Tolnavármegye, 1893 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1893-01-01 / 1. szám

III. évfolyam. t 1. szám. Szegzárd, 189ä. január 1. Előfizetési ár: Egy é?re . . 6 írt — kr. | Fél évre. . . 3 „ — Negyedévre . I „ 50 r Egy szám .... 12 , Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- I hivatalon kívül elfogad Krammer Vil- I mos könyvkereskedése SzegzárdoD. AVARMEGYE, <AI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP.---------------4 PO LITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Meg-jelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD HŐÉNÉL. Főmunkatárs: BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető köz­lemények, valamint az előfize­tések és a hirdetések is a szer­kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított árszabály szerint számíttatnak. t Előfizetési felhívás! 1893. évi január hó 1-vel uj előfizetés kezdődik a „TOLNAVÁJÍMEGYE“ politikai heti lapra. A „TOLNA VÁRMEGYE“ hetenként legalább 8 oldalnyi terjedelemben jelenik meg és arra törekszik, hogy a köz- és tár­sadalmi élet minden terén gyors és meg­bízható értesülései legyenek és hogy érde­kes, változatos és igazi zsurnalisztikái színvonalon álló tartalmával mindennemű igényeknek megfeleljen. Rovatai felölelik a politikai, vármegyei és községi élet, úgyszintén az irodalom, törvénykezés, tanügy és közgazdaság kö­rébe vágó eseményeket és azokat mindenkor tárgyilagosan ismertetik ; szépirodalmi ré­szében szintén választékos és gazdag tar­talomra törekszik. Előfizetési ára: Egész évre . . 6 frt (12 korona). Fél évre . . . 3 frt (6 korona). Egy hóra ... 50 kr (l korona). Hirdetéseket mérsékelt árszabály mel­lett közlünk. A „TOLMVÁMEGYE“j kiadóhivatala. 1893. (B-r.) Itt az uj esztendő ! A mindennapi élet szemüvegén nézve ez a nap is éppen olyan, mint a többi. — Hideg, ködös, tele ama bizonyos „szürke­séggel ! “ Voltaképpen azonban a megújhodásnak, mintegy a jobb jövő reményének várva-várt hajnalpirját jelenti ez a nap ! Boldog uj évet! Ezzel köszöntik egy­mást az emberek, Általánosabb örömünnep nincs a vilá­gon a mainál. Ujong mindenki, — mint a gyermek, a mikor uj ruhát kap. — Sze­gény, gazdag sorsának jobbra fordultát várja tőle. A gazdag még többet remél a jóból, a szegény azt hiszi, hogy szenvedései vé­get értek a tegnappal. — Mintha megfia­talodott volna az egész világ ! Az 1893-ik évet „közönséges“ eszten­dőnek tették meg a kalendárium csinálok. Tudják a maguk dolgát. A politikai fordulatok és alakulások ké­pes kalendáriuma azonban egészen mást mutat, azt, hogy a következő év nem lesz amolyan közönséges esztendő. Nagy átalakulások küszöbén állunk, érzi mindenki. A politikai időjárás Herscheljei szeretnek is már változó, majd dörgés és vil- ! lárnlással gyakori időt jósolgatni. Ma azonban már az egyszerű falusi gazda sem sokat ad a kalendárium által megjósolt időjárásra, inkább utána néz: honnan fuj a szél: — hisszük tehát mi is, hogy a következő esztendő — a sok Falb Rudolf-féle jóslat dacára is egetrázó viha­rok nélkül fog elmúlni, legfeljebb száraz, de egyébként kárt nem okozó menykövekre van kilátásunk. Kormányunkra azonban tagadhatatla­nul sok és nehéz feladat megoldása vár. Oly kérdések maradtak elintézetlenül, a miket veszedelem nélkül tovább halogatni nem lehet. A közigazgatási reformot megkezdtük s ha á-t mondtunk, b-t is kell mondanunk. Ama bizonyos elkeresztelési ügy sin­csen még befejezve, ezzel kapcsolatban egy sereg uj törvény megalkotására lesz szükség. Ezek a főbbek. A kormány dolgozik. Hisszük, hogy ereje nem fogy el a munkában, — jut be­lőle a készülő javaslatok törvényerőre eme­léséhez és- végrehajtásához is. ^—­Wekerle Sándor miniszter szerencsés ember, olyan mint ama mesebeli király: a mihez nyúl minden aranynyá válik ke­zében. Ezt tartják róla. Annyi áll, ha nagyot gondol, mer is nagyot cselekedni. Sikert, fényes eredményt éppen ezért vá­runk tőle. Egy pénzügyminiszter, a ki nép­szerűvé tudott lenni, ritkaság számba megy. S a mi a pénzügyminiszternek sikerült, si­kerülni fog bizonyára a miniszterelnöknek is. TÁRCZ ÚJÉVKOR. Siet az élet; az idő olyan, Mint sebesen elrohanó folyam, A melyben egy év egy parányi csepp, Időnk most ennyivel lön kevesebb. Ám ez a csepp oly drága, sok nekünk, Mert ezzel is a sirba vitetünk, A hullámsirba, mely mindent befed, Csak egyet nem, téged nem, szeretet. Repül az élet; olyan az idő, Mint a fa, mely fogy, mégis egyre nő ; Szállnak az évek, e falevelek. S egyszer mi is csak lehullunk velek. Idő, te vén fa, kit ifjúivá lát A születő év, mily szép koronák! Az örőklótbe, oda nyúlik az, Minket is ott vár egy új, szebb tavasz. Tűnj bár el ólet, mint folyón a hab, Fa levelénél hervadj hamarabb: Dicső hazánk int, oda evezünk, Hol el nem fonnyad rózsalevelünk. SÁNTHA KÁROLY. A mohamedán asszonyok Boszniában. Irta: STRAUSZ ADOLF. A „TOLNAVÁRMEGYE“ eredeti tárcája. (A bosnyák mohon dán asszonyok. A nő viszonya főijé­hez. A nő vallásossága. A hárem. Fogalmaink a hárem­ről. A hárem berendezése. A nő öltözete a háremben. A hárem szentsége. Egyetmást a ruházatról. A nyakszalag története. Az ünnepi köntös. A fürdés és mosakodás módja. A csók. A bosnyák mohamedán asszony erényessége. Egy török közmondás. Mi az oka, hogy a bosnyák nő festi ma­gát ? A mohamedán nő munkássága a ház körül.) Boszniában a mohamedán vallásu nők a val­lási szokások tekintetében törökebbek a töröknél, azaz még inkább ragaszkodnak a bevett formák és rendszabályokhoz, s még szigorúbban tartanak meg minden csekélységet, mint ott. Itt még inkább tekinthető az asszony a férj játékszeréül, melyet kénye kedve szerint vagy felcicomáz, vagy össze­zúz, valójában pedig semmi más, mint kiegészítő bútordarabja a lakásnak. Boszniában az asszonyok igen vallásosak, ennek következtében az utcán nem járkálnak, csendesek, igényt nem igen táplálnak semmi te­kintetben és bámulatos lemondással viselik az élet terheit, a mely nekik vajmi kevés örömet és elvezetet nyújt. Mindig otthon ülnek, még pedig csakis a nekik kijelölt szobában, mely nem rit­kán csak négy lépés hosszúsággal és ugyanannyi szélességgel bír. Ezt a szobát háremnek nevezik. A hárem szóról nekünk furcsa fogalmaink vannak. Azt hisszük, hogy nem lehet más, mint egy tűn dóri berendezésű szoba, tele ruganyos kerevetekkel tarka hímzésű selyem párnákkal, aranyos tapétákkal bevont falain velencei tükrök sugározzák vissza százszorossal! a rózsás üvegen átható gazdag vilá­gítást, padozatán Peru legpuhább bársony szőnye­gei vannak kifeszitve, titkos ajtói ruganyon nyílnak és záródnak az idegen előtt egész rejtélyes módon, a cselédek lesik az úrnők gondolatát, cifra fara- gásu drága edények veszik a kerevetet körül tele édességgel, gyümölcscsel; az ezüst íindzsákból felszálló kávé gőze elvegyül a rózsa-illattal, mely- Jyel a hárem mindenkor teli. — Ha egy ily szo­bába bevezetnénk egy bosnyák mohamedán asz- szouyt és azt mondanák neki, itt fogsz lakni, ez a te szobád, az a szegény asszony rögtön megbo­londulna. Nem olyan az a hárem, mint a minőnek mi képzeljük. Ha egy mohamedán háza nem foglal el több helyet, mint 10 Q métert, akkor ötöt a sze- lámlikra. ötöt a háremre fordít. A szelamlikban ő tartózkodik fiaival, a háremben felesége lakik leá­nyaival ; de minden oly rongyosan, oly szellősen van készítve, hogy a mi asszonyaink csak úgy di­deregnének benne. De ezek hozzá vannak szokva, s különben is a legnagyobb türelemmel s oly béke- türésse’, minőt a vallásban való bizalom nyújthat a léleknek, viselik a nélkülözéseket, testi fáradal­makat, és sárhoz tapadt szegénységüket. Csakis egyes gazdag bégeknél lehet az asszonyok számára külön

Next

/
Oldalképek
Tartalom