Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-11-26 / 48. szám

1893. november 26. TOLNAVÁRMEGYE. 5. oltották el ezt a tüzet, a szomszéd ház padláslyuk- , ján sürü füst kezdett kitódulni. Szerencsére röglön észrevették s eloltották, még mielőtt lángba borul­hatott volna, ügy látszik, hogy itt szándékos gyúj­togatás esete forog fenn, mert az imént leégett házról a tűz ide át nem csaphatott, miután a szél azt az ellenkező irányba fújta. De a tettest kiderí­teni nem sikerült. — Névváltoztatás. A belügyminiszter meg­engedte, hogy kiskorú Konstanczer Mária, Erzsébet és Józ«a szegzárdi lakosok vezetéknevüket Kökényesire változtassák át. — A kis szökevény. A folyó hó 20 án tar­tott szegzárdi vásár alkalmával, délután 2 óra táj­ban egy körülbelül 12 óvás fiú szökött meg a kór­házból, s ballagott befelé a Budai-utcának. Sokan látták ugyan a kalap nélküli, kórházi köntösben bandukáló s folyton vissza-visszatekintgetó fiút, de a vásáron mindenki magával lévén elfoglalva, ügyet sem vetettek rá. De hirtelen feltűnik 2 férfi alakja az ulon ; alig hogy a fiú ezeket észrevette, futás­nak eredt; ezek meg — a kórházi ápolók, kik a fiú szökését észrevették, s most szerették volna elfogni — utána. S megindult az őrült hajsza. A fiú min­den erejéből iparkodott üldözői elől elmenekülni, s az országút közepére, a nagy sárba csalta őket, azt hívén, hogy azok ide nem követik. De hiába 1 Oda is csak utána mentek. Természetes, hogy a vásári nagy elfoglaltság dacára mái akkor sok nézője akadt a furcsa jelenőinek. Végre az u. n. Tauszig- saroknál, a hová a fiú be akart menekülni, elcsíp­ték s nagy diadallal visszavitték a kapálódzó kis szökevényt a kórházba. — Az eltűnt asszony. Ifjú Kovács Já­nos alsónáuai lakos felesége múlt hó 28-áu meg­betegedett, s a 30 án hivott orvos a tifus előjeleit constatálta. November elsején éjjel hirtelen eltűnt. A nép akkor sokat beszólt azon ellenséges viszony­ról, melyben az eltűnt asszony férjével és annak anyjával állt és mindenki őket vette gyanúba, hogy bizonyára úgy tették el láb alól. Azóta foly­ton keresték az asszonyt, de hiába, mígnem végre a napokban az eltűnt nő hullája Báttaszék község északi részén G I o s z Ferdinándnak a kocsiút mel­lett levő fedett és csak egyetlen helyen hozzáfér­hető kutjában megtaláltatott. Hogy miképpen ke­rült a szerencsétlen nő a kútba, az még talány, az orvosi vizsgálat annyit kiderített, hogy élve jutott belé, de hogy öngyilkosság, vagy gyilkosság esete forog-e fenn, azt még a törvényszéki vizsgálatnak kell kideríteni. * II. — A szépség átka. IQ. Kovács József a legszebb szegzárdi legény hírében állott. Büszke is volt rá, de nagyon. Minden leány őt tartetta ideáljának, minden menyecske őbeló volt szerelmes, minden legénynek ö volt vetélytársa, minden férj, kivált az olyan idősebb férj, kinek fiatal felesége volt, ó reá volt féltékeny. Lett is belőle olyan pa­raszt Don Juan, hogy ritkította párját. De egy idő óta kezdett ez a nagyság terhére lenni. A leányok kezdtek rá haragudni, mert igazán egyiket sem sze­rette, a legények pedig mulatságok alkalmával nem fogadták be társaságukba, nehogy mulatságukat megrontsa, szóval szépsége átokként kezdett reá hatni, úgy hogy búskomorságnak adta magát, és mert ez sem segített a baján semmit, a napokban revolverrel agyon akarta magát lőni, de ez sem si­került neki, mert a golyó nem ölte meg, sőt nem lehetetlen, hogy rövid idő múlva ismét megkezd­heti félbeszakadt szereplését, mert a mint hallik, a lövés annyira felkeltette hajdani iraádottjai érdek­lődését iránta, hogy folyton tudakozódnak hogyléte felöl, szóval ismét érdekes egyéniség lett. — Betöréses lopás. Dani János decsi la­kos ablakán keresztül valaki a szobájába behatolt s az ott talált nyitott ládából az összes ruhákat el- i lopta. A csendör8Óg csakhamar kiderítette, hogy a betöréses lopást Rag ács János dusnoki illetőségű jelenleg Decsen tartózkodó napszámos követta el, ki a helyi viszonyokkal teljesen ismerős volt, mi­vel a károsultnál többször volt munkában. De ez eleinte hallani sem akart a dologról, hanem végre is beismerte, hogy ő volt a tettes, s aztán elmondta azt is, hogy a lopott tárgyakat V i s z m e g Mihály- nénál helyezte el, a hol azokat a házkutatás alkal­mával meg is találták. Ragácsot letartóztatták- V i s z m e g Mihálynét pedig, mint orgazdát felje­lentették. — Lopott méhkasok. Szegény betörők 1 Soha ilyen időket 1 Máskor ilyenkor már javában járták a pincebetörések, s ha egy kicsit eret vágtak is a gazdag szőlőbirtokosokon s elvitték egy-kót hektó borukat, maradt még nekik is elég. Most, hogy bor már alig terem, a betörőknek sem jut, mert a gazdák azt a keveset, a mit szüretelnek is, hét fejű sárkány módjára őrzik. Aztán máskor ilyenkor november végén már jól fagyott s az emberek öl­tek derűre, borúra, igy aztán a betyároknak is ju­tott lopni való elég. Most, egész őszi idő járja, s ki tudja, mikor köszönt be az öles általános évadja. Volna ugyan még egy mód a lopásra, a ki a kész lemem és szolidságom elég biztosíték lesz, hogy az a pénz nem lesz hiábavaló kiadás. Jelszavam ezután is a szorgalom és munkás­ság leszen. Kérésemet még egyszer megújítva, maradok kedves Guszti bácsinak szerető unokaöcscse J. P. II. Édes Mari néni! Régen készültem már Önnek Írni, aranyos nénikóm; de dolgaim annyira elfoglalnak, hogy mindez ideig nem jutottam hozzá. Bizony sok munkába, nagy nyomorúságba kerül ez az uj élet, elszakítva mindattól, a kit sze­rettünk, főleg kedves Mari nénitől 1 Hejh, mennyiszer visszasír a lelkem a sok jó túrós rétes és mákos patkó után. a mivel kedves Mari néni kényeztetett vákációim boldog napjaiban! Most minden már csak álom, mert elérkezett a szomorú nélkülözésnek, kétségbeesett koplalásnak vigasztalan korszaka. Azon a ponton állok, hogy ma-holnap szűk anyagi körülményeim miatt tanulmányaimat, me­lyekért mint szorgalmas ifjú egész lélekkel hevü- lök, félbe kell szakitanom. A válság küszöbén édes Mari néném áldott jó szivéhez fordulok, segítsen meg, ne feledkezzék j el szerető öcscséről. A szivem vérzik, mikor ilyen kéréssel kell j fordulnom kedves Mari nénihez; de azt remélem, hogyha nem is teljesítheti, legalább nem utasít el j oly durván és ridegen, mint azt Guszti bácsi tette velem. Könyörögtem neki, föltártam előtte kétségbe- esett helyzetemet s ő válaszul a sajgó sebeket még j jobban el mérgesítette. Azt felelte, hogy ő nem akar rólam tudni semmit, éljek úgy, a hogy tudok. Most tudom csak átérteni, miért érez kedves Mari nőnemnek szive, a melyik mindenkit szere­tettel ölel át, épen ő iránta olyan gyülölsóget. a miért nem engesztelődik ki vele sohasem. Az ő szívtelensége és durvasága igazán nem érdemli meg, hogy édes nőném szeretetét, melyre annyian tar­tunk számot, rá is pazarolja. Nincs más hátra tehát, mint kedves Mari nó- némhez fordulni és kérni, hogy a mindenkitől el­utasított szegény szenvedőt vegye pártfogásába, s mutassa meg annak a kőszívű zsarnoknak, hogy százszorta többet ér, mint ő. A mit kérek, az nem több harminc forint­nál ; hiszem, hogy kedves néném megkönyörül rajtam. Kérését még egyszer megújítja, s kedves Mari néni kezeit ezerszer csókolja szerető unokaöcscse J. P. III. Aranyos Janikám 1 Megpurapoltam mind a két öreget. Egymásra uszítottam őket, s volt is sikere: nyolcvan pengő nyomja a markomat. Estére gyere el a Szikszayba. Koloszális lum­polást rendezünk. A kis kóristánédat is elhozhatod magaddal; az enyém is ott lesz. Pezsgőzünk, quantum satis. Két hétig felé se nézek az egyetemnek. A közeli muri reményében ölel Indigó-pinty. sonkákat már meg nem várhatja, t. i. az egész ele­ven disznót elemelni; de mikor azok az átkozott disznók úgy visítanak, ha lopni akarják őket! így tehát nem marad egyéb hátra, mint vagy türelme­sen, vagy akár türelmetlenül is várni, vagy pedig hozzányúlni ahhoz, a mihez hozzáférhet az ember. Ez utóbbi megoldási módot találták legalkalmasabb­nak Szili János s T á d i t s Mihály dolinái, s Mészáros János bátai rovott előéletű lakosok is, kik különféle helyen nem kevesebb, mint 17 kas méhet vittek el, természetesen mézestül. De ez­zel sem lóvén kielégítve lopási vágyuk, a földek­ről szekérszám szállították haza a — más kukori­cáját, s adták el — bár olcsón — de mégis jó nagy nyereséggel. Hanem a hasznuk mégsem lett valami nagy, mert a csendőröket nyomozás alkal­mával a szálak Szilihez vezették, ki bár eleinte mindent tagadott, de utóbb nem csak mindent be­ismert, hanem még társait is feljelentette, kiknél a lopott jószágok legnagyobb részét meg is talál­ták, kivévén a kasokat, melyeket a mezőn eléget­tek volt. A lopottakat tőlük elkobozták, őket pedig letartóztatták s átadták a szegzárdi kir. ügyész­ségnek. — A szegzárdi Erzsébet-vásár. Folyó hó 20-án volt, vagy jobban mondva, lett volna a szeg­zárdi Erzsébet vásár, ha az időjárás nem lett volna olyan mostoha. Előzőleg 2-3 napon át folyton esett, miáltal az utak majdnem járhatatlanok lettek. Nem csoda tehát, ha a távolabb vidékről kevesen jöttek úgy az eladók, mint a vevők. Ezt sokan megérzik, de talán legjobban a gazdasszonyok, kik ilyenkor szokták egész téli zöldség s egyéb házi szerekben való szükségleteiket fedezni, s most jóformán el­estek ettől, mi által ki lesznek szolgáltatva a piaci kofáknak, a mi pedig nem kis kiadási többletet je­lent. De megérezték a kereskedők is, kik e vásár­tól sokat vártak s csak alig kaptak valamit. — Dörgés és villámlás novemberben. Folyó hó 23-án éjjel 3 és 4 óra közt valóságos nyári zá­por vonult el Szegzárd fölött. A zápor csattogott, aztán egyszerre elkezdett dörögni és villámlani, akár csak júliusban. A barometer egész héten va­lóságos vitustáncot jár, mert folyton 74 és 77 fok közt futkos fel alá 1 Bizouy furcsa, szeszélyes idő­járás. — A vágott dohány. Pintér Sándor pál- fai lakos nagy pipás volt, de mi haszna, „ha nem volt hozzá vágott dohánya.“ Kapta tehát magát s belopódzott Farkas István ottani lakos kerített udvarába, s nem kevesebb mint 35 füzér leveles dohányt magához véve, hazasietett, a hol azon­nal hozzá is látott a dohány vágásához. De sem­mit sem nyert vele, mert a csendőrök rájöttek, hogy ő a tolvaj, nála házkutatást tartottak, a hol a do­. hányt megtalálták, elkobozták, őt pedig feljelentet­ték. így hát P i n t ó r Sándornak csak ismét nem volt vágott dohánya. — Kapcabetyár. Györki János, miszlai polgárembernek úgy télviz idején gyakran szoktak a lábai fázni. F a 11 n e r Ödön ottani kereskedő boltjában voltak ugyan igen jó meleg harisnyák, csakhogy az volt a bökkenő, hogy ezeket pénzért árusította, a miből Györki uram vajmi kevéssel rendelkezett. Mit tegyen tellát az ember, ha lábai fáznak, pénze pedig nincs, hegy harisnyát vegyen ? Ki gondolta ó azt szépen. Elment a boltba, vett ott valamit s mig a kereskedő egyet fordult, egy tucat harisnya a szűr ujjába vándorolt. S mint a ki dolgát a legjobban végezte, nyugodtan Istennek ajánlotta a boltost s haza ballagott. S csakugyan melege is lett a harisnyáktól, mert azok alaposan befütöttek neki ; a mint u. i. a kereskedő a haris­nyák hiányát észrevette, miért, miért sem, de mind­járt Györkire gyanakodott. A csendőröknél je­lentést tett, kik nála házkutatást tartottak, s meg is találtak nála néhány párt. Természetes, hogy Györki csak annyi párt ismert el, a hányat megtaláltak. Tehát tovább kerestek, s midőn me­gint egy párt megtaláltak, ezt is készségesen elfo­gadta, de aztán a többit következetesen tovább ta­gadta. De akkor már nem sokat tárgyaltak vele, hanem a corpus delictiket tőle elkobozták, őt ma­gát pedig feljelentették a gyönki kir. járásbíróságnak. — Járlat nélküli lovak elkobzása. Bocskor István n.-kéri és Csapó József hardi (Fehérm.) lakosoktól 4 lovat koboztak el a csendőrök, mert nem volt róluk járlatuk, s igy nagyon valószínű, hogy ezek lopottak. Az ügynek a paksi főszolga­bírói hivatalnál folytatása lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom