszak beköszöntött, míg mások a hatalom féiMó djm- L-^ütkéreztek, ő állásáról le­mondott. A májusi .honvédszobor leleplezési ün­nepélyről Magyarország összes főispánjai" otthon felejtették magukat, csak egy volt, ki ott a küldöttséggel megjelent és megyéje koszorúját a szobor talapzatához letette — az az egy gr. Széchenyi Sándor volt, kit haza­fias lelke tartózkodás nélkül vitt el e nem­zeti ünnepre. TÁR CZ A. Év utolján, yo .Í%/A Az esztendőben e nap az utolsó, i$z\Lflrdl Elborul lelkünk és magába tér. 1 Jüffilvtfftár Hajh, lepereg az idő, mint az omo, Tj” V£/ £s, életünk fonala véget ér. | Tündér szerencse, rózsaleveled • Rohanó árviz elsodorja itt, Szivünk e földön boldog úgy lehet, Ha Istenünkhöz fűz a drága hit I Az eszténdöbeh e nap az utolsó. Úgy tetszik, a rög most is dübörög, A mint reád hull, könnyázott koporsó — A jóknak élte mért is nem örök ? I Ma újra eltemetjük sorba mind, Kiket ez év a sírba fektetett; De fent a hűek koszorúja int: A halálnál erösb a szeretet! Az esztendőben e nap az utolsó. Forrjon a szív a szívhez e napon! Békére hívjon az esti harangszó, S a nap le- ne menjen a haragon I A nap lement Megnyugszom édesen. Abban, a ki a kezdet és a vég; Mert beszövi álmomba fényesen Ia múlt idők szép emlékezetét! \ SÄNTHA KÁROLY. \ ük Jour fix. — A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti tárcája. — A nagy teremben meg van gyújtva a csillár, s a consol fehér márványlapján is a lámpa világitó tornyocska alakjában terjeszti fényét. A buffet-on felhalmozva sorakoznak aranyozott tálcák telt tor­tákkal, cukorkákkal, gyömölcscsel, (tél közepén friss cseresznyével.) Egy pár legfinomabb etikkettes li- kőrös palack áll az egyik nyitott fiókban, körülvéve kecses pohárkákkal, mig a másikból eleven ibolya- vánkos kandikál ki s elvegyiti illatát az ámbrás le­vegőbe. A padlózaton vastag szőnyeg terül. Az ab­lakokról tompaszinü lambrekkinok bújnak le, hogy visszaüzzék a tél betolakodó fagyos lehellatét. A nyüzsgő külvilág zajából egy hang sem fér be a szentélybe. Az egyik bársony pamlagocskán fiatal nő ül, s idegesen forgat egy verestáblás képes albumot. Belepillant, félredobja s újra felkapja. Majd a kis japáni tükörhöz lép s igazit egyet fekete homlok- fürteiu. Majd az álló tükörhöz siet s öltözetének bodrain talál rendezni valót. Ebbe is beleun. Egy bonbont kezd morzsolgatni. Hirtelen kiemeli az ibo- lyavánkost s hevesen magába szívja a violette par­fümét.. Most az ajtó hasadékhoz támasztja fejét és hallgatózik. Semmi nesz! Odafut az ablakhoz, fel­szaki tj a deszkáit s Összeszoritott fogakkal, merev vá­rakozással vonásain, kitekint. Hiába! Száz kocsi ro­bog el kapuja előtt, de egyik sem áll meg. A fiatal nő mind türelmetlenebb, mind boszusabb lesz. Be­csengeti szabalányát Elvitte mind a meghívót? kérdi nyersen. Nem vesztette el ? Vigyázzon ! Nagyságos asszonyom, hogyne vittem volna el. Még soha se mulasztottam el semmit! Az ifjú hölgy restelte, hogy elragadtatta ma­gát. Mehet! szólt bágyadtan, ügy látszik, tévedés van a dologban. Talán rosszul irtára a napot. Beszalad a másik szobába. Előszedi irómap- páját. Nem I Ma van 15-ike. S itt van még egy elrontott. Ezen is a hó 15-ike van megnevezve d. u. 5 órakor. Talán még korán van! Hátha ? A cseppnyi arany óra mutatója kérlelhetetlenül fél 7 után járt. Fél hétre még senki sincs itt! Megfoghatat­lan. Máskor jóval a szokásos időpont előtt már itt voltak mind. Vidám trécselós töltó be a levegőt. Javába folyt a pletyka. Szisszent az élet. Csengett a kacaj. Szikráztak a szemek. Ilyenkor már hivó Hátralékos előfizetőinket egész tisztelettel kérjük, hogy a hátralékos Összegeket, nehogy a kiadóhivatal könyvei­nek évi lezárásában és a lap szétküldésében akadályozva legyén, hozzánk mielőbb beküldeni szíveskedjenek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom