Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1892-11-06 / 45. szám

1892. november 6. TOLNAVÁRMEGYE. 3. H i r e k. — Kitüntetés. Á király ö felsége Ágoston Károly nyugalmazott vármegyei főszámvevőt a Fe- rencz József rend lovagkeresztjóvel tüntette ki. Ör­vendetes s jóleső meglepetést keltett az igazi ér­demnek eme szép elismerése. Nem a zajos s sok tekintetben reklámszerü munkásság nyerte itt el jutalmát, de az a csendes hangya szorgalom, a lel­kiismeretes, juta'omra. sohasem számitó ügybuzgó hivatali működés, a mely bizony manapság ritka­ság számba megy. Ágoston Károly dolgozott, nagyon sokat dolgozott, de puritán tiszta jelleme azzal sohasem kérkedett, nem akarta, hogy lássák. Annál szebb, lélekemelőbb, hogy érdemeinek fá­radságos munkával összehordott piramisa, bármeny­nyire takargatta is, — mégis szemébe ötlött kirá­lyunk ő felségének. Tudjuk, hogy a király nagyon sokszor hű tanácsadóinak szemével lát. A legna­gyobb dicséret- és elismeréssel kell azért megem­lékeznünk a felterjesztést tevő főispánunk, S z ó c h e- ny^i Sándor gróf körültekintő figyelméről, a mely- lyel kieszközölte, hogy a valódi érdem megjutal- maztassék. A kitüntetettnek a legőszintóbb szívből gratulálunk s azt kívánjuk, hogy még sokáig, na­gyon sokáig viselje a jól megérdemelt érdem - keresztet. — Kinevezés. Ő Felsége Schneider Gá­bor jelenleg pécsi, azelőtt szegzárdi kir. törvény­széki jegyzőt, városunk szülöttét, ki a szegzárdi tár­sas köröknek egyik általánosan kedvelt és rokon­szenves tagja volt, a sárbogárdi járásbírósághoz al bíróvá nevezte ki. Gratulálunk a megérdemelt előléptetéshez. — Uj tb. tiszti ügyész. A főispán ur ó mél­tósága dr. Darányi Ferenc tainásii ügyvédet, a dombóvári járásban teljesítendő működési ügykör­rel, tb. tiszti ügyészszó nevezte ki és e minőség­ben a tiszti esküt múlt hó 28-án tette le. — Uj adóhivatal Bonyhádon. A nagymólté- ságu m. kir. pénzügyminisztérium folyó évi októ­ber hó 7-én kelt 62208 számú rendeletével Bony­íl ád székhelylyel uj adóhivatal felállítását határozta el, mely újonnan felállítandó adóhivatal körzetéhez a szegzárdi kir. adóhivatal kerületéből a völgy- ségi járás következő községei csato'tatnak úgy­mint : Bonyhád mint székhely, Apar, Apáthi, Belac, Börzsöny, Cikó, Kis-Dorogh. Grábóc, Győré, Hant, Izmóny, Kakasd, Ladomány, Lengyel, Majos Máza, Kis-Mányok, Nagy-Mányok, Mórágy, Mőcsény, Pa­latinos, Mucsfa, Szálka, Tabód, Tevel, Varsád, Váralja, Kis-Vejke, Nagy-Vejke, Závod, Kovácsi. A mi jelentőségénél vagy méreteinél fogva kiválik a vidékiessóg keretéből, a mi közérdekű, annak a központban a helye. Példának okáért az esztergomi bazilika, a prímás palotája, udvara most csupán csak Eszter­gomé ; ha pedig az Budapesten volna, akkor az egész országé lenne, és pedig megtízszereződött értékben. A fővárosban ma már egyszer életében a legszegényebb ember is megfordul; nem jobb-e, ha itt megleli mindazt együtt, a mi a nemzet szellemi, erkölcsi nagyságáról, vagyonosságáról ta­núskodik, mintha keresztül-kasul, össze-vissza kel­lene járni az egész magyar birodalmat, hogy az elszórt, mondjuk elásott — kincseket feltalálja? Az 1848 — 49. szabadságharcra emlékeztető tárgyak gyűjteménye is tehát eminenter a fővárosba való. De mi okból most mindezeket elmondani? Egyfelől azért, mert mostanság nem egy más kérdésben is előtérbe lép a helyi érdekek követe­lőzése a központ jogos, észszerű igényeinek rovására. Másrészt pedig azért, mert a nemzeti érzü­letre egyenesen káros hatásúnak tarthatnám, ha a szabadságharci emlékek tárlata magán vállalattá törpülne. Legyen e becses emlékek tára országos intézmény; templom, a hová mint ilyen szent helyre léphessen be mindenki. De hiszen mindez oly természetes, világos — minek mindezekért szót vesztegetni ? Vajha úgy lenne . . . Vajha e felszólalásommal nyílt ajtót törtem volna be 1 Vajda János. — A nemzet halottja. Meghalt a közéletnek egyik legkimagaslóbb alakja, Irányi Dániel. Tisz­telte ót mindenki pártkülönbsóg nélkül, mert oly karakter volt, mely csak tiszteletet érdemelhet. Határozott szabadelvüsóg, magas gondolkodás, jel­lemszilárdság voltak a megboldogulnak fóvonásai. Hadd tegyük le mi is e szavakban koszorúnkat sírjára, s midőn ezt tesszük, fáj látnunk, hogy az ellenzéken éppen az a férfiú hiányzik, kinek böl- cseségében a politikai mérséklet képviselője volt. Nyugodjék békében ! — Tiszavirágok. Lapunk főmunkatársának, Bodnár Istvánnak, „Tiszavirágok“ cimü munkája, dr. Szigeth Gábornak ajánlva, Bátkav László előszavával, e napokban hagyta el a satjót. A művet nemcsak tartalma, a melyről lapunkban már megemlékeztünk, hanem külső kiállítása is, mely rendkívül szép és Ízléses, a legelőnyösebben ajánlja. A kötet 180 oldalra terjed a következő tartalombeosztással: 1. Előszó. 2. Egyról-másról. 3. Mármarosi emlékek. 4. Borsszemek. 5. Nehéz napok. 6. Verőfény. 7. Család. 8. Végső akkordok. 9. Függelék. Ezen fejezetek alatt tartalom és han­gulat szeriut csoportosítja a szerző szebbnél szebb költeményeit. A mű ára fűzve, azonban gyönyörűen kiállítva, egy forint, pompás diszkötésben pedig 2 frt. Kapható Krammer Vilmos könyvkereskedő­nél, de megrendelhető magánál a szerzőnél is. A legmelegebben ajánljuk e kötetet olvasóink figyel­mébe. Állandó becsű művel gazdagítja könyvtárát, a ki a „Tiszavirágok“-at magának megszerzi. — Eljegyzések. Kirchmayer Bódog lovag, közöshadseregbeli huszárfőhadnagy eljegyezte Sá­véi Kálmán pécsi törvényszéki elnök leányát: Kornélia kisasszonyt. — Parecco Vilmos Vik­tor, a szegzárdi hajóállomás derék főnöke elje­gyezte Kristó Nagy Adél kisisszonyt. Kristó Nagy Imre szentesi földbirtokos leányát. — Bartus Já­nos Budapestről eljegyezie Hangéi Sarolta kisasz- szonyt Tolnáról. — Garay-ünnepély. A szegzárdi polg. iskola, mint minden évben, most is nov. 5-én, mint Ga­ray János halála napján iskolai ünnepélyt rendezett, melyen Krammer igazgató megnyitó beszéde s ha­zafias dalok és szavalatok után Molnár Jáuos tanár mondott szép beszédet, me'yben Garayt és költé­szetét méltatva, kimutatta és megmagyarázta az if­júságnak, hogy mi az igazi hazafiasság, hogyan lehet az ifjúból idővel jó hazafi, s hogy ta­nulhassa ezt meg mindenki Garay János és más nagy költők műveiből. A szép és iskoláknak nem eléggé ajánlható iskolai ünnepély aztán a szózat éneklésével véget ért. — Közjegyző-helyettes. A pécsi közjegyzői kamara a megüresedett kaposvári közjegyzői állásra dr. Barna Lajost küldötte helyettesül. — Jótékonyság. Várdombról e sorokat kaptuk: „Tekintetes szerkesztőség! Pártos Gyula, budapesti műépítész ur, plébánosunk testvére, tem­plomunk szentélyét 70 frtot meghaladó, saját költ­ségén gránit-kövezettel rakatta ki s ez által a sze­gényes istenházának díszét jelentékenyen emelte s népünknek, mely az élet keserű küzdelmei között csak is vallásában keresi vigaszát, őszinte lelki örö­met szerzett. Ez önmagát dicsérő, önzetlen áldozat­készsége s nagylelkűségéért fentnevezett jótevőnek a várdombi r. k. hitközség nevében ezennel a nyil­vánosság terén is hálás köszönetünket fejezzük ki. Tisztelettel, Várdomb, 1892. Mindszent ünnepén. Pribenszky János, G i n d e r Kilián, tem­plom-gondnokok. — Stearingyertya szállítás. A szegzárdi kir. törvényszék és kir. ügyészség, valamint a bouyhádi, I szegzárdi, paksi, gyönki, tamási és dunafóldvári já­rásbíróságok részére az 1893 , 1S94. és 1895. évre' szükséges 743 font faggyangyertya (stearin) szállí­tásának biztosítása végett a szegzárdi kir. törvény­i széki elnökségnél folyó évi november 9-én d. e. j 10 órakor árlejtés lesz s ugyanott a részletes fel­tételek is megtekinthetők. Bánatpénz 50 frt. — Uj állatorvosi állások. A belügyminisz­térium a törvényhatóság felterjesztésére két uj állatorvosi állás rendszeresítését engedélyezte. A pályázat, mely lapunk hirdetési rovatában olvasható, most van kiírva. — A Baross szobor javára. A Tolna­megyei takarók és hitelbank 20 frtot megszavazott a Baross szobor javára. — Hivatal vizsgálat. Simontsits Béla alis­pánunk a központi járás főszolgabírói hivatalánál a múlt héten ejtette meg a szokott vizsgálatot. — A vármegyeházi árzenál. — Ugv nézett ki, mint egy arzenál a napokban a vármegyeház udvara. A régi pandúr világból megmaradt, futó­betyárok, orvadászoktól, csőszöktől elkobzott fegy­vereket hordták ki a napvilágra. Voltak közöttük Alvincyra emlékeztető mordályok, — egy, kétcsövű perkussiós puskák és karabélyok ; fellehetett volna velük fegyverezni egy kisebb fajta népfelkelést. — A régi fegyvereket ellicitálták, de hogy ismét orvvadászok kezébe ne kerüljenek, először össze zúzták. 