Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-12-17 / 51. szám
2TOLNA VÁRMEGYE. 1898. december 17. TAKLER JÓZSEF. A három éves ciklus immár véget ért. December hó 21-én biróválasztás lesz Szegzárdon. J Rendezett tanács hiányában nem jelentékte- I len és fontosság nélküli kérdés az, hogy kit ültes- \ sünk a megüresedő bírói székbe. Városunk fejlődése, előrehaladása forog kockán és azért felette : aktuális dolognak tartjuk ezzel a kérdéssel bővebben foglalkozni. Kezdjük elölről. Magyarország nagyobb városai az utóbbi 25 óv alatt nagy átalakuláson mentek keresztül. A haladásnak valóságos emporumai lettek, átvették a | vezetést a vármegyéktől, bennük összpontosult a vagyon-, a szellemi élet ereje, most láthatjuk csak igazán, hogy országunk jövője mily szorosan ösz- szefügg városaink fejlődésével. Úgy van ez min- ! denütt, mi sem lehetünk kivétel. Szegzárd azonban alig fejlődött valamit a letűnt pár évtized alatt. Az úgynevezett nagyközségi rendszer a régi fuvaros világhoz hasonlít, pedig ma már gőz, vagy pláne villamvonatokon járunk. S a rendszer hibája mellett még az is szerencsétlenségünk volt, hogy éppen abban az időben, a mikor tejben-vajban fürödtünk, oly férfiak tartották kezükben a bírói pál- j cát, akik talán (?) megtették azt, a mit a törvények hiányos paragrafusai kívánnak, de ezen felül alig j valamit; megelégedtek a nép által reájuk ruházott dicsőséggel, igyekeztek a felsőbb hatóságokkal a kolliziót elkerülni, keresték az óh nép kegyét, a mely őket pünkösdi királyságukba ültette, s maradt minden a régiben, uagyanazok az elmaradt j falusi állapotok, a mik óvtizeddekkel ezelőtt. De három esztendeje, mintha más időszak következett volna be. Á közbizalom T aki er Józsefet ültette a bírói székbe. Ambíciót, munkakedvet, akaraterőt hozott ő hivatalába, magasabb iskoláinak hiányát kipótolta természetes, praktikus észjárása, volt érzéke a szép s városunk fejlesztése iránt és megmutatta, hogy erős akarattal a fillok- szera pusztítás dacára, tehát kevesebb anyagi eszközökkel is lehet szép eredményeket elérni. Igen, T a kl er József bírónak érdemei vannak Szegzárd fejlesztése és előbbrevitele körül. Hogy egyebet ne említsünk • városunkat kiemelte kisközségi állapotából, akár tetszett, akár nem, uj járdákat csináltatott mindenfelé, a régieket kiszé- lesittette, a városnak úgyszólván megterheltetése nélkül majdnem megkétszerezte az utcai lámpák számát, — felépítette a községi szegények házát, gondjai alá vette az elhanyagolt sétateret, újakat ültettetett a kipusztult fák helyeit, kutat készíttetett a kert öntözésére, feltöltette az utakat; sőt lépéseket tett, hogy poros utcáink a nyári forróságban öntözve legyenek, ez az indítványa azonban — éppen az uriosztály kifogásai miatt — megbukott. íme ezek nagyjából az ő munkálkodásának látható eredményei. Éppen hirlapirói kötelességünkből kifolyólag nem hallgathattunk el egyet is. A mint T aki er József egy és más tettét nyíltan gáncsoltuk és elítéltük annak idején, ópoly nyíltan elismerjük most érdemeit is, a hogy a három éves ciklus lejárt, tehát itt az idő, a mikor egyes a közügy szolgálatában állott férfiak értékét nem egy két tettből, vagy tévedésből, de munkálkodásuknak összes eredményéből kell megítélnünk, hogy ekként irányítsuk elhatározásunkat a szavazó urna előtt. Takler József becsülettel, kellő ügyszeretettel élt hivatalának, és a ki elfogul'ságtól menten tud bírálni, be fogja látni, hogy a jelen körülmények közt megfelelőbb férfiút nem ültethetünk a bírói székbe; mindent el kell tehát követnünk, hogy helyén megtartsuk. Az ő jövendőbeli bíróságáról ugyanis két verzió kering ; egyik, hogy semmi áron sem akar megmaradni, a másik, hogy az alsóbb néposztály kegyét elvesztette a járdák csináltatása, a lámpák szaporítása, szóval a haladás iránti fogékonysága s erélye miatt. A korteskedés tényleg ezen az alapon folyik ellene. Itt tehát Szegzárd intelligens elemein a cselekvés sora. Ha Takler József önszántából akar visszalépni, akkor a közbizalomnak oly módon kell megnyilatkoznia, hogy mintegy maradásra kényszerítse. Ha pedig való az ellenpártok fészkelődése s különösen ha való az, hogy itt már azt a csekély haladást, bűnnek rójják felesét akadnak pártok, a melyek ezt kortes eszközül merik felhasználni, akkor Takler József mellett kitartani, őt győzelemre segíteni a város intelligensebb elemeinek — felvilágosultabb polgárainak, ha csak megint hátramenni nem akarunk, elengedhetetlen — kötelessége. A D. K. E. közgyűlése. A D. K. E. Széli Kálmán elnöklete alatt e hó 10-én nagy érdeklődés mellett tartotta meg közgyűlését, a melyen a Dunántúl szine-java megjelent. Yármegyónket Simontsits Béla alispán képviselte. A titkári jelentés szerint az egyesületnek 944 tagja van, ezek közt 23 örökös, 209 alapitó, 162 pártoló, 650 rendes tag. A vagyon 51,760 írtra rúg, melyből le van fizetve, 36,920 frt. A kiadások az első évben mindössze 720 írtra rúgtak, mert nagy takarékossággal jártak el. Az egyesület mindenekelőtt kisdedóvók létesítését kezdte meg. Kiemeli a jelentés, hogy az erőszakos magyarosítást perhorreszkálja. A közgazdasági érdekek szolgálatára, jelesen a Dunántúl idegenforgalmának emelésére, valamint a házi ipar emelésére akciót indítottak, úgyszintén a múzeumok és könyvtárak létesítése tárgyában nagy akciót fejtett ki az egyesület. Az irodalmi szakosztály Rákosi Jenő elnöklete alatt szintén megalakult. Ezután a kivándorlás korlátozásának fontos tárgya került napirendre. Perczel Dezső országgyűlési képviselő lelkes beszédben méltatta e kérdés fontosságát s a sürgős és messzemenő intézkedések halaszthatatlan szükMegundorodott már rég ennek a kisvárosi életnek a kicsinykedéseitől. Mennyi ostoba hiúság, gőg, képzelgés 06 mennyi visszataszító bűn van itt felhalmozva. Nemes lelkének az a tanultság, a mit az iskolában, meg itt-ott a könyvekből felszedett, valami ideálizmust is adott. Olyat, a mi ment volt érzelgős ábrándoktól, de szivét mégis igazi, okos szeretettel töltötte meg minden jó iránt. Tapasztalatlan, naiv lelkek végzete ez: megismerni a bűnt — csak kívülről, félig, a rugói nélkül, elfordulni tőle, s rajongva bízni a jóban, hinni anDak a diadalát. Bántotta, hogy az egész társaságban egyedül áll gondolataival; nincs, a kivel beszélhetne, nincs, a ki megértené. Akkor jött ez az ember. És annak az álmos, hízelgő kis vidéki újságnak a hasábjaiba friss erőt, életet öntött. Azok az eszmék, a miken Ilona töprengett, azok a gondolatok, a mikkel Ilona vesződött. Milyen mohón olvasta ettől fogva azt a kis lapot 1 Nem hagyta volna el egy sorát sem. És úgy örült, ha egy-egy cikk az ő kedve szerint beszélt, és az ő töprengéseinek megtalálhatta viszhangját ott a nyomtatott sorokban. A kis város felzúdult az uj szerkesztő ellen. Gyűlölték, de féltek is tőle; tettetett barátsággal, de néha hízelegve is beszéltek vele, hanem a háta mögött annál jobban szidták. A gentry fiatalság formálisan szövetkezett ellene : törik-szakad, ezt az embert kinézzük a városból. Tehát már hős is, mártír! Ilonában eddig csak a komoly okos nő, most már az ábrándos lány is pártjára szegődött az uj embernek. A megye-gyűlésen látta meg először. Mert oda is bejutott. A subás nép nem értett meg ebből az emberből egyebet, minthogy az uraknak borsot tör az orra alá : ez elég ok volt arra, hogy nagy többséggel és nagy diadallal megválaszszák. Mikor Ilona meglátta, beszélt épen. Milyen tűz, mennyi hév és milyen előadás ! Született szónok. Mindenki némán figyelt rá. Közbeszólás, hangos diskurzus, a mi a főispánnak annyi kicirkal- mazott beszédjét tette már tönkre, őt nem zatarta. Az arca kipirult, a hangja élesen sivitott át a nagy termen: itt a nagy reformátor, itt az az ember, a ki férfi észszel kiviszi majd azt, a mit ő lobbanó leányszivvel elgondolt. Aztán gyűlés után bemutatták neki. A lány nem tudta eltitkolni rokonszenvót. Maga is egészen neki hevült, mikor a szerkesztőnek gratulált a szerepléshez. Őszintén, faggatás j nélkül elmondta mind, a mit eddig gondolt felőle és a mit ezután vár tőle. Amaz észrevette, honnan fű a szél, a banális bókokat, a mik már az ajkára tolultak, elhallgatta és komolyan, okosan kezdett beszélni a leánynyal. Két férfi vitatkozáshoz hasonlított inkább ez a beszéd, mint egy szerelmes pár csevegéséhez. Mert azok voltak, szerelmesek mind a ketten. A lány már régtől fogva, de igazában csak ségét. Beszéde végén a következő javaslatot nyújtotta be. „A közgyűlés utasítja a választmányt, hogy : 1. A Dunántúlról történő kivándorlások számszerű pontos adatait a Dunántúl törvényhatóságaitól szerezze be és állítsa össze. 