Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-01-15 / 3. szám

6. TOLNA VÁRMEGYE. Rotter Arthur, Murin István, Novak János, Rafael Leó, Bubregh Béla, Gaal Sándor. Nadhera József, Hahn Gyula Névery Sándor, .Menyhei Fen-nc. Nagy Sándor, Gaal János, Rode Iván, Yida István, Nagy Imrénó, Soos Zsigmond Esztergoray Gáborné, j Juhász Antal. Kristoff László, Gaurer Ignác, üsz István, Ráth György. Forster Benő, Ötvös Straus j Salamon. Schmidt Liszló, Kókay Pál. N' N.. Zááry j József, Dezső, Straus László, Sebecky András, Berky ! Ignác, Bekker Antal, Braun Crágáuy Ignác, Bo- rovicz testvérek, Bruzer Mihály. Czeller Jánosné. Simalcsik Károlvné. dr. Kulil Gábor. 50 krt : özv. Vargay Mihályné, Yajnich Doricell, Szabó Károly, Berthoty Pál, Németh István. Ström, Pintér Lajos. Rotter Mihály. Pulás György, Kungl István, Jager | Jánosné, Györkő Lőrinc, x. y. z. Gályási Lajos, Simon János, Fried Ferenc, Strasser Vilmos Baratts, I Waleró. Steiner Janka, Gőgös Salamon. Kömley János, N. N. 40 krt: özv. Papp Józseí'né, Honig Artal, Tőrök Ármin, B. A., Allgain János, Kich- miiller Antal. 30 krt: Vértessy Mór, it'j Spitzer Lipót, Zsarnay János, özv Pollák Antalné, Weisz Ignácz, Egy vidéki, Herczegh Gyula. Yirth Mátyás Günz Béla Kocsi Imréné, N. N. 25 krt: Fájth János. 20 krt: Rábold Emma. özv. Csathóné, Yiener Ignác, S. L„ Bénák György, Strasser, Herzog József, Kustár Imre, Pálinkás István, Juhász Gyula. Szak­szón Gyula. Smetana Vencel, Kürthy Sándor, Reitter Ferenc, Németh József kiüti, Forster Benedek, Niketics János. if). Schvarezkopf, Bodor István, Szávolovics György, Udvary István, egy olvashatlan, 18 krt: H. lő krt: Sukkért Sándor. 10 krt: Bernát Lajos, Pauker Nándor, Nagy Károly, Nagy Lajos, Kovács Lajos. Veiner B. Kremliea, Lux Gyula, Gyalus József, Funták Sándor, Vajda.József, Leszták. Bodor István, Dekis József, Bogó János, Vaszek József, Jancsky Imre, Naszádos 'Sándor, Kustár Lajos, Somorjai Imre. Gyalus János. Ivanovics Miklós, Bejczy Imre, Nászádos János. Piróth Sándor, Slag Ferenc, Zurman József N. N., Kövics Béla, Skopnya András, Takács Imre, özv. Györkő Józsefnó, Elkán József, Greiner Róza. 5 krt: Jankó György. Összesen tehát befolyt ezen iveken 218 frt 53 kr. Az ekként befolyt összeg a vöröskereszt egylet részéről 25 írttal gyarapittatván, mindössze 243 frt 53 kr állván rendelkezésére, — az összes taní­tók hitfelekezeti külömbség nélkül felhivattak a ruhátlan iskolás gyermekek névsorának kimutatására mely megtörténvén, a község elöljárósága a név­jegyzéket felülvizsgálván, a ruhanemű ajándékokra a következők jelöltettek ki — és ruháztattak fel. j , Csizmát kaptak: Kocsis János, Kovács Lajos, Ács István, Mitiner István. Sifkó József, Srikk Imre, Vadász István, Dobrohoczky György, Vasecky János, Szomorú Imre. Takács János, Adorján János, Némedy Iván,, Ács István, Burnyócky József, Zó­lyomi János, Ács Imre, Burnyócky Antal, Vaseczky Imre, Nagy Imre. Koppá János. Csiri István. Fe­kete György, Márton István, Csirkó József, Tóth János, Volerits Ferenc. Juhász János, Jónás István, Kapitány József, Tribák János, Snmitz Ferenc, Petrovics György, Németh Ferenc, Fekete Juh, Czodor Erzsi. Híjai György. Mess György, Juhász János, Sáli Imre, Fiilöp Mihály, Kövesdy József,, Öröm József, Kovács István, Tömön János, Rath- geber János, Kovács Ferenc, Autal István, Fiilöp József, Bán Ferenc, Kalmár János. Weisz József, Weigl János. Csapiár József, Horváth János. Cipőt: Farkas Teréz, Néinedi Irma, Tóth Juli, Polák Róza, Fekete Kata, Harangozó Róza, Kovács Juli, Péter Mari. Möchí Erzsi Burnyoczky Erzsi, Bur- nyoezky Teréz. Mészáros Teréz, Kardos Mari, Csa- bankó Kati, Nagy Mari, Szabó Mari, Bizon Erzsi, Mészáros Mari Nagy Kati. Yolorics Ilona Sarvajcz Mari, Szabadi Róza, Mészáros Erzsi, Takács Juli, Simonies Mari. Danicsek Kata. Bertalan Mari, Györkös Juli. Szabó Teréz, Szigeti Juli, Papp Juli, A arga Juli, Kalmár Teréz, Miklós Erzsi Kolozsváry Mari, Szilágyi Juli. Bárdiét ruhát: Perger Anna, Felhősy Kata, Széles Teréz, Ács Irén, Kovács Teréz, Pergel Juli, Morovicz Anna. Ferenc Mari, Pulai Juli, Strauf Juli. Pálinkás Anna, Boros Juli. Erdélyi Juli, Baglyas Róza, Révész Tera. Bozsár Anna, Móricz Anna, Csapiár Juli, Szabó Ilona. Spér Julesa. Klein Róza, Lichter Kati, Traub Lina, Kleiu Ida, Bleier Gizella. Téli kabátot: Ács Róza. Egész öltözetet: \ üdrös Lajos, Molnár Ferenc, Balogh Ferenc. Nadrágot: Felhősy János, Móchl Lajos, Tóth György, Mráz Mihály, Seiermann György, Csapiár Gyula. Kabátot: Stráuf Mihály, Klopcsik István, Jankó Mihály, Friedman Lajos, Kellner Lajos, Lövi Pál, Haaz Albert, Lichter József, Khon Nán­dor Khon Ignác, Feldman Álmos. Midőn tehát a vörös kereszt egyht elnöknője ezennel hálás köszönetét mond a nemeskeblü ada­kozóknak, a kik bőkezű adománya lehetővé tette a nyomorban szenvedő iskolás gyermekek egy részét a legszükségesebb ruhadarabokkal elláthatni, — nem mulaszthatja el egyúttal kiemelni, hogy a pénzbeli adományon kívül még számosán járultak az ünnepély fényének és magasztosságának eme­léséhez. így jelentékeny hatású vala B e u ez e István apát-plébános ur nagyszabású és kitűnő alkalmi j beszéde, mely a jelenvoltaknál vallás külömbség j Hóikul általános tetszéstel fogadtatott. R á t k a y J László kaszinói elnök ur, s általa a kaszinói tár­sulat szives volt a kaszinó nagytermét átengedni, j Weisz József ur egy kiválóm szép és nagy j karácsonyfát ajándékozott, mit saját költségén a kaszinóba szállíttatott, hol azt Pintér Károly ur j díjtalanul felállította. A karácsonyfa feldíszítéséhez Radaich János elnöktárs a gyertyákat, Wikus József és Pintér Lajos cukrász és Schvartzkopf Antal mézes­bábos urak pedig alkalmi ajándékokat szállítottak, mig végre a szegény gyermekek örömének eme­lésére a vöröskereszt egylet választmányi tagjai süteményeket adományoztak. Isten áldja meg mindazokat, akik ezen se­gélyezéshez hozzájárulni szíveskedtek. Kelt Dunafóldvár, 1893. január 6. Szondtner Pál, egyl. jegyző. a közönség köréből: Igen tisztelt Szerkesztő ur ! Becses lapja volt az, a mely a Szegzárdon létesítendő szinpártoló egyesület érdekében lelkes szavakkal síkra szállott.- Tökéletesen helye­seknek találtam amaz érveket, melyeket b. lapja e kérdésben annak idején felhozott, mert csakugyan szükséges, hogy oly városban, mind Szegzárd, a melynek nagy számú intelligenciája van, a színé­szet ügye társadalmi utón, szervezett egyesület ál­tal, úgy a színészet, mint a közönség ér­dekében vezettessék és támogattassék. Nagyon helyes, ha van minden intelligensebb városban egy forum, a mely gondoskodik róla, hogy ne holmi, minden bírálaton alól álló vándortrupp, hanem tisz­tességes színtársulat tartson előadásokat. És külö­nös fontosságot tulajdonítok nálunk az élvezetet nyújtó sziui előadásoknak, mert a mi városunk egész éven át úgyis alig nyújt valamit a szellemi szórakozást kereső, mondhatnám, utána epedő kö­zönségnek. Annak a tisztviselőnek például, mint szerény magam, a ki az egész napot az akták és betűk között tölti, bizony jól esnék, ha alkalma volna egy-egy estén színi előadásokat látogatni, legalább az irodalommal is lehetne kicsit lépést tartani. Csak a legkevesebbeknek van alkalmuk a színre kerülő uj darabokat a fővárosban lát­hatni, a darab maga könyv alakban csak ritkán szerezhető meg, egészen elmaradni pedig, ha vi­déken élünk is, még sem szeretnék. Azért öröm­mel üdvözöltem a szinpártoló egyesület megalakulását, siettem is tagja lenni, ámde vára­kozásomat és reményeimet máris csalódás követte. Csaknem két éve. hogy a szinpártoló egyesület megalakult és összes működése abban állott, hogy 1891-ben pár hétig körünkben volt, úgy gondolom, a Veszprémi-féle színtársulat. A 92-ik óv eltelt, a nélkül, hogy egy szál színészt láttunk is volna Szegzárdon, a tagdijakat pedig rendesen fizetjük a „szinpártoló“ egyesület pénztárába, már javá­ban benne vagyunk a télben és még mindig hire sem jár annak, hogy kapunk színtársulatot, pedig tavasszal és nyáron azzal biztattak a választmányi tag urak, hogy majd lesz színház — télen! Hisz akkor t. szerkesztő ur, sokkal jobban meg voltunk mi szinpártoló egyesület nélkül mint vagyunk általa. Mert azelőtt minden évben egy-két jó vagy kevésbé jó szintársulat ellátoga­tott hozzánk, ha vállalkozott társulat, megkapta rá az engedélyt, most azonban, mióta megalakult a szinpártoló egyesület, a folyamodó társulat a vá­rostól nem kaphatja meg az engedélyt a szinpár­toló egyesület hozzájárulása nélkül, ez pedig ahhoz járul legszívesebben, hogy ne jöjjenek színészek. Nem tudom, mulasztással vádoljam-e a szinpártoló egyesületnek a választmányát, melynek tagjait egyé­nileg bármennyire is tisztelem, de mindenesetre saj átságos, hogy feladatát alig veszi valamibe, hogy nem gondoskodik eléggé és kellő időben arról, hogy Szegzárdra jó színtársulat jöjjön. — A szinpártoló egyesület választmánya, ha kissé utána jár, kedvvel és ügybuzgalommal telje­* Ezen rovatban közérdekű felszólalásokat díjmente­sen közlünk, a felelősség azonban a beküldőt terheli. A szerk. siti hivatását, a mint az a beléje helyeze t bizalom­nál fogva erkölcsi kötelessége is, akkor működésével szép sikert arathatna, akkor azt a közönséget, a mely nemcsak a kvaterkázásban találja minden gyönyö­rűségét, hanem szellemi élvezetek és szórakozások utáa is vágyódik, úgy hálára kötelezhetné. Ámde fájdalom, úgy látszik, hogy a Szegzárdon hagyo­mányos közöny ily ügyek és kérdések iránt, mely társadalmi téren is számes egyéb hiánynak, bajnak és viszásságnak az okozója, a választmányt is megszállta, mert részéről nemcsak a lelkesedés, a mire pedig ily dolgoknál első sor­ban van szükség, hanem még csak érdeklő­dés sem nyilvánul a reábizott szép és nemes ügy iránt. Pedig az a 100-n ál több tag, a mely az egyletbe mindjárt megalakulásakor belépett, annak jeléül, hogy a művelt közönség kész örömmel fogad!a a szinpártoló egyesület esz­méjét — megérdemelné, hogy a szinpártoló egye­sület, ne csak a papíron, hanem a valóságban is létezzék és teljesítse azt a hivatást, a melyet ma­gának alapszabályszerüleg is célul kitűzött "és mely nem abban áll, hogy az egylet tagjai, ha végre van rá alkalom minél olcsóbb jegyekhez jussanak Ajánlva eme sine ira megirt, csupán a szí­nészet ügye és a közönség érdeke iránt való tekin­tetektől vezetett felszólalásomat a t. választmány figyelmébe és vagyok őszinte tiszteletem kifejezé­sével az igen tisztelt szerkesztő urnák Szegzárdon, 1893. január hó 7-én készségese Egy szinházlátogatú. nyilttér: Jön a bérlő! Ezen cim alatt a „Szekszárd Vidéke“ utolsó számában egy cikk jelent meg, a mely ama zaklatásokról és a nép megká­rosításáról beszél, a melyben Szegzárd nagy­község lakossága az én itteni működésem által részesül. Hogy minő alaptalan ezen ellenem emelt vád, — hivatkozom egyszerűen azon tényre, hogy én és közegeim a nagyérdemű közön­séggel szemben a legméltányosabb eljárást tanúsítani törekszünk és hogy minden igye­kezetem oda irányul, hogy a közönséget túlkapások és az italok roppant magas árai ellenében megvédjem. így italmérési helyiségemben I üveg kőbányai kiv. márciusi sör ára 14 kr, I üveg kőbányai kiv. udvari sör ára 15 kr, mig a városi nagyvendéglö- beix ugyan ezen minőségű és fajú sör üvegjének ára 22 kr. A „Korona“ kávéházban az én intéz­kedésemből február 1-től fogva: I pohár kőbányai sör ára 8 kr, I pohár kőbányai udvari sör ára 8 kr, mig ugyan ilyen mi­nőségű pohár sörnek ára a városi nagy­vendéglőben, dacára, hogy a söradó le- szállittatott, II kr. Az én üzleti helyiségemben 1 liter szegzárdi siller bor ara 24 kr, a városi nagyvendéglőben a legolcsóbb liter bor is 40 krba kerül. Mindezekből láthatja a nagyérdemű kö­zönség, hogy én Szegzárd lakosságának le­hetőleg mérsékelt áru italokat nyújtani tö­rekszem ; másrészt pedig a közönséget nem zaklatni, hanem a törvényben biztosított jo­gaimat előzékeny és méltányos bánásmód által kívánom csupán gyakorolni’. Kiváló tisztelettel lloseníeld Mór, szegzárdi fogyasztási és j.talmérési adó bérlő. * E rovatban közlőitekért felelősséget nem vállal — a szerk. 1893. január 15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom