Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-11-26 / 48. szám
48. szám. III. évfolyam. Szegzárd, 1893. november 26. TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár : Egy étre . . 6 írt — kr. Fél évre. . . 3 „ - „ I Negyedévre . I „ 50 „ [ Egy szám .... 12 „ I Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- I hivatalon kívül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Főmunkatárs: BODNAR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illeti köz- lemenjek, valamint az elifize- | tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendik. Hirdetések mérsékelten mecill.pitott árszabály szerint számíttatnak. A Garay szobor. Minden évben napvilágot lát a helyi lapokban egy-egy cikk, a kaszinó évi közgyűlésén is pár sorban elhangzik a jelentés a Garay-alapról, meg a pénzintézetek is adnak évenként alkalmat egy-két soros hir megírására „adomány“ cim alatt és ez az összes, a mi a Garay szobor ügyében évről évre történni szokott. Nem megyünk se előre, se hátra, hanem minden marad úgy, a mint van; még szerencse, hogy a takarékpénztár, a hol a szobor-alap pénzeit kezelik, félévenként a tőkéhez hozzáüti az esedékes kamatokat. Nagyon is igaz, hogy a mi városunkban a válságos anyagi viszonyok nyomasztó hatása alatt most nem lehet kívánni, hogy a kegyelet által egy költő emlékének szánt ideális célú mű iránt valami túlságos áldozatkészség nyilvánuljon. He a midőn ezt "nyíltan beismerjük, époly nyíltsággal kell arra is utalnunk, hogy a Garay szobor ügyét kezelő kaszinói választmány első sorban az oka annak, hogy a szobor ügye csak vajúdik és nem jut előre. Már más alkalommal is elmondottuk, hogy elhibázott dolognak tartjuk azt az intézkedést, a mely a Garay szobor ügyének vezetését az évről évre más tagokból álló kaszinói választmányra bízta. Már lapunk múlt évi 47. számában ez ügyről a következőket irtuk: „A választmány minden egyes tagja derék, tiszteletreméltó egyéniség s mint választmányi tag kitünően be is töltheti helyét, de ahhoz, hogy valaki egy szoborbizottságnak tagja legyen, más tulajdonság és temperamentum szükségesek, ide nemcsak tudás és tekintély, hanem lelkesedés is kell, a mely má- ; sokat is tudjon lelkesíteni“. De ha már a kaszinó választmánya magára vállalta a szobor ügyének vezetését és az azzal járó felelősséget, akkor ne engedje e fontos ügyet elenyészni, elaludni. Azon az illusion már túl vagyunk, hogy a szoborra 15 ezer írtnál nagyobb összeget el lehessen érni és mert ilyen összegért is kaphatunk eléggé tisztes, csinos szobrot, — valamilyen monumentális alkotás százezrekbe kerül — ezt az ügyet továbbra is elodázni engedni nem lehet. A rnillenium nagy, nemzeti ünnepe küszöbön áll. Városunk is vegye ki ebből a korszakot alkotó, magasztos ünnepből a maga részét olyképen, hogy az ezredéves jubileumra állítsuk fel Szegzárdon Garay szobrát. Kellő utánjárás és ügyszeretet köny- nyen megvalósíthatják ez eszmét. Az eddigi mulasztást és közönyt pótoljuk ki a még rendelkezésünkre álló idő alatt és a Garay szobor a milleniumra elkészül. Baja városában már készül az alig 12 év előtt elhalt Tóth Kálmánnak szobra, ez, valamint a Győrött felállított Kisfaludy szobor szintén nem került többe 15 ezer forintnál. A 15 ezer forint pedig nálunk is bőven együtt lesz a milleniumig, hisz a múlt év végén már 13335 frt 29 krt tett ki az alap. Csak ki kell Írni a szoborra a pályázatot és szobrászaink legjelesebbjei is, Stróbl, Hóna stb. szívesen vesznek részt