5 mótermázsán felüli vas került ki a lim­lomból. — Pályázat. A szegzárdi m. kir. pénzügy­igazgatóságnál egy 360 frt segélydijjal javadalmazott fogalmazó gyakornoki állásra 4 heti határidővel a pályázat kiíratott. — A Krón- és Pollák-fóle üzletek végre va- laliára a napokban eljutnak a maguk rendes he­lyére. Pollák Ignác t. i. belemegy a Krón által ed­dig ideiglenesen birt üzlethelyiségbe, Krón pedig a volt kóvéház és ebédlőterem átalakított és általa most újra szépen berendezett helyiségébe megy. Sok szerencsét mind a kettőnek 1 — Közigaztgatási bizottsági ülés. Tolnavár­megye közigazgatási bizottsága e hó 12-én ülést tart. — Meglőtt csendőr. Múlt hó 31-én a paksi őrs Koháry és Markgruber csendőrökből álló jár­őre, miután a paksi legelőn délután 3 óra felé gyanús körülmények között 2 lovat lenyűgözve talált, este 7-ig lesbe állt, várva, hogy valaki a lovakért jöjjön. Ekkor Bencze János, a hires paksi .lókötő és orgazda fia jött a lovakért és azokat feloldozta. E pillanatban a csendőrök letartóztatták és be­akarták kísérni Paksra. Ekkor Markgruber Ferenc, az egyik csendőr, egy a közeli Bun-féle erdő fái között mozgolódó alakot vett észre, mire Koháry az alak felé közeledett, de ez az üldözőt észre véve, menekülni igyekezett. A járőr megállásra szólította fel, de eredménytelenül. Ekkor az őrsvezető utána iramodott, de a gonosztevő magát egy homokgödörbe meghúzva, az alig 100 .lépésnyire álló csendőrre rálőtt és azt bal felső combján, darabos vágott golyóval megsebesítette. Koromsötét lévén, az őrs­vezető nyomban felvette a tüzet és azon irányban lőtt, a hol a fényt megvillanni látta ; de ennek nem volt sikere. Erre Koháry, sebe dacára üldözőbe vette a menekülőt, de még mielőtt kézre lehetett volna keríteni, az a közeli erdőben eltűnt. A csendőr sebe nem veszélyes. A csendőrség letartóztatta Bencze Jánost is, ki biztosan részese volt a lólo­pásnak, miután az ő fia jött volt értők. Az elme­nekült lövöldöző is bizonyára kézre fog kerülni, mert az úgy sem lehetett más, mint egyik lesbe állított cinkostársuk. A szegzárdi örsparancsnokság is erélyesen nyomozza a vakmerő támadót. — Hamis pénz. Futó István tolnai lakos Kis György ottani rendőrnek egy hamis ezüst frtost adott át tartozása fejében, ki ezt felváltás végett Pávli- desz vendéglőshez vitte. Ez a pénzt gyanúsnak ta­lálva az asztalhoz csapta, mire az darabokra tört. Futó hivatalosan kikórdeztetvén, előadta, hogy ő a pénzt Edelmeier Lipót kereskedőtől kapta fuvardíj fejében, a mit ez nem is tagadott, de azt, hogy kitől kapta, üzletének nagy forgalmánál fogva megmondani nem tudja. Az ügy a kir. ügyészség­nél van. — Pénzhamisitó banda. A csendőrsóg már " régebb idő óta keres egy pénzhamisitó bandát, s bár annak nyomában volt, mégsem bírta a tettese­ket kézre keriteni, mig végre a napokban ez is sikerült. A hamisítók ugyanis észrevették, hogy itthon veszélyes rájuk nézve a működés, áttették munkálkodásuk terét Pécsre s a gépet oda vitték, a miről László Samu báttaszéki örsparancsnok ér­tesült és a szakaszparancsnokság intézkedése folv- ! tán őket oda is követte s lest tartva, még az nap éjjel ép abban a percben csípte el őket, midőn a bankóprést rendeltetési helyére szállították. A tet­tesek, kik már most megérdemlett büntetésüket várják, a következők : Buday János báttaszéki, Kor­sós István paksi, P. Bogár János decsi és öreg Bakó Mártou ócsónyi lakosok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom