Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-05-07 / 19. szám
„suffrage universe!“ uljáu óhajtják azokat érvényre juttatni. Mert ez eszméket jelenleg megvalósítani épen nem lehetséges. Nem valósíthatják meg államellenes ideáikat, mivel a radikális szocializmus nem más, mint tudomány, mely szép a theoriában, de a gyakorlatban merő képtelenség. És mégis a legújabb kornak ez a legfontosabb j kérdése, melyet ép ezért „társadalmi kérdés" nek is nevezünk, napról-napra mind hatalmasabban nyomul előre és mindenütt sürgősen várja megoldását. A szociálizmus nem hangzatos frázis többé, a munkás-osztály az államélet egyik legjelentékenyebb tényezője, a szociális kérdés helyes megoldása az államok létfeltétele. A munkások elkeseredettek a tökének a munka fölötti uralma miatt, — ebből következik a szociális kérdés. Az elnyomott, elkeseredett munkásnak föléb- red az önérzete Jogokat akar, nemcsak kötelességeket. Szabadságot és nem elnyomást. A munkások emelt fővel hangoztatják : „Per laborem ad libertatém 1“ Ha a munkásoknak ezen kérését teljes objektivitással szemléljük, úgy azt találjuk, hogy az egészen jogos. A szabadság és egyenlőség nagy korszakát éljük; miért ne legyen nekik is benne részük ? Kívánságuk előbb-utóbb úgyis teljesülni fog mindenütt, mert az idő hatalmas erővel rombolja le a válaszfalakat ember és ember között. Jól vau tehát, adjuk meg — ott a hol lehet — a munkásoknak a szavazati jogot; de, ha azt hiszik, hogy ezzel segítve van tulajdonképeni bajukon, — akkor nagyon tévednek! Mert amint az általános szavazati jogot nemcsak állampolgári jogaiknak törvényszerű gyakorlására használják fel, hanem eszközül államellenes eszméik tényleges keresztülvitelére, úgy ismét csak szemben találják magukat az egész jelenlegi társadalommal, s igy meghiúsul minden törekvésük. Ezzel — mint látjuk — korántsem segítenek bajukon. Minek sietnek úgy tehát vele, különösen nálunk mit akarnak most ezzel ? Hisz megjön az magától is! A suffrage universel csak cifraság, melylyel a haladó korszellem fogja felékiteni a munkásokat. Magyarországban most még nem lehet ezt megadni a munkásoknak, mert nálunk nincs meg az ahhoz szükséges politikai érettség és műveltségi állapot, mint pld. Belgiumban vagy Franciaországban továbbá gyáriparunk is azokhoz képest nagyon kezdetleges, ezek nélkül pedig felette káros volna azt behozni. Hazánkban általában még nem terjedt el oly nagy mértékben a szociálizmus, hogy igazi veszedelemre adna okot. Magyarországban a szociálizmust tulnyomólag külföldről bevándorolt szédelgők és egyéb kétes individuumok terjesztik, nem meggyőződésből, hanem önérdekből a saját zsebükre. Utalunk e részben különösen a folyton terjedő szoci- álista szaksajtó veszedelmes szereplésére. Ezek a lelketlen emberek izgatják a magyar munkásokat a tőke birtokosai, a társadalmi rend és az államhatalom ellen. Ha ezeket tovább is megtűrjük az országban, akkor a szociálizmus nem sok idő alatt nálunk is befészkelte magát. Legelső feladat tehát, hogy ezek ellenében lépjünk fel a lehető legszigorúbban és egy percig se engedjük, hogy hazánk területén folytassák vészteljes működésüket. A szociális kérdés megoldásával pedig siessünk, mert az idő roham-léptek kel halad előre. Magyarországban még könnyű szerrel megoldhatjuk békés módon a szociális kérdést, ha három faktor közös erővel lát a munkához. Ez a három faktor: az államhatalom, a vállalkozók és maguk a munkások. Az állam hozzon továbbra is folytonosan a munkásokra nézve üdvös reformokat; szabályozza a lehető legelőnyösebb módon a munkások és munkaadók közti viszonyt és minden tekintetben a munkások sorsán könnyíteni, őket megvédeni igyekezzék. A vállalkozók, a munkaadók legyenek méltányosak munkásaik iránt és saját jól felfogott érdekükben minden eszközt felhasználjanak arra, hogy javítsanak a nyomott helyzeten. A munkások pedig, mint más államokban, szövetkezés, társulás, egyesülés utján mozdítsák elő érdekeiket. Alakítsanak mindenütt minél több munkás-szövetkezetet, mert ezek óriási előnyöket biztosítanak a munkásoknak. Lássunk minél előbb a munkához, hogy a bajt csirájában elfojthassuk. Mert, ha egyszer elharapódzott, nagyon nehéz lesz azt akkor kiirtani. A szociálizmustól csak egy lépés az anarchizmus, melynek irtóztató eredményeit csak legutóbb láttuk Franciaországban. 2. _____________________________ Se gítsünk a munkásokon! Ha igy, ezzel a jelszóval oldjuk meg a szociális kérdést, akkor hazánkon csak átvonult a szociálizmus sötét fellege, de vihart nem okozott és nem fog okozni soha. Május elsejét a munkások világszerte ünnep- jükkó avatták. A „vörös május“ napja ez évben hála Isten, nálunk is csendben, békésen zajlott le Vigyázzunk, hogy igy legyen a jövőben is. Legyen május elseje a magyar munkásoknak béke-ünnepe! L. G. Fizetésemelés a vármegyénél. A törvényhozás 7500 írttal emelte vármegyénk 67,200 frtnyi évi dotációját. Ezt az előbbi magában véve szubtilis összeget kellet felosztani ama szükebb körű értekezletnek, a melyet Simont- sits Béla alispánunk e hó 4-e délutánjára összhivott. Hogy miként felelt meg az értekezlet nehéz feladatának, annak bírálatába nem bocsátkozunk. — Annyi tény, hogy leszámolt az adott helyzettel, — a kérdéses 7500 frt úgy szólván semmi a tisztviselők jogos kívánságainak kielégítésére, tekintetbe vette tehát ezt a körülményt, de nem zárkózott el az égetőbb szükség sürgető panasza előtt sem s igy tán egyesek kevesebbet kaptak, mint reméltek, de a viszonyokhoz képest általában véve pártatlan igazsággal leit a tisztviselők fontos ügye elintézve. Az értekezletet S i m o n t s i t s Béla alispán nyitotta meg, üdvözölvén a megjelenteket, felolvasta a törvényt, a mely a dotáció emelés miként leendő felhasználására vonatkozik s egyúttal beterjesztette kész javaslatát. Tóth Ödön minden fizetést emelni óhajtana. Fördős Vilmos t. ügyész szintén ezen a véleményen van. Kovács János az árvaszóki elnök fizetését is javítani szeretné. Jeszenszky Andor az 1000 írton felüli állásokat elég jól fizetettnek találja. A tiszti főorvos és ügyész fizetési javításának elejtésével s a központi írnokok fizetés emelésének 50 írtra redukálásával, a járási írnokok, főszolgabirák és szolga- birák fizetésének javítása érdekében szólal fel. D ö r y Dénes az alispán javaslatát a mai helyzethez képest megfelelőnek találja s ajánlja annak változatlan elfogadását. K u r c z Vilmos árvaszóki elnök az ülnökök fizetését 200 írttal óhajtja javítani. S z i g e t h Gábor első sorban szintén az ülnökök fizetését emelné, de mivel az alispán meggyőző indokokkal támogatott javaslata szerint ez idő szerint az kivihetetlen — elfogadja a tervezetet. T o 11 h Ödön ismét felszólalva minden állás fizetését kéri javítani. — 20-, 10-, illetetve 5%-al. Simontsits Béla alispán hangsúlyozván azt, hogy mi nálunk az alispán, főjegyző, árvaszéki elnök, főpónztárnok más megyékhez képest elég jól van dotálva, ajánlja újból megindokolt javasla- I tának változatlan elfogadását, a mit az értekezlet csakugyan egyhangúlag el is fogadott. E szerint a fizetéseket a következőképpen emelték: a közigazgatási gyakornokokét egyenként 46*/,%-el, vagyis 140 írttal. (Törzsfizetésük lesz jövőben 440 frt.) A szolgabirákét 287, % -kai, egyenként 200 frttal (900 frt*). A járásiorvosokót 28 %- kai, egyenként 84 frttal (384 frt). A járási írnokokét 25%-kai, egyenként 100 frttal (500 frt). A II. aljegyzőét 25%-kai, 200 frttal (1000 frt). A IV. aljegyzőjét 25%-kai, 150 frttal (750 frt). A szobakáplárét 23%-kai, 50 frttal (270 frt). A III. aljegyzőjét 217, %-kal, 156 írttal (850 frt). Az I. aljegyzőjét 20%-kal, 200 frttal (1200 frt). A várkapitány, központi írnokokét 20%-kal, 100 frttal (600 frt). A főszolgabirákét 16'7%-kal, 200 frttal (1400 irt). A számtisztét 16-7 % -kai, 100 frttal (700 frt). A közig, kiadóét 143%-kal, 100 frttal (800 frt). A tiszti ügyészét 10%-kal, 100 frttal (1100 frt). A tiszti főorvosét 10%-kal, 100 frttal (1100 frt. Az árvaszéki ülnökökét egyenként 10%- kal, 100 frttal (1100 frt). Az árvaszóki számvevőét 10%-kal, 100 frttal (1100 frt). Az árvaszóki jegy* A zárjel közötti összeg mindenütt a jövőben élve- I zendö törzsfizetést jelenti. _______TOLNAVÁRMEGYE. _________ ző ót 10%-kal, 80 frttal (880 frt). A pénztári ellenőrét 10%-kal, 80 frttal (880 frt). A pénztári könyv- velőét 10%-kal, 80 frttal (880 frt). Az alszámve- vőkét egyenként 10%-kal, 80 frttal (880 frt). A gyámpénztári könyvelőét 10%-kal, 90 frttal (990 frt). I. segéd könyvelőét 10%-kal, 80 frttal (880 frt). II. segéd könyvelőét 10%-kal, 70 frttal (770 frt). III. segéd könyvelőét 10%-kal, 60 frttal (660 frt). Főlevóllárnokét 10%-kal, 90 frttal (990 frt). Allevéltárnokét 10%-kal, 70 frrtal (770 frt). Közig, iktató, árvaszéki iktató, kiadó, irattárnokét egyenként 10%-kal, 70 frttal (770 frt). Bajusz szolgáét 10%-kal. 20 frttal (220 frt). A főszámvevőét 89%-kal, 100 frttal (1100 frt). E szerint fizetés-emelésben nem részesültek : az alispán, főjegyző, árvaszéki elnök, főpónztárnok, az állatorvosok s kettő kivételével a szol- gaszeraélyzet. — E tervezet még e hóban közgyűlés és miniszteri jóváhagyás alá kerül. A gerjeniek öröme. A szomorú katasztrófa lezajlása óta talán e hó 1-ón volt az első örömnap Gerjenben. Simontsits Béla alispánunk ekkor vitte ki magával azt a tekintélyes összeget, a melyet a vármegye, az ország lakosainak résztvevő, nemesen érző szive juttatott a szerencsétlen árvizsujtottaknak. A deszkából összerótt községházában már ott várta az egész képviselő-testület az érkező alispánt, a ki M ó d 1 y László vármegyei főpénztárnok és Orosz Endre főszolgabíró kíséretében jelent meg a helyszínén. Alispánu. beszédben vázolván megjelenésének célját, előterjesztette a begyült könyörado- mány felosztására vonatkozó tervezetet, a mely a lakosság által bejelentett kár mérvéhez képest lett összeállítva s egyúttal fe'hivta az elöljárókat, hogy ha észrevételük lenne, azonnal közöljék. Egyhangúlag, minden legkisebb zúgolódás nélkül egyeztek abba bele a jelenlevők s ennek alapján történt meg a felosztás. Az árvízkárosultak 4 csoportba lettek sorozva. — Az I-ső v csoportba vétettek azok, akiknek sem házuk, sem földjük nem volt — szóval a zsellérek, pusztai cselédek stb. Ezek a megbecsült kár teljes értékét megkapták, hármuk kivételével, a kik kár- juk felével lettek kárpótolva. A Il-ik osztályba so- roztattak, akiknek csak házuk van. A kár 30 °/0-át kapták. A III-ik osztályba azok jöttek, a kiknek házuk volt s öt hold földnél több vagyonuk nincs. Részükre a kár 22 7*%-a lett kifizetve. A IV-ik csoportba végre azok vétettek fel, a kik’: tekintet nélkül vagyoni viszonyaikra — kárt szenvedtek s annak 15%-át nyerték kárpótlásul. A kiosztásra szánt egész ősszeg 15342 frt 36 krt tett ki. Ebből, mint már jeleztük, 12994 frt 84 kr alispánunk kezéhez folyt be, 2347 frt 52 krt pedig Széky Géza ottani lelkész, Vargha Mihály jegyző, Bóda Imre pénztárnok és Taba Sándor bíróhoz küldözgettek a jóleikü adakozók. Összesen 12641 frtot osztottak ki. A fenma- radt 2701 frt 36 krt a még egyre gyűlő adományokkal előrelátó alispánunk a teljesen romba- dölt községháza felópitósóre, valamint a tanítói, papiak és templom helyreállítására akarja felhasználni, hogy a szegény nép ezzel se legyen megterhelve. A kiosztás egész az esteli órákig eltartott. S ekkor a nehéz bajában annyira-mennyire megsegített nép a legmelegebb hálálkodások között búcsúzott el a vármegye első tisztviselőjétől, a ki az elpusztult Gerjen ügyét olyan melegen felkarolta. Isten áldása legyen minden filléren, a mely a szegény nép kezébe jutott s a nemes szivü adakozók találják jutalmukat ama boldogító öntudatban, I hogy — segíthettek ! POLITIKAI HÍREK. — 48-as szabadelvüség. Szluha István a | paksi kerület országgyűlési képviselője máris beváltotta a paksi plébános kezeihez kiadott és általa ] kiállított reverzálist, a midőn ugyanis Fejérvármegye törvényhatóságának május elsején megtartott közgyűlésén, mint ottani bizottsági tag, a kormány egyház-politikai javaslatai ellen szavazott. Gyönyö- | rüséges szabadelvüség az ilyen reverzálisos 48-q$ 1898. május 9.
