Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-07-30 / 31. szám
— Zártkörű táncmulatság. A „Tolnamegyei községi és körjegyzők egylete“ által a létesítendő „Országos község-jegyzői árvaház“ javára Hügyészen méltóságos gróf Apponyi Géza ur „Nyúlás“ erdejében Garay Ferenc zenekarának közreműködésével 1893. évi augusztus hó 3-án zártkörű táncmulatságot tart. A bizottság tagjai: Erdős Gábor elnök, Duzs Dániel alelnök, Hesz Pál pénztárnok, Purt Adolf I. jegyző Klimes Antal II. jegyző, Bereck István, Decsy Béla, Kerbolt István, Kiss Pál, Krisztiukovich János, Kühnel Ferenc, Lunova János, Simon István és Vanyek Béla. — Beléptidíj: Személyjegy 1 frt Családjegy 2 frt 50 kr. — Kezdete délután 5 órakor. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak A szakály-hógyeszi vasútállomásnál a vonat délutáni és esteli érkezésekor fogatok állanak rendelkezésre. Ételről és italról, úgy kedvezőtlen idő esetén fedett helyiségről gondoskodva van. — A takarékosság. Számos gazda, midőn lovait vagy barmait vásárra hajtja eladóra, hogy a 3 krajcárnyi irányítási dijat megtakarítsa, a járlatokat nem irányittatja elő a községben s ennek folytán azon kellemetlenségnek teszi ki magát, hogy a jártatok a csendőrök által elkoboztalak s legtöbbször a krajcárok helyett forin'okat fizetnek birságul. így történt a legutóbbi tamásii országos vásáron is, midőn Kovács Simon regülyi lakostól egy, Falkner Ede gyönki festőtől pedig 3 ilyen ló- járlatot irányítás hiánya mialt elkobozták, a melyeket majd csak meghatározandó bírságpénzen vásárolhatják YÍ8ZSZa. — Élhetetlen tolvaj. A mezőn dolgozók némelyikének az a szokása, hogy odaérkezésekor a fölösleges ruháit és szerszámait oda dobja a föld végébe s azt egész nap ott hagyja. így tettek a napokban Karai János és Kit Dani István decsi lakosok is. De mire estefelé az otthagyott dolgokat keresték, azoknak csuk htllt helyét találták. Rögtön jelentést tettek a dologról s a járőr csakhamar kiderítette, hogy ép azidőben ott a földek végén Balázs Mihály decsi rovott múltú ember ólálkodott, tehát őt gyanúsították a tett elkövetésével s bár eleinte erősen tagadott, utóbb mégis mindent megvallott, sőt a helyet is megjelölte, a hol a lopott tárgyak el vannak rejtve, s ott meg is találták. Letartóztatták és átadták a szegzárdi kir. járásbíróságnak. 1893. július ^0___________________ — Ti úgy hencegtek, — jegyezte meg Józsi, — mint az Iliászban a hősök, mielőtt összecsaptak. —Éljen, — kiáltott Sándor, — Józsi hasonlatot mondott, még pedig klasszikusat! Mégis csak romlik a világ. — Nézz inkább a kártyádba. Zöld a tromf. — Azt mondhattad volna előbb is, elnéztem egy nagyszerű föltételt. — Mehet ? — Mehet. Ezzel folyt a játék nagybau. Jolánka a nagybátyja széke mögé ült és ki- bicelt neki. Tényleg, az ó hatalma ma cserben hagyta. Sándor egyre nyert és a legtermészetesebbnek tartotta ezt. Hiszen nincs pénze ! — 0 Lilian, — sóhajtott Gyuri egy vesztett kontra után, — mégis csak hű vagy hozzám. — Oh Kratofil, — sóhajtott Sándor, mégis csak lopod az ón dohányomat a férjed számára. — Ki az a Kratolil? — kérdezte Jolánka. — Az én takarítónőm, egy becsületes cseh házmesterné, a kihez, mivel még szerelmein nincsen, úgy sóhajtok, mint Gyuri Lilianjához. Bar többet ér egy New-\orkban élő Lilian, mint egy jelenlevő Kratofilné. — Ember, ne említsd ezt a két nevet egy szuszra, — bömbölt Gyuri. — Különben kaptam ma tőle levelet. Huszonnégy sűrűn irt oldal, tele kedvességgel. — Igaz, én is kaptam levelet az öregemtől, nem ugyan huszonnégy oldal, de eléggé sűrűn irt tiz sor és kárpótlásul nem épen kedves. Olvassátok csak. Elolvasták. — Még se járja, hogy az öreged ily véleménynyel legyen rólad, - morogta Gyuri. — Négyszeres pénz, meg a „pesti nagyságos ur“ címén már többször és utoljára ez év ma- jus hónapjában adtunk hirt arról a pénzcsaló bandáról, mely bejárva Tolnavármegye