Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-12-25 / 52. szám
1892. december 25. TOLN1VÁRMEGYE, 7. — Mulatságok Pakson. Szilveszter este a kaszinó helyiségeiben tánccal egybekötött társas vacsora lesz. — A kereskedelmi csarnokban folyó évi december hó 21-én felolvasó estely volt; Al- dori Bertalan középiskolai tanár felolvasást tartott: „a szereleméről, a fél óránál tovább tartó érdekes felolvasást a nagy számban megyelent hallgatóság élénken megtapsolta. A felolvasást vacsora és tánc követte. — Műkedvelői előadás rendezésén fáradozik nagy buzgalommal D ö r y Gézáné, a műkedvelői előadás megtartása jövő hónap 14-ikóre vau tervezve. Elöadatni fog egy egyfelvonásos vígjáték, egy monológ s élőképek fognak rendeztetni. Az előadást tánc fogja követni. — A tamásii kaszinó választmánya folyó hó 17- én gyűlést tartott, melyen a jövő évi vigalmi bizottság tagjaiul; P a r r a g h Béla, Bajó Pál, Horváth Aladár, Kulin Sándor és S z e n- d r ö d y Dénes kaszinói tagokat választotta meg. Ugyanazon gyűlésen Gundy Sándor néptanítót beltagul fölvette és elhatározta, hogy a jövőben a „Nemzet“, „Pesti Hírlap“, „Üstökös“ és „Magyar Mercur“ kivételével járatni fogja az eddig is járt lapokat (4 napilap, 5 hetilap, 1 havi folyóirat és 2 ólclap). — A tamásii polgári olvasókör folyó hó 18- án tartott közgyűlésén a jövő évre megválasz ■ tóttá tisztikarát, melynek tagjai lettek és pedig; elnök : Szokola János, alelnök : Szalay János, pénztáros : ifj. Braun Fiilöp, főjegyző: Vogel János, aljegyző : Kaszás József, könyvtáros: Pieck István, választmányi tagokká pedig : Bagoly Jánost, Früh- virth Antalt, Frűhvirth Károlyt, Barát Horvát Józsefet, Huttlesz Jánost, Soponyai Lajost, Székely Jánost, Tóth Józsefet és Védi Józsefet választották meg. — Az iparosokból és földmivesekből álló egyletnek 50 tagja vau. Évi tagdíj fejében 2 irtot tizeinek a tagok. MOZAIK. Nem az a szerelem szokott a legboldogabb lenni, melyet annak tartanak — t. i, az első, hanem az, a melyik az — utolsó, •X* 11a a színpadot életnek nézzük, akkor az életet is sokszor nézzük — színpadnak. •X* Házasság — a szerelem villámhárítója. •X* Milyen furcsa a mi konvencionális életfilozófiánk ! Szerinte a férfi hibája az csak — hiba; az asszony hibája az már — bún. •X* A szerelem az egyedüli tér, hol az ész követheti el a legnagyobb — bolondságokat. * A szerelemben a kezdet vége rendesen a — vég kezdete. * Mikor egy fiatal lány azt meri mondani: beszéljen a mamával — beszélt már a mamával. Mennél inkább nevezhető a szerelem „égi"-nek, annál inkább okozhat az pokoli gyötrelmeket. & A legelkeseredetebb harc az, melyet a szerelmes szív vív meg a számitó észszel. •V. A szerelem stilisztikájában többet szokott érni egy szócska — bármely gyönyörű körmondatnál. — Retorikájában pedig a legszebb beszéd: a szemek beszéde. A férj foglalatja annak a drágakőnek, melynek feleség a neve. Csakhogy a drágakő a foglalatból néha — kiesik. •X* Azt mondják : először a kötelesség, azután a szerelem. Mintha a szerelem nem lenne egyúttal — a legelső kötelesség. Kétféle szerelem van. Kgyik melyik szeret, mert remél; a másik, a melyik remél, mert szeret. Közönséges nyelven az elsőt prózai, a másodikat eszményi szerelemnek ne- nezik. Biberach. Felhívás adakozásra Irányi Dániel síremlékére. Irányi Dániel nincs többé ! E I s i r a 11 a a függetlenségi és 48 as párt, amelynek köztiszteletben álló elnöke volt, amelyet sokszor vezetett dicső ütközetre és diadalra s a mely megnövekedett számban és erőben bölcs vezérlete alatt. Eltemettette a képviselőhöz, amelynek pártkülöubség nélkül, osztatlanul elismert fénylő | dísze és ékessége vala. Gyászolja az egész magyar nemzet hű | fiát, aki örökre példányképe marad a szilárd jellemnek a nemes szívnek, e magasra törő léleknek az i emberbaráti érzelmeknek s az alkuvást nem tűrő | meggyőződésének. Egyszerű ravatalát a koszorúk egész halmaza diszesitette — közöttük Kossuth Lajosé ! é s — amelyeknek virágait az igaz tisztelet, a benső szeretet hálás könnyei óvták meg a hervadástól. Mi ezen szeretetnek és tiszteletnek a raegdi- I csőült iránt, állandó és maradandó kifejezést akarunk adni síremlék alakjában. És ez a síremlék annál megfelelőbb lesz az ő egész életének, egész élete minden gondolatának, mentői több tisztelőjének fillérjeiből létesül az. Azért felhívunk, felkérünk miuden igaz magyart aki Irányi Dánielt az ő nemes elveit és eszméit érteni és érezni tudja, járuljon bármi csekély adománynyal is ahhoz, hogy ajelesnek sírhelyét hozzá méltó emlék örökítse meg! A síremlékre szánt adományok az országos központi takarékpénztárhoz Budapest, IV., Deák F e r e n c z-u t c a 7. szám küldendők. Bizalommal kérjük az Ívnek gondos megőrzését s a begyült összegnek a fenjelzett cimre beküldését. Budapest, 1892, november hó. Hazafias üdvözlettel az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt nevében Justh Gyula biz. elnök. Horváth Ádám, Fázmándy Dénes, Hentaller Lajos, Kál- lay Leopold, biz. tagok. KÖZGAZDASÁG. Iparunkról. A Ünnepélyes mementóként hangzottak el a hazában az országos magyar ipar- egyesület nmlt heti diszgyülésének beszédei. Távol állottunk mi mindig attól, hogy egy nemzet közgazdasági hivatását cgyolda- lulag bíráljuk el. Volt alkalmunk már a liziokráták álláspontjának tarthatatlanságát kimutatni s ha hangsúlyozzuk is az iparnak egész nemzetgazdaságunkra kiható óriási jelentőségét, ugv azt is kijelentjük, hogy ezzel nem akarjuk a túlzó merkantilistákat követni, kik szerint a nemzet boldogsága cgyesegye- dül — iparától és kereskedelmétől függ. Colbert és Cromwell ezen tanai nem kevésbbé hibásak, mint a fiziokratáké, kik előtt tudvalevőleg csak a föld bírt termelő értékkel. L)c ha nem esünk is e túlzásba, annál inkább ki kell emelnünk, hogy Magyar- ország csak akkor követ helyes közgazda- sági politikát, ha egyenlő figyelemmel kíséri a mezőgazdaság, az ipar és a kereskedelem érdekeit. — S ekkor az elfogulatlan szemlélő arra az eredményre jut, hogy a magyar ipar kiválóan megérdemli a támogatást, nemcsak az állam, hanem a társadalom részéről is. A magyar gyáripar még nem rég az utópiák közé tartozott. Azóta az állam fokozott erőkifejtése következtében nagyiparunk folyton erősödik; nálunk Tolnavármegyében azonban a gyáripar még sokkal inkább gyermekéveit éli, semhogy azzal bővebben foglalkozhatnánk. Annál inkább figyelmet érdemel tehát kisiparunk és hiziiparunk, melynek jelentőségét azonban már más Ízben méltattuk. Általában -az a nézet van elterjedve, hogy a nagyipar agyon nyomja a kisipart. Hát tény az, hogy a nagyiparos olcsóbban állíthatván élő a javakat, sikerrel versenyezhet a kisiparossal. Ámde még a külföld lelegeförehaladott iparállamában is több a kisipart űzők száma, mint azon munkásoké, kiket a nagyipar alkalmaz. Ebből látható, , hogy a közönség még a par excellence iparállamokban is megbecsüli a kisiparos munkáját. A magyar iparosok jelentékeny részének azonban van egy nagy hibája. Mondjuk ki nyíltan: indolensek. A ki egy vidéki városban elakart valamit érni némely kisiparostól, s végig élvezte azt a sok küldözgetést, mig az a munkához hozzá fogott, inig ő azt elkészítette és haza hozta, bizonyára nekünk fog igazat adni. Tisztelet ellenben azoknak az iparosoknak, kik feladatuk magaslatán állva iparukat müiparrá óhajtják átváltoztatni, s kik közül Szegzárd is mutathat fel néliánvat. Pedig az iparosok csak maguk érdekét követnék, ha kissé buzgóbbak lennének, s magasabbra törnének, mint a mennyit az ember egy kisvárosi iparostól rendesen elvárhat. Ha a mi iparosaink igyekeznének pld. a fővárosiakat utánozni, akkor minden buzdítás nélkül bekövetkeznék, amit alább elmondunk. Nem tartjuk mi a chauvinizmust