Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-02-14 / 7. szám
TOLNA VÁRMEGYE. 1892. február 14. megye részéről ez ügyben felterjesztés, akkor a miniszter küszöbön állónak jelezte a Gemenc-Baja Dunaszakasz szabályozását; tavaly Bethlen miniszter itt járván, szintén halasztliatlannak nyilvánitotta az ügyet s igy a kivitelre is számíthatunk. — Persze nem vehető tekintetbe az az ellenvetés, mintha a felső Dunaszakasz szabályozása sürgősebb volna. Gondoljunk csak a Tiszaszabályozásnak épen ezen végzetes hibájára. — Szóval itt is okvetlen a tett mezejére kell lépnünk! Tudjuk, hogy minden törekvésnek vannak akadályai. De nem ismer akadályokat az igaz ügybe vetett hit, s az üdvös eszmék iránti lelkesedés, mely forgalmi politikánk ezen elodázhatlan ügyeit, kell, hogy győzelemre vezesse. Leopold Samu. 2. ______________________________. A szegzárdi állami tisztviselők mozgalma. (G.) Életrevaló s mindenkinek teljes helyeslésével találkozik az a mozgalom, melyet Szegzárdon a múlt héten Kovács Dávid tanár kezdeményezett s melynek célja az állami tisztviselők lakbérilletményének a lehetőség szerint való emeltetése. Idő- és alkalomszerüsége azért van, mert valószínű, hogy az uj országgyűlésnek a költségvetés letárgyalása után az állami tisztviselők fizetés és lakbér-illetményének rendezésére vonatkozó törvényjavaslatot még ez évben beterjesztik. A javaslat t. i. készen van, csak még apróbb módositásokat tesznek rajta. A javaslatra már valóban szükség van ; mert tudvalevő, hogy az állami tisztviselők, az országnak ezen legtevékenyebb osztálya van legkevésbbé jól dijazva fáradozásaiért. S habár az uj fizetési minimum s a rangosztályok emelkedő javadalmi skálája nagyon mérsékelten emeltetett és távolról sem üti meg azt a mértéket, melyen az osztrák tisztviselők már ezelőtt 20 évvel állottak, de a melylyel még sincsenek megelégedve, a magyar tisztviselői kar ezt is hálával fogadja; mert él lelkében a hazaszeretet, a mi az állam iránti kötelességének teljesítésére ösztönzi s látja, hogy a kormány a pénzügyi egyensúly helyreállításával róla és családjáról sem feledkezik meg. Hogy a lakbér illetményének megáila- i pitása ellen a szegzárdi tisztviselők jónak látják mégis ideje korán felszólalni, annak meg van a maga reális oka. Lakbér tekintetében ugyanis az egész ország három fokozatba van felosztva. Első helyen áll Budapest a maga speciális viszonyainál fogva, a második osztályban vannak a^ nagy városok (pl. Debrecen, Fiume, Győr, Kassa, Kolozsvár, Pécs, Karánsebes, ezen kicsiny és olcsó város stb. stb.) és utolsó kategóriába tartoznak mindazon városok, melyek a javaslatban nincsenek felsorolva. Ezek közé tartozik Szegzárd is. S mi nagyon természetesnek is találjuk, hogy a kik ott fenn ismeretlenek a mi provinciális viszonyainkkal, talán egy kis Eldorádónak képzelik megyénk székhelyét olcsóság, lakásviszonyok s általában a köny- nyü megélhetés tekintetében. Hiszen közelebbről is egy tisztviselőnek a minisztériumban ajánlották, hogy menjen Szegzárd ra, s ne Győrbe, mert itt könnyebben megélhet, itt nagy olcsóság van. Mi tudjuk, hogy ez nem áll. Majdnem minden tekintetben van olyan drágaság, mint az ország fővárosában, a vidéki városokkal pedig feltétlenül vetekedünk. Nem ismeretlen az a tény, hogy sok olyan fogyasztási cikket hoznak piacunkra a fővárosból. a miket ilyen vidéki piacról kellene felvinni! Hogyan lehetne aztán itt olcsó élet ? ! Lakásviszonyok tekintetében is megvan azaz anomália, hogy nincsen valamire való tisztviselő, a ki többet ne fizetne lakásért, mint a mennyi lakbért kap. A ki pedig kevesebbet tizet, az — hogy el ne merüljön az adósságban — kicsiny, egészségtelen s rósz lakásban huzza meg magát, a mely semmiesetre sem elégíti ki az ő és családja kívánalmait. A nagyobb tisztviselők, ha privát vagyonnal nem bírnának, talán megszöknének Szegzárdról, — mert itt tartózkodásuk határozottan anyagi károsodásukkal járna. Mindezen körülmények döntőleg hatottak arra, hogy a kormánytól Szegzárd városát lakbérilletmény tekintetében a II. osztályba sorozni kérjék. Február 7-én a polgári iskola rajztermében gyűltek össze vagy 30-an értekezletre, melynek eredményeként elhatározták, hogy e viszonyok némi javileült s nem kérette magát tovább. Egy pár pillanat múlva kiki kedve szerint hozzá fogott a fala- lozáshoz, én azonban nem állhattam meg, hogy egy fürkésző tekintetet ne vessek a helyre és a lakókra. Házigazdáink csakugyan szénégetőkhöz hasonlítottak. De a ház?... Az egy valóságos fegyvertár volt. Csupa merő muskétákból, pisztolyokból, szablyákból, képekből és puskákból állott. Mindez sehogy se tetszett nekem, de azt is észrevettem, hogy én meg a háziak gráciáját nem nyertem meg. Ellenben utitársam egészen ottho- niassá lett. Keresgélt és csevegett velők, sőt elég vigyázatlanul, a mit már nem volt módomban megakadályozni, — elmondta, hogy honnan jövünk, hová megyünk és hogy mi franciák vagyunk. Elképzelheti helyzetünket. Halálos ellensége- ink között, távol minden emberi segítségtől, egyedül és éjjel. S hogy épenséggel semmi reményünk ne legyen a menekülésre, veszedelmünkre elkezdte a gazdag urat játszani, ígérve nekik, hogy vendégszeretetüket meg fogja fizetni, végezetül pedig kérkedve elővonván tárcáját, legkomolyabban állította, hogy azt szokta feje alá tenni, mert neki más párnára nines szüksége. Oh fiatal ember, fiatal ember, mily szánalomra méltó vagy 1 Kedvesein, hát hihettek-e azok egyebet, minthogy mi visszük a korona gyémántokat ; pedig az a féltett gondossággal őrzött kincs kedvesének leveléből állott. Vacsora után magunkra hagytak. Ok a földszintre mentek ahidni, mi meg az emeleten, a hol vacsoráztunk, maradtunk. Agyunk hét vagy nyolc lábnyi magasságban lévő padforma volt, a hová hágcsó segélyével lehetett feljutni, átugrálván előbb azon hordókat, melybe a háziak az egész óv számára szolgáló élelmi szereket rakták. Utitársam az ágy felső részét elfoglalva, fejét az értékes tárcára helyezte és csakhamar mélyen elaludt. Én azonban eltökéltem magamban, hogy fent virrasztók s ezért tüzet rakva, a mellé telepedtem. Az éjjel elég csöndesen lassanként elmúlt s én már kényelembe kezdtem magam helyezni, mikor egyszerre csak a hajnal hasadását vettem észre. E közben a földszintről felhallatszott a férj és nejének perlekedő szava s hogy jobban halljak, fülemet az alsó szobával összeköttetésben lévő kéményhez szorítottam és tisztán kivettem a férj szavát, a kiazt kórdé : „N o s h á t m e g ö 1 j ü k-e mind a kettőt?“ Csak annyit hal'ottam rá: „Igen“ mert azontúl elcsendesedett minden. Hogyan mondjam el önnek a többit ? Lélek- zetem elakadt s testem márvány hideg lett. Ha lát vala engem, bizonyára nem tudja “megmondani, vájjon élek-e vagy sem. Borzasztó még csak rágondolni is ! mi csak ketten voltunk és hozzá fegyverek nélkül, mig ők lehettek tizenkét-tizenöten, teljesen fölfegyverezve. Utitársam még ehhez a legnagyobb nyugalommal alszik. Halk zörejjel mertem csák költögetni, mert elhagyva őt, egyedül megszökni lehetetlenségnek tartottam. Az igaz, hogy az ablak nem volt magasan igen ám, csakhogy az udvarban két kutya úgy vonított, mintha farkasok lettek volna. Elképzelheti — ha tudja — aggodalmamat. .fása érdekében kérvényt intéznek a minisztériumhoz. A siker — meggyőződésünk szerint—nem is fog elmaradni, mert törtörvény székünk köztiszteletben álló elnöke, Dezseöffy Géza volt szives elvállalni a mozgalom vezetését, annyival inkább, mert o is átlátja a kérelem méltányosságát. Nemcsak, hanem megígérte, _ hogy a kormányt is igyekszik informálni^ mize- rábilis viszonyainkról s igy remélhető, hogy a mozgalom üdvös következményei el nem maradnak. Az állami hivatalok főnökei hasonló támogatást ígérnek s mikor a kérvényben feltüntetendő adatok mind együtt lesznek, a megye főispánját és közigazgatási bizottságát is felkérik támogatásra. Teljes elismerést érdemel az a készség, melylyel a törvényszéki elnök ur e mozgalom elnökségét elfogadta. — S ezért csak köszönet illeti, mert a város intelligenciája, 120—130 család érdeke követeli ezt. Természetes, hogy — egyesek jólétén alapszik az egész polgárság s a város jóléte és emelkedése is. Ha ezek nyomorognak, vissza marad azon városnak anyagi és szellemi emelkedése is. Robot munkát végez az, a kit a mindennapi élet gondjai, terhei nyomnak s munkája közben is a holnapról kell gondolkoznia. Ezekért kívánjuk, hogy a cél sikerüljön, a miben, ha a kormány teljes felvilágosítást nyer állapotainkról, nem is kételkedünk. Adja Isten, hogy úgy legyen ! SZEMLE. Az ellenzéki pártok még mindig nem szűntek meg és nem fáradtak bele hirdetni, hogy a szabadelvű párt a választások alatt óriási vereséget szenvedett, hogy a választások a kormány bukását vonják magok után, hogy a nemzet bizalma az ellenzék és. bizalmatlansága a szabadelvű párt iránt a napnál is világosabb. Ezzel szemben a kormányelnöknek temesvári választóihoz intézett beszéde arról tanúskodik, hogy a kormány gazdag munkaprogrammot készített elő és hogy annak keresztüvitelére ép a választások éredményéból meríti erejét és lelkesedését — —. 0 felsége e hó 22-én nyitja meg trónbeszéddel az országgyűlést —. A képviselőházban beállandó elnökcsere remélni engedi, hogy a tanácskozások nem Végre mintegy egy negyed óra múlva, mely nekem végtelenségnek tetszett, a lépcsőkön lépteket hallottam s az ajtó hasadékán át világosság ömlött be, me y megvilágította a házigazda alakját, a ki egyik kezében lámpáját tartotta, másik kezében pedig egy nagy kést szorongatott. Utána a felesége cammogott s mialatt én az ajtó mögé húzódtam, férje kinyitotta azt. De mielőtt benézett volna a szobába, letette lámpáját, melyet felesége vett fel s azzal világított a csupasz lábakkal belépő férje után, folytonosan sugdosva neki, hogy 1 a s- san, nagyon lassan menjen. S a mint elérte a létrát, fellépett rá ; de előbb fogai közé vévén kését úgy hágott fel az ágyra, a hol a szegény fia'al ember kitárt nyakkal feküdt. Még egv pillanat és látom, hogy egyik kezével kiveszi fogai közül kését, másik kezével pedig megragadta a tetőről lecsüngő-------sonkát és levá gva belőle egy darabot, a hogy jött ép agy eltávozott- Az ajtó bezáródván s a világosság eltűnvén, gondolataimmal magamra maradtam. Mikor egészen reggel lett, az egész család sietett bennünket nagy zajjal arra az időre felköl- teni, melyre őket felkértük. Lemenve a földszintre, mondhatom, pompás reggelivel vártak bennünket, melynek kiemelkedő része két kappan volt s melyre a háziak azt mondták, hogy az egyiket meg kell ennünk, a másikat pedig vigyük magunkkal az útra. A két kappan láttára azonnal felfogtam annak értelmét: „M eg kell ölni mind a kettőt!“
