Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-08-27 / 35. szám

TÓLNAVÁRMEGYE.

3.

csa dolgot foglalta jegyzőkönyvbe : „A főtisztelendő egyházmegyei tanfelíigyelősógnek Pintér károly ozorai káplán urnák Kiss óyula okleveles rom. kath. tanító (ur nélkül!) ellen benyújtóit panaszlevelére vouatkozó becses kiiratára nézve az ozorai rom. kath. iskolaszék a következőket határozta : „Az ozorai rk. iskolaszék a legnagyobb megbotránkozásának ad kifejezést a panaszíevélben foglaltak fölött (mik légyenek azok ?) s nagyon sajnálja, hogy az ozorai rom. kath iskolánál ilyen dolog (milyen dolog ?) meg is történhetett; egyszersmind szavazat többi-éggel azt határozta, hogy ajánlja K. Gy. tanítónak hogy az o/.or.ii rk. iskolánál elfoglalt állásáról még a szünidő folyamán mondjon le; ha pedig... lemondani vonakodnék, ngy az... iskolaszék kéri a ft. egyházmegyei tanfelngyelöséget, hogy ezen ügyben vizsgálatot elrendelni kegyeskedjék,“ (Következik négy aláírás !)

Ezt a jegyzőkönyvi kivonatot a plébános-elnök sajátkezüleg lemásolván, az „in contumatiam“ elitéit tanítónak kézbesítette, — ki jul. hava’ 14-iki kelettel három pontba foglalt nyilatkozatot nyújtott be az iskolaszékhez, kifejtvén 1. hogy az iskolaszék, mint ilyen, az évzáró vizsgálaton jelen nem lévén s magát ott nem képviseltetvén, annak eredményét nem is ismerheti, szabálytalan gyűlésében a tantestület képviseleti jogát megsértette, s a vádat vádlottal meg nem ismertette s őt ki nem hallgatta ; 2 hogy e sérelmes eljárás ellen nem feleb- bez, hanem illetékes helyre panaszszal járul; és 3. hogy törvényszerűen elfoglalt ozorai tanítói állomásáról nem mond le.

És csakugyan: Kiss Gyula ozorai tanító már julius ,23-án illetékes helyre terjesztette fel panaszát. És mert ezen panasz eddig elintézve nem lett, épen azon tűnődtem, hogy az egész dolog lefolyását tekintetes szerkesztő urnák megírjam, mikor becses lapjának folyó évi julius 30-iki számában a dombóvári iskolai építésről szóló cifra hirt olvastam : ekkor legott megfog» ni zott bennem a gondolat, hogy önt értesítsem arról, hogy a mi vidékünkön is felmerült az egyházpolitika terén egy megoldandó kérdés, mert az sehogyan sem akar a fejembe férni, hogy a lelkószkedő papság mellé adott káplánjuk az iskola terén is helyettesíthessék az iskolaszéki lelkész-elnököt, annál kevésbbé, mert hisz a felekezeti iskolaszékeknek is meg vau a rendes lelkész-elnökük mellett a rendes világi elnökük s mindkettőnek helyettesítésére ott vannak az al- elnökök, sőt a kath. püspöki kar által kidolgozott „Rendszabályok“ is, melyek ugyan törvényerővel nem bírnak, mert kormányi jóváhagyással és királyi szentesítéssel nem dicsekedhetnek, az egyházi szervezeten belül „házirend“ gyanánt, j vannak ismerve, s ezek 3 § ának 3-ik kikezdésében határozottan ki van mondva, hogy a káplán a lelkészt elnöki minőségében egyátaljábnn nem, és csakis huzamosabb akadályoztatás esetén mint iskolaszéki egyszerű tag helyettesítheti. I)e ezen tépelódések közepette is könnyen megfogható kíváncsisággal és érdeklődéssel várjuk, hogy a vármegye kir. tanfelügyelője a benyújtott panaszt mikor s mikép fogja elintézui ? Mert nálunk a helyzet már annyira kuszáit, hogy valójában ideje volna megtudni, meddig tart ez igy ? Meddig szabad büntetlenül egy

— Ó Sándor, Sándor, ezt nem hittem volna felőled. — A papa úgy haragszik.

Valami forróhideg áram járta át a testét. Elállt a lélegzete, csak azt tudta hebegni:

Mi? Mi?

De ekkor már nyílt az ajtó. Mili anyja állott meg benne. Hidegen, kiinérten bólintott a fejével és intett a leányának:

— Mili! ,

Mili megindult, majd megállt. Aztán egyre hátranézve a megkövesült Sándorra, eltűnt a szobában.

— Azt hiszem, férjem beszélni óhajt önnel. Ha tetszik, az irodában találja.

Megint az a hideg fejbólintás és az ajtó becsukódik.

Sándor pedig állt mozdulatlanul.

— Mi ? Mi ?

Aztán mintha sejtett volna valamit.

— Gita . . . tudják ...

És úgy érezte magát, mint egy leleplezett gazember. Menekülni akart, soha sem nézni többé szemébe az embereknek, kifutni az előszobából és a világból.

Majd valami végtelen elkeseredés töltötte el, valami dacos elkeseredés . . . Azért se! — Benyitott az irodába.

Dr. Túri az Íróasztalnál ült. Annál a fekete Íróasztalnál, a rendezett aktákkal, melyekről példát vehetne magának minden akta és minden ember. És az ügyvéd arca is olyan száraz és komoly

1893. augusztus 27^

jár avaló, derék, józanul gondolkodó tanítót > ozorai- asanc zaklatni, meghurcolni! Mikor fogják már egyszer átlátni s ki is mondani, hogy a tanügy nem dogmatikai ügy ? Mikor jő már el az az idő, hogy az egyházpolitikai kérdések megoldásának első helyén az iskola áll f Fogadja kérem, lek. szerkesztő ur, kiváló tiszteletem kifejezését, ki vagyok stb.--------*

H i r e k.

— Deputácio a miniszternél. Ismeretes dolog olvadóink előtt, hogy a tervbe vett Dunaszabá- lyozás keresztül vitele alkalmával elzárják a régi Dunaágaf s igy a tolnaiak Gemeuctöl kapják majd a Dunájukat felfrissítő vizet. Ez ellen a közegészség ügy és Tolna község kereskedelmére nagy hátránnyal járó terv ellen tesznek lépéseket a tolnaiak. D ö r y László főszolgabíró vezetése alatt: P é c s y József prépost, Párti József jegyző és S z á s z y Frigyes bíró a jövő szerdán deputációba mennek a földraivelésügyi ininiszterhe'z, hogy Tolna, sőt az egész környék baján segítsen.

— Személyi hírek. KrCsmarik Pál kir. iigyé'Z 6 heti szabadságra megy. A kir. ügyészség vezetését arra az időre Baráth Zoltán kir. alügyész veszi át. — Hamza Géza kir. törvényszéki biró j Pakson, hol hivatalos kiküldetése volt, váratlanul megbetegedett. Óhajtjuk, és hisszük, hogy betegsége nem olyan veszélyes jellegű, a mint hírlik.

— Az egyházmegyéből. Stark Pál nyugalmazott szalatnaki plébános meghalt 67-ik évében.

A boldogult administalor volt Vaszaron. 1864-ben plébános lett Aparou, később Nagy-Mányokon és Szalatuakon. 1879-ben vonult nyugalomba. Áldás emlékére.— Horácsek András káplán Regölyből Paksra, Varga Kálmán Lakócsáról Regölybe küldetett.

— Választmányi ülés. A Tolnavárraegye köz- ségjegyzói nyugdíj alapjára felügyelő választmány e hó 21-én ülést tartott. Tudomásul vették több jegyzői állásnak betöltését s gondoskodtak, hogy a megválasztott jegyzők nyugdíjalaphoz leendő hozzájárulási aránya megállapittassék. Szabó Gyulánknak, a döbröközi elhalt jegyző nejének évi 126 írt nyugdijat, 7 kiskorú gyermekének pedig egyenként, évi 36 frt nevelési pótlékot szavaztak meg. Idősb Kovács Gyula volt kisvejkei jegyző részére pedig 93 frt 60 kr egyszer s mindenkorra szóló segélyt utalványoztak.

* kapunk utolsóelőtti számában a vármegyei kir. tan- felügyelő úrhoz intézett felhívása if ban az ozorai tanító ügyéről is megemlékeztünk. Ezen iigybeu kimerítő nyilatkozatot kaptunk Rill József tanfelügyelő úrtól, molyot azonban csak jövő számunkban közlünk, mert előbb szükséges, hogy magát a fenforgó esetet ismertessük, miért is az Ozoráró! megbízható helyről hozzánk érkezett fenti tudósítást egész terjedelemben ide iktatjuk. A szerk.

— Halálozás. Munkácsy Sándor, a paksi ev. ref. egyházközségnek több mint 30 éven keresztül volt lelkésze, folyó hó 20 án 73 éves korában, hosszas szenvedés után meghalt. Az elhunyt ismeretes volt rendkívül takarékos életmódjáról s csak igy magyarázható meg azon körülmény, hogy szerény jövedelme mellett —apiksi ev. ref. eklózsai igen szegény — 25000 frtnyi vagyont tudott ősz- szekuporgatni. Tegnap olvasták fel végrendeletét a paksi kir. járásbíróságnál. Vagyonának túlnyomó részét rokonainak hagyta — Munkácsy nőtlen volt — de a me.lett jótékony célokra is hagyományozott. Többek között 30 drb takarékpénztári részvényt — 4500 frt értékben — egy felállítandó leánytanoda javára. Az elhunytat, mint levelezőnk írja, folyó-ho 22-én tettek örök nyugalomra. A temetésen jelen voltak a helybeli összes felekezetek lelkészei; a környékbe'i összes református lelkészek, szárasaerint tizen, s nagyszámú gyászoló közönség. A halottas háznál Kátay Endre duna- szentgyörgyi ref. lelkész mondott megható beszédet, a sirkertben pedig a szegzárdi ref. egyház érdemes lelkésze, Borzsák Endre búcsúztatta el a megboldogultat gyönyörű, szívhez szóló szavakkal. Haláláról a következő gyászjelentést vettük : „Özv„ Tegzes Zsigmondné szül. Munkácsy Sarolta úgy a maga, mint a széleskörű rokonság nevében jelenti

I felejthetlen nagybátyjuknak, nagytiszteletü derceni Munkácsy Sándor urnák a tolnai ref. egyházmegye kiérdemült esperesének, egyházker. tanács- birónak, a paksi egyház 38 éven át buzgó lelkészének folyó évi augusztus 20-án délután 3 órakor 70 éves korában súlyos betegség után történt gyászos kimultát. Temetése augusztus 22-én délelőtt 10 órakor a ref. egyház szertartása szerint megy véghez. Áldás porain !

— Helyettes pénztári főorvos. A 35 napi

fegyvergyakorlatra bevonult dr. Herceg Gyula pénztári főorvost ez idő alatt dr. Spitzer Manó szegzárdi gyak. orvos fogja helyettesíteni. Rendel naponként délelőtt 8—9-ig, délután pedig 5—6-ig a pénztári tagoknak.

— A tolnavármegyei tűzoltó szövetségnek

folyó évi szeptember hó 8-án Szegzárdon történő megalakulása alkalmával* rendezendő ünuepélyessé- gek sorozata: 1. A Báttaszék és környékéről érkező tűzoltók a szegzárdi tűzoltóság által reggeli 7 órakor a Ferenc kórháznál ünnepélyesen fogadtatnak. 2. Az ily módon egyesült tűzoltók a vármegye felső részéről érkező tűzoltókat reggeli 8 órakor az újvárosi templomnál fogadják. 3. Délelőtt 10 órakor alakuló közgyűlés a vármegyeház nagytermében. 4. Déli 12 órakor társasebéd a „Szegzárd Szálló“ dísztermében. Egy teríték díja a négy fogásu ebédért 2 korona. 5. Délután négy órakor a szegzárdi tűzoltóság a városházán nagy gyakorlatot tart. 6. Esti 7 órakor táncvigalom a polgári olvasókör nyári helyiségében. A tápevigalom kedvezőtlen időjárás esetében a „Szegzárd Szálló“ dísztermében tartatik meg. Belépti díj: 1 korona. A kik beszállásolást igénybe venni, vagy a társas ebó- deu részt venni akarnak,.tisztelettel felkéretnek eb- boli-szándékukat a paraucsnokságnak folyó évi szeptember hó 1 -jóig bejelenteni. Szegzárd, 1893. augusztus hó 20. Á rendező bizottság.

volt, hogy Sándor nem látott kiilömbséget közte és az akta között.

— Jó estét! — beszelni óhajtott velem ügyvéd ur.

Ez a hivatalos levegő bizonyos száraz, üzletszerű hangulattal töltötte őt el. Egészen úgy érezte, hogy itt egy ügyet kell rendbe hozni, Üzletszerűen, szárazon.

— Kötelességemnek tartottam, úgy a családom, mint régi barátom iránt, hogy önnel ma még beszéljek.

(Az ügyvéd ur túlságos akcentussal hangsúlyozta azt a ma még-et — elértette volna e nélkül is, hogy többször nem kíván beszélni vele.)

— Ezt az ügyet adták ma át nekem. Öff ellen való. Hétszáztiyolcvan forint — divatáru számla. Azoukivül édesatyjától kaptam ezt a levelet. Szíveskedjék elolvasni.

Az iroda alatt, a földszinten megszólalt egy zongora. Furcsa. A l)anse-macabre-t játszotta valaki, igen értelmesen. És ez a sötét, babonás zene úgy illett ezekhez a sötét, babonás betűkhöz, üsz- szeolvadt lelkében a betű és a hang:

J tik. — Barátom, fáj a szivem, de neked meg kell mondanom, hogy az én fiam semmirekellő ember,

1 a kiből soha sem lesz semmi. Tégedet és családodat félrevezetett és azzal egy újabb rut tulajdonságot árrult el: a képmutatást. — Kötelességem téged figyelmeztetni, hogy fiam könnyelmű ledér | életet folytat, adósságot halmoz adósságra s midőn hozzátok eljár, alig gondolhat másra, mint hozományra, melylyel könnyelműsége következményeitől szabadulhasson. — Ilyen körülmények között te tudni fogod, hogy mit tégy, én e figyelmezietéssel tartozom azon soha nem zavart baráti érzületnek, mely bennünket egymáshoz fűz. Az áldozat nagy, de nem olyan nagy, hogy barátságunk oltárán nagyobbat nem lehetne bemutatni ....

Odalent őrülten kergetik egymást az akkordok. Sándor látja a Danse-macabre" mind a huszonnégy alakját, a mint egymásba kapaszkodva utána rohannak a kaszás halálnak és hogy — hogy nem ? ... ez a látvány olyan groteszknek, olyan mulatságosnak tetszik neki, hogy hangosan felkacag.

Aztán kacagva odafordult a kővé vált ÜgyKedves szeretett barátom I

: védhez :

Baráti kötelességet teljesítek, midőn az alan- tiakat tudomásodra liQzom. Fajdalom, azokra az örvendetes tudósításokra, melyeket nekem fiam felöl Írtál s a melyek azzal az édes reménynyel töltöttek el, hogy a baráti édes kötelékeket rokoni kötelékek fogják fölváltani, oly információkkal kell válaszolnom, melyek ebbeíi terveinket halomra döu—r Gratulálok, kedves ügyvéd ur, az ilyen barátság megfizethetetlen. Castor és Pollux 1 Pollux föláldozza Castor.iák a fiát. Ön minden bizonynyal, ép oly készséggel áldozná föl neki leányát, ügy-e? — Ne tagadja, hiszen szép dolog a barátság 1 Hanem — és itt egyszerre koraolylyá vált — egyre figyelmeztetem és számon fogom azt öntől