Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-03-27 / 13. szám
szórakozás céljából összegyűlhetnének. — Nincsen még oly kör, mely a kultúrát terjesztve, egyúttal a családok fesztelen össze- jöveteli helyét is képezné. Mert inig a nő- emancipatiót csak George Sandból, vagy Dumasból ismerjük, a magyar nők nyilvános társadalmi szereplésüknek még sem elég egy-két bál vagy hangverseny, hanem folytonosan, bár időről-időre, szellemi szórakozásra is van szüksége. A vidéki társadalomban hiányzik a szellemi kapocs, mely az intelligens családokat összetartaná, s igy oly társadalmi testület, mely a város szellemi tőkéjét bizonyos kulturális eseményeknél képviselné. S ha Pozsony „Toldy-köre“, Debrecen „Cso- konai-köre“, Arad „Kölcsey-egylet“-e, a kis Magyar-Óvár „Széchenyi egylet“-e tud virágozni, mért ne tudná Szegzárd városában egy „Garay-társaskör" a helyét betölteni, ebben a városban, hol az intelligencia oly impozáns mérvben van képviselve, ebben a városban, hol az irodalom, zene és művészet oly kiváló ápolókra talál, a hol az összetartás valóban magas színvonalon álló szellemi centrumot volna képes teremteni, lehet-e a „Garay-társaskör“ megalakításával késnünk?! Hiszen ott élvezhetnék a nagy szellemek, költők és zeneszerzők interpretálását, hallhatnék a műkedvelők játékát, melyre hogy e körben is kilátásunk lenne, bizonyítja az a lelkes kis csapat, mely a nőegyleti műkedvelői előadások sorozatán részt vesz. Igaz meggyőződésünk, és törhetlen hitünk, hogy a „Garay-társaskör“ létesüléso társadalmi életünkön jelentékeny változásokat tenne, s hogy annak előnyére, azt talán mondanunk is felesleges. SZEMLE. A felirati vita csütörtökön véget ért. A szabadelvű párt elégedetten tekinthet vissza a vitára, a melyből nemcsak a szavazatok túlnyomó többségével, hanem szellemi fölénnyel is került ki. A szabadelvű párt soraiból ntindeu napra jutott egy- egy nagy szabású beszéd, különösen Hegedűs, Darányi, Jókai, B e k s i c s, Tisza Kálmán, W e k e r 1 e miniszter és S z a p á r y miniszterelnök voltak urai a helyzetnek. A vita legkivált közjogi természetű volt, az ellenzék azonfelül a vá 2. _________________________________ Bö lcs Salamon meg valamennyin akar túllicitálni, midőn azt mondja : Jobb sárkányokkal, mint gonosz asszonynyal. De talán már eleget is időztünk Xantippe dinasztiájánál, mely bizonynyal túléli akár a burkus dinasztiáját is, lévén tagjainak száma légió. A legboldogabb férfi sem eléggé boldog, ha erényes nőtől híven nem szerettetik. Azért a férfi, midőn megnősül, a nőben ép elmét, ép szivet, ép vért és ne tömött erszényt, előkelő összeköttetést keressen. Ha a nő férjét nem tiszteli, saját erénye lebeg örvény fölött. Oly nő, ki férjére épen nem féltékeny, vagy nem szereti, vagy belé oly ábrándosán szerelmes, hogy hűtlenségét lehetetlennek tartja. A férfi saját szerelmét képes elfojtani — féltékenységből; a nő ellenben féltékenységből annál erősebben vonza magához a hűtelent A divatos hölgy hasonló a százlevelü rózsához. Mindenki élvezi illatát, szakaszt róla szirmot, mig gazdájának csak a szagtalan csutak marad. Az erényes, házias nő ellenben a télizöldhöz hasonló. Egyik legszembeöltőbb tulajdonuk a nőknek az akaratosság. Talán azért is kiáltják az éjjeli őrök: Hallod e te háznak ura, — mivel tudják, hogy hasztalan szólítják a nőt, mert az akaratos lévén, nem igen tűri a megintést. lasztási visszaélésekről ismeretes panaszokat, melyeket a kisebbség választásról-választásra fel szokott hozni, emelte ki. A vita egyébként magas színvonalon állott mindkét részről és óhajtandó, hogy ez a parlamentarizmus érdekében a jövőben is igy legyen. A budget tárgyalása a jövő hét szerdáján kezdődik. — A „Szekszárd Vidéke“ szerkesztősége, vagyis inkább a szerkesztője — irt! Bizony ez ritkaság! Nem, ez nem ritkaság, ez már valóságos csoda! Közel három esztendeje megszoktuk, hogy ennek a hírneves újságnak felelős szerkesztője egy felpántlikázott nagy —olló legyen, a mely a szomszédban megjelenő lapok s bizonyos kőnyomatos szellemi konchulladékán táplálkozik, — csepett sem csodáljuk tehát, ha ebből a paradicsomi nyugalmas állapotból kizavartatva — a tulajdonképeni szerkesztő úr is elveszti hidegvérét s dühbe jön azért, hogy itne neki végtére mégis csak írni, válaszolnia kell 1 A válasz minden tekintetben szép, tartalmas s ránk nézve különösen hízelgő, hiszen minket — gyaláz. Nyelve választékos és klasszikus, a _ mi nem csoda, mert a cikk írója bizonyára azt hitte, hogy, ha a toll nyelét botnak használja, agyon lehet vele bunkózni az — igazságot! De foglalkozzunk e kedves kis mulattató för- medvónynyel. Legelőször is abban bollik meg, hogy mi „a megyei hírlapirodalomnak alig egy éves lapja“ vagyunk. Nagyon köszönjük, hogy egyelőre csak a fiatalság hibáját találta bennünk. De egy lap ellen azzal érvelni, hogy még fiatal, már bocsásson meg a nagyon tisztelt Szekszárd Vidéké, ez legalább is nevetséges s a hosszú. 10 éves dicső múlt dacára is felette nagy kiskorúságra mutat, A „60000 forint“ cimü válasz Írójára célozva azt kegyeskedik megjegyezni, hogy „ma már olyanok is írnak, a kik olvasni sem tudnak.“ Szép! Mi ugyan nagyobb joggal hivatkozhatnánk e tekintetben a germanizmus s értelmetlenségekben bővelkedő förmedvény szélnek eresztőjóre s arra a temérdek bolondgombára, melyet a Szekszárd Vidéke szolgáltat időről-időre a fővárosi élclapoknak, de hát megengedjük, hogy a „60000 forint Írója“ nem tud úgy Írni az igazság elDn, mint az igen tisztelt szerkesztő ur, de, hogy Írni tud s néha még a szeg fejét is eltalálja, semmi sem bizonyítja fényesebben, mint az, hogy a Sz. V. még csak megcáfolni sem igyekszik. Micsoda neme az a vitatkozásnak, hogy ha egy cikket agyon akarunk kritizálni, akkor nem erről a cikkről, hanem egy másikról, a mely jobban Ínyünk szerint beszól — Írjuk meg az előbbinek szóló kemény kritikát ? Ne legyen képzelgő t. szerkesztő ur. Az ön lapjának múlt csütörtöki száma, még a Mohács és Vidéke, Pécs, Székesfejórvár és Vidéke. Tolnamegyei Közlöny s no meg tán a Tolnavármegye kiollózott darabjaiból állott, de még kiszedve sem volt, a mikor a mi „Főgimnázium ügye“ cimü cikkünket már javában szedték, igy nem lehet az az ön cikkének második kiadása. 8 hogy pedig ez a cikk a „Tolnavármegye“ ép ugyanazon számában TOLNA VÁRMEGYE. ____ Pedig a nőisóg azon pillan itban vész el, midőn magát uralgóvá teszi. A nő szerelme nem annyira a férfi test szépségére, mint inkább erejére van irányítva. Minden értelmesb (éltesebb) nő, többre becsüli az erős tevékeny, habár rút, mint a szép, de testben lélekben gyenge férfit. Ha a férj valakitől megbántatik s ez meg- bántójával már rég kibékült is, a nő még mindig bizalmatlankodik. Ellenben van oly nő is, ki férje megbántójával szövetkezve, azt sírba viszi, hogy kedvesével férje sírja fölött esküdjön örök hűséget. Egy férfi társaságban egykor arról vitatkoztak : mit szeretnek a nők leginkább ? Férjhez menni, mond az egyik; táncolni, a másik; kacérkodni, a harmadik ; stb. stb. mig végre egy öreg úri ember, kinek — mellesleg megjegyezve — már három felesége volt, azt válaszoló: Oh! ezt a nők mind igen szeretik cselekedni, de leginkább még is csak parancsolgatni szeretnek. Ha szavazatra bocsátanók e kérdést, a férfiak kilenc tizedrésze bizonynyal az öreg úrral szavazna. De szeretnek a nők még egyebet is. Egy férfi elváltán élt nejétől s örökös pénzzavarban volt, mig neje dúslakodott benne. Valaki kérdó tőle ennek okát. — Hja — feleié — a mi őt gazdagítja, ép az tesz engem szegónynyó. jelent meg, melyben az ön által inkriminált „60000 forintról" szóló közlemény, éppen a szerkesztő igazságosságát, tapintatát mutatja, a ki, mint ez ügyben már számtalanszor bebizonyította, soha sem zárta útját annak, hogy e nagy érdekű kérdés különféle oldalról is megvilágít»assék. Különben, hogy ebben a két cikkben olyan homlok egyenest ellenkező állítások foglaltatnának, kereken tagadjuk s s hogy a kettő egymással nagyon is összeegyeztethető, olvasóink józan és bölcs belátására bízzuk, mert a Sz. V. erre nem képes. Mivel tehát ön a mi 60000 forintról szóló cikkünket támadja, de álokoskodásával s a lapunkból kiollózott szemelvényekkel meg nem dönti, még csak rnegdömeni sem törekszik s az ott megírtak valók, igazak s határozottan bebizonyítják, hogy a gimnázium kérdésében Szegzárdot illeti az elsőség ! mi ezt a cikket védelmezni megsem kisértjük. Egyet azonban örömmel konstatálunk, hogy ezen legújabb EückwiirtsconcentriruDgja által ön is a szegzárdi gimnázium lelkes kivé, tehát megtért, mint egy ujabbkori tékozló fiú, — mert ha akad csak egy valaki is, a ki a Sz. V. 60000 forintos cikkéből azt olvassa ki, hogy ön ezelőtt két héttel is Szegzárd mellett volt, az már igazán nem tud olvasni s egyenesen a bolondok házába való. — Különben ez előzmények után Szegzárd nevében joggal sóhajthatunk igy : Mtmts meg uram a Sz. V.-féle jó barátaimtól s ellenségeimmel majd el bánok magam! Ami pedig végül ama nagyon is érthető óhaját illeti, hogy az olyan lapot, mint a mienk, el kellene seperni a föld színéről, erre nem a mi csekélységünk, hanem a nagy közönség napról-napra fokozódó pártolása, buzdító, bátorító érdeklődése adja meg a feleletet. Mi nem kívánunk a Szekszárd Vidékének hasonlót, mert a végelgyengülés után, — a melyben becses lapja Székely Ferenc ur eltávozása óta szenved,— úgyis a halál következik, tehát a Sz. V. elsöprés nélkül is majd csak megszűnik. 1892. március 27. A szegzárdi rabbi beiktatása. A szegzárdi izraelita hitközség e hó 22-én kettős ünnepet ült. Ünnepét azért mondhatjuk kettősnek, mert először: ez a nap az voltaképen, a mikor hosszas, kitartó küzdelem és tekintélyes áldozatok árán eljutott végre odáig, hogy, mint hitközség felt eh ette fejére a koronát (remélem nem provokálok alkotmányjogi ellenvetéseket?!) vagyis, hogy önálló lelkészi hivatalát tényleg megalkotta és mert másodszor : ez a nap az, a mikor a már tényleg megalkotott, vagy jobban mondva megteremtett rabbi hivatalba (mert semmiből teremteni kell!) dr. U n g á r Simon fiatal, képzett és rokonszenves papját valóságosan be is iktatta. De még tovább megyek. Ez az ünnepély nem is kettős, hanem hármas ünnepély volt. Azt hiszem, nem esem a túlzás bűnébe, ha ezt a napot a különböző vallásfelekezetek békés ölelkezésének, a felvilágosodottság, vallási türelem magasztos ünnepének keresztelem el. (Ezért az elkereszJean Paul mondja: A nő, kinek gyermeke van, és unatkozik, nem érdemes az életre. Gyermek nélküli házasság csak fél boldogság, mert ebben a házasság boldogító méltóságának legfőbb kincse hiányzik. Az anya rendesen jobban szereti fiait, mint leányait, mert akaratlan is eszébe jő, hogy a fiuk majd csak megérnek valahogy, de a leányok?! Apa nélkül képzelhető család, anya nélkül soha. Az aggleányok (van a világon vagy 17 miliő) hasonlók a kiszáradt fákhoz, melyek törzse még áll, még él, de gyümölcsöt nem hajt Rendesen férfi- gyűlölők, de azért ötven éves korukban is csak egy boldogság lebeg előttük — férjhez menni. A pártában maradtak rendesen azzal argumentálnak: utálom a férfiakat, irtózom tőlük. A férfiak csak érdekből nősülnek s nekem nem volt pénzem ! Pedig lett volna talán az is. S hogy hány éves az agg hölgy?! .................Ők nem számítják éveike t, mert mindig életuntak, mindig meg akarnak halni, pedig férfi oldalán egy évezredet szeretnének átélni. Oly házban, melyben asszony nincs, nincs semmi látnivaló. Különben már nem dicsérhetem Éva örököseit. De ne legyünk egyoldalúak. Tekintsük meg más világrészbeli asszonyok életét is. A török asszonyok sorsát sokan szomorúnak tartják, pedig sehol sem érvényesül a dolce far
