Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-04-30 / 18. szám

Tűzoltóink Szegzárdon. E becses lapok legutóbbi számában megjelent cikk Ö ..........ó aláírással nagyban megörvendezte­te tt ; mert ha van humánus intézmény az emberi­ség közt, a mely iránt édes raindannyiunknak ér­deklődnie kell, — úgy a tűzoltósági intézményt elsőnek tekintem. Ez okból kiindulva, inditva érzem magam, megragadni a kedvező alkalmat, hogy t. cikkíró urnák szives érdeklődéséért elismerésemet nyilváníthassam. Teszem ezt pedig oly értelemben, mint Ön is tette, hogy észrevételeimet selyem­takaróba burkolom, de azért a lóláb mégis kilássák alóla. — Annál is inkább teszem ezt igy, nehogy a t. olvasó közönség némi ismeretek hiányában önkéntes tűzoltó egyletünket elitélje. Hogy a t. czikkiró ur milyen szemüvegen keresztül nézte, illetve tanulmányozta a szegzárdi önkéntes tűzoltóságnak beléletét, annak intencióit, valamint ez idejg tanúsított s mindenkor vész ide­jében is bebizonyított kellő kiképzését s magatar­tását, nem tudom ; — mért is állításai után külö­nösen a kiképzésre vonatkozólag bizonyosra merem venni, hogy Ön nem tűzoltó! — És ha mégis az! Akkor nagyon valószínű, hogy Ön is azon „40 tűzoltó“ közé tartozik, a kik tűznél nem voltak, vagy ha igen, akkor is csibukból szívott bodor lüstök légbe bocsájtása mellett szemlélte kartársai nagy munkáit; úgy a gyakorlatok megtartására a kürtös jelzéseit szintén csak, mint kellemetlen fülsértőt, ismerheti, szóval az egyenruhán kívül mást nem ismer. Hogy állításomat bebizonyítsam, bátorkodom a következőket fölemlíteni: a szegzárdi önkéntes tornász tűzoltó egylet ez idő szerint a 20-ik évi fönnállását ünnepelhetné meg, még pedig büszke­séggel ! Mert nem volt azóta eset. hogy derék tűz­oltóink a legnagyobb vész idejében is a tűznek tovább terjedését önfeláldozóig ne localizálták volna. S ki Szegzárdot ismeri, az bizonyosan meggyőző­dött arról, hogy községünk lakóházainak nagyrésze még mindég náddal van födve, — s hogy polgár­társaink udvaraikban mai napig is elég gyuanyagot halmoznak össze, s mind eme nehézmények mel­lett a dühöngő vészes elemnek a legnagyobb szél­viharban is legfeljebb 3—4 ház esett a lángok martalékává; ezen állításomat bizonyítja, az Önnek aggodalmakkal telt állításait a legutóbbi nagy szél­viharban keletkezett tüzeset pedig megcáfolja. — Mind ez oda mutat, hogy a fölsorolt nehózmé- nyekhez mérten tűzoltóink mégis csak kellő kiké- pezóssel bírnak. — És mi több, hogy a kiképezés a tűzoltói hivatásnak minden tekintetben megfelel­jen, újabb bizonyítékul szolgálhat az a körülmény, miszerint a vezetőség működő tagjainak kellő ki- képezésére az eddigi hiányt is (a mit Ön kifogá­solt) t. i. a katonai rend s menet gyakorlását ren­delte el: — de nem úgy, mint azt a cikkíró ur állítja, hogy arra fósulyt fektessen, hanem igen is úgy, a mit az egyenruha csapat mozgalmak között múlhatatlanul megkövetel, hogy a vezényszavakat, test- és fejfordulatokat, úgy a menetrendet, szóval fegyelmet, mint nélkülözhetlen kiegészítését a ki­képzésnek minden egymásután következő három vasárnap gyakorolják, a negyedik vasárnap pedig a védelmi eszközök pontos ismertetése és azok mi­kénti használata gyakorolandó. A miről Önnek ez ideig mint Ö ..........ó-nak tu domása nem volt. De, hogy becses cikkének többi pontjait, illetve szives érdeklődéseit érvényre juttassam, p. o. közkutak, vízhiány, azokra nézve kell, hogy szives fölszólalását legmelegebben pár­toljam ; mert viz nélkül még a legkiképzettebb tűz­oltó is a szó szoros értelmében semmi. Mégis megnyugtat községünk derék bírójá­nak ez iránti szigorú rendelete, ki is annak szigorú végrehajtásáról magának mindenkor meggyőződést szerez. Végül engedje meg t. cikkiró ur, hogy a magam részéről is szerény fölfogásomhoz mérten, egy jobb indítványt tehessek, t. i. ha van valami kívánni való a tűzoltó testület részéről, úgy azt nem a kiképezésnél kell keresnünk, korántsam, hanem a társadalomban magában; mert nézetem szerint az önkéntes tűzoltóság csak úgy juthat nemes hivatásának igazán magaslatára, ha az anya­4. ______________________________________ gil ag és szellemileg támogatva lesz. — Az a 350 frt pártoló tagdíj egy 15,000 lakossal biró városban, minden kivánalmaknak megfelelő tűzoltóságnak fóntartására bizony vajmi kevés. Miért is azon né­zetemnek adok kifejezést, ha a tűzoltó egylet, úgy magánosok, egyletek, mint pénzintézetek, úgy a város, mint a megye hatósága részéről némi na­gyobb segélyben részesülne, — akkor 20 éves, illetve éveken át megrongált és elavult szerelvényeket, köteleket stb. legalább is 100 működő tag részére kiegészíthetné és a szegényebb tűzoltók részére ruhákat szerezhetne be, valamint az értelmiséghez tartozók is a működő tagok sorába lépnének, a kik arra első sorban hivatvák, akkor nem kellene derék tűzoltóinkat semmi aggodalomtól félteni. frAnek jAftos ö. t. alparaucsnok. H i r e k. — Kämmerer Ernő a szakcsi kerület képvi­selője, ki mint a közoktatásügyi bizottság tagja, széles körű munkásságával, kiváló buzgalommal közhasznú tevékenységet fejt ki, a kópviselőház április 26-i ülésén, mint a tanitói fizetése­ket szabályozó törvényjavaslat előadója, nagy szabású beszédet tartott, melyet érdekes tar­talmánál fogva lapunkban egész terjedelemben köz­lünk. Mint értesülünk, a zsidó vallás recep­ciójáról szóló törvényjavaslatnak szintén a kép­viselő ur lesz az előadója. — A képviselőház Bölcske község tüzkáro- sultjainak 100 frtot adományozott. — Uj biró. A szegzárdi kir. törvényszéknél rendszeresített nyolcadik bírói állásra O Felsége Schmidt Imre szegedi kir. ügyészt nevezte ki. — Közjegyzői helyettes. A pécsi kir. köz­jegyzői kamara Madarász János tamásii kir. köz­jegyző általános helyettesévé dr. Szopek Gábor ta­másii ügyvédet rendelte ki. — Nagylelkű alapítvány. Fölkér Mátyás értényi esperes alapítványként 300 frtot küldött Hanny Gábor szegzárdi apát-plebánoshoz a Szeg­zárdon létesítendő főgimnáziumnál alapítandó táp- intézet részére. A nemesleikü adakozó alapitó levelében szegény, de jeles tehetségű ifjak kikép­zéséhez szükséges „t á p i n t ó z e t“ felállítására te­szi le e mustármagot. Kéri az alapítványt ad­dig gyümölcsöztetni, mig a tápintézet felállítható lesz. Ugyancsak a tápintózet részére egy magát megnevezni nem akaró egyén 100 frtot adakozott. A főgimnázium végrehajtó bizottsága hálás köszö­netét szavazott a nemes gondolkozásu adakozóknak. — Az egyházmegye köréből. Herger József himesházi káplán Hőgyészre, Sirisaka Ignác püs- pökszenterzsébeti káplán Himesházára, Gombárovits Pongrác uj misós — kit a püspök e hó 9-ón szen­telt pappá a saját házi kápolnájában — Püspök- Szent-Erzsóbetre küldettek káplánokul. — György napján, Miké György népszerű újvárosi plébános névünnepón, ennek tuskulánuma valóságos népvándorlás színhelye volt. Felekezeti különbség nélkül, a társadalom minden osztálya szívélyes ovációban részesítette. A szükebbkörü ebéd alatt, a telköszöntő tilalom ellenére, Molnár János tanár üdvözölte a legnépszerűbb papot, úgyis mint a barátság, és úgyis mint a társadalom kedvelt .emberét. Levelek özönnel érkeztek név­ünnepére. — Hymen. Gyük Ferenc szegzárdi kir. tör­vényszéki aljegyző, eljegyezte E 11 József mérnök, fürdötulajdonos leányát, Valéria kisasszonyt. — Németh Athanáz állami utmesterfolyó hó 23-án váltott jegyet S c h a 11 e r Mari kisaszszonnyal Szegzárdon. — A népbank köréből. A szegzárdi népbank hosszú ideig volt elnöke, F ö r d ő s Vilmos, elnöki tisztéről lemondván, helyébe Goldber­ger J. Mór, a kiváló tevékenységű és ügybuzgó alelnök, ennek helyébe alelnöknek pedig Tóth Károly választmányi tag választatott meg. — Dalárdái meghívó. Az alapszabályok ér­telmében van szerencsém a szegzárdi dalárda mű­ködő és pártoló tagjait május hó 7-én délután 5 órára a szegzárdi kaszinó éttermébe közgyűlésre összehívni. Az elnök távollótóben: Borzsák Endre alelnök. TOLNA VÁRMEGYE. — Változások a hajózási és vasúti menet­rendben. Május 1-jével úgy a vasútnál, mint a ha­józásnál uj