Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1893-01-08 / 2. szám
TOLNAVÁRMEGYE. 1893. január 8. 3. POLITIKAI HÍREK. — A képviselőház ülései a karácsonyi szünidő után holnap, hétfőn kezdődnek meg. Az állami költségvetés részletes tárgyalása van a napirenden, az udvartartás tételénél mindjárt élónkebb vita várható. — A valutaműveletek. A „Búd. Corr.“ hiteles értesülés alapján határozottan állítja, hogy a lapok egy részének az a híresztelése, mintha a valutaműveletek küszöbön álló foganatosításánál mindenekelőtt azon címletek volnának konvertálandók, a melyeknél kamatmegtakarítások eszközölhetók, semmi tényleges alappal sem bir. Hiszen először, köztudomás szerint, nincs szó valutaműveletról, hanem arról, hogy magas kamatozású államkölcsönök konvertáltassanak és az államjegyek beváltására szükséges aranyösszegek fokozatosan beszereztessenek. Ha pedig — a mit e hir feltételezni látszik — bárki azt hiszi, hogy lehetséges oly államadósságok címleteit konvertálni, a melyeknél kamatmegtakarítás nem eszközöltetik, úgy arról kár egy szót is vesztegetni. — A megyék dotációjának emelése. A képviselőház pénzügyi bizottsága tegnap tartott ülésén végleg sen megállapította azon szakaszokat is, melyek a kormány pót-előterjesztése alapján a megyék dotációjának fölemelése tárgyában be lesznek illeszteudők a tisztviselői fizetéseket szabályozó törvényjavaslatba. A bizottság előreláthatólag fenn fogja tartani a felosztásnak ezt a kormány által javasolt módját. — A millennium megünneplése. A kormány kebelében, miként lapunkkal közük, beható tanácskozások folymk a magyar.nemzet ezredéves fenn- ílllásának méltó és fényes megünneplése tárgyában. Mihelyt a tanácskozások be lesznek . fejezve, a kormány e tárgyban javaslatokat fog a törvényhozás elé terjeszteni. — Az uj pénz. A pénzügyminiszter az ösz- szes törvényhatóságokhoz megküldötte hirdetményét, melyben az összes uj pénznemeket ismerteti, á rendelet — mint már említettük — hangsúlyozza, hogy ez idő szerint úgy nálunk, mint Ausztriában csakis a 20 koronás arany van forgalomban s a többi uj pénz forgalombahozatalának határidejét a miniszter újabb rendelettel fogja tudatni. Ez azért fontos a közönségre, hogy az esetleges csalásoktól óvakodhassék. A kivert ezüstkoronásokból az első küldemény, értesülésünk szerint tegnap érkezett Körmöcbányáról a pénzügyminisztériumba. A kör- möcbáuyai pénzverőintózet most már hetenkint körülbelül 100,000 drb ezüstkoronást fog szállítani, forgalomba azonban e penzek csak március hónapban jönnek. — A millenniáris kiállítás költségei. A kereskedelmi miniszter legközelebb törvényjavaslatot terjeszt a képviselőház elé az 1895. évi országos kiállítás költségeiről. A kormány egy millió forintnyi hitelt fog kérni, mely összeg az állami bevételekből lesz fedezendő.------------------------------------------------------------------Ga zdasági bajainkról. Xe ijedj meg gazda olvasóm, nem fogom mind felsorolni, mert hisz nagyon jól tudom, hogy igen sok vau. Csak a legégetőbbet, a legfájdalmasabbat fogom úgy időnként szellőztetni — tán nem vállik kárunkra ? Megyénknek mintegy 60—70%-nyi területén lakó népességének fő jövedelmét a bortermelés képezte. A íillokszera e területen óriási károkat okozott, a szőlőnek mintegy felét már teljesen elpusztítva és a termelő elesett eddig oly szép és biztos jövedelmétől. A még megkímélt szőlőkön évek óta a szőlőlével penész pusztít, hathatósan támogatva a til- lokszerát káros munkájában, ügy hogy még az elpusztult terület parlagon heverve emlékezteti szomorú gazdáját az eltűnt jobb napokra, addig, a még különben termőkópes erőben levőket egész szorgalmával munkálja, a tavaszszal