Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-01-01 / 1. szám

1893.január 1. TOLNAVÁRMEGYE. 3. ság lehet belőlem, míg itthon csak kisházas va- | gyök. S éppen a legszaporább családok költöznek ki, azon reményben, hogy bokor gyermeköknek biz­tos otthont alapíthatnak. A Dunántúl vándorait cél- tudatosmódon gyarmatosítani kellene — itthon. Gyar­matosításra kiválóan alkalmas. Munkás, taka­rékos ; ezenkívül nem is úgy indul, hogy „kebelén kenyere, hátán a háza“, mint a szegény bukovinai csángók, kiket a külföldi Ínségből hoztak a hazai nyomorúságba. E'.ek mind pénzt visznek magukkal százakat, ezreket: kormánybiztosuk tele bugyeláris. Különösen németekkel vegyest válnának be a telepítésre, ügy azonban, hogy a német elem cse­kélyebb számával csak a kovászt képviselné, mig végkóp egybe olvadnának. Itthon is csak javukra szolgált az egy Ottlét kevert községekben. A ma­gyar a némettől a kitartóbb szorgalmat, a német a magyartól a haza nyelvét sajátította el. Gyarmat-politika kell nekünk, gyarmatosít­sunk itthon. Nem lennénk mi kénytelenek az Egyen­lítőn túlra menni, kissé közelebb is találkozik, itt­hon is van még elég begyarmatositható terület. Akármint hányjuk-vetjük a dolgot, bámuljuk a külföld kifejtett gyáriparát, mi legelső sorban földrnivelő állam vagyunk, — az is maradunk még jó darab ideig. A magyér földmives osztályra for­dítsunk kiváló gondot, annak érdekét istápoljuk. A nyelvükben is magyar föld mívesek gyarapodását biztosítsuk, a magyar helységek 'számát szaporítsuk J különösen ott, ahol eddig csupán szigetek a ten- | gerben. A nemesi kiváltságok eltöröltettek; de azért a jó hazafiak szemében most is fennáll egy általá­nos nemesi osztály. E nemesség nincs éppen a születéshez kötve, azt kiki megszerezheti, legfeljebb egy kevés jóakarat kell hozzá. Nemes ember minden olyan polgár, ki magyarul gondol- 1 k o z i k. Ezek közt a legnagyobb számot a törzsö- kös magyar földmives nép teszi. Ez fizeti az adó zömét, ez adja a hadsereg javát, tömegét, elejét, erejét; ez a nemzőt fönntartó eleme. Ez a gránit alap, amelyen nemzetiségünk 1 érc-szobra szilárdan, büszkén áll. Egyedül ez ide­gen minden idegen behatással szemben: csakis ebben bizhatunk minden körülmények között. A magyar földmives nép tartja karjain a hazát; karo'ja föl hát a haza is a magyar föld- ; míves nép ügyét. Azonban ne várjunk mindent a kormánytól, j hasztalan is várnánk!!! Hol marad a „Dunántúli Közművelődési Egyesület“ ? Ez az egylet az, mely zászlójára irta a dunántúli kivándorlás irányi tá- j sát. Hol késik az éji homályban? Gyöogyölgesse ki azt a zászlót, tűzze le valamerre, hogy irányt mutasson! Ha a nő lakását elhagyja, akkor felhúzza a nagyon bő bugyogót, melyét dinijének hívnak, pa­pucsára pedig felhúzza azokat a formátlan nagy piros vagy sárga bőrből készült csizmákat (jemenie) melyek egyáltalán nem arra valók, hogy a láb ki­csiségét, szépségét feltüntessék. Nyakába a felnőtt leáay vörös gyöngysort, az asszony szalagra varrt aranypénzeket akaszt. Az ily aranyokkal ékített nyakszalagnak néha igen sajátságos története van. Midőn a leány megszületik, ha a házban egyetlen egy darab arany van is, azt annak szánják és igy minden örömteljes mozzanat alkalmával félre rak­nak egy-egy aranyat a kis lány nyakszalagja szá­mára. Minél több arany van tehát e nyakszalagon, aunál több öröm között nőtt föl a leány s mintegy képviseli és magában foglalja a családi történetet e nyakszalag és az azon függő medjediják. Egész testét azután beburkolja a bő és hosszú zöld vagy sötétvörös fezedzsével, fejére és arcára pedig a hó­fehér peskirt köt. Ünnepi kön!