menetrend lép életbe, mely a mosta­nitól csak kevésben tér el. Ha már megváltoztatták a mostani menetrendet, legalább úgy csinálták volna, különösen a vasútnál, hogy igazán előnyös lett volna az utazó közönségre nézve; ez pedig csak akkor történhetett volna, ha az egyik vonat este, a másik reggel megy. De ha nem igy történt, úgy kell elfogadnunk, a hogy van. Talán majd idővel még igy is lesz. A vasúti és hajójáratok különben a következők lesznek: A vonat indul Szegzár d- ról naponként reggeli 7 óra 35 perckor, Buda­pestre érkezik délután 1 óra 40 perckor. A déli vonat indul Szegzárdról 12 óra 02 perckorj Budapestre érkezik este 7 óra 15 perckor, Bu­dapestről indul reggel 8. ó. 15 p., Szegzárdra érkezik d. u. 3 ó. 30 p. Budapestről indul a gyorsvonat d. u. 2 ó. 20 p., Szegzárdra érke­zik 7 ó. 54 perckor. — A hajó Budapestről indul este 10 órakor, Szegzárdra érkezik 4 ó. 45 p. reggel. Szegzárdról indul este 11 óra­kor és Budapestre érkezik 8 ó. 30 p. reggel. — Herczegh Ferenc utazása. Hercegh Fe­renc kitűnő Írónk külföldi utón van. Jelenleg Kor­fuban időzik. Innen Athénbe megy, s bejárja Görögországot. Útjáról érdekes tárcasorozatot kez­dett meg a Budapesti Hírlapban. Zárát, elvesztett kikötő városunkat irta le megkapó elevenséggel. — Kinevezés. Az igazságügyminiszter Sch eu­re r Károly szegzárdi kir. törvényszéki joggyakor­nokot a nagy-atádi kir. járásbírósághoz aljegyzővé nevezte ki. — Adomány a bölcskeieknek. A tolname­gyei takarék- és hitelbank a bölcskei tüzkárosul- taknak 25 frtot adományozott. — Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter OhityiI Pál jegenyési tanítót, a gyekési (hontmegyei) állami népiskolához rendes tanítóvá nevezte ki. — Eső. Az általánosan óhajtott eső végre péntek délután délnyugoti szól mellett megjött, a gazdáknak megmérhetlen örömére, kik a hosszú szárazság miatt már egészen kétségbe voltak esve. — Pályázatok. Az előléptetés, illetve halálo­zás folytán megüresedett szegzárdi és dunaföldvári kir. aljárásbirói állásokra az igazságügyi miniszter pályázatot hirdetett.-- Áthelyezés. A zágrábi m. kir. vasúti üz- letvezetösóg P a u e r István fiumei pálya-felvigyá­zót, a szegzárdi vasúti állomáshoz helyezte át. — Tüzek. Folyó hó 9-én este 8 órakor S i n- g e r József tótkeszii lakos lakatlan háza ismeret­len módon kigyult és szomszédja, Tűri József házát is csakhamar felgyújtva, több melléképülettel együtt leégett. A kár 800 frt; a Phőnixnól bizto­sítva volt 600 írtig. — Folyó hó 17-en Kocsolán P r á v i e s János háza kigyult és több ház, szá­mos melléképület és gazdasági eszköz, élelmi cikk stb. a lángok martalékává lett. A tűz alatt az a hir volt elterjedve, hogy Právicsék közvetlenül a tűz kitörése előtt lámpával járták a padláson, a mi a károsult lakosság közt nagy elkeseredést szült; de ez rájuk bizonyítható nem volt. — Folyó hó 18-án Juhász József felsőnyéki lakos tulajdonát képező 6 öl hosszú buzaszalmakazal ismeretlen módon ki­gyult és teljesen leégett. A kár 75 frt; biztosítva nem volt. — K a r t e 1 Jakab alsónánai lakosnak a község mellett levő zab- s árpa-szalma kazala le­égett. A kár 160 frt; biztosítva volt 120 frt ere­jéig. A tűz keletkezésének az oka kipuhatolható nem volt. — Kocsolán kedden délben tűz tá­madt, mely pár óra alatt 12 lakházat pusztított el a melléképületeivel együtt. Az épületek legnagyobb részében minden benn égett, úgy hogy sokan a leógettek közül minden vagyonukat vesztették. — Szegzárdon szerdán délben, épen midőn a de­let elharangozták, a harangozást nem is hagyták abban, hanem csak a harangszót változtatták meg: kongattak. A lakosoknak még élénk emlékezeté­ben volt a minapi bartinai tűz, és amúgy is az országban most oly sűrűn előforduló tüzesetek ál­tal felizgatva, mindenki sietett a „Mérei“-utca felé, a hol a „Kocsi“-fóle nádas ház égett. Szerencsére a heteken át tartott szélvész ép az nap állt meg, és a tűzoltóság is azonnal kéznél lóvén, a tüzet csakhamar lokalizálta. 1893. április 30.

Next

/
Oldalképek
Tartalom