Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-07-30 / 31. szám

TOLNA. VÁRMEGYE,

1898. július 30

raonstráltak. Az ezen egyházkerülethez tartozó H. S. nevű evangélikus községi lakos az illetékes főszolgabírói hivatalhoz felebbezte az ügyet, a hol azonban azzal az indokolással utasították el, hogy a község a püspöki canonica visitátió értelmében ezen terheket viselni tartozik, miért is ezen adó politikai jellegű és azt az összes községi lakosok felekezeti különbség nélkül tartoznak viselni. Az esperesség az ügyet Tolnavármegye alispáni hivatala elé vitte, melynek határozata azonos volt a főszolgabiróéval, mégis azzal a különbséggel, hogy a vármegye a belügyminiszternek ama rendeletére hivatkozott, a melyet ezen ügyben hozzá intézett. A vármegye ugyanis ezen ügyben már azelőtt határozott, a mely szerint a politikai község, a mely régebben viselte ugyan a katholikus hitközség kiadásait, de 68 utáu 1870—74. években azokat megtagadta, ezen terheket a visita értelmében bár köteles viselni, azonban ezek közül az építési költségek kizárandók. A miniszter tehát azt határozta, hogy a Dombóvár községi régi számadások most utánvizsgálandók és ennek eredménye szerint újabb határozat hozandó. — A vármegye — miután a községi számadások katholikus kulturális célokra való építkezési kiadásokat is tartalmaztak — a miniszteri rendelet alapján azt határozta, hogy a dombóvári katholikus plébános felebbezésének hely adandó és a községi pótadóval az összes községi lakosok felekezeti különbség nélkül megterhelen- dők. Ennek folytán az alispán csak elutasító választ adhatott. — Az esperesség, mely az ügyet ezen az utón tovább nem vihette, beadványt intézett a kerülethez, kérve, hogy ez a kormány, illetve a közoktatásügyi miniszter elé olyan javaslatot terjeszszen, hogy ezen az evangélikus egyházra nézve igen veszélyes és a 68-iki törvónynyel ellenkező elv ne alkalmaztassák. — A kerület ebben az értelemben határozott és a kerületi püspök ekép fogja javaslatát a .miniszter elé terjeszteni. A kérdés a „coramunitas“ szó körül fordul meg, melynek h- lytelen magyarázata nagy jogtalanságot idézhet elő. A magas kormány minden esetre meg fogja találni az utat és módot a helyes határozat- hozatalra.

— Tüzek. C s i d a Artur gyapapusztai lakos s/.almakazala folyó hó 17-én kigyult és 175 frt értékben leégett. — Másnap meg P 1 e z e r Ádám csampapusztai lakos istállója gyuladt ki s a fél- szerrel együtt 1000 frt értékben leégett. Mindkét tüzeset tettesei ismeretlenek.

4.

__________

és ennek fejében ón pumpolok meg mindenkit. De ördög vigye azt a Gyurit, nem tud sohasem pontos lenni. Bizonyára megint a hivatalában lopja a drága időt.

— Sok a dolga, — jegyezte meg Józsi.

— Boszorka nagysám, ha tud még szerető szemekkel rám nézni, akkor nézzen a tea után.

— Igen Boszorka, nézz a tea után.

Egy perc múlva égett a szamovár alatt a spirilus.

És ekkor elhallgattak mind a hárman. A lámpa sárga fényétől átvette a domináló szerepet & spiritusz kék lángja. A nyugtalan lidórclángok ritmikus mozgása leköti a tekintetet és az ember egyébre sem tud nézni. Különösen Sándor nem. Szemmel és észszel követi minden mozzanatát és konstatálja magában : most három csúcsa van, most kettő, most négy. Most tisztán kék, most az alján kerekedik egy sárga nyelv, mely végig nyalja a szamovár alját, aztán fölsistereg egy kék tűzhalom tetejébe. Figyeli a viz kavargását és követi ritmikus átmenetét a határozatlan f-ből a metszőén sziszegő sz be. S ezek a színek és ezek a halk zengő hangok belopódznak a szivébe és megváltoztatják az arcát. Halvány arcára ráhull a kék láng finom retiex-fónye s valami finomult, szinte túlfinomult teintetet nyújt neki. És a különben apatikus szemekből valami enyhe fény világlik, szinte látni, hogy olvad meg a lelkében valami kemény, valami hideg, jóleső, meleg, lágy harmóniába. És az egész arcon bizonyos meghatottság mutatkozik és a kifejezéstelen, félig nyílt ajk körül egy finom, üdvözölt mosoly játszik . . .

Még egy végső föllobbanás, egy finom, átjátszó tüzfátyol körül nyalja még a forralót, aztán

— A kombináció. A „Pécsi Naplódban a következőket olvassuk : Mint rendesen, úgy most is szájról-szájra jár a kombináció, hogy vájjon kivel töltik be az uj kanonoki stallumot, mely a nagy préposti állás betöltése alkalmával megüresedik. A „jelöltek“ nevei már közszájon forognak, s igy mi sem követünk et indiskréciót, ha a hivatalos titkot közöljük. A kombináció szerint négyen vannak kandidáltak és pedig: Hanny Gábor szegzárdi apát, Huber nádasdi esperes, Spies z paksi apát és Károly Ignác a budai külvárosnak közkedvelt- sógü apát p'ébánosa. Hogy már most a négy közül melyikkel töltik be a stallumot.................Deus

se

it!

— Gyilkosság az országúton. Sárbogárdi tudósítónktól vesszük a következő sorokat. Eelytólyes gyilkosság foglalkoztatja Sárbogárd községét. Folyó hó 13-án fényes nappal két ismeretlen úri ember egy könnyű sárga kocsin Szókesfejévár felől jőve az országúton egy tarisznyás paraszt embert üldözött és a község végén levő tarló földeken utol érvén, az egyik üldöző puskájával agyonlőtte. Erre a lősebet betömték, hogy a vérzés megszűnjék s a már holt embert kocsira dobva, az országúton sebesen elvágtattak a gyilkosok; előbb azonban a gyilkosság szemtanúit, pár kanászgyereket agyon- lövéssel fenyegettek, ha az esetet tovább adják. A megrémült gyermekektől, — ezek szülői révén — csak folyó hó 22-én tudta meg a hatóság a vakmerő gyilkosságot. A nyomozást haladéktalanul meginditották, de ez ideig eredménytelenül, úgy a gyilkosok, mint a gyilkosság oka teljesen ismeretlen, csupán annyi volt kinyomozható, hogy a meggyilkolt somogymegyei kiszabadult fegyenc.

—• iuliális Uzdon. Fényes nyári táncmulatság volt folyó hó 21-ón Főrdős Dezső tolnamegyei uzdi földbirtokos házánál. A nagyobbára rokonságból álló vendégsereg kivilágos-kivirradtig mulatott a tarka lampionokkal feldíszített szép park árnyas fái alatt. A mulatságon más vármegyéből is sokan vettek részt. A négyeseket mintegy hatvan p ír táncolta. Ott voltak asszonyok: Fördős Dezsőné, Dobrovszky Gyu- lánó és Kálmánná, Hermann Károlynó, Pesty Mó- ricnó, Pesty Endrénó, Pesty Józsefnó, Pesty Eleknó, özv. dr. Sass Istvánná, özv. dr. Sass Elemérné, dr. 8a?,s Istvánná, szül. Hets Margitka (Bpestről), Hets Ödönné (Bpestről), Sántha Károlynó, Györky La- josné, Kurcz Istvánná, Fördős Vilmosnó, Koller Ödönné (Bpestől), Bakay Rezsőné, Matióni Jánosné.. Leányok: Kurcz Irénke és Margit, Fördős nővérek, Dobrovszky nővérek, Györky Mariska, Horváth Giza, Láng nővérek, Ritter Ida, Pesty Mariska, Sántha nővérek, Koller Aca.

hirtelen elhuny. Sándor fölriad, de ajka körül ott marad a jólórzósnak az a mosolya.

— Gyerekek, most érzem megint a ti lakás- toknak a lelkét. Egészen derék, becsületes lelke van, az ember szeretné magába szívni. Látod, Józsi ezért a lelkekórt irigyellek. Ha berendezhetnék magamnak ép ilyen lakást, mint a tiéd s teljesen úgy élnék is, mint te, mégis csak más levegő, más lélek uralkodnék benne. Minden lakásnak megvan a maga külön lelke és én ezt a lelket ki tudom érezni. Ha szobát bérelek, nem nézek se ágyat, se szekrényt, se szőnyeget, csak szagolom a levegőt. Ha tetszik nekem ez a levegő, akkor maradok, ha nem, akkor odébb állok.

— Tegyen cukrot a teájába és ne beszéljen ilyen unalmasan. '

— Ah, cukor, tea. unalom! Menybóli Boszorka, ennyi bölcseség három szóban ! Az ón egész életem ennyiből áll. Igen és cigaretta. Azaz nem, cigaretta és téa ugyanaz. A cigaretta felhő állapotú téa, a téa pedig folyós füst. És Gyuri még mindig nincs itt A nyomorult. Hol marad Gyuri ?

— Sok a dolga, — mondotta Józsi.

— Éh sok a dolga, ez az egy este hetenként az enyém, ilyenkor nem szabad neki sok dolgának lenni. Hanem lelkiismeretlen ő, s valóságos lajhár, a ki lusta még a munkával is felhagyni.

— Kiván még egy csészével, Sándor ?

— Ö angyal, kívánok. Köszönöm. Pokolmódra jól érzem magamat. így kavarni ezt a finom szőke folyadékot, beszúrni forró illatát és az ablaktáblákon keresztül sejtve, szinte érezve az utca hidegét, látni, mint lobog a kályhában a tűz — gyerekek, olyan jó az, ha tél van és szombat este van. Csak az a Gyuri volna már itt!

— Halálozások. Koboz József a „Tolnavidéki Takarékpénztár“ vezérigazgatója e hó 27-én 78 éves korában Tolnán elhunyt, Haláláról a család a következő gyászjelentést adta ki : Fájdaloratelt szívvel jelentjük a felejthetetlen atya és nagyatyának, R o b o z József nyug. uradalmi számtartónak és a „Tolnavidéki Takarékpénztár“ vezérigazgatójának. folyó évi julius hó 27-én, életének 78 ik évében, hosszas szenvedés után történt gyászos elhunytét. A boldogult hült tetemei folyó évi julius hó 28-áu délután 5 órakor fognak a tolnai sirkert- ben örök nyugalomra tétetni, az engesztelő szent- mise-áldozac pedig folyó hó 29-én reggeli 8 órakor fog a tolnai róm. kath. szentegyházban a Mindenhatónak bemutattatok Tolna 1893. julius 27-ón. Áldás és béke legyen drága hamvai felett! Özv. Kurbos Györgyné szül. Koboz Mária, Thury Bóláné szül. Roboz Janka, Koboz János, Roboz László, mint gyermekei. Thury Béla, mint vő. Roboz Jánosáé szül. M itejka Vilma, mint menye. Engelhart Olimpia, Kurbos György, Kurbos Ilonka, Roboz Józsika, Thury Mariska, Thury Ida, Thury Lajos, Thury Mártha, mint unokák. — Salamon Sámuel szegzárdi tisztes iparos, a Salamon testvérek cég főnökének, Salamon Árminnak édes atyja, életének 63-ik éveben e hó 28 án éjjel hirtelen halállal kiszenvedett. — Temetése ma délelőtt 10 órakor lesz. Nyugodjék békében ! Haláláról a következő gyászjelentést vettük : Salamon Amália szül. Klein a saját, valamint az összes rokonság nevében, megtört szívvel jelenti a hőn szeretett, felejthetetlen férj, illetőleg atya, ipa és nagyatyának Salamon Sámuel urnák folyó hó 28-án életének 63-ik, boldog házasságának 4i-ik évében végelgyengülés következében történt gyászos elhunytét. A boldogultnak hült tetemei 1893. julius hó 30-án délelőtt 10 órakor fognak az izr. vallás szertartása szerint öröknyngalomra helyeztetni. Szegzárd, 1893. julius hó 28-án. Áldás lengjen a felejthetlen halott emlékén. Salamon Miksa, Salamon Ármin, Salamon József, Salamon Frigyes, Salamon Ignác, fiai. Salamon Regina szül. Spitzer, Salamon Regina szül. Hirschfeld, menyei. Salamon Margit. Salamon Dezső, Salamon Andor, Salamon Erzsi, Salamon Margit, unokái.

— A szegzárdi kér. betegsególyzö pénztár igazgatósága folyó évi augusztus hó 6-án délelőtt 10 órakor saját helyiségében ülést (art.

— Elgázolas. A sebes, gondatlan hajtásnak a napokban Vesztergombi, szegzárdi cipész 10 éves lánykája majdnem áldozatul esett. Egy felsőutcai ember kocsival arra járván, jól látta a kis lányt az utca közepén, de ő azért hegyibe hajtott. A kis lány a iovak alá került, s homlokán megsérült. A gonosz embert hivatalosan kérdőre vonták.

— Jutalom hullakifogásórt. A belügyminisztérium Orbán János szegzárdi hajósnak hullakifogásórt 10 frt jutalmat engedélyezett.

Ebben a pillanatban megszólalt az előszobában a csengetyű.

— Ő az, — kiáltott Sándor és elébe ment.

— Kontra! — kiálltott Gyuri, az ajtóban megállva.

— Oltsátok él a lámpát, — kiáltott Sándor,

— világit majd Gyuri tiszta inge.

Egy csapásra megváltozott az egész hangulat. Az a jókedvű mosoly, a nevető fehér fogak és az az illatos tisztaság és harmónia, mely Gyuri egész mivoltán végig omlott, betöltötte a kis lakást és magával ragadta az egész társaságot. Egy her- kulesi alak, aki fejével majd az ajtó fáját horzsolja, széles, domború mell, izmos karok s a mellett jól eső, válogatott elegancia, pedáns tisztasággal, de minden dandyskedés nélkül. Minden csupa harmónia rajta. Még a gyermekarc is harmonizál az óriási termettel. Gyuri a legnagyobb pólyás gyerek, a kit Sándor valaha látott az utcán szaladgálni.

— Kontra! —- kiáltott szinte ágyuszerü bariton hangon. — Elkéstem, pótoljuk a veszteséget.

—Én a nyereséget fogom pótolni, — mondotta Sándor.

— És én a teát, melyet Sándor nr megivott

— nevetett a kis Boszorka.

Leültek a játékasztalhoz.

— Ki oszt ?

Emeltek.

— Természetesen megint ón, — sopánkodott Sándor, — mindig csak ón. A sors üldöz engem, gyerekek, és ti mégis a sorsra bízzátok mindig, hogy ki osszon.

— Kárpótlásul elengedem az első kontrát.

— Hátrább az agarakkal Gyuri, ma Kalábra szemétdombján én kukorékolok.