Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-01-15 / 3. szám
TOLNAVÁBMEGYE, 1______________________ lelős anyagilag. Mai törvényeink szerint a biró a község feje, a gyakorlatban pedig — legnagyobb részt — a jegyző által dróton rángatott báb! Ebből aztán viszont a jegyzőnek az a hátránya, hogy a biró teen- idöt is kénytelen végezni. De ha a bírói állás is qualifikatiohoz köttetnék, úgy mél- tányosabb javadalmazás válna szükségessé s a mai választási rendszer ezen állásnál is elejtendő lenne. Még nehány szót a jegyzők áthelyez- hetőségéről; mint a közmondás tartja : „Minden rosszban van egy kis jó!“ — alkalmazható erre nézve is, mert sokszor lehetne nagyobb bajok bekövetkezését egy áthelyezéssel megelőzni, mi a mai rendszer mellett majdnem lehetetlen, mert egy csere két választást igényel. — Nem lenne tehát rossz az áthelyezhetóség, de csakis úgy, ha az a legutolsó segítségül lenne alkalmazva. Ezek voltak az általam megemlíteni óhajtott körülmények s azt hiszem, hogy lesznek a szives olvasók és különösen jegyző társaim közt olyanok, kik nézeteimet nem fogják mindenben helytelennek Ítélni. X. POLITIKAI HÍREK. — Kérvények a képviselőház bizottságaihoz. Több ízben előfordult már, hogy testületek és egyesek nem magához a képviselőházhoz, hanem annak egyes bizottságaihoz intézik kérvényeiket. A ház pénzügyi bizottsága egy közelebb felmerült ily eset alkalmából kimonta, hogy mindaddig, mig az ily kérvényeket magához a házhoz is nem nyújt ják be az illetők, nem tekintheti magát feljogosi- sitottnak a kérvényeknek tárgyalás alá vételére. — A házassági jog kodifikálása tárgyában összehívott szaktanáeskozmány Szilágyi Dozsó igazságügyminiszter elnöklete alatt szorgalmasan tartja ülést tartott. — Az ujoncjutalék emelkedése. A honvédelmi miniszter által ma a képviselőház elé terjesztett törvényjavaslat szerint a magyar korona országaiból a közös hadsereg s haditengerészet részére kiállítandó évi ujoncjutalék a legutóbbi népszámlálás alapján és a véderő-törvény megfelelő rendelkezésének módosttásával az eddigi 42.711 fő helyett 43.889 főben lesz megállapítandó. — A személyforgalom 1892-ben. A Máv. 1892-ben 3 358,000 utassal többet szállított, mint 1891-ben; a bevételi plusz 1.441,400 frt volt. — Az osztrákok háza Budapesten Rotki Mátyás osztályfőnök, az osztrák kormány megbízásából néhány nap óta Budapesten tartózkodik, hogy az osztrák delegáció elhelyezésére épitendö I palota céljaira szerzendö telek ügyébén tárgyalásokat folytasson. Rotki báró az épülő ui parlament j közelében már is több telket szemelt ki, melyek ; a nevezett célnak megfelelnének ; valószínű is hogy az „osztrák ház“ a főváros uj parlamenti negyedében fog felépülni, miként ezt az osztrák kormánykörök is kívánják de budapesti parlamenti férfiak is szívesen látnák. — Magyarország szeszadóbevótele a végleges kimutatások szerint 1892. évi október havában 3.296,684 frt 95 kr. az 1892. évi szeptember 1-től 1892. évi október hó végéig terjedő időszakban pedig 5 862,341 frt 25 kr volt. SZEMLE. — A képviselőházban nagyban folyik a költségvetés fölötti részletes vita. —Örömmel konstatálható, hogy az eddigeló magas színvonalon állott, a felszólaló képviselők szakszerűen és tárgyilagosan foglalkoznak tárgyukkal. Kiemelendő mozzanatai a vitának eddigelé W ekerle miniszterelnöknek a magyar udvartartás kérdésében adott határozott kijelentései és Ígérete, valamint az a körülmény, hogy Wekerle miniszterelnök minden egyes felszólaló képviselőnek az általa felhozott eszmékre, fejtegetésekre kiilön-külön tapintatos módon és concilians előzékenységgel válaszol, mi közben bámulatos tájékozottságáról a kormányzat minden ágában tett tanúságot. A mikkel a képviselők hoszszu és beható tanulmányok után előállnak, arra a miniszterelnök a legapróbb részletekig terjeszkedő alapossággal azonnal megadja a felvilágosítást. A vita legérdekesebb és legfontosabb része a közoktatásügyi tárca tárgyalásánál fog bekövetkezni, — a reakció máris vicsorítja fogait. Borsody György. A szeg/.árdi kir. törvényszéknek egy példás szorgalmú, kiváló tehetségű bírája, társas életünknek egy szerény, de köztiszteletben álló tagja, hunyta le e hó 12-én reggeli 2 órakor szemeit. B 0 r- sody György hagyott itt bennünket. Emésztő betegség gyötörte már körülbelül más fél éve, hiába keresett menedéket Gleichenberg ozondus levegőjében — a mely mintegy uj élettel kecsegteti a szenvedő beteget. Állapota nem javult. A gyógyithat- lan baj ágyhoz szegezte, a mig a halál megváltotta szenvedéseitől. Az elhunyt; mint biró egyike volt a leglelkiismeretesebbeknek. Szorgalmas, pontos mindvégig. Nyájas, előzékeny modora, csendes, szelíd termó— Ah, áh ! Ki legyen az ? — Ki az, Józsi ! Ismerem ? — tudakolta mosolyogva a báróné is. Ismerheted; a Toronyi Ilka. Az arcok erre kellemetlenül összehuzódtak, csak a báró talál) a roppant kacagtatónak a dolgot s térdeit ütögetve hahotázott. Az öreg Harvai azonban kijelentette, hogy akkor tudni sem akar a fiúról, ha azt a lányt veszi el : egy komédiást! A mama pedig megigérte, hogy ha ezek dacára mégis elveszi azt a leányt, akkor ő nem megy még az esküvőre sem. Ilyen kedvezőtlen előjelek mellett adta a család tudomására nősülési szándékát a Józsi gyerek. De a kedvezőtlen fogadtatás dacára sem adta fel elhatározását 1 alig két hónap múlva oltárhoz vezette szive választottját. A családból nem jött el senki, hogy részese legyen annak a nagy botlásnak, a mit ez a meggondolatlan gyerek tesz. Az pedig boldog volt a nélkül is! A város túlsó végében vett magának lakást s ott éldegéltek csendesen. Az öregeket most teljesen a vejük foglalta le, kivel szemben megengedték azt a fényűzést, hogy időközben csinált adósságait kifizették. Ez a helyzet tetszett a bárónak s azon iparkodott, hogy mentői tovább tartson ; mihelyt valami kibékülésre való szándékot észrevett, Jegott közbelépett. — A Józsi azt mondta, sohasem jön többé ide. — Nem ? Hát ne is jöjjön ! De az öreg Harvai csakhamar rájött, hogy ilyen bejelentések után ismét pónzkérés szokott következni s erősen tiltakozott minden újabb kísérlet ellen. — Hát te nem aduál, papa ? — Nem ! nem 1 — Persze annak adod, aki tudni sem akar felőled ! Ilyenkor Harvai dühbe jött és befutott a szobájába, becsapva maga után úgy az ajtót, hogy az ablakok jó ideig rezegtek utána. Ez a je'enet pedig többször ismétlődött, mert a drága vőnek nagyon sok pénz kellett. Egy este ismét a régi nóta került elő, mire Harvai rövid tagadással felelt. A szóból szó lett s a vitatkozás olyan hevessé vált, hogy a báróné, karján a kis gyerekkel szintén belévegyült s mikor nagyon sokat beszélt, az öreg kiutasította őket. A báró erre azt emlegette, hogy annak a vén boszorkánynak leveri a lábát, s hogy ez be nem következett, anuak oka Harvai eró- lyessége volt, ki az előszobába futva torkaszakadtá- ból kiáltozott: — Emberek, jöjjenek, gyilkos ! A báróné sírva csitította az öreget. 1SÖ3. január 15. szete számtalan jóbarátot szerzett számára úgy a hivatalos érintkezésben, mint a magán életben is. Borsody György 1853. ápril 10-én Zom- bán született. Iskoláit. Pécsett végezte. A szegzárdi kir. törvényszékhez 1876. évben jött, hol nemsokára aljegyzővé newzték ki. Aljegyző korában vonult be katouáskodni a honvédséghez, s a Ludovi- kából, mint hadapród került ki, de nemsokára hadnagy lett. Mint albiró Bonyhádon működött, hol szintén közkedveltségben és tiszteletben állott, ezelőtt hat évve! pedig a szegzárdi kir. törvényszékhez nevezték ki bíróvá. Azóta állandóan köztünk ólt. A gyászoló családot számosán keresték fel, hogy részvétüket kifejezzék. Dezseöffy Géza kir. törvényszéki elnök vezetése a'att megjelent testületileg a kir. törvényszék és kir. ügyészség is. Az elhunyt ravatalára koszorúkat helyeztek : Dezseöffy Géza kir. törvényszéki elnök, a kir. törvényszék, Lajos és János testvérei, a r. kath. ovoda, Módly László és családja s a rokonságból többen. A család a következő gyászjelentést adta ki : „Özvegy Borsody Ferencné szül. Módly Rozália, Borsody Lajos és neje Simon Izabella, Iza, Laura és Tériké ; Borsodi János és neje Szombat- helyi Magdolna ; Borsody Mary, Borsody Anna és Borsody Rozália úgy az összes rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel jelentik szeretett fia, testvér, nagybátyjuk és rokonnak Borsody György, kir. törvényszki bírónak hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után, 40-ik évében, folyó hó 12 én reggeli 2 órakor történt gyászos elhunytat. A megboldogult hült tetemei folyó hó 14-ón délelőtt 10 órakor fognak a szegzárdi alsó-sirkert- ben örök nyugalomra tétetni; — az engesztelő szentmise-áldozat pedig ugyanaznap reggeli 9 órakor fog a belvárosi róm. kath. templomban az egek Urának beinutattatni. Szegzárd, 1893 évi januárhó 12 én Áldás és béke lebegjen hamvai felett!“ Temetése e hó 14-én nagy részvét mellett ment végbe. Ott vö t Szogzird egész intelligenciája. A közigazgatási tisztikarból Simontsits Béla alispán s vele igen sokan. — D e z se Ö f f y Géza kir. törvényszéki elnök vezetése alatt megjelent az egész törvényszék, kir. ügyészség és járásbíróság. R e h á k Öd"n pénzügyigazgató a pénzügyigazgatóság képviseletében, »z ügyvédi kar számos tagja. Simontsits Béláné alispánnéval az ólén a szegzárdi belvárosi róm. kath. ovoda- és gyermekmen- helyet fentartó egyesület választmánya is testületileg vett részt az egylet egykori tevékeny titkárának és alapitó tagjának temetésén. Vidéki ismerősei és barátai szintén nagy számmal voltak képviselve. Bonyhádrói a kir. járásbíróságot O s z t r i c h Mihály járásbiró, az ügy akii kart Dr. Moldova- n y i István és Schweiz Aatal képviselte. Legyen könnyű neki a föld. Isten vigasztalja a mélyen lesújtott családot 1 — Ah, ilyen botrány! Ne kiabáljon papa elmegyünk, nem kell senkit hívni. Nem is jövök vissza. — Igen, elmegyünk — szólt közbe a báró. Megyünk az Ilkához, ott jobb dolgunk lesz, mint itt. Az derekabb ! A lépcsőkön a házmester dohogva, nagy csizmáival kopogva kászoiódott fölfelé. — Gyere, gyere ! unszolta a báró a kis babát féltékeny gondossággal takargató nejét. * Viharos, késő este volt, mikor Harvai József lakásának ajtaján izgatottan kopogtak. Az Ilka nyitotta ki az ajtót s a mint kitárta, karjai közé esett a kis bárónó. — Ide jöttünk hozzád, hogy egy kis helyet adjál, mig lakást veszünk, rebegte sirva. — Mert kidobtak 1 A kedves szüleid dobtak ki, — rep ikázott a báró. S a zsebéből kihúzott egy üveg bort és egy sült csirke maradványait s az asztalra tette. — Ezt mentettem meg. Még nem is vacsorázhattunk !