bűnnek, nem tarthatjuk a lokálpatriotizmust hibának. Bizonyos mértékű chauvinizmus ép úgy kell a nemzetnek, mint a lokálpatriotizmus’egy bizonyos határig egy vidéknek, S épen e lokalpatriolizmust, illetve chauvinizmust szeretnöh érvényesítve látni iparosainkkal szemben. Ha megtudunk valamit kapni ugyanoly minőségben Szegzár- don, miért hozassuk azt Budapestről ? A szegzárdi iparos csak a szegzárdi piacra számíthat, adóját mégis le kell fizetnie ; a fővárosinak piaca az egész ország. Kötelességünk tehát első sorban pártolni a helybelit, s csak ha itt nem kaphatjuk meg semmiképen, a mit akarunk, menjünk máshova. Ezt parancsolja az igazság, ezt követeli a méltányosság 1 Csak iparosaink méltók is legyenek e bizalomhoz, és akkor reájuk nézve — hisszük — egy uj jövő reménycsillaga tűnik majd fel. Ne hallassák folyton az elégületlenség moraját, hanem tegyenek úgy, mint a németek tettek Schulze Delitsch indítványára, alakítsanak ők is önsegélyző cgyleleket. Egyről biztosíthatjuk őket, hogy Tolna- vármegye mindig rokonszcnvvel fogja kísérni ily irányú működésüket, mert ezzel csak lui marad tradícióihoz. Az országos magyar iparegyesület ötven év előtti alakuló ülésén is vármegyénk egyik halhatatlan fia elnökölt; s a nagyipart pártoló „Védegyletinek Tolnavánne- gyében — hat fiókosztálya' volt . . . Pártolta tehát Tolhavármegye a múltban is az ipart — pártolni fogja azt a. jövőben is! IRODALOM. ZENE. — A Pesti Hírlap ma kétségtelenül a legelterjedtebb lap hazánkban s ez annál örvendetesebh, mert egyúttal bizonysága annak, hogy az igazi szabadelviiség és demokrata gondolkozás immár ellenálíbatlan és legyőzhetetlen ebben az országban. Amiben nagy része van a Pesti Hírlap által tizennégy esztendőn keresztül mindennemű reakcionárius áramlatok ellen bátor kitartással folytatott harcnak is. Ha tehát ma a Pesti llirlapot — a demokratikus iránynak hazánkban egyik legméltóbb képviselőjét — 50 ezer példányban kell naponként kinyomatni : ez oly siker, melyhez minden müveit magyar ember hazafias örömmel kívánhat szerencsét. Hogy pedig az olvasóközönség ily nagymérvű, hazánkban eddigele párat au pártolása továbbra is állandó maradjon, arról gondoskodik a Pesti Hírlap szerkesztősége: midőn egyrészt politikai programújához 'rendületlenül hű marad s másrészt a legkitűnőbb irodalmi erők csoportosításával, továbbra is a lehető legjobb s élvezeteseab olvasmányt nyújtja. Most is. a'ig hogy befejezte Jókai Mór kétkötetes regényé- nyek közlését, már is uj regényt hirdet, ugyancsak a ra- | gyogó tollú költő és regényíró művét, melyet Trenk Frigyes cím alatt ír a Pesti Hírlap részére. A lap másik kitűnő munkatársa, Mikszáth Kálmán, az országgyűlési karcolatok ! Írása mellett ismét nagyobb elbeszélést is készít, mely szintén még a télen jeleuik meg a Pesti Hírlapban. A leg- ; jelesebb tárcaírók egész gárdája támogatja még e lapot, kik i közül e;ak Kenedi Géza (Quintus), Murai Károly (a vígjátékira). Borostyányi Sándor, Bársony István, Kozma Andor, Kada Elek, Gáspár Ferenc, Iványi Ödön. SzéCsi Ferenc, Szomaházi István, Gáspár Imre stb. nevei említjük fel. A vezércikkeket Beksics Gusztáv, Busbach Péter, Pulszky Ferenc. Borostyányi és Kenedi írják. Kgyik fő vonzóerejét teszik a lapnak az előfizetők részére nynjiott rendkívüli kedvezmények. így a ki most, ha csak egy hóra is előfizet 1 frt 20 krjával ajándékul kapja — bérmentes megküldés mellett — a Pesti Hírlap nagy képes naptárát 1893. évre mely megér I irtot, Másik kedvezmény: a kéthetenként adott zeneműtuellékletek. Ily körülmények közt melegei ajánljuk magunk részéről is a Pesti llirlapot a magyar olvasóközönség figyelmébe. Az előtizetási dijak (negyedévre 3 frt 50 kr, 2 hóra 2 frt 40 kr. egy hóra 1 frt 20 kr.) a Pesti Hírlap kiadóhivatalába (Budapest, Nádor-utca 7. sz.) küldendők, ahonnan mutatványszámokat is lehet kérni.
