Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-07-30 / 31. szám
III. évfolyam. 31. szám Szegzárd, 1893. július 30 TOLNAVÁRMEGYE Előfizetési ár : Egy érre . . 6 frt — kr. Fél érre. . . 3 „ — „ Negyedévre . I „ 50 „ Egy szám .... 12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kivül elfogad Kram mer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Főmunkatárs: bolnAr istvAn. I Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illeti közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály ssenn számíttatnak. Néhány sző a „napirendihez. (—t.) A homokszemet megindítja a hegy csúcsán a szellő; ez útjában — lavina lesz, mely egész vidékeket képes elpusztítani. Valamely lelkész is szivességből-e, vagy proselyta-csinálás kedveért-e, megkeresztel valamely nem az ő egyházi kötelékébe tartozó gyermeket! Ez — ha szorosan vizsgáljuk a dolgot — semmi; nem egyéb homokszemnél; mert az igy elkeresztelt gyermekből a ház, az iskola, az élet nevelése jóerkölcsű, buzgó vallásosságét derék hazafit nevelhet. Mindazonáltal az ilyen elkeresztelt gyermek esete országos egyházpolitikai forradalmat idézhet elő, a mint azt a legújabb idő eseményeiből láthatjuk; sót világot-mozgató incidenssé is lesz ez az aprólékosság, mely szintén pusztít ; elannyira, hogy magát a római pápa is indíttatva érzi, a lavinát indító „szellő“ szerepére vállalkozni. Pedig hát az egész csakis a fogalmak egybezavargásából ered. Ugyanezen jelenséget észleljük az iskolai téren! Ez cminenter-politicnm; s mégis egyházi, felekezeti torzsalkodásoknak nyújt tápanyagot. — Egy kis félrevezetes, csekély mérvű félreértés, bámulatosan kieszelt izgatás, megfoghatatlan módon érvényesülni engedett lazítás: és — kész a harc az iskola torén ... a vallás dicsőségére, a felekezeti érdekek előtérbe tolása s az egyház és lelkiismereti szabadság hangoztatásának szent nevében ! Pedig itt oly tisztán, oly elvitázhatat- lanul szilárd alapról világit a történelem tanúsága, a jog folyománya, az élet tapasztalata, hogy ezekbe a „fennálló gyakorlatot“ beilleszteni sehogyan sem lehet. Itt van mindjárt az iskolák „jellege“ és „fentartója“ dolgában fennálló fogalom- zavar ; itt van azon gyakorlat, hogy az iskolaállitás és fentartás „jogát“ sokan „kötelezettségnek“ nézik; itt van azon zűrzavar, mely az alkotmányos szabadságot élvező polgárok közösségét: a politikai községet felekezeti érdekek szolgálatába kényszeríti minden jog és törvény ellenére stb. Az utolsó órában történt, de — hála a magyarok Xemtójéuek — megtörtént, hogy a fogalomzavar eleuyésztetésére illetékes helyről e tekintetben is megtették az első lépést. — Csáky gróf közoktatásügyi minister ur ugyanis a kópviseióház elé terjesztvén folyo évi május 17-ón a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatot, ennek indokolásában — magyarázva az amerikai és a két európai cgyhazszabadság rendszerének fogalmát — felhozza, hogy az amerikai rendszer szerint „az állam a kultuszok dolgába minél kevesebbet“ avatkozik „s a státussal szemben a kultuszokat úgy tekinti, mint associaciokat;“ mig elleti- i ben az európai rendszer első válfaja szerént | „az állam a maga részéről egy uralkodó- í vallást elismer, annak tételeit a maga ré- j széról elfogadja s a maga rendelkezéseit és intézkedéseit a vallás felfogásának alá- j rendeli ;“ a másik válfaj pedig az, „mikor az állam a felekezetek fölött all“ de irán- | tűk nem „közönyös“, hanem „első sorban szolgálja az állam érdekeit“, nem tévesztvén ' szem olől „a folekezetek érdekeit sem.“ „Az európai rendszer első módjának vagyis a vallasfelekezeti államnak ideje — í TÁRCZA. MUZSIKA ÉS PARFÜM.- REGÉNY. — (1.) Irta KÓBOR TAMÁS. I. PRAELUDIUM. IAssák, ez elégtétel. Ha már végig szenvedtünk egy hosszú életet, írhatunk regóuyt róla; s ha magunk nem tanultuuk is semmit, taníthatunk legalább másokat. Dolgozószobám ablakain a nehéz függönyök egészen leeresztve. Fényes nappal van odakünn, én idebenn gázlámpánál dolgozom. Nem tekinthetek szemébe a napnak. Világosság, fényes, világos éjszaka legyen körülöttem, homály és árnyék nélkül, nyugodtan, mozdulatlanul égő lángok, melyeknek élete én tőlem függ. Kényelem, perzsakényelem vesz körül, hívogató puha karosszékek, álorakináló, puhaszinú kerevetek. Ha akarom, csinálok magamnak déli tizenkét órakor éjfelet és ledülök a vetett ágyra és beletemetkezem az altató, puha párnákba és — itt következik tulajdouképen egy de — minden megvan, de aludni nem tudok. Öt esztendő óta a legjobb társaságban élek : egyedül vagyok. És ez alatt az öt esztendő alatt a legboldogabb ember