Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-08-13 / 33. szám
TOLNAVÁHMEGYE. « f. 1893. aagnsztus 13. tüntető vázlatos tervet s hozzávetőleges költségvetést készíttetvén, ezen adatokat, úgyszintén a közkórház fekvéséről tájékoztató helyszinrajzot ide mihamarabb terjessze fel. Egyszersmind, ha a közkórházban a szülészeti osztállyal egybekapcsolt bábaképezde létesítése a fent kifejtett módozatok alapján kivihetőnek mutatkoznék, tegye azon tárgyalásokat is folyamatba, 1 a melyek biztosítani alkalmasak, hogy a bábakó- pezde nem önköltséges növendékeinek a közkórházban leendő ellátása költségei az érdekelt községek részéről meg fognak térülni. Budapesten, 1893 évi augusztus hó 3-án. Hieronymi. VÁRMEGYE. Tolnavármegye nyári rendes közgyűlése. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága e hó 12-én tartotta nyári rendes közgyűlését, a melyen Széchenyi Sándor gróf főispán elnökölt. A közgyűlés az előfordult fontosabb tárgyak dacára is csendes lefolyású volt. A bizottsági tagok nagyon kevés számmal jelentek meg. Az alispán, múlt számunkban ismertetett kimerítő időszaki jelentését tudomásul vette a közgyűlés. Klein József paksi róm. kath. segédlelkész választási ügyében, a belügyminiszter feloldta a múlt közgyűlés ama határozatát, a mely Klein József lemondását elfogadta s kimondta, hogy az ügy elbírálása elsősorban az igazoló választmány hatáskörébe tartozik. A közgyűlés ennek értelmében kiadta az ügyet az igazolóválasztmánynak. A fadd-bogyiszló-bajai Dunaazakasz szabályozása és Gerjen védelme kérdésében tett törvényhatósági bizottsági felterjesztésre vonatkozólag a kereskedelemügyi miniszter tudatta, hogy a védekezési művek elkészíttetése a paks-faddi Dunavédgát társulat — gondoskodása tárgyát képezi. Gerjen község pedig, mivel a töltés kikövezését az állam annak idején már teljesítette, maga építse meg körtöltéséi.. A miniszter értesítette a vármegye közgyűlését arról is, hogy 10 ezer frt kamat nélküli kölcsönt utalványozott Gerjen részére. A közgyűlés, tekintve azon körülményt, hogy Gerjen már tavaly sem volt oly helyzetben, hogy maga erejéből épit- kezhessék, az idei árvíz által pedig teljesen el- pusztiUatott, újból felír a földművelésügyi miniszterhez, hogy a körtöltés kiépítése állam költségen történjék. Debrecen szab. kir. városnak a főrendiház reformálása ügyében kibocsátott körlevele lett volna hivatva, a nyári közgyűlés nyári hangulatát egy kissé felvillanyozni, de hála Isten ezen is minden szenvedélyesebb vita nélkül esett át a közgyűlés s mérsékletének, de egyúttal szabadelvű gondo'kozá- sának a következő határozattal adott kifejezést : „Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága hivatkozva az egyházpolitikai kérdésben a folyó év, március hó 23-án tartott közgyűlésen 220. szám alatt hozott határozatban elfoglalt álláspontjára, kimondja, hogy habár a főrendiháznak oly irányban való reformálását, miszerint abban a törvény- hatóságok képviseletet nyerjenek, a maga részéről is őrömmel üdvözölné, tekintettel azonban arra, hogy ezen nagvfontosságu reform kérdését az egyházpolitikai kérdésekkel kapcsolatba hozni nem kívánja, Debrecen város átirátát tudomásul veszi." A Maros-Hlye, Gyalmár, illetve Uj-Sopod árvízkárosultjainak felsegélésére gyűjtést rendelt el a közgyűlés. Néhai Horváth József dunaföldvári járási főszolgabírói hivatalszolga özvegyének 120 frt végkielégítést szavaztak meg. A monográfia-bizottság ama előterjesztésére, hogy a 6 kötetes mű kiadásának költségei pótadó utján fedeztessenek, kimondta a közgyűlés, hogy 1894. évtől kezdve 4 éven át */4 percent pótadót vettet ki, Egyúttal meg lett bízva a bizottság, hogy előfizetési felhívást boesátván ki, a legközelebbi közgyűlésnek a nyomatandó példányok számáról jelentést tegyen. Az alispán pedig felhatalmaztatott, hogy a monográfia történelem előtti részéhez szükséges rajzok és cliehók költségére 1500 frtot valamelyik vármegyei alapból előlegezhessen. A.larhauser Imre bizottsági tag szeretné, ha a monográfia egy-ogy példánya valamennyi iskolának megküldetnék. Simontsits Béla alispán ama kijelentése után, hogy a mű az Összes könyvtáraknak meg fog küldetni, az iskoláknak pedig ilyennel okvetlenül rendelkezniük kell, a közgyűlés az indítványt tudomásul vette. A tolnamegyei gazdasági egyesületnek újból 1500 frtot utaltak ki tenyészállatok beszerzésére. A gazdasági egyesület bikavásárlási alapja a múlt évben 9362 frt 65 kr bevétellel szemben 7149 frt 47 kr kiadást, igy 2213 frt 18 kr maradványt tüntet ki. Tolna község kérvényére, melyben a tolnai Holt Dunaág elzárásának mellőzése érdekében felirat intézését kéri a földművelésügyi miniszterhez, a közgyűlés Péchy József prépost és Simontsits Béla alispán rövid felszólalása után a kérvénynek egyszerűen illetékes helyre leendő juttatását határozta el. A Pincehely és Ozora községek közötti határvonal megállapítása ügyében Kämmerer Ernő dr. elnöklete alatt, Szévald Mór, Fordös Vilmos bizottsági- tao-okat s Markó Gusztáv kir. mérnököt küldték ki. D Dr. Möller Miklós felsóireghi és Havas Zsig- mond paksi orvosok oklevelét kihirdették. A magyar kir. belügyminiszternek a bába- képző intézet ügyében a vármegye közönségéhez , intézett s lapunk más helyén közölt leiratát, a közgyűlés éljenzéssel fogadta s további eljárásra kiadta az alispánnak. Tass vármegyének ó felsége fogadása ügyében kibocsátott átiratára gróf Széchenyi Sándor főispán vezetése alatt deputációt küldtek ki. A depu- táció tagjaiul a követkozóbizottsági tagok lettek közfelkiáltással megválasztva: Perczel Dezső. Ap- ponyi Sándor és Géza grófok, Bernrieder József, Stankovanszky János, Kovács Sebestyén Endre, Pó- chy József, Döry László, Döry Pál, Csapó Vilmos, Perczel József, Bonyhády Gyula, Szeniczey Ödön, Závody Albin. — Közigazg. bizottsági ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága folyó hó 17-én ülést tart. — Útadó kivetés elleni felszólamlások. Az 1893. évi útadó kivetése ellen 41 felszólalás érkezett be vármegyénk alispánjához. — A felszólalók nagy részt lelkészek és tanítók. — Az állami tisztviselők utadómentessége. Az állami tisztviselők utadómentessége egy újabban érkezett miniszteri rendelet értelmében ez év ápril 1-től kezdődik, tehát ez évben még 3 hóra meglesznek róva útadóval. A kivetési munkálatok most vannak folyamatban a vármegyei számvevőségnél. Hírek. — Méhészeti vándortanitó. A földmivelés- ügyi miniszter, a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel egyetértöleg, Abaffy József szegzárdi róm. kát. tanítót a II. kerület méhészetei vándortanitói teendőinek ellátásával ideiglenes minőségben megbízta : Baranya-, Fehér-, Győr-, Mosony-, Sopron-, Somogy-, Tolna-, Vas-, Veszprém- és Zalavárme- gyékre, valamint Pécs, Sopron és Székesfehérvár szab. kir. városokra kiterjedő hatáskörrel. Tehát csakugyan ! Mulat 1 Odalépett a kasszához, odacsapta tenyerét két j pálinkás üveg közé és harsány hangon szólt: — Boldog uj évet kívánok ! A leány megijedt, az a 3 fiatal ember megrökönyödött, eszükbe jutott valamennyi katonabotrány, . melyekről az újságban olvastak és ösztönszerüleg visszahúzódtak. — Nem emlékszik már reám ? — szólt Sán- ! dór, tekintetével szinte sújtva a leányt. Ezt pedig egyszerre csak elborította a vér, skarlátpiros lett arca. Kezét a szivére nyomta és , egy darabig nem tudott szólani. Aztán próbált mosolyogni, de félt, mert részegnek tartotta Sándort. — Boldog uj évet kívánok 1 ismételte Sándor és hangjába már egy kevés gúny vegyült. Hiszen régi ismerősök vagyunk! Vagy már nem emlékszik reám 1 De emlékszik. Csak nem ismerte meg mind- 1 járt, mert akkor nem volt egyenruhában. — ügy-e körülbelül másfél hónapja, hogy itt volt, de akkor nagyon rosszkedvű volt ? — Szamár voltam, — válaszolt Sándor. — Epen másfél hónapot veszítettem. De majd pótoljuk. Ugy-e iszik velem egy pohár puncsot? — Köszönöm, szívesen, de . . . — Semmi de. Ezek az urak lesznek szívesek és átengedik önt nekem. Ugy-e, hogy átenge- j dik ? — fordult a fiatal emberekhez és ráütött a kardjára. — Kérem, hadnagy ur, kérem, — mondogatták azok és rögtön eloldalogtak. Billiárdozni mentek. Sándor letelepedett az ó asztalukhoz. — Mondhatom, gavallér udvarlói vaunak magá- ! nak. Es maga ilyen gyáva mihasznákkal tud mulatni ? 1 — Oh kérem, hadnagy ur, hiszen csak néhány perce, hogy itt vannak. Aztán nekem beszélgetni kell mindenkivel, a ki ide jön. — Nyomorúság, — dünnyögte Sándor. Majd szemébe nézett a leánynak. — Ugy-e önt Gitáuak hívják ? — Nem, Juliskának. — Az nem lehet,- önt Gitának hívják. Az | arca olyan, hogy önt Gitának kell hívni. Majd én úgy szólítom magát. Beleegyezik? A leány nevetett. — Legyen úgy. Gita leszek. Nekem is tét- I szik ez a név. A pincér hozta a puncsot. Sándor a leánynak nyújtotta az egyik poharat, a másikat meg magasra emelte. — Tehát szervusz, Gita 1 A régi barátságra ! A leány kocintott vele. — Szervusz. Sándor egy hajtásra megitta a forró italt. Letette a poharat és aztán merően nézett a leányra, j — Hal'od-e Gita, nekem nem tetszik, hogy i elfogadtad tőlem ezt a testvérpoharat. Gita csodálkozva nézett rá. — Miért nem ? — Mert én most beszélek veled először qs igy tudom, hogy te mindenkitől, a kivel először beszélsz, elfogadod a tegezést. A leány összerázkódott, szemei rámeredtek Sándor kifejezéstelen fólhevült arcára, aztán hevesen, lázasan tette kezét a feléje könyöklő fiatal ember vállára : — Ne hidd, ne hidd, esküszöm, hogy nem igaz! — és hangja remegett az őszinteségtől. — Esküszöm, hogy te vagy az első, a kivel megteszem és nem is fogom megtenni soha másnak. Sándoron valami hevület járt át. Átragadt reá a leány szenvedélyes kifakadása és mámorba ejtette. Egy pillanatra fölülkerekedett még benne az önérzet-hiányból származó csüggetegsége és szaggatottan kérdezte : — Hát miért épen én, miért épen én ? — Nem tudom, — válaszolt a leány, — nem tudom, mikor először láttalak, olyan különös voltál, olyan egészen más, mint mások. Olyan lágy, olyan szomorú. Es mikor elmentél rám se hederitve, akkor úgy szégyeltem magamat, hogy sírtam. Megvet, gondoltam, mert kacérkodtál vele. És szerettem volna utánad fu'ni és mondani neked, hogy nem mindenkivel teszem. De akkor megint csak szégyeltem magamat és nem mertem megtenni... — Igazán ? — dadogta Sándor. — Igazán ? Sülyedt körülötte minden. Nem látta a füstös nagy termet, nem látta az embereket, csak Gi- tát. S midőn Gita a zsebkendőjét szorította az arcához, akkor elbódult, támolygott és egészen elvesztette az eszét. Erezte a parfümöt és ekkor hirtelen Mi lit látta a kasszában ülni, de tudta, hogy Gita ül ott. És beszélt Gitához és képzelte magának, hogy Mili válaszol neki. — Tehát te szeretsz engem ? — Nem tudom, de olyan jól esik, hogy ismét eljöttél. — Jól esik, hogy eljöttem ... — És ugy-e miattam jöttél, miattam ? — Miattad, miattad.
