Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1892-02-14 / 7. szám

TOLNA VÁRMEGYE. 1892. február 14. megye részéről ez ügyben felterjesztés, ak­kor a miniszter küszöbön állónak jelezte a Gemenc-Baja Dunaszakasz szabályozását; tavaly Bethlen miniszter itt járván, szintén halasztliatlannak nyilvánitotta az ügyet s igy a kivitelre is számíthatunk. — Persze nem vehető tekintetbe az az ellenvetés, mintha a felső Dunaszakasz szabályozása sürgősebb volna. Gondoljunk csak a Tiszaszabályozás­nak épen ezen végzetes hibájára. — Szóval itt is okvetlen a tett mezejére kell lépnünk! Tudjuk, hogy minden törekvésnek van­nak akadályai. De nem ismer akadályokat az igaz ügybe vetett hit, s az üdvös eszmék iránti lelkesedés, mely forgalmi politikánk ezen elodázhatlan ügyeit, kell, hogy győze­lemre vezesse. Leopold Samu. 2. ______________________________. A szegzárdi állami tisztviselők mozgalma. (G.) Életrevaló s mindenkinek teljes helyeslésével találkozik az a mozgalom, me­lyet Szegzárdon a múlt héten Kovács Dá­vid tanár kezdeményezett s melynek célja az állami tisztviselők lakbérilletményének a le­hetőség szerint való emeltetése. Idő- és alkalomszerüsége azért van, mert valószínű, hogy az uj országgyűlésnek a költségvetés letárgyalása után az állami tisztviselők fizetés és lakbér-illetményének rendezésére vonatkozó törvényjavaslatot még ez évben beterjesztik. A javaslat t. i. ké­szen van, csak még apróbb módositásokat tesznek rajta. A javaslatra már valóban szükség van ; mert tudvalevő, hogy az állami tisztviselők, az országnak ezen legtevékenyebb osztálya van legkevésbbé jól dijazva fáradozásaiért. S habár az uj fizetési minimum s a rang­osztályok emelkedő javadalmi skálája na­gyon mérsékelten emeltetett és távolról sem üti meg azt a mértéket, melyen az osztrák tisztviselők már ezelőtt 20 évvel állottak, de a melylyel még sincsenek megelégedve, a magyar tisztviselői kar ezt is hálával fo­gadja; mert él lelkében a hazaszeretet, a mi az állam iránti kötelességének teljesíté­sére ösztönzi s látja, hogy a kormány a pénzügyi egyensúly helyreállításával róla és családjáról sem feledkezik meg. Hogy a lakbér illetményének megáila- i pitása ellen a szegzárdi tisztviselők jónak látják mégis ideje korán felszólalni, annak meg van a maga reális oka. Lakbér tekin­tetében ugyanis az egész ország három fo­kozatba van felosztva. Első helyen áll Bu­dapest a maga speciális viszonyainál fogva, a második osztályban vannak a^ nagy vá­rosok (pl. Debrecen, Fiume, Győr, Kassa, Kolozsvár, Pécs, Karánsebes, ezen kicsiny és olcsó város stb. stb.) és utolsó kategó­riába tartoznak mindazon városok, melyek a javaslatban nincsenek felsorolva. Ezek közé tartozik Szegzárd is. S mi nagyon természetesnek is talál­juk, hogy a kik ott fenn ismeretlenek a mi provinciális viszonyainkkal, talán egy kis Eldorádónak képzelik megyénk székhelyét olcsóság, lakásviszonyok s általában a köny- nyü megélhetés tekintetében. Hiszen köze­lebbről is egy tisztviselőnek a minisztéri­umban ajánlották, hogy menjen Szegzárd ra, s ne Győrbe, mert itt könnyebben megél­het, itt nagy olcsóság van. Mi tudjuk, hogy ez nem áll. Majdnem minden tekintetben van olyan drágaság, mint az ország fővárosában, a vidéki vá­rosokkal pedig feltétlenül vetekedünk. Nem ismeretlen az a tény, hogy sok olyan fo­gyasztási cikket hoznak piacunkra a fővá­rosból. a miket ilyen vidéki piacról kellene felvinni! Hogyan lehetne aztán itt olcsó élet ? ! Lakásviszonyok tekintetében is meg­van azaz anomália, hogy nincsen valamire való tisztviselő, a ki többet ne fizetne la­kásért, mint a mennyi lakbért kap. A ki pedig kevesebbet tizet, az — hogy el ne merüljön az adósságban — kicsiny, egész­ségtelen s rósz lakásban huzza meg magát, a mely semmiesetre sem elégíti ki az ő és családja kívánalmait. A nagyobb tisztviselők, ha privát va­gyonnal nem bírnának, talán megszökné­nek Szegzárdról, — mert itt tartózkodásuk határozottan anyagi károsodásukkal járna. Mindezen körülmények döntőleg hatot­tak arra, hogy a kormánytól Szegzárd vá­rosát lakbérilletmény tekintetében a II. osz­tályba sorozni kérjék. Február 7-én a pol­gári iskola rajztermében gyűltek össze vagy 30-an értekezletre, melynek eredményeként elhatározták, hogy e viszonyok némi javi­leült s nem kérette magát tovább. Egy pár pilla­nat múlva kiki kedve szerint hozzá fogott a fala- lozáshoz, én azonban nem állhattam meg, hogy egy fürkésző tekintetet ne vessek a helyre és a lakókra. Házigazdáink csakugyan szénégetőkhöz ha­sonlítottak. De a ház?... Az egy valóságos fegy­vertár volt. Csupa merő muskétákból, pisztolyok­ból, szablyákból, képekből és puskákból állott. Mindez sehogy se tetszett nekem, de azt is észrevettem, hogy én meg a háziak gráciáját nem nyertem meg. Ellenben utitársam egészen ottho- niassá lett. Keresgélt és csevegett velők, sőt elég vigyázatlanul, a mit már nem volt módomban meg­akadályozni, — elmondta, hogy honnan jövünk, hová megyünk és hogy mi franciák vagyunk. Elképzelheti helyzetünket. Halálos ellensége- ink között, távol minden emberi segítségtől, egye­dül és éjjel. S hogy épenséggel semmi reményünk ne legyen a menekülésre, veszedelmünkre elkezdte a gazdag urat játszani, ígérve nekik, hogy vendég­szeretetüket meg fogja fizetni, végezetül pedig kér­kedve elővonván tárcáját, legkomolyabban állította, hogy azt szokta feje alá tenni, mert neki más pár­nára nines szüksége. Oh fiatal ember, fiatal ember, mily szá­nalomra méltó vagy 1 Kedvesein, hát hihettek-e azok egyebet, minthogy mi visszük a korona gyé­mántokat ; pedig az a féltett gondossággal őrzött kincs kedvesének leveléből állott. Vacsora után magunkra hagytak. Ok a föld­szintre mentek ahidni, mi meg az emeleten, a hol vacsoráztunk, maradtunk. Agyunk hét vagy nyolc lábnyi magasságban lévő padforma volt, a hová hágcsó segélyével lehetett feljutni, átugrálván előbb azon hordókat, melybe a háziak az egész óv szá­mára szolgáló élelmi szereket rakták. Utitársam az ágy felső részét elfoglalva, fejét az értékes tárcára helyezte és csakhamar mélyen elaludt. Én azonban eltökéltem magamban, hogy fent virrasztók s ezért tüzet rakva, a mellé telepedtem. Az éjjel elég csöndesen lassanként elmúlt s én már kényelembe kezdtem magam helyezni, mi­kor egyszerre csak a hajnal hasadását vettem észre. E közben a földszintről felhallatszott a férj és ne­jének perlekedő szava s hogy jobban halljak, füle­met az alsó szobával összeköttetésben lévő kémény­hez szorítottam és tisztán kivettem a férj szavát, a kiazt kórdé : „N o s h á t m e g ö 1 j ü k-e mind a kettőt?“ Csak annyit hal'ottam rá: „Igen“ mert azontúl elcsendesedett minden. Hogyan mondjam el önnek a többit ? Lélek- zetem elakadt s testem márvány hideg lett. Ha lát vala engem, bizonyára nem tudja “megmondani, vájjon élek-e vagy sem. Borzasztó még csak rá­gondolni is ! mi csak ketten voltunk és hozzá fegy­verek nélkül, mig ők lehettek tizenkét-tizenöten, tel­jesen fölfegyverezve. Utitársam még ehhez a leg­nagyobb nyugalommal alszik. Halk zörejjel mertem csák költögetni, mert elhagyva őt, egyedül meg­szökni lehetetlenségnek tartottam. Az igaz, hogy az ablak nem volt magasan igen ám, csakhogy az udvarban két kutya úgy vo­nított, mintha farkasok lettek volna. Elképzelheti — ha tudja — aggodalmamat. .fása érdekében kérvényt intéznek a minisz­tériumhoz. A siker — meggyőződésünk szerint—nem is fog elmaradni, mert tör­törvény székünk köztiszteletben álló elnöke, Dezseöffy Géza volt szives elvállalni a moz­galom vezetését, annyival inkább, mert o is átlátja a kérelem méltányosságát. Nemcsak, hanem megígérte, _ hogy a kormányt is igyekszik informálni^ mize- rábilis viszonyainkról s igy remélhető, hogy a mozgalom üdvös következményei el nem maradnak. Az állami hivatalok főnökei ha­sonló támogatást ígérnek s mikor a kér­vényben feltüntetendő adatok mind együtt lesznek, a megye főispánját és közigazga­tási bizottságát is felkérik támogatásra. Teljes elismerést érdemel az a kész­ség, melylyel a törvényszéki elnök ur e mozgalom elnökségét elfogadta. — S ezért csak köszönet illeti, mert a város intelli­genciája, 120—130 család érdeke követeli ezt. Természetes, hogy — egyesek jólétén alapszik az egész polgárság s a város jó­léte és emelkedése is. Ha ezek nyomorog­nak, vissza marad azon városnak anyagi és szellemi emelkedése is. Robot munkát végez az, a kit a mindennapi élet gondjai, terhei nyomnak s munkája közben is a hol­napról kell gondolkoznia. Ezekért kívánjuk, hogy a cél sikerül­jön, a miben, ha a kormány teljes felvilá­gosítást nyer állapotainkról, nem is kétel­kedünk. Adja Isten, hogy úgy legyen ! SZEMLE. Az ellenzéki pártok még mindig nem szűntek meg és nem fáradtak bele hirdetni, hogy a szabadelvű párt a választások alatt óriási vereséget szenvedett, hogy a válasz­tások a kormány bukását vonják magok után, hogy a nemzet bizalma az ellenzék és. bizalmatlansága a szabadelvű párt iránt a napnál is világosabb. Ezzel szemben a kormányelnöknek temesvári választóihoz in­tézett beszéde arról tanúskodik, hogy a kormány gazdag munkaprogrammot készí­tett elő és hogy annak keresztüvitelére ép a választások éredményéból meríti erejét és lelkesedését — —. 0 felsége e hó 22-én nyitja meg trón­beszéddel az országgyűlést —. A képviselőházban beállandó elnökcsere remélni engedi, hogy a tanácskozások nem Végre mintegy egy negyed óra múlva, mely nekem végtelenségnek tetszett, a lépcsőkön lépte­ket hallottam s az ajtó hasadékán át világosság ömlött be, me y megvilágította a házigazda alakját, a ki egyik kezében lámpáját tartotta, másik kezé­ben pedig egy nagy kést szorongatott. Utána a felesége cammogott s mialatt én az ajtó mögé hú­zódtam, férje kinyitotta azt. De mielőtt benézett volna a szobába, letette lámpáját, melyet felesége vett fel s azzal világított a csupasz lábakkal belépő férje után, folytonosan sugdosva neki, hogy 1 a s- san, nagyon lassan menjen. S a mint elérte a létrát, fellépett rá ; de előbb fogai közé vévén kését úgy hágott fel az ágyra, a hol a sze­gény fia'al ember kitárt nyakkal feküdt. Még egv pillanat és látom, hogy egyik kezé­vel kiveszi fogai közül kését, másik kezével pedig megragadta a tetőről lecsüngő-------sonkát és le­vá gva belőle egy darabot, a hogy jött ép agy el­távozott- Az ajtó bezáródván s a világosság eltűn­vén, gondolataimmal magamra maradtam. Mikor egészen reggel lett, az egész család sietett bennünket nagy zajjal arra az időre felköl- teni, melyre őket felkértük. Lemenve a földszintre, mondhatom, pompás reggelivel vártak bennünket, melynek kiemelkedő része két kappan volt s melyre a háziak azt mondták, hogy az egyiket meg kell ennünk, a másikat pedig vigyük magunkkal az útra. A két kappan láttára azonnal felfogtam annak értelmét: „M eg kell ölni mind a kettőt!“

Next

/
Oldalképek
Tartalom