községeit, a szegény népet azzal csapta be, hogy jó pénzért négyszeres jó hamisítványt ígért mely hamisítvány oly jól van utánozva, bogy még a pénzügyminiszter sem ismerné meg. A becsapottak termész-te- sen nem kaptak semmit, de azért panaszra sem mertek menni, félvén, hogy bünrészességert őket is elitélik ; igy a csalók kényelmesen folytathatták jól jövedelmező üzérkedésüket. De mert végre mégis találkozott egy, ki feljelentette őket, a dautovai föld mivelő, Kiss Janos személyében, kinek 250 írtját azzal az Ígérettel vették át, hogy a pesti nagyságos ur ezért ezer frtot küld neki, a miből persze semmi sem lett, az egész három tagú díszes társaság, nóvszerint: Horváth János szegzárdi, Imre József hátai és R ó z n e r Mihály simontor- nyai lakos kézre került Ezek ügyét tárgyalta e hó 20-án a szegzárdi kir. törvényszék és Horváth Jánost meg Róznert csalás büntette miatt 2—2 évi börtön és 100—100 frt pénzbüntetésre, Imre Józsefet pedi» csalás vétsége miatt 5 havi fogházra és 100 frt pénzbüntetésre itélie. — Öngyilkosság. Molnár Márton, szegzárdi polgárember, a napokban felakasztotta magát. 80 éves volt, s már nem bírta az élet terheit. — Az utolsó időben koldulásból ólt, de senki sem törődött vele, tehát véget vetett megunt életének. Pedig ez az élet valaha nagyon mozgalmas s számos embertársára vószthozó volt. Igaz, hogy életének legnagyobb részét börtönben töltötte, de ez nem tartóztatta őt vissza attól, hogy például 10 évi fegy- ház kiállása után való nap ismét bandát ne alakítson, melylyel a legvakmeróbb betöréseket hajtotta végre. S miután ezt róla mindenki tudta, a város sem sorozta szegényei közé, gyermekei pedig, kik mind rendes, tisztességes polgárok, szintén nem akartak róla tudni. Az öreg tehát elzüllött végre tehát igazságot szolgáltatott magának. — Megszökött pók. Dicenty Ignác bonyhádi pékmester 35.000 frt adósság hátrahagyásával Hony- hádról megszökött. Mint halljuk, a becsapott hitelezők csődöt kérnek ellene. — Betörések. Békés György szegzárdi lakos utca felöli előszobája ablakát ismeretlen tettesok befeszitették és onnan vagy 80 frt értékű húst és ruhaneműt elloplak. Ugyanakkor éjjel Vas István szegzárdi lakosnál is be akartak törni, a mikor is a szivattyús kútjának a húzójával az előszobája ablakának a zsaluját kifeszitették, de bizonyára valami neszt hallottak, mert a már kinyitott ablakon be nem másztak, hauem mindent ott hagyva megugrottak. A nyomozás eddig eredményre nem vezetett. TOLNAVÁRMEGYE. — Hagyd el barátom, sok pénzébe van ez a véleménye, hát illik egy takarékos emberhez, hogy ne dobja el magától, mint valami ingyen kapott elvet. — llát el fogsz menni Szilveszterkor ? — Se kedvem, se kabátom nincs hozzá. — Nincs frakkod ? — Nincs. — Mit szól majd az öreg fiskális, ha hiába vár? — Mi közöm hozzá ? Mert az öregek (Jas- tort meg Polluxot játszottak, azért én csináltassak , frakkot ? — Hát menj el az egyenruhádban. — Még az keltene, hogy a drága kisasszonyok oda fenn azt higyjék, hogy feszíteni akarok előttük az egyenruhában. — Eh, de hát mi közöd hozzá, hogy mit hisznek rólad ? — vágott közbe kedvetlenül Gyuri, — ha már semmihez sincs közöd ! Sándor elgondolkodott. — Igaz, mi közöm nekem hozzá, hogy mit gondolnak rólam ? Legyen neked igazad Gyurikám és az öregemnek adassék tisztesség. Elmegyek. — Tizenegy óra vau, háromszor körülosz- tuuk, — indítványozta Gyuri. — A házirend értelmében helyes, — mondotta Sándor. — Oh hogy szombaton este is járnak az órák ! — Hát maga igazán ki fog menni Amerikába, Gyuri — kérdezte Jolán — s feleségül veszi Lilian kisasszonyt ? — Minden bizonynyal. Legkésőbben két esztendő múlva. — Én még mindig nem tudom elképzelni, hogy te itt hagyhatnád Kalábriát. A biblia szerint I a leány a férfi kedvéért elhagy ap.it, anyát, de az — Vak tüzilárma. E hó 25-én délelőtt 10 órakor Szegzárdon, a vásártér táján sűrű (üst emelkedett ég felé. Rögtön elterjedt a városban a rémhír : a selyemgyár ég! A ki tudja, hogy a selyemgyár Szegzárd és vidékének mit jelent, az elképzelheti, hogyT minő hatással volt ez a hir a lakosságra. Hozzávéve még a különben is, de aratás idején meg különösen rettegett tűztél való ijedelem, szárnyat adott a mezőn dolgozó népnek, kik félben hagyva munkájukat, haza *zaladtak, hogy szükség esetén kéznél legyenek. A harangokat kongatták, a tűzoltók rohamlépésben szervezkedtek, s midőn már minden készen volt a mentésre, kiderült, hogy az egész csak vaklárma volt. Grósz Jánosoak tá- madt az a zseniális ötlete, hogy kertjében összeszedve az ott felhalmozódott gazt, felgyújtotta, a mi máskor nem is okozott volna ilyen nagy ribil- liót, de aratás idején talán mégis csak illenék meggondolni, mit szabad és mit nem. Mert e gondatlanságból az ijedségen kívül még tetemes kára is támadt a dolgát fólbenhagyni kényszerült mezeimunkás seregnek. — Haszontalan lopás. Schwarthung György és Beck Alajos regülyi mérnököknél a napokban valaki betört és egy 70 frt értékű lejt- mérőt ellopott. De a tolvaj — úgy látszik — csakhamar belátta, hogy haszontalan munkát végzett, mert nemcsak hogy ó nem veheti annak hasznát, de még el sem adhatja, mert rögtön elcsípnék, tehát a szomszéd Gábor Póternó kertjében, a melyen keresztül vette volt útját, a lejtmórőt eldobta, melyet a kert tulajdonosnője megtalált s az elöljáróság utján jogos tulajdonosainak vissza szolgáltatta. — Elsikkasztott csecsemő. Cinger Mária, dunaföldrári nő gyermeket szült. Másnap reggel felébredve, nem találta azt maga mellett. Megkérdezte tehát anyját, ki tudtára adta, hogy ő a gyermeket hajnalban egy papirdobozba téve, kivitte a temetőbe és ott elásta. S csodálatosképpen ebben megnyugodott. De valaki ezeket feljelentette és midőn kérdőre vonták őket, mindketten egybehangzóan igy adták elő a dolgot, s bár az öreg asszony becsületére állította, hogy a gyermek meg volt halva, a gyermek anyja erről felvilágosítást adni nem tud. így tehát csak az orvos-törvényszéki boncjegyzó- könyv fogja megmondani, hogy a gyermek élve, vagy halva került e a föld alá. Addig azonban az asszonyokat elfogták s átadták a dunaföldvári járásbíróságnak. — Ellopott pénzestárca. Benkec János medinai lakos e hó 17-ón bement a tamásii vásárra s éjjel egy ismerősének istállóajtaja előtt hált meg. Mire reggel felébredt, rémülve vette észre, hogy zsebjéből valaki a tárcáját, melyben 169 frt és 2 lójárlat volt ellopta ; de a tettest mind e mai napig kipuhatolni nem lehetett. • o. ] már nem áll a bibliában, hogy a férfi a leány kedvéért elhagyná Kalábriát. Barátom, hát pótolhat-e Amerika egy kvart ász-béláért? — Arról beszéljünk majd, ha te is szerelmes leszel. . — Nagy Isten, miért akarod, hogy sohs# beszéljünk róla ? / — Csak légy nyugodt, ismerem a fajtádat. Ezek a mizogén zöld uracsok, akik sohasem forog| tak női társaságban, rendesen az első leányba bolondulnak, a ki fehér ruhában rájuk mosolyog. — Ne nőjjön soha hosszabra a bajszom, ha ez igaz. — Meglássuk. — Aztán Amerikábau, ugyebár, mindenki gazdagon hal meg? — kérdezte Jolán. — Mindenki, — válaszolt Sándor, — föltéve, hogy nem halt meg idő előtt. — Bácsi, tudod mi volna akkor nagyszerű ? — fordult a kis leány Józsihoz és tépte annak szőke bajuszát, — az, ha te is ki mennél Amerikába. Akkor volna nekem gold-ouklirn. — Majd meggondolom, — mosolygott Józsi. i — Bár azt hiszem, nem lesz arra szükség. Mire megnő a ruhád, majd csak szerzünk számodra itt is egy derék, szép fiatal embert, sűrű fess bajusszal. — De fekete legyen az a bajusz! — kacagott a leány és sziláján rázta sűrű fonatlan fürtjeit. — Utolsó osztás, vége a kalabriai szép estének. Lilian meghatóan szeret téged Gyuri és Kratofilné valószínűleg megitta az én utolsó korty konyakomat. Fizessetek ! — Jó éjszakát. — Szervusz. (Folytatása következik.)
