Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-07-09 / 28. szám
III. évfolyam. 28. szám. Szegzárd, 1893. julius 9. V v*' v" TOLNAVARMEGYE Előfizetési ár : Egy évre Fél évre . . Negyedévre Egy szám . 6 frt — kr.| 3 „ — , I . 50 , . . 12 , POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- I hivatalon kívül elfogad Krammer Vil- ] mos könyvkereskedése Szegzárdon. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Főmunkatárs: BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. I A lap szellemi részét illető köz- I lemenjek, valamint az előflze- I tések és a hirdetések is a szer-1 kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított | árszabály arerin számíttatnak. Közegészségügyi mizériáink. Hogy minden állam jólétének, nagyságának egyik legfőbb tényezője a jó köz- egészségügy, oly axióma, melynek megdöntésére józanon gondolkodó fő nem vállal- kozhatik. Belátva ennek igazságát, már az ó-kor kimagasló államalkotói is, a közegész- ségügyre vonatkozó törvények megalkotását egyik legfőbb kötelességüknek ismerték, sót, hogy ezen törvények betartása annál biztosabb legyen, p. o. Mózes azoknak vallásos színezetet is adott. S ma is azt látjuk, hogy mentői életrevalóbb, az értelmi fejlettségnek inontól magasabb fokán áll valamely nemzet, annál nagyobb súlyt fektet közegészségügyi viszonyainak jó karban való tartására. És valóban méltán, mert hisz örökre igaz marad a régi rómaiak ama mondása, moly szerint ép lélek csak ép testben lakhátik. Nem cjólom itt részletesen elősorolni azon utakat, melyeken a közegészségügy nagy hord erővel biró befolyását gyakorolja az államélotre, mert ezek minden elfogulatlanul gondolkodó előtt ismeretesek. Legyen szabad általában csak annyit fölemlítenem, hogy az egyesek szellemi és anyagi jóléte képezi összeségében az államét; ezen szellemi és anyagi jólét első és elengedhetetlen föltétele a jó egészség. E nélkül megtörik a szellemi és testi erő s messze elmaradunk az élet végcéljától, a tökéletesedéstől, korán bukva el az élet nagy harcában, a létért való küzdelemben. Önként következik tehát, hogy úgy egyeseknek, mint az államnak legfőbb, leginkább életbe vágó feladata gondosan ápolni, előmozdítani mindazon tényezőket, melyek az egészségre üdvös befolyással vannak, vagyis más szavakkal: mindent elkövetni a közegészségügy érdekében. Különösen fontos ez reánk, magyarokra nézve, mert nekünk nemcsak, hogy századok mulasztásait kell holyrepótolni minden téren s igy többszörösen szükségünk van reá, hogy a haza minden polgára egészséges munkabíró s a lehetőségig hosszú életű legyen, de fontos még azért is, mert idegen, többnyire ellenséges elemek közé beékelve, fajunk lenmaradása is függ attól. Ha mindezek tudatában a mi közegészségügyi viszonyaink állapotát fontolóra ; vévo, ezeket más államokéval összehasonlítjuk, egy rendkívül elszomorító érzés szállja meg keblünket. Nálunk ugyanis.a közegészségügy érdekében a legutóbbi időkig alig tettek valamit. Közigazgatásunknak ez volt mindig a legmostohább gyermeke s a legtöbb községi hatóság gondoskodásának bizony fontosabb objektumát képezte p. o. egy marha-legelő kisajátítása, mint a polgárok egészségét, életét veszélyeztető tényezők elhárítása. De az egyesek legnagyobb részénél is ki van nálunk halva a közegészségügy iránti érzék és annak végrehajtása iránti jóakarat. Ki van halva, mondom, nemcsak azon dohos, nedves levegővel biró szobában lakó parasztnál, de sajnos, még azon sok intelligens embernél is, ki a ferde nevelési iránynak hódolva, a testi fejlődés rovására gyermekét túlhalmoztatja szellemi 1 munkával. S igy nem csoda, ha a halálozások százalékának magasságával a többi államok között a legelső helyek egyikét foglaljuk el. Nem csoda, ha folyton panaszkodnak katonasorozó bizottságaink, hogy kevés a katonának való. Nem csoda, ha folyton szaporodik azon leányok száma, kiknek — hogy megboldogult professorom: Dr. Wagner szavaival éljek — magas műveltségét a büszke önérzettel eltelt anya rendesen ezen szavakkal szokta kifejezni a házi orvos előtt: „Ja, Herr Doktor, meine Tochter ist sehr nervös!“ Hogy közegészségügyi mizériáink hű képét meglássuk, sajnos, nem kell messzire mennünk. Tekintsünk csak szét vármegyénk székhelyén. Nagy bőségben található itt fel minden, mi betegséget okozhat, kezdve az egyszerű bélhurutot előidéző rothadási csiráktól, fel egészen a typhus, vagy a tuber- kulosis baktériumáig. A város levegőj' 1 " -1'u és különösen a piacn; gokkal fertőzött talaja tőzik, hanoin utszéfi ill hUtV'Jciil ---pan gó esővizek, az udvarok n’agyrészén szétterpeszkedö trágya-halmazok, melyek alól penetrans szagu folyadék csergedez háborítatlanul az utcák árkába. Hja, de hát szegények vagyunk! Ezért nem seperhetjük, nem tarhatjuk tisztán az utca házunk előtti részletét, nem ereszthetjük le a pangó, rothadó esővizet. Ezért nem áshatunk gödröt, mely a trágyát magába fogadva, nem engedi meg, hogy udvarunkon szétterüljön és ennek talaját szeny- nyezze, hogy a bűzös trágyalé ki ne folyjon. TÁRCZA. Az Andrássy-uton. A keskeny utcák, szűk sikátorok, Hol andalogtam szebb napokba’ régen, A melyek látták ifjú dőreségem, Eltűntek mind — alig maradt nyomok. Ahol bizalmas ablakok alatt, Féléjszakákon lestem egy-egy árnyat, Erkólyes, tornyos büszke palotáknak Pompája állja el az utamat. Szent helyeimet mind elfalaztátok! Az első édes találkozó helyet! S mint sírból künrekedt kisértetek, — ügy bolygok itten s haza nem találok. Puhatolódzóm __ a márvány megett Ho l csendült Ifjan itt az első ének P Isten bocsássa meg tinéktek : A pusztitást, mit véghez vittetek 1 KISS JÓZSEF. CT ehova. Kiss Józseffel némi kis elintézetlen ügyem volt egész a hatodiki művészestélyig. Ezelőtt pár hónappal egy kötet verset „követtem“ el. Előfordul ez a legjobb családok gyermekeinél is. Azt mondják : át kell esni rajta a fiatalembernek — mint a kis gyereknek a bárányhimlóu. A bárányhimló tudvalevőleg nem veszedelmes, ha a gyereket melegen tartják. A versírás sem az, ha a poétának Kiss Józsefje akad. Engem a Hét szerkesztője megvédett a nagyobb veszedelemtől, mielőtt még tán a tragédiairás járványos betegségébe estem volna. Abból indulva ki, hogy ütés által melegség származik, derekasan elverte rajtam a port. Nem is lett semmi nagyobb bajom a rajtam kitört irodalmi bárányhimlőből. Csak megtanultam egy kicsit Kiss Józsefet negligálni. Mivel személyesen nem tehettem, versein állottam boszut. Leggyönyörűbb diszkötetei sutba vándoroltak. Az „Ünnepnapokénak más táblát készíttettem ily címmel: „Hétköznapok“. A hol magam kompromittólása nélkül tehettem, ráfogtam,t hogy Simon Juditot Toliji Ferenc irtá, s a tagadhatatlanul bájos „Noemi“ és „Az erdő parancsol“ ciklust: Komócsy József. A „Mese a varrógépről“ cimü költői elbeszélésről pláne kisütöttem, hogy azt, Singer, a nagy varrógépgyáros mondta tollba Kiss Józsefnek, hogy annál nagyobb reklámot csináljon — varrógópjeinek. Elképzelheti már csak ezekből is mindenki, hogy lestem és vártam a hatodiki művészestélyt. Hát • még a mikor megtudtam, hogy a költő személyesen is itt lesz. A bagoly is biró a maga barlangjában. Szétmorzsolom azt a nagy Kis Józsefet — mintha csak egy közönséges Kiss vagy Nagy József volna. , De hallga, csak halig i! Jászai Mari fellép a pódiumra. Nyomasztó csend lett, elannyira, hogy féltem: a tücsök nyomban átveszi csendes birodalmát, mert a művésznő körüli gyér világítás folytán a kellő sötétség meg volt hozzá! Jászai megjelenése impozáns. — Legelső szava: Jehova, olyan volt, mint egy távoli, vészt- jósló menydörgés. — Előre félünk, aggódunk, hogy mi következik ezután. S nem lilába szorongott szivünk már előre. A mi ezután jött az csakugyan hatalmas égiháboru volt. Megrázta egész valónkat; Villámra, villára következett. Lecsapott itt is, ott. is. Vakító fényénél egy-egy pillanatra megláttuk a vén Jóbot: hófehér szakállával, — forrougó vad gyűlöletével, a J'ób fin/
