Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-11-19 / 47. szám
III. évfolyam. 47. szám. Szegzárd, 1893. november 19. TOLNAVARMEGYE Előfizetési ár: Bgy érre . . 6 frt — kr. Fél évre . . , Negyedévre Egy szám . . Előfizetéseket éa hirdetéseket s kiadó- hiTataion kívül elfogad Kraramer Vil- i könyvkereskedése Őzegzárdon. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon. Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Főmunkatárs: BODNÁR ISTVÁN. I Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előflze- | tések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intéxendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. Disszonanciák. (L. S—u.) A hangok összesúgó eredményezi a muzsikát. A zene csak úgy hat, ha egyetlenegy disszonáncia sem zavarja meg a tökéletes harmóniát, mely minden szépnek legfőbb kútfeje. Es ami a zenében a művészt teszi, az teremti a bölcset a politikában. Emberek vagy pártok, ha maguk elé tűztek egy célt, melyet megközelíteni óhajtanak — melyhez hozzáfűzik nagyratöró ambíciójukat, odaadják egész tudásukat, melyért talán életüket is feláldozzák — ezek is csak úgy juthatnak a célpont felé, ha szavaikban, cselekedeteikben, törekvéseikben mindig teljes összhang uralkodik. Mutassunk reá politikai életünk némely disszonanciájára ! Magyarország három nagy pártjának, a szabadelvű, a függetlenségi és 48-as, meg a nemzeti pártnak tagjai folyton hangoztatják a liberálizmus és demokrácia szükségét hazánkban. Mégis mit látunk ? A szabadelvű pártban még ma is vannak olyanok, kik az egyházpolitikai javaslatokat nem fogják pártolni. A függetlenségi és 48-as pártban e kérdés miatt támadt a szakadás. A nemzeti párt demokratizmusa meg abban áll, hogy egyik fő faktoruk nemrég— parvenünek (!) kiáltotta ki Wekerlét ! Es milyen miuálunk a szabadelvű felfogás ? A közoktatásügyi bizottság e heti ülésein megvitatás tárgyát képezte a vallások : szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat. A legliberálisabb alapon van ez a javaslat felépítve, s csak dicsőségére válik j Csáky Albin államférfim nagyságának. A lelkiismereti teljes szabadság — kell-e ennél szebb és dicsőbb eszme ? ! Hogy mindenki azt a vallást követhesse, a melyhez a szive vonzza, annak a meggyőződésnek adhasson kifejezést, a mely í neki tetszik ! Ha valakinek azt súgja a lelkiismerete, hogy nem tartozhatik egy létező valláshoz sem — ha egyéni hajlamait nem akarja beilleszteni semmiféle egyház parancsolatának, hanem lelkének csupán maga akar parancsolni — lehet-e a szabadelvű embernek egy percig is gondolkodni a felett, hogy respektálja-e az illető egyén meggyőződését és szilárd elhatározását 9 ! S ime a szabadelvüség némely „felvilágosodott“ bajnokai, kik talán ma is sértésnek vennék, ha nem adná meg nekik az ember ezt a büszke epithetont, mind a három pártról apage satanast kiáltottak a fe- 1 lekezetnélküliségre. Képviselő urak, ez a hang nem a meg nem alkuvó liberalizmusnak a szózata, hanem a kicsinyes opportunizmusnak jajkiál- \ tása I Kell a felekezetnélküliség elismerése a törvényjavaslatban, mert ez mutatja leginkább a lelkiismeret teljes szabadságát. Már pedig ennek az elvnek a diadalát akarja hirdetni ez a törvényjavaslat. A felekezetnélküliséggel való visszaélést hangoztatják. Hát Istenem Uram, azért van Magyarországnak százakra menő országgyűlési képviselője, hogy ne találjanak utat — módot arra, hogy a visszaélések a törvény- 1 ben egyenesen elfőjtassanak ? Képviselő urak, ez az argumentum a legnagyobb szegénységi bizonyítvány a mi parlamentünkre. Hogy csak egy módot említsünk, például a felekezetnélküli egyén adóját annak az egyháznak fizetné, melyből kilépett, mindaddig, mig valamely más pozitív vallásnak hivő nem lett. Vagy a hogy Csáky miniszter proponálja, fizetné ezt az adót egyéb kulturális célra; az önzó számításnak minden esetre véget lehetne vetni. Szóval ezen tisztán anyagi dolgok, az elvi oldalt épen nem érintik. Az olvnek meg kell állania a maga ragyogó tisztaságában I Az igazi liberalizmus nem tűr meg semmiféle disszonanciát. Es ne felejtsék képviselő urak : a mint hangok alkotják a zenét, úgy az egyéneknek és pártoknak tetteik állapítják meg politikai karakterüket. TÁRCZA. Régi nóta. Régi nóta, régi nóta, Kornyikálom évek óta; Évek óta szól a dal : Voltam ón is fiatal. S hej mikor még vígan éltem, Szerelemről döngicséltem ; Mit az ajkam rebegett, Nem hallgatta senki meg. Most, mikor már összetörve Vágyódom a sirgödörbe, Bókba' tapsba’ nincs hiány. Ez az én tragédiám. HEX.TAI JENŐ. Nevem Szabó. * — Humoros beszélyke. — Irta: Mártonffy Imre. — Ki valaha bútorozott szobát keresett Budapesten, könnyen meg fogja érteni Szabó József örömét, midőn egy heti lótás-futás és nem kevesebb, mint hetvenöt szoba megtekintése után, végre talált alkalmast és aránylag olcsót. *) Mutatvány szerzőnek, lapunk munkatársának, karácsonyra megjelenő •E/Sessé/ései* oimü kötetéből. Ara 1 frt, tanítóknak fele áron. Kapható Újpesten. Szabó barátom annyival inkább örvendett, mert mostanság a szállásfogadással mindannyiszor csizmadiát fogott. Ha biztosították arról, hogy oly csendes és | nyugodt lakása még sehol se volt, bizonyos lehetett abban, hogy éjjel legalább is négy-öt gyermek fog ordítani, vagy pedig a szállásadó hitvespár dulakodik a szomszéd szobában. Mihelyt azt ígérték neki, hogy elkülönítve és háboritlanul fog lakni, úgy esküt tehetett volna arra, hogy naponkint legalább is busz-harminc ember | megáll az ajtaja előtt, ezt mondván: „Bocsánat Szabó ur!“ Egy szállást csak azért fogadott, mert a szoba fekvése oly „rendkívülien egészséges“, de nemsokára azt a meglepő észrevételt kelle tennie, hogy szállásadónője a délnek fekvő szobát távollétiben ruhaszáritásra használta; szóval Szabó barátom a hónapos bér lakók közt a legszerencsétlenebb volt, azért lett öröme oly rendkívüli, mikor végre tisztességes embereknél, szépen bútorozott szobát kapott, mert hát a szállásadónő finom műveltségű, arisztokratikus külsejű nő volt, kit nyugdíjazott államtitkár férje után „ méltóságos asszonynak“ címeztek. — No, gondolta magában, itt alkalmasint tovább maradsz egy hónapnál. Mert hát Szabó barálom valóságos naptári rendelettel és jobb ügyre méltó pontossággal minden hónapban lakást változtatott és ellenkezőleg a j közönséges emberektől, idejét nem január, február, | március stb., hanem lakásai szerint számította, mint magyar-utca 10., kalap utca 4., rózsa-tér 2., bérkocsis-utca 41. sz. stb. Ha nem vezetett volna pontos jegyzéket változó lakcímeiről, igen gyakran képtelen lett volna arra, hogy megtudja, hol lakik. Ne higyjók azonban, hogy Szabó barátom tán házsártos ember volt. Nem ! Csupáu a balsors üldözte. 0 volt a legszerenesetlenebb valamennyi hónapos bérlő közt. Állása szerint könyvvivő volt egy selyem és bársony nagykereskedésben. A könyvelt és könyvelendő árukkali érintkezése által jelleme oly lágy lett, mint a bársony és oly sima, mint a selyem. Alig hinné az ember, hogy a tárgyak, melyekkel éveken át foglalkozunk, bizonyos jelleget adnak nekünk. A jogász ép oly feszes lesz, mint percsomói; a tudós poros és száraz, mint régi könyvei; a vaj- ós cukorkereskedő szinte olvad az édességtől és ő maga a megtestesült édesség. És ezt majdnem minden foglalkozásra ki lehet terjeszteni. Szabó tehát olyan volt, mint a bársony és si masága még soha se ment nála annyira, mint midőn kérte a „méltóságos asszonyt,“ hogy a szobát még ma készítse el számára. Abbeli örömében, hogy ily „finom“ családnál lakhatik, megfeledkezett minden apró intézkedésekről, melyek a szobabórlósnól szokásban vannak, u.