mutatkozó termésből aggódva vár még jövedelmet, hogy az évenként fellépő penész által őszig a reményt nyújtó termés ismét, csak tönkre menvén, egész évi munkája kárba veszve, az anyagi káron kívül a lelki csüggedós is megszállja és nehéz helyzetébe magát mind jobban szorongatva érezze. Ez a szőlősgazda mai helyzete, mely a lehető legszélesebb körű támogatásra szorul. E téren első sorban a még meglevő, jövedelmet nyújtani képes, — szőlőterületekre kell a figyelmet irányítani mint az életfentartás egyik eszközére. A íillokszera elleni védekezés vajmi keveset használ, ennek pusztító munkáját megakadályozni nem áll módunkban. A szénkéneggel való gyéritési eljárás eredménytelen azért, mert megyebeli szőlőink talaja a legnagyobb részben oly kötött természetű, a melybe ezeu tulajdonsága miatt a szén- kéneggázok kellőképen elterjedni, és hatásukat érvényesíteni nem tudják. Lazább, vagy rigolozott talajon eredményes, de nálunk nem az. A íillokszera pusztításával egészen egyenrangú — ha nem védekezünk ellene — a szőlőlével penész. Hogy a bortermelő oly egyszerre esett el eddigi jövedelmétől azt annak köszönhetjük, mert beteges fillokszerás szőlleink még évekig adtak volna — és fognak is még adni — termést ott, a hol a levólpenósz ellen küzdünk. Ezt tenni módunkban áll, mert ez ellen biztos szerrel bírunk. Ámde a gazda amilyen hitetlen és szívesen marad, ma már ép oly mérvben szegény. Egyik tenné, de nem teheti. a másik nem teszi mert nem hiszi, vagy hanyag. A kár pedig mi ez által létre jön általános, egyiket úgy sújtja, mint a másikat. A levólpenósz bizonytalan időkig kisebb nagyobb mérvben évenkint fel fog lépni és elpusztítja a jelentkező termést irgalmatlanul. Minthogy ellene a termetezósi eljárással biztos szer birtokában vagyunk, egyik legelsŐrendü teendők volna ennek kötelező keresztül vitelét már a jövő tavaszra életbe léptetni. A gazdának sok-sok forintját biztosítanánk vele még évekig. Szoros meggyőződésem hogy kényszer dolog népszerűbbé rövidebb idő alatt alig fogna más válni, mint ez. Ha megtudta a vármegye annak idején a íillokszera elleni bizonytalan védekezés érdekében a íillokszera adót teremteni, úgy hozza létre a még termőképes régi, és a nagyközségen megalapítandó uj szőlőknek a levélpenész elleni jbíztos védelmet, a kötelező permetezést, Zalavármegye megtette, követjük példáját a magunk hasznára és egyik bajunkon segítve lesz. Kéty, Tolnavármegye. M F. A. Újévi üdvözletek. — Tisztelgések az alispánnál. A vármegye tisztikara uj év napján teljes számmal tisztelgett Simont sits Béla alispánnál. A tisztelgők nevében Madarász Elemér vármegyei főjegyző mondott meleghangú beszédet s különösen nagy hatást s lelkes éljenzést keltett beszédének ama részlete, a melyben vármegyénk alispánjának a szegzárdi főgimnázium létesítése érdekében kifejtett — közelismerést érdemlő buzgalmát is felemlítette. Simont- sits Béla alispán, kiemelve a vezetése alatt álló kipróbált tisztikar buzgalmát és tevékenységét, —» szép szavakkal köszönte meg a tisz,, aój évi gratulációját. — A szegzárdi királyi törvényszék összes tagjai újév napján Ágoston István királyi törv. biró vezetése mellett tisztelegtek szeretett elnöküknél, Dezseöffy Gézánál, hogy iránta érzett tiszteletüknek és ragaszkodásuknak az évforduló alkalmából kifejezést adjanak. Az elnök meleg szavakban köszönte meg a figyelmet és viszonozta a tisztelgők jó kívánságait. felénk, megcsókolta barátom kezét s kérte a papát, hogy adna neki két hatost, mert ballerinát szeretne csinálni. — De milyen szép kis lánykája van már, szóltam meglepetve. — Tulajdonkép csak mostoha gyermekem — volt a feszengő válasz, — tudja kérem, nem leányt vettem nőül.. . — Hanem valami csinos özvegyecskét persze. Pipát vörös lett, dühösen vatyarászott zsebében s odaadta leányának a kórt összeget, miközben dörmögött valamit arról a sok haszontalan pa- pir-ballerinákról, miknek rendesen rövid a lábuk. Alig hogy a kis lány elment, Pipát nagyot sóhajtott. — Hajh dehogy volt özvegy, dehogy... Nem szóltam semmit; iszonyút sejtettem. — Aztán mikor ezt megtudtam, folytató mind szomorúbban, — akkor szépen megszökött tőlem drága feleségem. — Szegény ember! szóltam meghatottan, de vigasztalódjék... Pipát azonban nem akart vigasztalódni, mert kitörő kétségbeeséssel borult nyakamba s mig köny- nyeit zsebembe hullató igy zokogott: — De ha csak ez lenne a legnagyobb baj 1 __ Az istenért, kiáltottam rémülten, beszéljen hát, mi az ? __ Az. hogy ismét visszajött... volt az elhaló hangon adott felelet. Me grendültem ; beláttam, hogy itt hiába minden vigasztalás. Kiszabadítottam magam az ölelő karok közöl s nem késtem vasútra ülni, hogy e végzetteljes légkörből mielőbb szabaduljak. Szylveszter-estély. — A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti tárcája. — Egy sápadt arcú, beesett szemű úriember tűnődve áll meg a kapuban.... Szinte azt hinné az ember, életunt szegény... De mikor belépett a bálterembe, ábrándos szeme felcsillámlott, felvidu't az arca, kiegyenesedett szép alakja, komorságát vidám mosoly váltotta fel. Ki lenne más az Úristennek e különös teremtménye, mint Carneval herceg? Pompás kisérettel, nagyszámú hívei között, teljes fényben tartotta bevonulását a „Szegzárd- szálló“ dísztermébe. Belépése előtt engem kért fel, kalauzolnám egy kicsit az ui teremben, mit én kész örömmel tettem meg neki. — „Bocsánat uram ön alighanem eltévedt“, szólt Carneval herceg, midőn a sok lépcsőt meglátta, „ón nem pincébe, hanem bálterembe óhajtanék menni!“ Hja fenség, feleltem én szomorú arccal, most ! más viszonyok vannak nálunk. Mikor még nem építettünk szép tágas szállodát, akkor nagyszerű táncteremben gyönyörködhettünk, de most, — ilyen szomorú viszonyok között, — hogy minden más megvan és annyit áldoztunk ezekre, csak nem követelhetünk oly elegáns báltermet is ... A herceg gúnyosan mosolygott, aztán kért, j vezessem kissé körül a bálteremben, hogy köze- | lebbről láthassa a ragyogó csoportokat. Claqueját összenyomva, monokliját feltéve, az igazi modern világfi posejábaVágja magát, aztán karját nyújtja nekem és igy kezdődik sétánk a bálteremben. Valóban meglepő, el vagyok ragadtatva, kiáltott fel lelkesülten, a terem ugyan kevósbbó szép, de ezt busásan pótolja a hölgyek szépsége! Körültekintett és szive hevesebben dobogott a sok szép fiatal üde leányarc láttára. Uram, én az egész hölgykoszorut meg akarom nézni, mert tudja meg, hogy rendkívül kiváncsi ember vagyok — szólalt meg újra a hpreeg. Igen szívesen állok szolgálatára fenség, feleltem ón. Tehát menjünk. íme, ez itt a lámpalázasok csoportja, kiknek ma van az első „debut“-jök. Pompás ! — szólj Carneval herceg, hamiskás pillantásokat vetve feléjük. Lássa, az ilyen lányok tetszenek nekem ! Mily elragadó is azoknak az aranyos báli ruháknak a susogása, melyeknek viselői oly ártatlan, üde arcú, tavasztól, 'ifjúságtól ragyogó teremtmények ! Én az ily hölgyeknek nagy tisztelője vagyok. Itt halad egy másik csoport, mely már be- ólte magát a bálterem illatos levegőjébe. Gyönyörű, mondta a herceg. Lássa, az ilyen lányok tetszenek nekem. Mily non chalaneeszal, mily chikkesen forognak is ezek a bálterem sima parkettjén! Én az ily hölgyeknek nagy tisztelője vagyok. Ott ül néhány szép asszony, — mutatom neki tovább. A la bonheur ! — kiált fel a fenség, lássa ez az ón ízlésem. Mily szép, mily kedves, mily
