Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-12-03 / 49. szám

1893. december 3.

TOLNA VÁRMEGYE,

6.

Legújabb.

A polgári házasságról szóló törvény- javaslat a képviselöház asztalán.

Budapest. (A „Tolnavármegye“ eredeti távirata. Felad, szombaton d. u. 3 ó. 40. perc. Érk. 5 ó. 15 p.) Szilágyi Dezső igazságflgyminiszter a képviselöház mai ülésén terjesztette be a kötelező polgári házasságról szóló törvényjavaslatot. Ünnepies hangulat uralkodott az egész házban, a képviselőkkel telt padsorok és a tömött karzat impozáns képet nyújtottak. Szilágyi a rendes szokástól eltéróleg terjedelmes — előkelő színvonalon álló — beszéd kíséretében mutatta be a törvény- javaslatot. Beszédének kiemelkedőbb részei a következők : „A magyar államférfiak többsége minden időben az egységes házassági jog, az állami jurisdikció, a polgári házasság intézménye mellett foglalt állást. A házassági jog rendezésének kérdésében a múltban is végigvonuló eme aranyfonalat a kormány nem ejtette el, erre kellett felépíteni a javaslatot.

Házassági jogunkat reformálni kellett, mert a mostani állapotok teljesen nélkülözik a jogszilárdságot és a visszásságok egész sorozatának volt előidézői. Ez, valamint a gyakori alkalmi felekezeti súrlódások, melyeket a mostani helyzet teremtett, oly megoldást sürgetett, a mely a vallások szabadságát, a polgári egyenlőséget, a nemzetiségek egybeforrasztását biztosítja.

A felekezeti jog válaszfalakat tart fenn, az állami intézménynek összeolvasztás a feladata úgy a politikában, mint a társadalomban.

A kötelező polgári házasság formáját választották, mert ez az egyházak szabadságának legjobban kedvez és mert az állam és egyház harmóniáját fentartja.

A házasság felbonthatósága szükséges.

Minden korban segítettek a megromlott házassági viszonyokon a separacióval, ezt kívánja az erkölcs és a családi élet, ezt a gyermekek érdeke, kik naponként tanúi szülőik bűneinek.

Szükséges e javaslat nemzeti szempontból, mert az a polgárok között a választó falakat lerontja.

Óhajtja, hogy e javaslat ne fajuljon az állam és egyház közötti küzdelemmé.“

Szilágyi beszéde után minden oldalról óriási zajos éljenzés hangzott fel, mely minduntalan megújult. végig viharzott az egész házon.

Az éljenzések lecsillapulta után Csáky gróf benyújtó ta az 18(18. évi 53. törvényt módosító törvényjavaslatot, melyet szintén zajos éljenzéssel fogadtak.

Ezen, a magyar parlamentben örökké emlékezetes jelenet után az ülés emelkedett hangulatban ért véget,

VIDÉK.

— A tolnai csolnakázó egyesület 1894. január hó 6-án táncmulatsággal egybekötött műkedvelői előadást rendez, mely alkalommal C s i k y Gergely „A nagymama“ cimü 3 felvonásos vígjátékét adják elő a következők közreműködésével: Szerómi grófné, Matej ka Janka k. a. Ernő, unokája, D o b r o v i t s Sándor ur. Örkényi Vilmos báró, nyugalmazott ezredes, L>r. Vargha Pál ur. Kálmán, Geiger Károly ur, Piroska,

F u g e r t h Mariska k. a., Tímár K. intézeti túl «j- donosné, Somogyi Elvira k. a. Mártha S m e- rál Etelka k. a. Tódorka Szilárd, tanár, Matejka Károly ur. Langó Seraphine, nevelónó, Lengyel- n é B. Matild úrnő. Koszta, nyug. evgl. lelkész, Lengyel Ferenc ur. Baltai Flóra, Beszédes Irén k. a. Peredy Janka, Fischer Miéi k. a. Eőrsy Vilma, Somogyi Mariska k, a Vilkey Berta, Parti Ilona k. a. Keresztúri Katica, E n- gelhardt Olimpia k. a. Galambosné. Dobro- v i t s Sándorné úrnő. Pincér, Somogyi Károly ur. Súgó, B o b o z László ur.

— Tolnán a város képvisel.t tagjait szombaton választották. A biróválasztás a főszolgabíró kijelentése szerint még e hó végével lesz megtartva. Nincs rá kilátás, hogy izgalmas .jelenetek játszódjanak mint 3 év előtt. Szászy Frigyes biró megunta a dicsőséget, de nem csak ó, az elégedetlen polgárok is megelégelték, kik 3 év előtt síkra szálltak érette és csalódtak benne, mert hát azért mégis csak fizetnek adót úgy a szegények, mint a vagyonosok. I

A központi járás főszolgabírója majd tudni fogj3, hogy kiket jelöl, mi, ha tőlünk függne, igy jelölnénk : Szászy Frigyes, Müller János, Viedmann Antal és Szauter József.— Vagy: Szászy Frigyes, Szilly János, Schäffler Antal és Merül Lőrinc. Hiszem, hogy jelölteink között megtaláljuk az uj tolnai bírót. Lord Cynló.

— A bonyhádi műkedvelők folyó hó 25-én egy uj arany levelet fűztek dicsőség koszorújukhoz. Csiky Gergelynek egy Darabját a „Buborékok“-at merték szinre hozni, és ezen nehéz darabbal, melyben mellékesen legyen mondva több mint 20 személy szerepel, teljes sikert arattak. „Csodá ni kell

I a pontos, már dilletánsok színvonala fölötti összjá- tékot!“ mondják a szegzárdi vendégek, kik ez alkalommal igen szép számmal jelentek meg. Mondjuk mi is, szép volt az anyagi, de még szebb volt az erkölcsi siker. Bárcsak mindig jobban forrna össze ez a minden szép és nemesért lelkesülni tudó kör, milyen könnyen lehet ez utón a kellemest a hasznossal összekötni! — A ki jelen volt az előadáson tudja, kit illet első sorban az elismerés, a mi kötelességünk pld. minden egyes közreműködő tagnak köszönetét mondani, és ha már a buzgó helybeli tagok fáradozása elismerésre méltó, annál inkább kell a szereplők közül G-rosch Etelka kisasszonyt, Lipics Zoltán és Katzenbach János urakat kiemelnünk, kik vidékről jöttek be, a mi nagy áldozattal jár. No de ki is vették részüket az előadást követő táncmulatságból, hiszen műkedvelői előadás e nélkül nehezen képzelhető, ez a szereplők jutalma. Volt is ám jókedv! A hol annyi faktor harmonikusan működik közre, mint itt, t. i. szép számú intelligens, háladatos publikum, sikerült játék, szép hölgy koszorú, lelkesült fiatal és javakorbeli urak, kikben csak úgy pezseg a vér, no meg aztán a hires szegzárdi cigányok, — nem csoda, ha elfelejtjük halandóságunkat és tomboló jókedvünkben oda mondogatjuk a esigavórüeknek, hogy nem halunk meg soha! És ez a jókedv reggelig tartott. Azt kérdezzük a bonyhádi publikumtól: Nem-e jó úgy hébe-korba egy kicsit a mindennapi nehéz gondot lerázni és egyet mulatni ? Miért maradnak hát iiyen alkalommal távol mások, különösen azok. kik ilyenkor máshol ülnek össze külön mulatni ? De utóvégre senkit sem lehet megjelenésre kényszeríteni, úgy is szépen sikerült; tudjuk, hogy a vidékről jelen volt vendégek mind meg annyi hírmondója lesz a bonyhádi derék műkedvelő kör életrevalóságának! A községi gyermek- menházak javára felülfizettek: gróf Appouyi Sándor 10 frt, grói Apponyi Sándorné 10 frt, dr. Kra- molin István Budapest 5 frt, Bárány Sándor 4 frt, Döry Pálnó 4 frt, Perczel Dezső 3 frt, dr. Schwetz Antal 3 frt, Perczel Lajosnó K.-Kajdacs 2 frt, Pózner Józsefnó 2 frt, Müller Lipót 1 frt, Strai- cher Benő 1 frt. A talp alá valót Garay Ferkő húzta, s világos kivirradtig tartotta összd a dístin- guált közöuséget.

