Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-12-17 / 51. szám
Ezen üggyel kapcsola'osan elhatározta a közgyűlés, hogy a régi közmunka-alap az uj közuti- aapba beolvasztassák, szem előtt tartatván természetesen a régi közúti alap hovaforditása iránt hozott korábbi közgyűlési határozatok és rendelkezések. A megjelent bizottsági tagok egyhangú lelkesedésével találkozott a közgyűlésnek ama halározata, a melyet a Jókai ünnepélyt rendező-bizottság megkeresésére, de már a május havi közgyűlés elhatározásának kiegészítéséül h zott. Akkor ugyanis az volt a határozat, kogy Tolnavármegye Jókait küldöttsé- gileg üdvözli s ezt újabban a vármegye alispánjának kezdeményezésére s az állandó választmány javaslatához képest azzal egészítették ki, hogy Tol- mvdnnegye közönsége a halhatatlan iró műveinek diszkiadását 5 példányban, még pedig a szegzárdi és paksi polgári iskolák, a bonyhádi és gy'ónki gimnáziumok, valamint saját levéltára részére egy-egy példányban, a házi pénztári kiadások terhére, megrendeli. A vármegyei laktanya bizottságba Hanny Gábor lemondásával megürült helyre Tctth Ödön bizottsági tagot választották meg. A laktanya építési bizottság meggyőző érvekkel indokolt előterjesztésére, a közgyűlés elhatározta, hogy a félmilliónál nagyobb értéket képviselő to'nai- lak tanya felügyeletére állást rendszeresít. A felügyelőnek 2000 korona évi fizetése és szabadlakása lesz. A lakás felépítéséhez 4—5000 írt szükséges s a bizottság utasítva lett, hogy annak felépítése iránt a laktanyát építő vállalkozókkal tárgyalásokba bocsátkozzék. Az igazoló választmány előterjesztése, a melyben Mayer Jánosnak a szentlőrinei, Rassovszky Juliánnak a tolnai, dr Leopold Kornélnak az öcsónyi és Horváth Lászlónak a szakcsi választókerületben bizottsági tagokká történt megválasztásáról van szó, nevezetteket a közgyűlés végleg igazolja, dr. Leopold Kornél helyét azonban, ki egyúttal virilista is, — az utána következő legtöbb adót fizető biz. t«g foglalja el. A közegészségügyi bizottság előterjesztését, a mely szerint a bizottság elnökévé Döry Dénes kir. tanácsos, volt alispán, alelnökévé pedig Kra- molin Emil dr. választatott meg, éljenzéssel tudomásul vették. A közgyűlés a Pinczehelyen célba vett gyógyszertár létesítését telje itendőnek véli s a négy pályázó közül Dobroi’szky Aladár uzdborjádi okleveles gyógyszerészt ajánlja a miniszter figyelmébe. Több vármegye körlevelét tudomásul vették. A Bessenyei szoborra, valamint az Erkel szoborra a fószolgabirák utján gyűjtést rendeltek el. A vármegyei szolgáknak drágasági pótlék iránt benyújtott kérvényét alap hiánya s más okok miatt elutasították. A vártnegyei alispán előterjesztését, a melyben tudatja, hogy a magyar általános hitelbank, mint a hidegkut-taniásn helyi érdekű vasút engedlaha beleegyezzék ebbe a házasságba. Azért hát ne is beszólj többet róla. Pedig Ilona nem is beszélt. Minek védje a szerelmesét ilyen óriási előítélet, vak elfogultság ellen ? Várjunk. Eljön az idő, a mikor apa nem fog ellenkezni többet. A mikor ez az ember végre is diadalmaskodni fog az eszméivel és maga részére hódítja az egész városkát. Addig csak várjunk. És várt türelmesen. És hiába várt. A diadal nem jött el. Nem hiába szövetkezett a gentry. Egyszer csak suttogni kezdték a kaszinóban, hogy a szerkesztő ur ült már valamikor, holmi hamis váltó miatt. Suttogni úgy szokás, hogy azt két óra múlva mindenki meghallja. A kaszinó felszólította az uj embert, hogy igazolja magát. Nem tudta. Aztán kigolyózták. Persze, ilyen foltokat nagyan sok helyen találni. S az ember igazán nem tudja, kire haragudjék jobban : arra, aki ügyetlenül tusolja el a maga foltjait, vagy arra, a ki könyörtelenül rámutat a piszokra ? A város a gentrynek fogta a pártját. A szerkesztőnek bizony pakkolni kellett. 1893. december 17 TOLNA VÁRMEGYE. ményese által részvénytársaság alakítása céljából összehívott közgyűlésre, a vármegye képviseletével Kovács Sebestyén Endre bizottsági tagot bízta meg, helyeslőleg tudomásul vették. A szegzárdi Ferenc közkórháznál létesítendő bába-képezde felállítása következtében szükséges építkezésekre vonatkozólag feliratot intéznek a minisztériumhoz. hogy a 102 ezer forintnyi építkezési összeg fedezésére a napi ápolási dijat hét krajcárral felemelni engedélyezze, s egyúttal felhívják a községeket, hogy mivel a közegészségügyi és humanitárius célokat szolgáló kórház segélyezése leginkább az ő jól felfogott érdekükben kívánatos, s ezért a segélyezésre vonatkozólag mielőbb képviselő-testületi határozatot hozzanak. Élénk vitára csak a Tamási község képviselőtestületének a község nevére kiállított, egy darab 3654, s egy darab 500 írtról szóló regále kötvényeinek a róm. kát. hitközség tulajdonába való át- bocsájtása tárgyában hozott, de dr. Gottlieb Salamon és társai által megfelebbezett határozata szolgáltatott alkalmat. A hitközség képviseletében dr. Früfnvirth Jenő bizottsági tag emelt szót, elmondta többek közt, bogy a jelzett összegek soha sem képezték a politikai község tulajdonát, s azok kamatát évtizedeken keresztül a hitközség élvezte s ez alapon kérte megváltoztatását az állandó választmány abbeli javaslatának, a mely a község és annak tagjai közt magánjogi vitás kérdések fennforgását látván 1886. XXII t. c 114 paragrafusa alapján az ellentétben álló felek békéltetésének megkísérlése céljából az ügyet a járás főszolgabírójának kiadatni javasolta. E kérdés több rendbeli felszólalást provokált. Az állandó választmány javaslata mellett szóltak : Simontsits Béla alispán, Boda Vilmos, Döry Dénes, Szigeth Gábor és Dömötör László, ellene pedig Kramolin Emil dr., és Picky József bizottsági tagok. A közgyűlés vógro is a Simotsits Béla alispán erős logikájú s döntő argumentumokkal támogatott beszéd jövel megvédett állandó választmányi javaslatot fogadta el. A közgyűlés 12 órakor ért véget. SZÍNHÁZ. Rózsaszínű levélben női kezek bájos vonási kérve kérnek bennünket, hogy legyünk — elnézőbbek a színészek iránt. Hiszen ha a sajtó nem dicséri, nem buzdítja folyton a színészeket, ugyan ki segítse őket göröngyös útjukon ? Ne legyünk tehát szigorúak, mert ez árt a színészeknek, a közönségnek pedig nem használ. Bocsásson meg, ismeretlenül is tisztelt Nagysád,'de mi a színészekkel szemben szigorú mértéket sohasem alkalmaztunk. Persze nem vállalkoztunk azért a ehinni pagoda nevetséges szerepére, hogy igenlőleg mindenre fejünket bólintsuk ; tartozunk ezzel a közönségnek és magunknak egyaránt. Kicsiny hibáknál azonban behunytuk szemünket. Elnéztük Bánk bánnál a Milly gyertyát, az ujdivatu huszárkardot a középkori nemes hallgattuk Bercsényi Gizella rémsikolyait, s mondtuk el, hogy azon naptól kezdve vattát vise% lünk mind a két fölünkben. Még csak azt sem vettük zokon, hogy dacára igénytelen felszólalásunknak, Balog ur a „Szultán“ szinlapján 4 helyen is elmondja, hogy ez az operette igazán kitűnő, hírneves újdonság... Ugy-e bár Nagvsád, még csak a nagy dob ■ hiányzik ? Ellenben szívesen elismertük és elismerjük, í hogy a társaság sokkal jobbnak mutatta magát, mint a hogy első héten gondoltuk. Igaza van Nagy- sádnak, a műsor valóban jó. Hanem azért ne haragudjék ránk, hogy a „Pezsgő“ nekünk nem tetszett, ha Nagysád még oly jól mulatott is ennél a darabnál. Nézze, Nagysád, nekünk olyan jól esett ez előadás után kissé Moliéret olvasnunk, s biztosíthatjuk, hogy Tartuffet, meg Mizantrópot élvezve a — Pezsgő után, úgy éreznó magát, mint a ki fojtó rósz légkörből kijó a szabad természetbe, s magába szívja a tiszta, ozondus levegőt... Nagysád, a „Pezsgő“ nem rósz, hanem — nagyon rost darab. Vasárnap „Spitzer Régi“ Almási bukott darabja adatott kevés közönség jelenlétében. Nagyon jól játszott Kovács Ilka, ki a tararabumdié előttünk nem egészen ismeretlen melódiáját nagyon ügyesen énekelte, s akár csak Miss Aubrey oly szépen táncolta. Jók voltak még Ágotái, Balog és Kun- hegy iné, ki kicsiny szerepekben elég jól megállja helyét. Hétfőn Karcag Vilmos nagy sikert aratott drámája, a „Lemondás“ került színre. Bennünket semmi sem feszélyez, hogy dacára a