Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-12-03 / 49. szám
1893. december 3. TOLNAVÁRMEGYE. 3. így alkalma lenne az uj törvényhez hozzászólni minden érdekeltnek az <3rszág különböző vidékeinek szempontjából. És idejük lenne a községi jegyzőknek is újból összejönni s meghányni-vetni a törvényjavaslatot. Ez által irányt adnánk a közvéleménynek, sőt a törvényhozásnak is. Báttaszék-bajai vasút. A báttaszék-bajai hid kiépítésének kérdése, mely vármegyénk lakosságának érdekeit a legközelebbről érinti és gazdasági tekintetben, mint azt lapunkban már számos alkalommal kifejtettük, rég nélkülözött hiányokat volna hivatva pótolni és egy hatalmas vidéknek kereskedelmét, iparát, forgalmát jelentékeny módon előbbre vinni, jólétét biztosítani, a képviselőházban a múlt héten a kereskedelemügyi tárca költségvetésekor ismét szőnyegre került. Már Batthyányi Tivadar gróf előadói beszédében kiemelte e hid kiépítésének fontosságát, utána Boda Vilmos és Perczel Dezső képviselők fejtették ki, hogy mily nélkülözhetetlen szükséget képez e hídnak kiépítése, mire Lukács Béla miniszter elismerte, hogy e hídnak kiépítése elkerülhetetlen, hogy azt igen fontos érdekek követelik, az állam pénzügyi viszonyai azonban annak mostani kiépítését nem engedik meg, de ez csak a közel jövőnek kérdése. Ezen kérdésről igen érdekes adatokat tartalmaz a P. N -nak csütörtöki számában megjelent következő cikk: Uj összeköttetés a tengerrel. — Nagyvárad—Dombóvár—Fiamé. — Budapest, november 29. Vasúti politikánk jelentős ténye a Dunának Baja és Báttaszék között való áthidalása. Hogy Budapesttől Újvidékig vasúti hid nem vezet át a Dunán, eléggé emeli a terv fontosságát. De mindennél jobban fejezi ki ezt az áthidaláshoz fűződő vasúti vonalakra vonatkozó terv. Baján végződik a nagyvárad-csaba-sze- ged-szabadkai vonal, Báttaszéken indul ki a Dombóvár-Szobb-Zákány-Zágrábon át Fiúméig menő állarnvasuti vonal. Az első vonal Biharból kiindulva az Alföld derekán át húzódik a Duna középfolyásának mintegy a fele pontjáig, az utóbbi a folyam másik pontjától a horvát fővároson keresztül , a tengerig vezet. A csupán egy folyam által elválasztott két útnak összekapcsolása, szerves egészszé való átalakítása, az ország szivének a tengerrel való legrövidebb összeköttetése oly cél, mely forgalmi szempontból valóban nagyszabású. Ha az eszme életrevalóságát bizonyítani akarjuk, mindenekelőtt vizsgálnunk kell azokat a módokat, melyekkel ugyanezt az eszmét eddigelé elérni törekedtek. Az Alföldnek (induljunk ki például Nagyváradból) Fiúméval való összeköttetését eddig az Államvasutak nagyvárad-csaba-szeged sza- badka-zombor-bród-zágrábi vonala, illetőleg vonalai teljesítették. Könnyen belátható, hogy ez a hosszú, Horvátországot egész széliében keresztülmetsző vonal az illető vidékek speciális érdekeinek szolgálatában a nagy, egységes célnak teljesen meg nem felelhetett. A minthogy a teherforgalomban nem valami tökéletességgel, a személyforgalomban pedig egyáltalán nem felelt meg. Ez állítás bizonyítására elég legyen felemlítenünk, hogy a Zágrábtól számított 628 kilométernyi vonalon gyorsvonatok sehol sem közlekednek, ha pedig Fiúméból Nagyváradra akarunk utazni, a legkedvezőbb összeköttetéseket is felhasználva, 48 órára van szükségünk. Ha ellenben a Budapesten átvivő óriás kerülő utat választjuk, gyorsvonattal 21 óráig tart utunk. Ez az utazás (a Il-ik osztályt véve alapul) 14 írtba kerül, a mi pedig az előbbit illeti, nem szabad felednünk, hogy 1894. január 1-én uj díjszabás lép életbe, melynél fogva a XIV-ik vonalszakaszba tartozó menetjegyek csakis 24 óráig és megszakítás nélkül használhatók. így tehát két darab 6 forint 80 krajcáros jegyre lévén szükségünk, tömérdek átszállás és várakozás után, 27 órának elvesztegetésével csak 3 forint 40 krajcárt takarítanánk meg. Semmi sem bizonyítja inkább ez útirány abszolút cél- szerütlenségét. Most pedig lássuk a baja-báttaszéki kombinációt. E vonal a következő részekből áll: Nagyvárad-Szeged 179 kilométer, Szeged-Szabadka 42 kilométer, Szabadka- Baja 59 kilométer, Baja-Báttaszék (hozzávetőleg) 20 kilométer, Báttaszék-Dombovár i»6 kilométer, Dombovár-Zákány-Zágráb 201 kilométer, Zágráb-Fiume 229 kilométer, ösz- szesen 796 kilométer. Mig a mostani vonal : Nagyvárad-Szabadka 221 kilométer, Szabadka-Dálja 101 kilométer, Dálja-Bród 98 kilométer, Bród-Zágráb 208 kilométer, összesen 628 kilométer. Ez a második irány tehát Zágrábig (onnan kezdve a kettő összefolyik) 60 kilométerrel, csaknem 10 százalékkal hosz- szabb az előbbinél. Azonkívül az előbbi útból a dombovár-zágrábi 201 kilométernyi hosszaságu élénk forgalmú fővonal jelenleg is megvan, mig a második útiránynak egy kilométernyi hosszú fővonala sincs. A mely napon a baja-báttaszéki vasúti hid, illetőleg összeköttetés elkészül, azon a | napon egy 366 kilométernyi fővonal torkollik Dombóvárit a budapest-zákány-fiumei fóvonatba. Ez a nagyvárad-dombóvári vonal, mint az Alföld virágzó metropolisait (Nagyvárad, Szeged, Szabadka, Baja) egymással, továbbá a tengerrel és Fiúméval egybekapcsoló közvetetlen, gyorsvonatfor- galmu vasút, egyike lenne az ország legjövedelmezőbb és közgazdasági tekintetben is legfontosabb vonalainak. Tekintetbe kell venni továbbá, hogy a baja-báttaszéki vasúti hid hasonlíthatatlanul többet érne, mint a gombos-erdódi trajekt, mely helyett pedig ha hidat alkalmaznak, a költségek nagyobbak lennének. Nézzük már most, milyen álláspontot foglalnak el ezzel a projektummal szemben az illetékes faktorok. A felelet kedvező. Lukács Béla miniszter a képviselőhöz pénzügyi bizottságában október 12-én kijelentette, hogy minden másfelé irányuló kombinációtól eltekintve, legelőször a baja-báttaszéki áthidalást fogja létrehozni. SZÍNHÁZ. Balog Árpád színtársulata itteni működését „Szegzárd nemtője“ címmel, nagy allegorikus képpel nyitotta meg, melynek vége az volt, hogy a közönyt elűzi a művészet géniusza. Nagyon szép volt ez a kép, dicséret illeti meg érte az igazgatót, de a tanulságot nem a közönségnek, hanem a társulatnak kell belőle levonnia. Ha a társulat kiegészítve magát jobb tagokkal, a vidéki színpadon is elérhető valódi művészi előadások után törekszik, akkor nem kell félnie a közönytől. Szegzárd előkelő ízlésű közönsége pártolni fogja Balog társulatát. De nem szabad aunak előfordulnia, hogy olyan botrányosan rossz előadást nyújtsanak a publikumnak, mint hétfőn a „Dolovai nábob leányá“-ban, mely a közönség egybehangzó véleménye szerint kritikán aluli volt. Szegzárd nem Kutyabagos, hogy oly szerepkörben működjenek a színészek, melyben játszani nem tudnak. Ezek előrebocsátása után szívesen elismerjük, hogy a társulat nagyon törekvő tagokból áll. s örömmel konstatáljuk, hogy Ágotáiban, Havasiban, Hrubosban és Palotaiban a társulat igazán intelligens színészekkel dicsekedhetik. Réthy Lina is ügyes, kedves színésznő. Ellenben a drámában hiányzik a női szerepek jó betöltése. De lássuk röviden a darabokat. Bánk-bán előadása elég jól ment. Különösen jó benyomást tett Palotai Peturja. Bánkot Balog adta sok érzéssel, Ágotái meg sok vervvel játszotta Biberí.ch klasszikus szerepét. Ellenben Kunhegyiné Melindája olyan gyenge és színtelen alakítás volt, a minőt még Szegzárdon is ritkán nyílik alkalom látni. Vasárnap a „Próbaházasság“ ment nagyon közepes sikerrel. Dicséret illeti meg Réthy Linát, Ágotáit és Hrubost. ,A dolovai nábob leánya“ -ró\ jobb lenne hallgatnunk, mert a legnagyobb kímélet és jóakarat mellett sem mondhatnánk róla mást, minthogy az minden képzeletet felülmúló rossz előadás volt. Érthetetlen előttünk a direktor, hogy olyan darabok előadására vállalkozik, a melyekhez megközelítőleg alkalmas erőkkel sem rendelkezik. Ezen előadás iliustrálta, hogy lehet a legszebb szerepet is teljesen elejteni és érvényre sem juttatni. így Kunhegyiné Jób Vilma szerepében olyannyira gyenge volt, hogy nem értjük az igazgatót, hogy bizhat ilyen nehéz és nagy szerepet Kunhegyinére, utóbbitól pedig csodáljuk, hogy van bátorsága ilyen szerepekre vállalkozni, a melyben még a legszerényebb igényeknek kielégítését megközelíteni sem volt képes. Minden érzés, színezés nélkül, nem játszik, hanem színtelenül ledarálja szerepeit. Mellette Havasi Bilitzky kadét szerepében egy vörös parókával fején, teljesen eltorzította ezt a fess és schneidig szerepet; pedig Havasi különben elég ügyes szokott lenni. Kunhegyi ezúttal is, mint mindig,, örökös rekedtséggel küzdött. Ellenben annál jobban kell kiemelnünk a keddi előadást, a mikor is Szigligeti örökszép darabja „A cigány“ került színre városunk szülötte, Szikora Anna vendégszereplésével. Ezért az előadásért teljes dicséret illeti meg az igazgatót, s úgy saját, mint a közönség érdekében nagyon ajánljuk neki, hogy Szikorát a társulat szegzárdi tartózkodása alatt szerződtesse. Szikora Anna határozottan művésznő, és pedig olyan kaliberű, hogy hozzá hasonlóval vidéki színpadokon ritkán találkozhatunk. Játékában van érzés, alakítása művészi felfogásra vall — szóval a társulatnak legnagyobb díszét képezné. Az ő Rózsija briliáns alakítás volt; mellette Balog, Ágotái is kitettek magukért. Dicséretet érdemel még Csanádi Lenke és E. Kovács Ilka, ki a társulat egyik legtehetségesebb tagja. A szerdán előadott „Mongodin ur felesége“ francia vígjáték, Csanádi Lenkével a címszerepben, igen jól ment. Itt tanultuk csak Havasi szép tehetségét megismerni. A mindvégig mulattató darab folyton derültségben tartotta a nézőközönséget. Csütörtökön „A madarász“ került színre. Ez és az előző estén előadott vígjáték legjobban mutatják, hogy vidéki színpadon vonzó ereje leginkább operettének s vígjátéknak van. Kovács Ilka a Postás Milka szerepében s Réthy Lina mint választófejedelemnő igen tetszettek. Iirubos mint madarász, Ágotái mint Csörsz báró s Balog Árpád, mint Szaniszló gróf talán még nagyobb tetszésben részesültek most, mint tavalyi hasonló szerepeikben. Balog zonekara is, — bizonyára a sikerült előadás hatása alatt — sokkal jobban játszott a szokottnál. Pénteken bérletszünetes előadásban „Elektra“ került színre, B. Szikora Anna vendégfellép- tével. A darab, vagy a vendég, vagy a kettő együtt vonzotia-e úgy a közönséget, annyi bizonyos, Jiogy a színház sokkal látogatottabb volt a szokott bérletszünetes estéknél. Szikora játéka meg is érdemelte azt a sok tapsot, melylyel a néző közönség nemcsak minden felvonás után, de gyakran a nyílt színen is jutalmazta. Előadása, arcjátéka, szóval minden szava és mozdulata a szép tehetségű és gyakorlott színésznőt árulta el. S csak ismételhetjük azt. a mit a Cigány előadásakor mondtunk: igen helyesen cselekednék Balog, ha itt idézése tartamára drámai szerepekre szerződtetné. Mellette még Palotai aratott értelmes játékával megérdemelt tapsokat. A jelmezek csinosak és izlesesek voltak; csak kár volt a hamvveder gyanánt majolika korsót alkalmazni. Hir szerint Balog még néhány jobb tagot akar Szegzárdia szerződtetni; nemcsak a közönség várhatja el ezt tőle méltán, hanem a társulatnak erre nagy is a szüksége. Balog direktor úrhoz is volna egy kis figyelmeztetésünk. Kár a sziulapra a darabok elé mindenféle dicsérő jelzőt tenni. Erre Piripócsou szükség lehet, de Szegzárdon nem, mert itt senkinek sem jut majd eszébe, hogy a Madarász Sophocles remek tragoediája és hogy Elektra pompás zenójü operetle Zellertől. * * „Csillaghullás.“ Rátkay Lászlónak „Csillaghullás“ cimü darabja, mint levelezőnk sürgönyzi, pénteken került először előadásra a népszínházban. A közönség igen rokonszenvesen fogadta a darabot, a mely nem áll ugyan azon a színvonalon, a melyen a Felhő Klári, de írójának jeles tehetségéről tesz tanúságot. Ä közönség ötször hivta ki Rátkayt a lámpák elé, a kritika is elismerőleg nyilatkozik a darabról. H i r e k. — Jókai diszkiadása. A Jókai jubileum végrehajtó bizottságától kaptuk azt a sokoldalról felmerült kívánságot kielégítő értesítést, hogy a 200 frtnyi előfizetési öszszeg nem egyszerre fizetendő, hanem négy évi részletben is befizethető éspedig: az első 50 frtos részlet 1893. december 31-ig, a második 50 „ „ 1894. junius 30-ig, a harmadik 50 „ „ 1895. junius 30-ig, a negyedik 50 „ _ „ 1896. „ 30-ig. Az ilynemil befizetési módozatokra szóló aláírási ivre aláírásokat készséggel elfogad lapunk szerkesztősége.