— A „Gyönki keresztény jótékony nőegylet“ 1893. évi december hó 7-én a kaszinó termeiben szegény iskolás gyermekek felruházása céljából tánccal egybekötött zártkörű dal- és zeneestélyt rendez. Belépő dij személyenként 1 frt. Felülíizetések — tekintettel a jótékony célra — köszönettel nyugtáztatnak. — Kezdete esti 8 órakor. — A zeneestély műsora: 1. „A Kápolua.“ Beckertől. Énekli: a vagyes kar. 2. „A kuruc dalokról.“ Felolvasás Márton Sándor úrtól. 3. „Egyik olyan, mint a másik.“ Vígjáték egy felvonásban. Előadják : F o n y ó Margit, Komoróczy Ilona

k. a. és K r a u s z Emil ur. 4. „Magyar dalok.“ Forrai Mihály ur zongorakisérete mellett hegedűn előadja: I)r. Zavaros Gyula ur. 5. Kiss József „Jehova“ cimü költeményét szavalja: F o- n y ó Sarolta k. a. 6. „Szeresd az asszonyt, keresd az asszonyt.“ Felolvassa: Kálmán Dezső ur.

7. „Magyar dalok.“ Előadja: a vegyes kar. — A vegyes kar tagjai: Forrai Mihály karmester, Klein Mariska, Komoróczy Ilona, Mányoky Sárika és Emma. Pesthy Mariska, Riegelrnan Henriin és Ida, Ritter Ida k. a., Bévárdy Lajos, Hesz Lajos, Kiss Béla, Módva Imre, Pesthy Elek, dr. Zavaros Gyula és Vailner János urak.

T A N 0 G Y.

Tolnavármegye tanfelügyelője és a szegzárdi rom. kath. iskolaszék.

A szegzárdi róm. kath. hitközségnek iskolaszéke, mely egyszersmiud egyházközségbeli tanács minőségében is működik, folyó évi október hava 29-én tartott ülésében folyó évi október hó 11-én kelt 1795. számú hivatalos felhívásomra és számonkérésemre vonatkozó határozatát folyó évi november 3-án 286. sz. a. kelt jelentése mellett ide felterjesztette, miközben a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi miniszter úr rendelete következtében a pécsi püspöki hatóság által igazoló jelentéstételre hivatván fel, folyó évi november hó 20-án 313. sz. a. kelt jelentésével hozzám telterjeszté folyó évi november 16-án hozott határozatát is.

Első határozatában kifejti, hogy az 1795. számú intézkedésem „szokatlan formájánál“ fogva az isko- laszéki tagokban a „megdöbbenés és jogosúlt móltatlankodás érzetét“ keltette; — kijelenti, hogy az iskolavagyonra nézve felelősségre csakis az egyházi hatóság által vonható, így tehát felhívásomat törvénybe ütközőnek tartja ; — viszszautasítja az iskolaszéki tagok intelligentiájából, tiszta jelleméből s az ügy iránti buzgóságából kifolyólag a „rebesgetett mendemondák és roszakaratú besúgások“ után emelt „vádakat;“ — jelenti, hogy saját felsőbb hatóságától maga ellen fegyelmi vizsgálatot kért:— megtagadja az iskolai vagyonra és jövedelemre vonatkozó felvilágosítást, melyet csakis egyházi főhatósága rendeletére hajlandó megadni; — értelmezi i az iskolai vagyon és jövedelem saját felfogása sze- rénti mivoltát; — állítja, hogy az iskolaszéki pénztárt „egyházi elnöke“ által, felfogásának megfele- löleg, szabályszerűen vizsgáltatta meg és pontosan rovancsoltatta ; — védekezik az ellen, mintha hivatalos kötelességmulasztással volna terhelhető ; — azonban mégis elismeri, hogy az igy „rendesen, szabályszerűen és pontosan megvizsgált és rovanesolt pénztárban“ sikkasztás történt; — mentegetődzik azzal, hogy a sikkasztás után pénztár- és számadási vizsgálatot indított meg; — hangsúlyozza, hogy az iskolaszék és egyháztanács a hitközség minden meg- kérdeztetése nélkül, közösen s egyértelműleg határozta el az iskolaépület korszerű átalakítását — és kifejezi, hogy az ö illetékes hatósága által elrendelendő vizsgálatnak hatósági kifogásaimmal szemben nyugodtan néz elébe.