a pályázaton. A szobor helyéül sem maradhat a kaszinói közgyűlés által kijelölt és e célra már megvett sétatér. Legalább ölömmel konstatáljuk, hogy ama indítványunk, melyet lapunkban annak idején annyira hangoztattunk és a kaszinó határozatával szemben lanciroztunk, ma már szélesebb körökben talál 'úszhangra, metv ' szerint a Garay szobor helyéül a félreeső ! sétatér helyett városunk központja, a díszes Garay-tér, a hova a költő szülőházának homlokzata tekint, a legalkalmasabb. A Garay^ér legszebb helye és tere vár.t#jmkria1r;Tl szobor azt még csak emelné. Ez a tér még csak pénzbe sem kerülne, a város csak örömmel fogadhatja, ha főterének díszét ily nagybecsű emlék emeli, a sétatérért kiadott 1300 forint pedig a szoboralap javára szolgálna. TARCZA. Vallomás. Már drága nagysám, megbocsássa, Se én imádom önt nagyon, Azért járok annyit utána, Szerelmem mindig arra von. Jogász volnék; kollókviumra Bizony késsülnöm kellene, S szivem minden parányi zuga Az ön képével van tele. Előadásra hogyha járok (S ez nem mindennapi dolog), Papolhatnak a vén tanárok, Én csak kegyedre gondolok. S ha olykor otthon néhanapján A pandektákat forgatom, Kegyedhez röppen, drága nagysám, Mindjárt merengő sóhajom. S a szerelmem nem percnyi szikra, A mely ég pár pillantatig : Forrongó szenvedélytől szítva Bennem dúló vulkán lakik. Csak ágy ömlik ebből a láva, Tengernyi szerelmes valóm; Ha nagysád épen megkívánja, Akár ezrével onthatom. Tudom, hogy hasztalan sóvárgok, Érzem, hogy nagysád kinevet: De mon dleu, olyat ki látott, Ki szeretvén, nem szenvedett P Szeretni, azt tudok ugyancsak, Tehát szenvednem is lehet, S az is már boldogságot adhat, Ha bánatom oka — kegyed. Fogadja hát o vallomásom’, Szép szőke nagysám, szívesen . . . Gondolja meg. mig önre vágyom, Nincs nappalom, se éjjelem. Ha ablakánál elvisz utam, (Ezerszer átlag egy napon) Ne nézzen rám haragra gyúltan, Derült mosolyra szomjazom. Mert, drága nagysám, lássa, lássa, Imádom én önt szerfelett, S ajkamnak ez a vallomása Lelkem mélyéből eredeti Bégtől be van szivembe vésve Szép szőke fürtös kis feje; Jutalmazzon tehát meg érte : Szeressen egy kicsit cserébe! Olyan boldoggá tesz vele 1 BUDAY LÁSZLÓ. A szilveszteri teaestély. — A TOLNAVÁRMEGYE eredeti tárcája. — Mikor az impozáns vármegyeház nagytermének szárnyas ajtaját e hó 22-én délután két órakor kinyitották, egy óriási ásítással vegyes sóhajtás hallatszott, a szépen festett, alakok oda súgtak egymásnak : már megint közgyűlés lesz ?! Biz Isten az öreg urak dohogtak egy kicsit! De mikor az első zöld kalap és hosszan lógó boa megjelent a látóhatáron s nemsokára megtelt a levegő a különféle parfümök édes illatától, még az öreg Örményi bácsi is csiptetett egyet a bajuszán s a derék Ferdinand király olyan forma mozdulatot tett, mintha a hölgyek üdvözlésére felakarna kelni trónusáról, a mi különben nem csoda, mert úgy látszik nagyon kényelmetlen ülése van neki... Mi . . . mi lesz itt ? Hangzott a suttogás mindenünnen. S a szebbnél szebb hölgyek csak gyűltek, gyülekeztek. Öt, tiz, tizenöt, busz . .. Voltak ott ötvenen is. Egy megyebizottsági közgyűlés sem népesebb. Szerencse, hogy a rendes bizottsági tag urak semmit sem tudtak a hölgyek gyülekezéséről, mert bár a közgyűléseket nem nagyon szeretik látogatni, most legalább egy „rendkívülit“ összehivattak volna erre az alkalomra. ... De hát együtt vannak. A kedves zaj, az édes csevegés kezdetét vette ... Ötven, egyenként is olyan édes dolgokat suttogó ajak,