ősét a mohamedán asszony pén­teken és egyáltalán minden bajram alkalmával ölti fel. Az ünnepi köntösök nem néznek ki más­ként, mint a köznapiak, csakhogy feltünőleg fé­nyesek és gazdagok; de mégis becsüli és csakis pénteken és egyéb ünnepnapokon hordja. Pénteken minden mohamedán asszony, mie:ótt e ruhát fel­öld, teljesen megfürdik. Fürdőt minden mohamedán házban lehet találni, ha csak akkorát is, mint egy Már most az a kérdés : lemondtunk-e végképp még annak a reményéről is, hogy a horvátságnak bitangul átengedett drávántúlj régi gazdag magyar vármegyéket az anyaországhoz valaha ismét vissza­csatolhassuk ? (Mert szintén a nemzeti Géniusz vezérli a kivándorlókat, hogy azokba húzódnak legtömegesebben.) Ha a jelen állapot csak egy ideig tart, akkor hadd özőnöljenek oda minél nagyobb számban, hogy ott is magyar világ legyen addig mire föl- derül a vakon a nagylelkű magyar világa. Akkor arra tekintsen csupán D. t. k. e. őrszeme, hogy ne szétszórtan szállinkózzanak a megsemmisülés örvényébe kivándorló honfitársaink, hanem egy-egy hatalmas tömegbe verődve egyengessék útját a mielőbbi visszakapcsolásnak; akkor csak iskolák állításával ügyeljen arra, hooy ne mi fizessük meg a terminus lejártáig kölcsönadott tőke kamatját néhány ezer magyar elzüllésóvel, elhorvátosodásával. De ha arra nincs remény, ha ez a pénzen való uj honszerzés árulás a nemzet ellen : akkor egyetlenegy lelket sem szabad a Dráván átbocsáj- tanunk, mert ott elvesz, megsemmisül, elkárhozik nemzetségileg. Akkor mutassa a D. t. k. e. azt a zászlót más irány felé. Hogy merre ? Keletre magyar 1 Ez most úgyis a jelszó. A Bánságot az Isten azért halmozta áldásaival, hogy a másutt el nem férő magyar nép ott telepedjék meg. Dunántúlhoz azonban az messzebbre esik Szlavóniánál. Oda már nem igen lehet egyeseknek kocsival, lóval, sőt gyalogszerrel is helynézöbe járni. Ott még nincsenek megtelepült atyafiak, kik onnét a könnyen boldogulás kecsegtető híreivel jönnének haza látogatóba. Tegyék meg a kezdeményező lépést a D. t. k. e. vezórfiai, lépjenek a kormánynyal érint­kezésbe, hogy az úgyis eladás során levő bánsági állami birtokokat telepítési célokra a Dunántúl ván­dorainak megnyerhessék. Hiszen nem ingyen-föld­osztást kívánunk, készpénzért, vagy tűrhető törlesz tési föltételekkel előnyösebben adhatna túl azokon az állam a dunántúli kivándorlók belevonásával, mintha akár nagyobb birtoktestekben egyes nagy- birtokosoknak, akár kisebb részletekben az ottani lakosság közt árusítaná el. Csak egyszer a lábukat megvethetnék, majd terjeszkndnónek ott a Dunántúl igyekvő rajai a drávántúli horvátokkal egy szín­vonalon álló oláhság között. Eltelünk örömmel arra a gondolatra, ha Krassóba, Temesbe költöznének tömegesen Tolna, Somogy szívós magyarjai Salavouia helyett s nem­hogy elvesznének a nemzetre nézva, sőt gyarapíta­nák a magyar létszámot ott. a hol az legkiváuatosabb. Települőknek — még a hely megtekintése cétjából oda utazók részére is — eszközölne ki a ■ D. t. k. e. szabad-, vagy legalább feljegyeket; hogy a hosszabb ut miatt a nagyobb költségtől való ag­gódás se tarása őket vissza, vagy terelje Szlavóia | felé. Az allam lauyha részvéte esetén dunántúli tehetős férfiak társulattá alakulhatnának megvásá­rolhatnák a délkeleten eladandó uradalmakat, — ott gyakrabban fordul elő birtokcsere — hogy arra a fiók-egyesületek révén Dunántúl települőket to­borozva, kisebb tagokban eladják — akár nyere­ségre is. Üzletembereknek kétségkívül haszonhaj­tó lenne ilyen vállalkozás; mert az oláhok közt sok­kal olcsóbb a paradicsomi föld is, mint nálunk a silány. Ahol sürgősebb a dolog s — hogy mondjam — az útfélről is visszatéríthetnék a szlavóniai kivándor­lókat egyes hazafiak, azok szives figyelmébe aján- égy tiszteletre méltó férfiút: Hofbauer László borosjenői plébánost, ki azon a rengeteg oláhlakta vidéken valóban nemzeti misszót teljesít. Fáradsá­got nem ismerő közbenjárásával már több aradme- gyei birtokon telepitett le alföldi magyarokat. (Járko- son, Lugozón, Silingyián.) Tudtnnkkal most is esz­közölt telepítéseket egy több ezer holdas uradalom­ban, Bokszegen. Vehet ott, akiíiek mennyi tetszik, holdját 80 írtjával, felette előnyös törlesztési mó­dozatokkal. Kérdésünkre, melyet Szlavónia felé tartó ka­ravánok láttára hozzá intéztünk, szives készséggel azt válaszolta, hogy ott a Dunántúl költöző ma­gyarjai is kaphatnak földet. Elég volt a szóból. Meg kell magyarázni a népnek azt, hogy önmagának tesz jót azzal, ha Szlavónia helyett Hófbauer plébános szives fá­radozásait veszi igénybe s a mi a fő dolog, meg kell szüntetni számukra a közlekedési nehézségeket, melyek a magyar Kánaántól elválasztják. Erre pedig legelső sorban a Délin igyarországi Közművelődési Egyesület van hivatva. KULCSÁR JÓZSEF, VÁRMEGYE.-- Igazoló választmányi ülés. Tolnavármegye igizoló választmánya e hó 31-én ülést tartott. — : A bizottsági tagok 1893. évre érvényes névsorát állapította meg. — Tisztelgés az alispánnál. Tolnavármegye tisztviselői kara ma délelőtt fóltizenkét órakor tes­tületileg tiszteleg a vármegye alispánjánál. A tiszt­viselői kart Madarász Elemér főjegyző vezeti. Hátralékos előfizetőinket az előfizetési díjak mielőbbi szives beküldésére kérjük. nagyobbszerü bádog tepsi, ellátva egy arasznyi kerettel. Es ez is elégséges arra, hogy az asszony megfürödhessók, az egész fürdés nem áliván más­ból, minthogy e tepsire állva ibrikével feje tete­jéről magát öntözgeti. Megjegyzendő, hogy csakis felülről lefelé mosakodhatik és soha alulról fölfelé s minden csepp, mely testéről lefolyt, mint tisztá­talan, a legnagyobb undor tárgya; azt csapon ki­eresztik, természetesen az utcára; de ahhoz kézzel hozzányúlni nagy bűnnek tartatik, és aki azt té­vedésből mégis megtette, az kénytelen magát azonnal egy ily teljes fürdésnek alávetni. A fürdés és mosakodás, mint egész Török­országban, — itt is a mohamedán asszonyoknál a tulságig gyakori. — Minden mohamedán asszony, — bár irni-olvasni egy szót sem tud, — napjá­ban ötször imádkozik és mindannyiszor mosakodni kénytelen, még pedig homlokát, arcát, fülét, száját, kezét egész könyökéig és lábát Midőn a müezin a karcsú minsrett csúcsán mélabus melódiáit fújja, akkor siet az asszony mosakodni és a legodaadóbb, a legbensőbb ájtatossággal imádkozik. Jóformán az imádság tartja benne a lelket és önt napi foglal­kozásába némi változatosságot. Ha az asszony va­lakit megcsókolt, férjét sem véve ki, azonnal meg- fürödui kénytelen, még pedig szabály szerint úgy, hogy nem maradhat szárazon egy szál haja sem. A mohamedán nő nagyon erényes. Ennek azonban megvan az ő fontos oka, mert mig egy­részt az a kimondhatatlan vallási vakbuzgóság, mely lelkét teljesen betölti, nagyban hat arra, hogy bű­nös és tiltott dolgoktól óvakodjék, azokat kerülje s még gondolatban is magától lehetőleg eltávolítsa ; másrészt hiányzik az alkalom arra, a lakosztályok sajátságos berendezése következtében, hogy valamely más férfivel, férjén kívül érintkezhessek, végül pe­dig az a körülmény is hozzájárul, miszerint egyet­len egy ballépésért nemcsak a férj veti meg örökre az asszonyt és űzi el a háztól, hanem a saját csa­ládja is ritkán hajlandó őt visszafogadni, és nem egyszer történt már meg az, hogy saját fivére lőtte agyon szerencsétlen nővérét, nem tűrve el a szé­gyenfoltot. hogy erényielenségeért férjétől elüzetett. Könnyelmű nőt a mohamedánok között rit­kán lehet találni, bár a bosnyáknak is van egy köz­mondása, a mely körülbelül úgy hangzik, hogy könnyebb egy zsákkal telt balhát őrizni, mint egyet­len egy asszonyt, de úgy látszik e közmondás nem nagyou igazságos. A mohamedán asszonyt megőrzi a vallásosság. Őt ritkán köti férjéhez ama benső lelki frigy, mely széttörhetlen láncokkal fűzi együvé élete fogytáig, miként nálunk a férj és feleséget, ő nem osztozik a férj gondjaiban, nem segédkezik munkájában, nem vigasztalója bánatában, nem lel­kesítője, buzditója elcsüggedésében, őt csupán a ko­rán szabályai fűzik férjéhez, mely szabály rá csak­is nehéz kötelességeket ró és semmi jpgban nem részesíti. Hogy helyzetét minél tűrhetőbbé tegye,

Next

/
Oldalképek
Tartalom