Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1892-11-06 / 45. szám

1892. november 6.

TOLNAVÁRMEGYE.

3.

H i r e k.

— Kitüntetés. Á király ö felsége Ágoston Károly nyugalmazott vármegyei főszámvevőt a Fe- rencz József rend lovagkeresztjóvel tüntette ki. Örvendetes s jóleső meglepetést keltett az igazi érdemnek eme szép elismerése. Nem a zajos s sok tekintetben reklámszerü munkásság nyerte itt el jutalmát, de az a csendes hangya szorgalom, a lelkiismeretes, juta'omra. sohasem számitó ügybuzgó hivatali működés, a mely bizony manapság ritkaság számba megy. Ágoston Károly dolgozott, nagyon sokat dolgozott, de puritán tiszta jelleme azzal sohasem kérkedett, nem akarta, hogy lássák. Annál szebb, lélekemelőbb, hogy érdemeinek fáradságos munkával összehordott piramisa, bármenynyire takargatta is, — mégis szemébe ötlött királyunk ő felségének. Tudjuk, hogy a király nagyon sokszor hű tanácsadóinak szemével lát. A legnagyobb dicséret- és elismeréssel kell azért megemlékeznünk a felterjesztést tevő főispánunk, S z ó c h e- ny^i Sándor gróf körültekintő figyelméről, a mely- lyel kieszközölte, hogy a valódi érdem megjutal- maztassék. A kitüntetettnek a legőszintóbb szívből gratulálunk s azt kívánjuk, hogy még sokáig, nagyon sokáig viselje a jól megérdemelt érdem - keresztet.

— Kinevezés. Ő Felsége Schneider Gábor jelenleg pécsi, azelőtt szegzárdi kir. törvényszéki jegyzőt, városunk szülöttét, ki a szegzárdi társas köröknek egyik általánosan kedvelt és rokonszenves tagja volt, a sárbogárdi járásbírósághoz al bíróvá nevezte ki. Gratulálunk a megérdemelt előléptetéshez.

— Uj tb. tiszti ügyész. A főispán ur ó méltósága dr. Darányi Ferenc tainásii ügyvédet, a dombóvári járásban teljesítendő működési ügykörrel, tb. tiszti ügyészszó nevezte ki és e minőségben a tiszti esküt múlt hó 28-án tette le.

— Uj adóhivatal Bonyhádon. A nagymólté- ságu m. kir. pénzügyminisztérium folyó évi október hó 7-én kelt 62208 számú rendeletével Bonyíl ád székhelylyel uj adóhivatal felállítását határozta el, mely újonnan felállítandó adóhivatal körzetéhez a szegzárdi kir. adóhivatal kerületéből a völgy- ségi járás következő községei csato'tatnak úgymint : Bonyhád mint székhely, Apar, Apáthi, Belac, Börzsöny, Cikó, Kis-Dorogh. Grábóc, Győré, Hant, Izmóny, Kakasd, Ladomány, Lengyel, Majos Máza, Kis-Mányok, Nagy-Mányok, Mórágy, Mőcsény, Palatinos, Mucsfa, Szálka, Tabód, Tevel, Varsád, Váralja, Kis-Vejke, Nagy-Vejke, Závod, Kovácsi.

A mi jelentőségénél vagy méreteinél fogva kiválik a vidékiessóg keretéből, a mi közérdekű, annak a központban a helye.

Példának okáért az esztergomi bazilika, a prímás palotája, udvara most csupán csak Esztergomé ; ha pedig az Budapesten volna, akkor az egész országé lenne, és pedig megtízszereződött értékben. A fővárosban ma már egyszer életében a legszegényebb ember is megfordul; nem jobb-e, ha itt megleli mindazt együtt, a mi a nemzet szellemi, erkölcsi nagyságáról, vagyonosságáról tanúskodik, mintha keresztül-kasul, össze-vissza kellene járni az egész magyar birodalmat, hogy az elszórt, mondjuk elásott — kincseket feltalálja?

Az 1848 — 49. szabadságharcra emlékeztető tárgyak gyűjteménye is tehát eminenter a fővárosba való.

De mi okból most mindezeket elmondani?

Egyfelől azért, mert mostanság nem egy más kérdésben is előtérbe lép a helyi érdekek követelőzése a központ jogos, észszerű igényeinek rovására.

Másrészt pedig azért, mert a nemzeti érzületre egyenesen káros hatásúnak tarthatnám, ha a szabadságharci emlékek tárlata magán vállalattá törpülne. Legyen e becses emlékek tára országos intézmény; templom, a hová mint ilyen szent helyre léphessen be mindenki.

De hiszen mindez oly természetes, világos — minek mindezekért szót vesztegetni ?

Vajha úgy lenne . . . Vajha e felszólalásommal nyílt ajtót törtem volna be 1 Vajda János.

— A nemzet halottja. Meghalt a közéletnek egyik legkimagaslóbb alakja, Irányi Dániel. Tisztelte ót mindenki pártkülönbsóg nélkül, mert oly karakter volt, mely csak tiszteletet érdemelhet. Határozott szabadelvüsóg, magas gondolkodás, jellemszilárdság voltak a megboldogulnak fóvonásai. Hadd tegyük le mi is e szavakban koszorúnkat sírjára, s midőn ezt tesszük, fáj látnunk, hogy az ellenzéken éppen az a férfiú hiányzik, kinek böl- cseségében a politikai mérséklet képviselője volt. Nyugodjék békében !

— Tiszavirágok. Lapunk főmunkatársának, Bodnár Istvánnak, „Tiszavirágok“ cimü munkája, dr. Szigeth Gábornak ajánlva, Bátkav László előszavával, e napokban hagyta el a satjót. A művet nemcsak tartalma, a melyről lapunkban már megemlékeztünk, hanem külső kiállítása is, mely rendkívül szép és Ízléses, a legelőnyösebben ajánlja. A kötet 180 oldalra terjed a következő tartalombeosztással: 1. Előszó. 2. Egyról-másról.

3. Mármarosi emlékek. 4. Borsszemek. 5. Nehéz napok. 6. Verőfény. 7. Család. 8. Végső akkordok.

9. Függelék. Ezen fejezetek alatt tartalom és hangulat szeriut csoportosítja a szerző szebbnél szebb költeményeit. A mű ára fűzve, azonban gyönyörűen kiállítva, egy forint, pompás diszkötésben pedig 2 frt. Kapható Krammer Vilmos könyvkereskedőnél, de megrendelhető magánál a szerzőnél is. A legmelegebben ajánljuk e kötetet olvasóink figyelmébe. Állandó becsű művel gazdagítja könyvtárát, a ki a „Tiszavirágok“-at magának megszerzi.

— Eljegyzések. Kirchmayer Bódog lovag, közöshadseregbeli huszárfőhadnagy eljegyezte Sávéi Kálmán pécsi törvényszéki elnök leányát: Kornélia kisasszonyt. — Parecco Vilmos Viktor, a szegzárdi hajóállomás derék főnöke eljegyezte Kristó Nagy Adél kisisszonyt. Kristó Nagy Imre szentesi földbirtokos leányát. — Bartus János Budapestről eljegyezie Hangéi Sarolta kisasz- szonyt Tolnáról.

— Garay-ünnepély. A szegzárdi polg. iskola, mint minden évben, most is nov. 5-én, mint Garay János halála napján iskolai ünnepélyt rendezett, melyen Krammer igazgató megnyitó beszéde s hazafias dalok és szavalatok után Molnár Jáuos tanár mondott szép beszédet, me'yben Garayt és költészetét méltatva, kimutatta és megmagyarázta az ifjúságnak, hogy mi az igazi hazafiasság, hogyan lehet az ifjúból idővel jó hazafi, s hogy tanulhassa ezt meg mindenki Garay János és más nagy költők műveiből. A szép és iskoláknak nem eléggé ajánlható iskolai ünnepély aztán a szózat éneklésével véget ért.

— Közjegyző-helyettes. A pécsi közjegyzői kamara a megüresedett kaposvári közjegyzői állásra dr. Barna Lajost küldötte helyettesül.

— Jótékonyság. Várdombról e sorokat kaptuk: „Tekintetes szerkesztőség! Pártos Gyula, budapesti műépítész ur, plébánosunk testvére, templomunk szentélyét 70 frtot meghaladó, saját költségén gránit-kövezettel rakatta ki s ez által a szegényes istenházának díszét jelentékenyen emelte s népünknek, mely az élet keserű küzdelmei között csak is vallásában keresi vigaszát, őszinte lelki örömet szerzett. Ez önmagát dicsérő, önzetlen áldozatkészsége s nagylelkűségéért fentnevezett jótevőnek a várdombi r. k. hitközség nevében ezennel a nyilvánosság terén is hálás köszönetünket fejezzük ki. Tisztelettel, Várdomb, 1892. Mindszent ünnepén. Pribenszky János, G i n d e r Kilián, templom-gondnokok.

— Stearingyertya szállítás. A szegzárdi kir. törvényszék és kir. ügyészség, valamint a bouyhádi,

I szegzárdi, paksi, gyönki, tamási és dunafóldvári járásbíróságok részére az 1893 , 1S94. és 1895. évre' szükséges 743 font faggyangyertya (stearin) szállításának biztosítása végett a szegzárdi kir. törvényi széki elnökségnél folyó évi november 9-én d. e.

j 10 órakor árlejtés lesz s ugyanott a részletes feltételek is megtekinthetők. Bánatpénz 50 frt.

— Uj állatorvosi állások. A belügyminisztérium a törvényhatóság felterjesztésére két uj állatorvosi állás rendszeresítését engedélyezte. A pályázat, mely lapunk hirdetési rovatában olvasható, most van kiírva.

— A Baross szobor javára. A Tolnamegyei takarók és hitelbank 20 frtot megszavazott a Baross szobor javára.

— Hivatal vizsgálat. Simontsits Béla alispánunk a központi járás főszolgabírói hivatalánál a múlt héten ejtette meg a szokott vizsgálatot.

— A vármegyeházi árzenál. — Ugv nézett ki, mint egy arzenál a napokban a vármegyeház udvara. A régi pandúr világból megmaradt, futóbetyárok, orvadászoktól, csőszöktől elkobzott fegyvereket hordták ki a napvilágra. Voltak közöttük Alvincyra emlékeztető mordályok, — egy, kétcsövű perkussiós puskák és karabélyok ; fellehetett volna velük fegyverezni egy kisebb fajta népfelkelést. —

A régi fegyvereket ellicitálták, de hogy ismét orvvadászok kezébe ne kerüljenek, először össze zúzták. 5 mótermázsán felüli vas került ki a limlomból.

— Pályázat. A szegzárdi m. kir. pénzügyigazgatóságnál egy 360 frt segélydijjal javadalmazott fogalmazó gyakornoki állásra 4 heti határidővel a pályázat kiíratott.

— A Krón- és Pollák-fóle üzletek végre va- laliára a napokban eljutnak a maguk rendes helyére. Pollák Ignác t. i. belemegy a Krón által eddig ideiglenesen birt üzlethelyiségbe, Krón pedig a volt kóvéház és ebédlőterem átalakított és általa most újra szépen berendezett helyiségébe megy. Sok szerencsét mind a kettőnek 1

— Közigaztgatási bizottsági ülés. Tolnavármegye közigazgatási bizottsága e hó 12-én ülést tart.

— Meglőtt csendőr. Múlt hó 31-én a paksi őrs Koháry és Markgruber csendőrökből álló járőre, miután a paksi legelőn délután 3 óra felé gyanús körülmények között 2 lovat lenyűgözve talált, este 7-ig lesbe állt, várva, hogy valaki a lovakért jöjjön. Ekkor Bencze János, a hires paksi .lókötő és orgazda fia jött a lovakért és azokat feloldozta.

E pillanatban a csendőrök letartóztatták és beakarták kísérni Paksra. Ekkor Markgruber Ferenc, az egyik csendőr, egy a közeli Bun-féle erdő fái között mozgolódó alakot vett észre, mire Koháry az alak felé közeledett, de ez az üldözőt észre véve, menekülni igyekezett. A járőr megállásra szólította fel, de eredménytelenül. Ekkor az őrsvezető utána iramodott, de a gonosztevő magát egy homokgödörbe meghúzva, az alig 100 .lépésnyire álló csendőrre rálőtt és azt bal felső combján, darabos vágott golyóval megsebesítette. Koromsötét lévén, az őrsvezető nyomban felvette a tüzet és azon irányban lőtt, a hol a fényt megvillanni látta ; de ennek nem volt sikere. Erre Koháry, sebe dacára üldözőbe vette a menekülőt, de még mielőtt kézre lehetett volna keríteni, az a közeli erdőben eltűnt. A csendőr sebe nem veszélyes. A csendőrség letartóztatta Bencze Jánost is, ki biztosan részese volt a lólopásnak, miután az ő fia jött volt értők. Az elmenekült lövöldöző is bizonyára kézre fog kerülni, mert az úgy sem lehetett más, mint egyik lesbe állított cinkostársuk. A szegzárdi örsparancsnokság is erélyesen nyomozza a vakmerő támadót.

— Hamis pénz. Futó István tolnai lakos Kis György ottani rendőrnek egy hamis ezüst frtost adott át tartozása fejében, ki ezt felváltás végett Pávli- desz vendéglőshez vitte. Ez a pénzt gyanúsnak találva az asztalhoz csapta, mire az darabokra tört. Futó hivatalosan kikórdeztetvén, előadta, hogy ő a pénzt Edelmeier Lipót kereskedőtől kapta fuvardíj fejében, a mit ez nem is tagadott, de azt, hogy kitől kapta, üzletének nagy forgalmánál fogva megmondani nem tudja. Az ügy a kir. ügyészségnél van.

— Pénzhamisitó banda. A csendőrsóg már " régebb idő óta keres egy pénzhamisitó bandát, s bár annak nyomában volt, mégsem bírta a tetteseket kézre keriteni, mig végre a napokban ez is sikerült. A hamisítók ugyanis észrevették, hogy itthon veszélyes rájuk nézve a működés, áttették munkálkodásuk terét Pécsre s a gépet oda vitték,

a miről László Samu báttaszéki örsparancsnok értesült és a szakaszparancsnokság intézkedése folv- ! tán őket oda is követte s lest tartva, még az nap éjjel ép abban a percben csípte el őket, midőn a bankóprést rendeltetési helyére szállították. A tettesek, kik már most megérdemlett büntetésüket várják, a következők : Buday János báttaszéki, Korsós István paksi, P. Bogár János decsi és öreg Bakó Mártou ócsónyi lakosok.