2. Alakítson ad hoc egy kivándorlási bizottságot, mely érintkezésbe lépne a kormány és főleg a kereskedelmi és foldmivelési minisztériumokkal, a leginkább érdekelt törvényhatóságok küldötteivel s együttesen terjeszszen elő javaslatot azokról a módokról és eszközökről, a melyek által a kivándorlás korlátozható lenne.“ Az indítványt egyhangúlag elfogadták. VÁRMEGYE. Tolnavármegye rendkívüli közgyűlése. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága e hó 16-án, szombaton, rendkívüli közgyűlést tartott. A közügyek iránti érdeklődés hiányát ily nagymérvűnek még soha nem tapasztaltuk. Széchenyi Sándor gróf főispánunk a közgyűlést, a vármegyei tisztviselőket bele nem számítva, 28 bizottsági tag jelenlétében nyitotta meg. Később is csak 45 bizottsági tag volt jelen. Lapunk zárta miatt ez alkalommal csak futólagosán érintjük a tárgysorozatot. Legelső pont a belügyminiszternek leirata volt a közhasználatú törvényhatósági távbeszélő hálózatok létesítése ügyében. A szükségelt adatok beszerzésével Simontsits Béla vármegyei alispánt bízták meg s csak az ő előterjesztése után fog a vármegye közönsége határozni. A belügyminiszter Kéty és Murga kisközségeknek nagyközségekké leendő átalakításába beleegyezett, csak azt kötötte ki, hogy Kéty tartozik a Murga község által haszonélvezetre adott föld helyett jegyzőjének kárpótlást adni, mivel a jegyzői fizetés leszállítása semmivel sem indokolható. A két község különválásának időpontját 1894. január 31-óre határozta el a közgyűlés. Tárgyalták a kereskedelemügyi ni. kir. miniszter leiratát, a melylyel az 1891—1892. évi közúti számadást jóváhagyta." A miniszter azon óhajának, hogy a közúti alapból 50000 frt kiszakittassék s az mint külön tartalék-alap kezeltessék, a közgyűlés azon indokból, az mivel alapnak rendelkezésére álló összegei, részint a műutak kiépítése, részint a vasutak építésére megszavazott hozzájárulási összegek által le vannak kötve, ez alkalommal eleget nem tehetett; kilátásba helyezte azonban, hogy 1895— 1896. évi költség-előirányzatok szerkesztésénél ezen, különben nagyon üdvös és praktikusnak Ígérkező tartalék-alap létesítésére figyelemmel leend. most érezte, mi lett abból a rokonszenvből, a mivel az uj embert nézte kezdettől. A férfinél hirtelen lobbant fel az a láng. Gazember vagy ideálista, de minden esetre művelt, intelligens ember volt, s kellemesen lepte meg, hogy itt a szűk látókörű, ferde gondolkozásu, fél művelt vidéki társadalomban, a hol a diplomás emberek is csak olyan korlátoltak, mint az utolsó bakter, egy okos, tanult leányra akad. Művelt, eszes nő —• mégse kékharisuya: ez volt az ő vágya mindig, ezt kereste folyton. És megtalálta. A főbíró összeráncolta homlokát, mikor a leányát evvel az emberrel látta együtt. Az meg még jobban felboszantotta, hogy mások is észrevették, hogy a fiatalok milyen hamar megértették egymást. Lám az alispán már odajött és gúnyosan gratulált a vejéhez: a főispán is leereszkedett egy orrhangon eldünynyögött mél- tóságos vicc erejéig: — Ah, Besztercei, hát igy vagyunk ? Mikor tartjuk az esküvőt, mi ? Arra ón is elmegyek! Az egész tisztikar nevetett a móltóságos ur kitűnő ötletén; a főbírót a méreg ette. Aztán megkezdődtek otthon a hosszú prédikációk. A régi nóta egyre. Hogy az újságíró nép ilyen-olyan haszontalan, éhenkórász; hogy a családnak, nem, nemcsak a családnak, az egész megyének szégyene volna, ha azt az embert beeresz- tenók a famíliába. Eh, szó sincs róla, hogy ő va-