tapsoló kritikának, ne énekeljünk együtt a dicshymnust zen- gókkel, hanem nyíltan kimondjuk, hogy a „Lemondás“-! mi épen nem tartjuk valami kiváló alkotásnak. Oh, a lemondás nagy, merész és nemes probléma, gyenge ahhoz a Karcag ereje, hogy azt megfejteni, sőt hogy csak — megmagyarázni is tudná. A „Lemondás“ nem is feszegeti a címben rejlő orkölcsi kérdést, hanem uj mártásban elénk tálalja Don Oarlost, s megrajzol egy asszonyt, kiről senki sem tudja, vájjon képes-e a - morálnak arra a fokára jutni hogy ő is igazán lemondani képes volna. A lemondás ép jellemet kíván, megköveteli a léleknek tisztaságát, az eszményben bízó karakter ineg- ingathatlan erősségét, mely nem esik gyáván kétségbe, hauom bár lemond, de ebben a lemondásban, ebben az ön megtagadásban benne van jellemének legszebb diadala ... B. Szikora Anna asz- szony nagy hatással játszott, de a vógjelenetben nem fogta fel szerepét helyesen. Nem festette maga elé jövőjének célját, hanem kétségbeesvo odaesik beteg férje mellé és — zokog. Ez az ápolás (?), ilyen gondozás (?) ugyan nem fogja soha kigyógyi- tani, sem megvigasztalni Koroláu grófot I Pedig épen ez legyen a kiengesztelő a darabban. Palotai egyike a társulat legjobb erőinek, ha valamivel kevesebbet doklatnálna, megkettőztetnéuk dicséretünket. Jó volt Balog és kitűnt Bercsényi Gizella, ki ez estén nagyon jól játszott. Tekla — Kunhegyiné, Pártos — Hrubos is ügyesek voltak. Kdden a „Zsidó honvéd“ korült színre —e héten már a második vezércikk a polgári házasság érdekében. Ágotái Ferenc jutalomjátékául adták e darabot s igazán sajnálatos, hogy a társulat legjobb tagjának beneficium.ára oly kevesen jöttek össze. Ágotái is, meg Szikora Anna is pompásan játszottak, s az egész ensemble igyekezett megmenteni a szellemi hiányban szenvedő darabot. a szinlapon hirdetett dalok és táncok — mind elmaradtak. És Ilona ? Ilona nem mondta el senkinek, micsoda fájdalmába került széttépni illúzióit. Hanem az apjától megkérdezte: — Hát csakugyan el akar venni engem a Bárkányi Muki ? Hozzáment. Asszony volt már. Egyedül ült otthon, mikor bezörgetett hozzá — a hős, a martir. — Eljöttem érted. Nem tudok élni nélküled. Hagyd itt a férjedet, a kihez hozzá kényszeritettek. — Nem kényszeritettek. Magam választottam. — Hát szereted ? — Gyűlölöm. — Vagy tán becsülöd, tiszteled? — Becsülöm. — Azt az érzéstelen, durva embert ? Tudod, hogy most is a korcsmában ül, orfeum énekesnőkkel mulat ? — Tudora. De becsülöm, mert sohase akart többnek látszani, mint a mennyi. Azzal ott hagyta. Könyvet vett elő. úgy várta a férjét Pedig soká fog várni, mert azok az orfe- umi lányok átkozottul csinosak. Indigó-pinty. A „Pont Biquet család“ szerdán mutatta be magát. Bissonnak ez a darabja is elég kacagtató, de azért meg sem közelíti „Válás után“-ját. Azt is előadhatná a társulat. Kitűnő volt Ágotái Dagobert szerepében, Balog Árpád pedig Bouzut, a ravasz parasztot pompásan játszotta. Palotai, Kovács Ilka, Havasi, Hrubos mind kitettek magukért. A csütörtöki előadásról alig merünk Írni, mert félünk, hogy a mi ismeretlen Nagysáduuktól ismét dorgáló levelet kapunk. Tény azonban, hogy a „Királyfogásu Szegzárdon még ilyen gyarlón nem ment. Pénteken ’■liszt urak a zárdában.* Ágotáinak a második jutalomjátéka volt s a közönség megmutatta, hogy kedvencét pártolni is tudja. A terem megtelt, a mit részben talán annak is köszönhet, hogy „hitelezői“ tréfás gyászjelentést küldöttek szót Ágotái tárcájának szomorú pusztulásáról. Az előadás egyike volt a legjobbaknak. Ágotái, Balog, Hrubos pompásan játszottak, a hölgyek közül Kovács Ilka — mint mindig — nagyon ügyesen adta szerepét, csak kár, hogy Palotai a szerep nem tudásával küzdött. Szombaton Wildenbruch „Bubos pacsirtd“-ja kerül színre, mely alkalommal a szinlapkészitó újból hódol a kisvárosi Ízléstelenségnek, s a szinlapon csak hót helyen hirdeti, hogy ez „világhírű érdekes újdonság.“ Kedden tartja Hrubos jutalomjátékát Jókai Mór, „Gazdag szegények“ című énekes vig színmüvével. Igazán óhajtandó, hogy pártoljuk.
