Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-02-28 / 9. szám
TOLNA VÁRMEGYE. Azt a napot, a melyen a kieg'yezés áldásosnak bizonyult müve megszentelve, mintegy megpecsételve lett, a koronázás huszonötéves évfordulójának emlékezetes napját meg kell ünnepelnünk! Szüneteljen a munka, a gyülölség, — pártszenvedély, legyen e magyar hazában béke, örömnap! Kezdeményezzenek a vármegyék, a főváros, a hallgató sajtó, mindkét Ház. — Tisztelje meg a nemzet önmagát, mutassa meg hagyományos hűségét, ragaszkodását,- hogy ez által is még jobban összeforrjon nemzet és király! Ünnepet a magyar szabadság diadalának ! — Ünnepet a koronás főnek, a kinek érdeme első sorban a magyar alkotmányos szabadság mai minden sikere, minden diadala ! Tolnavármegye a t. házban. A mi vármegyénkben békeségesen megosztoztak honatyáink a mandátumokon; mintha paktumot csináltak volna: — 3 szabadelvű, 3 ellenzéki! Ez az állapot nem felel ugyan meg a kormányon levő többség számarányának, sem megyénk valódi hangulatának, de hát azért mégis csak képét viseli a legutóbbi választásoknak, amelyen tudvalevőleg az ellenzék túlságos nagy erély- lyel és nyomós argumentumokkal befészkelte magát több oly kerületbe, ahol a hangulat és a többség nyilvánvalókig a szabadelvű- párt felé hajolna. Na de e fölött már hiába való minden jeremiád, a bevégzett tények, illetőleg számok beszélnek! Egyik felen Busbach, Percze.l, Kämmerer, — a másik felen meg Boda, Jeszenszky, és Szluha ; ők a mi képünk viselői és megyénk arculatának némiképeni kifejezői. Mint a rossz fotográfia, melyen a ruha pompásan el van találva, de a képmás nem éppen jól sikerült! * Furcsa egy nép ez a tolnamegyei; nagy benne a patriotizmus! Akárhová veti a sors, bármilyen magas állásra, kedvező helyzetre ragadja a fortuna szekere: azért előbb-utóbb visszavágyik a megyéjébe, ahol pedig gyakran bebizonyodott már az a régi közmondás, hogy senki sem próféta a maga hazájában! Lám a mi derék Busbach bátyánknak sem volt elég az országos hírnév, nem volt neki elég az a dicsőség, hogy a főváros egyik legelső, Andrásy nevével di- szelkedő kerületének közbizalma ültette a parlamentbe : — ott hagyta őket a faképnél, felébredt benne a patriotizmus, és az volt az ambíciója, hogy az ő szülőföldje bizalmának jussán üljön a törvényhozás termeiben ! S végre elérte annyira óhajtott, régi vágyát; földiéi megajándékozták a közbizalom jól eső kitüntetésével s most már kettőzött kedvvel, ambícióval fogja előmozdítani országos és helyi érdekeinket azon a polcon, melyre őt kiváló tehetsége, szeplőtlen hazafisága és ernyedetlen szorgalma valóban praedestinálták. Haj! pedig régi vágya, gyakran előtörő óhaja volt már az, hogy végre-valahára megyéje is észre vegye azt az érdemet, melyet a főváros egyik első kerülete elébb tudott méltányolni! Már másfél évtized előtt is gondolt ő arra, hogy talán szülőföldjének képviseletére eléggé méltó lehetne; s mégis csak most, életének verőfényes őszén jutott annyira, hogy végre az ő nehezen induló földiéi, vérei is rájutottak arra a hálás gondolatra, hogy nem kell nekünk idegenbe menni olyan férfiúért, aki mi helyettünk, a mi nevünkben végezze az ország dolgát, hanem itt a mi méltó szülöttünk, akiben nekünk kedvünk is telhetnék végre-valahára! Évtizedek során kifejtett hazafiui érdemek, egy szépen betöltött életpálya, minden oldalról méltányolt elismerés kellett ahhoz, hogy végre elérhesse ő is vágyának Mekkáját és megyéjének, szülőföldjének hálájával vonulhatott be a parlamentbe! Tanulságostörténet, melyen midannyian okulhatunk! A szabadságharctól kezdve majd félszázados érdemek kellettek ahhoz, hogy végre az ő szülőföldjének diadalkoszorujával övezetien foglalhassa el helyét a törvényhozó testületben. * Nálánál sokkal szerencsésebb csillagzat ragyogott a völgysógi járás ünnepelt képviselőjére : Perczel Dezsőre, aki az uj Magyar- ország egyik legkiválóbb alakjaként szerepel a törvényalkotás nemes küzdőterén. Aránylag úgyszólván fiatalember és már is a szabadelvű párt tekintélyei, oszlopos tagjai közé tartozik, akitől az államtitkári vagy miniszteri szék olyan közelségben van, mint a kakasdi templom a belaci kastélyhoz. Vagyis néhány ugrás vagy lépés és megyénk egykori alispánja ott ül a bársonyszékben, boldogult atyjának méltó helyén ! Az ő nemes életpályája fényes bizonyítéka annak, hogy a politikai életben a szerény munkásságot, a komoly törekvést és valódi tehetséget jobban méltányolják, mint az üres handabandát, mely csak múlandó feltűnést, de eredményt felmutatni nem képes. Csönd1892. február 28. ben, szerényen, de serényen dolgozott, s ma már a törvényhozás termében köztisztelet es közbizalom környezi az egész fiatalembert, ki az öreg politikus higgadtságával, az igazi tehetség energiájával érvényesíti magát mindenütt, ahová törvényhozási kötelessége sorompóba szólítja. A történelemnek sok fényes nevet adó Perczel-családnak ma ő méltó büszkeségét képezi, kinek sikeres szereplésében a vitéz tábornok, Perczel Mór is örömét lelheti ! A mostani választások a Perczel-család meg egy szép reményű tagját emelték a parlamentbe Perczel Béni személyében, ki fiatal, szép tehetségű erő és hivatva van unokabátyja nyomdokain haladva hasznos és üdvös szolgálatokat tenni á törvényhozásnak, melynek a komoly gondolkodású és alaposan képzett fiatal erőkre nagy szüksége van a sok selejtes elem felszínre kerülése alkalmával. Á siklósiak ezúttal szerencsés választást tettek, s a bizalmat érdemes emberre ruházták ; mert választottjuk nemcsak a Perczel-nóvnek, hanem a kerületnek is dicsőséget fog szerezni, ha a beléje helyezett remények teljesen meg fognak valósulni. Perczel Dezső példája pedig már eléggé biztató arra, hogy e jeles nemzetség nimbusza ismét feltűnőben van, s a közel jövőben visszaszerzi azt a fényt, amely megyénket is hosszú időn át bevilágította! * Hogy pedig a Perczel-család kiváló tagjai mily nagy szerepet játszottak nemcsak megyénk, hanem az ország történelmében is, — annak fényes bizonyságát fogja adni Dr. Kämmerer Ernő, megyénk egyik szabadelvű képviselője, ki „ Tolnamegye monográfiája -ban bizonyára kimagasló piedes- tálra állítja azokat, kiket a hazafiui érdem e magaslatra valóban érdemesekké tett. — Kämmerer a mi megyénk kiválasztott és hivatott történetírója! Nélküle elmúlhatna az ezredév, s mi még mindig homályba burkolva sejtenénk csak azt, hogy a mi megyénk múltja nem volt sivár, hanem jelentős mozzanatokban gazdag s érdemes arra, hogy a jelen nemzedék is lelkesüljön, okuljon az elődök példáján, kik sok Ízben vezérszerepet juttattak nekünk nagy fórfiaink személyében és történeti nevezetességűvé, emlékezetessé tették a vérrel áztatott földet, melynek javait mi késő utódok