lehettem volna, ha ettől az egytől is szabadulhattam volna. Kellemetlen úr nagyon. Néha megnezem ót a tükörben: utálatos úr nagyon. Egy szerencsétlen szabású, aszott arc mered ilyenkor felém, sárga, túlságosan bőre szabott arcbőrrel, mely itt is, ott is ráncokat vet. Dozontos, szürko tüskék verik fői az ál iát: miért | nem borotválkozik gyakrabban? — Es ezek a szemek, ezek a szürke szemek, melyek valamikor kékek voltak, de megfakultak, színüket hagyták ! És szi- nehagyott az egész tiziognomia, a kopasz homlok, a fakó, gyér hajzat és szinehagyott a gondolkodása és a hangulata is. Szeretnék szabadulni tőle, szeretném főbe lőni, de hozzá vagyok nőve, egy vagyok vele. Sajátságos, de úgy van. Ez az ember, a ki egyébre se ügyel, csak a podagrájára, és én, a ki még erre sem ügyelek, egy és ugyanaz az ember. Közös ! testben élünk. Es nem számítva csúf, aszott kül- sejét és a podagraját, van olyan ember, mint én. j Azonos az ízlésünk, azonos a gondolkozásunk. Csak egy dologról nem vagyunk egy véleményen : ilju korunkról. Ha ez a téma szóba kerül, akkor ó panaszkodik és pokolra Ítéli a múltat, én pedig természetszerűnek találom és némi önelégült kárörömmel hivatkozom reá, hogy tudtam ón azt előre és meg is mondtam előre. Irritált elmém akkoriban előre- j : futott vagy harminc esztendővel és láttam magam fehér szakállal, roskadó testtel és onnan visszanéz- | tem a jelenre és az úgy tűnt föl nekem, mint egy őszi esős táj, ködösnek, nyirkosnak, sivárnak . . . De hát szó, a mi szó, mégis csak különös I teremtés az ember. A milyen furcsa az, hogy úgymond a ministen ’ indoklás — lejárt ! Hazánkban nemcsak tényleg, de jogilag is túlhaladták azt az 1790/1., 1848. és 1868. évi törvényeink.“ E magasztos elvnek mik a consequen- tiái az iskolai téren ? Azokat levonni az állami felügyeleti jog körülírása nélkül nem lehet. És erre nézve ismét Csáky gróf törvényjavaslatának indokolása nyújt támaszpontokat, midőn igy nyilatkozik: „Önként következik, hogy az állam“ (a melleit, hogy törvénykönyvünk számos intézkedése, különösen ujabbkori s jelesül 1848-iki törvényeink igazolják, hogy az állam kivül és felette áll ugyan a vallásfelekezeteken, de törődik ügyeikkel) az összes vallásfelekezetekkel szemben legfőbb felügyeleti és ellenőrzési jogot gyakorol részint az által, hogy pl. a katholikus egyházzal szemben egyes törvényes intézkedések mellett folytonos és hoszszú jogszokáson alapuló terjedelmes és kiváló felügyeleti jog fejlett ki; részint azáltal, hogy pl. az 1790/1. évi törvényekben Ö Felsége „legfőbb“ felügyeleti joga határozottan és kifejezetten fentartatott; részint pedig azáltal, hogy egyes vallásfelekezeteket (bizonyos feltételek mellett) recipiált. Világos ezen indokolásból kettő: l.hogy a király ó felsége „legmagasabb“ kegy- és védúri jogából (rex est summus patro- nus ecclesiae) foly a kormánynak egyházi ügyekben tárgyalásokat folytató tanácskozásokon, összejöveteleken és gyűléseken királyi biztos által való képviseltetni, ellenőrzési és a határozatok megerősítésének joga, mig a vallásfelekezetek recepciója tisztán törvényhozási aktus; 2. hogy az most két embernek érzem magamat, ép olyan furcsa az, hogy meg kell szenvednem a múltért. Valamikor egy fiatal ember elkövetett mindenféle hóbortosságot és most egy öreg embernek, a ki soha semmiféle bolondot nem követett el, kell megszenvedni érte. És az a hajdani fiatal ember, es ez a mostani öreg ember tényleg két egészen más teremtés. Nincs az a fantázia, amely hasonlatosságot találna közöttük. Még csak nem is éltek egy időben. Egy szép napon meghalt a fiatal és támadt az öreg ember. Az dőzsölt, ez viseli a költségeket. Amaz sohasem törődött a jövővel, ennek meg kell sínleni a múltat. Hol itt az igazság ? Csak emlékezem reá. Itt az asztalomon üveg- fedő alatt áll az arcképe. De nélküle is megeleve- nülnének vonásai. Bugártermetü, szép szőke fiú volt, gyermeteg kék szemekkel és arauyos lélekkel, (lyermekszemekkel gyermekjátókuak nézte az életet, mig az durva kézzel arcul nem csapta. Szenvedett, sokat szenvedett, de nem tudott róla. Csak én érzem mostan, a mint az emlekek agyamba tolulnak, a kinokat, melyeket ő csak átálmodott, elgyötörtön, elcsigázva, egy meddő élet romjai alá elevenen eltemetve, revideálom ezt az életet és találok benne sok, sok számítási hibát, melyeket nem én követtem el. Es homályosan rémlik előttem, hogy derűs, napsugaras napjaim is voltak, a mikor a karcsú, ifjú termet megremegett a boldogságtól, de ezt a bo.dogságot neui tudom újra álérezui. Csak a szenvedésnek és a búbáuatuak van életereje, az