A második határozatban az iskolaszék „mélyen sértőnek és megbotránkoztatónak“ vallja magára nézve azon jelentést, melyet 1795. szám alatt a nm. vallás- és közokt. miniszter úrhoz iutéztem és ez alapon „az iskolaszék felkéri a vármegye kir. tanfelügyelőjét, hogy tartózkodjék holmi pletykák és roszakaratú besúgások után indúlva az iskolaszéket békés működésében akadályozni s holmi rágalmazó iratokkal tekintélyét a közönség előtt kisebbíteni; mert az iskolaszék önzetlen buzgó működésének tudatában, becsületének önérzetében ismétlő esetben a büntető törvényszék előtt lesz kénytelen ma- gáuak elégtételt szerezni és a roszakaratú besúgók leálcázását követelni sa menynyiben ezek a hitközségi tanács kebelébe tartóznának, őket megérdemelt megbélyegzéssel abból kizárni.“

Ennek folytán :

figyelemmel arra, hogy a szóban levő iskolaszék szűkölködik annak tudatában, hogy az 1876. évi 28. t. c. 9. és 13. §§-ai rendelték el az iskolaszékeknek helyi iskolai hatósági minőségben teljesítendő működését e szerónt az nem az egyházi, hanem az országos tanügyi szervezetbe van illesztve, bár nincsen kizárva, hogy az egyházi szervezetbe tartozó hitközségi tanácsok tagjai egyszersmind az iskolaszékeknek is tagjai legyenek vagy lehessenek ;

figyelemmel továbbá arra, hogy e róm. kath. iskolaszék nincsen tájékozva az iránt, hogy az iskolaszéki elnökség és tagság a nm. vallás- és közokt. miniszter úr 1888. évi december hava 29-én 21,694. sz. a. kelt elvi jelentőségű rendeleténél fogva nem egyházi, hanem polgári tisztség; igy tehát a felekezeti iskolaszék egészében is —bár az egyházi hatóságnak törvényen alapúló meghagyásából lett szervezve — polgári helyi hatóságot képez, nagyrészt azért is hogy a tanügyi hatóságnak az egyház szabadsága és a felekezet autonómiája érdekében még jogcíme se legyen arra, hogy egyházi vagy felekezeti ügybe avatkozzék ;

figyelemmel ezen felül arra, hogy az illető iskolaszék nem bir tudomással arról, hogy a hitközségek által a hívekre, mint iskola fentartókra, kirovott megadóztatás ügyében, minthogy ez a hivek- uek, mint polgároknak, magánjogi (vagyoni) viszonyait érinti — a nm. vallás- és közokt. miniszter úr 1889 évi febr. 8-án 54,175. sz. a. kelt rendelete értelmébeu a felebbezósi fórum nem az esperes vagy az egyházi főhatóság, hanem a közigazgatási hatóság, nevezetesen a közig, bizottság, melynek tanügyi előadója minden iskolai ügyben az 1876. évi 28. t. c. 5. §-a értelmében a vármegye kir. tanfelügyelője; igy tehát a polgári hatóságnak vagyoni és jövedelmi ügyekben való beavatkozása jogos is, szükséges is a felekezeti iskolaszékeknél;

figyelemmel ezek után arra, hogy a kérdéses iskolaszék a törvény rendelkezéseinek alkalmazásában teljesen járatlan, meid az itteni 1795. számú felhívásban idézett 1868. évi 38. t. c. 14. §-ának c) pontja minden kétséget kizárólag rendeli el, hogy a kir. tanfelügyelő a felekezeti iskola vagyonának biztos elhelyezése és a jövedelem iskolai céljainak felhasználása kérdésében a felekezeti iskolaszékeket nemcsak köteles számon kérni, hanem e tekintetben a felügyeleti joghatóságot is képezi;

figyelemmel a mondottak alapján arra, hogy a szóban levő iskolaszék teljesen ignorálja azon fontos körülményt, melynek mérlegelésére alkalmasnak sem bizonyéit, hogy t. i. a vezetése alatti j iskolán három oly tanító is működik, kiket a kegyúr, jelen esetben a nm. vallás- és közokt. miniszter úr, tetemes pénzöszszeg, szükségen felüli failletmény és 27 (1200 □ öles) hold szántóföld engedélyezésével javadalmaz, s hogy ezenkívül a kérdésben levő iskolaszék figyelmét azon körülményre terelni is elmulasztotta, hogy az iskola vagyonhoz tartozó épületek tulajdonjogi kérdése nincsen még eldöntve(