fentartani, gyarapítani hivatva vagyunk. Kämmerer még egészen fiatal számba megy, de egy nagy élet tudományát, vas szorgalmát és ritka szerénységét egyesíti magában. Tulságig vitt szerénysége oka annak, hogy kevesebbet beszélnek róla. mint sok fűzfapoéta siralmas nyögdécselóseiről. Pedig már vagy 20 év óta búvárkodik, szenvedélyes munka— Végre is fel kell vele hagyni Adél — monda egy napon, — ez az életmód nem tarthat mindig. — Miért ne Vilmos ? Éo azt hiszem, igen ! Most még nagyobbszerü dolgon törjük a fejünket, a mi végre téged is fel fog vidítani. Egy házi színházat akarunk felállítani, s e bó 29-én, születésnapodon lesz az első előadá«. Arca egyszerre komoly és sötét lett, —- Lesz — kiáita fel —^s ezt oly hauvozot- tan mondod? Egészen elfelejted, hogy nekem is szavam van hozzá. Ha születésnapomon örömet akarsz nekem szerezni, ennek legbiztosabb útja az, ha e napon oldalamnál a csendes otthonnal megelégszel, a mint egykor csak ez volt minden kívánságod. — Az már elmúlt! — mondám kedvetlenül. — A mi a színi előadást illeti, arról többé le nem mondhatok.-— A közreműködők mind megtanulták már szerepeiket, elkészítették jelmezeiket, én n m okozhatok nekik haszontalan fáradságot és költséget o o — A te hibád, hogy engemet nem kérdeztél meg. — Féltem, hogy ellenezni fogod, s ezért mindent titokban készítettünk elő. Te bizonyára nem engedted volna meg. — S nem is fogom megengedni, nekem nincs szükségem az ilyen családi ünnepélyre. Nagyon meglep Adél, hogy te mulatságaidnál akaratomat s kívánságomat oly kevéssé veszed figyelembe Hangja komoly kedvetlenségről tanúskodott, — ezek voltak első haragos szavai én hozzám ; én könyezni kezdtem. De óh szerencsétlen pillanat! — a könyekkel együtt megjött az az elhatározásom is, hogy ezúttal semmi esetre sem engedek. Felállottam s dacos arccal mondám férjemnek : Az előadás meglesz, most már elhatározásomat semmi sem változtatja meg. — Adél! Ez volt minden, a mit válaszolt; de a mint épen reá tekintettem, első Ízben éreztem, hogy ő nekem uram. Ha akkor egyedül lettünk volna, úgy minden másként végződik, az ő szigorú és szomorú tekintete megbánásra s engedékenységre indít engemet. De Jolán a közelebbi ablaknál ült valami munkával elfoglalva, s mosolylyal arcán, — már e miatt sem akartam engedni. Be akartam bizonyítani, hogy erős vagyok, s miután úgy vettem észre, mintha arcán a megbánás jelei mutatkoznának, makacs máradtam. De Vilmos szilárd volt, nem vesztette el higgadtságát, szemei sötéten pillantottak. — Nekem ekkor már ismernem kellett volna őt annyira, hogy tudjam, miszerint egyszer kimondott szavát többé vissza nem vonja Mily fájdalmasan bántam meg később mindent, a mit ebben az órában gondoltam és mondtam. — Elég! - monda végre Vilmos. — Férj és feleség közt sohasem szabad ilyen jelenetnek előfordulni. Adél neked engedned kell egyszer és mindenkorra, én a színi előadást megtiltom! Jolán fölkelt, s kifelé indult ; midőn mellénk ért, gyöngéden s nevetve monda férjemnek: Hegyi ur, ha már ön tud szilárd lenni, próbáljon szelíd is lenni; ön még engedhet, Adél aligha, — ő egész szivével csüng ezen az előadáson! — Bocsásson meg kisasszony — monda Vilmos hidegen, de midőn köztem és feleségem közt vélemény-eltérés van. senki közbelépését el nem fogadhatom. S ezt mondva, az ablak felé fordult. Jolán büszkén fölemelte lejét, s halkan mondá:
