Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-01-31 / 5. szám
II. évfolyam, _____,___ 5. szám.____________Szegzárd, 1892. január 31. El őfizetési ár : Egy évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 „ — „ Negyedévre . I „ 50 „ Egy szám .... 12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatalon kivül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1079. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Főmunkatárs : Dr. LEOPOLD KÖBNÉL. BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított | árszabály szerint számittatnalc. Csata után. — lk. Fennen lobog a szabadelvű párt zászlója és az egész csatavonalon, a bérces Kárpátoktól az erdélyi havasokig, minden szónál ékesebben hirdeti a szabadelvű pártnak újabb győzelmét, újabb diadalát. De e diadal nem jelenti egyedül egy országos politikai pártnak rideg számokban nyilvánuló túlnyomó többségét, hanem hangosan hirdeti egyúttal a magyar nemzetnek józanságát, kiváló értelmiségét, tántoríthatatlan bizalmát a 67-es közjogi alap és lelkes ragaszkodását a szabadelvű eszmék s nemzeti politika iránt. Immár ötöd Ízben sorakozott a magyar nemzet óriási többsége a szabadelvű párt mellé és bebizonyult, hogy az ellenzéknek — különösen ezen választásnál — a szenvedélyek felkorbácsolása által nagy erővel és minden eszközzel gyakorolt terrorizmusa sem volt képes a szabadelvű párt tömör sorai között rést ütni. És ismét fel fog hangzani a régi nóta, újból halljuk majd az ismert kórus kesergő hangjait, hogy ez a többség nem képviseli az igaz nemzeti akaratot, a meghamisitha- tatlan nemzeti érzületet és közvéleményt, hogy csak a hatalmi erőszak és hivatalos pressziónak köszöni létét e többség. Mert — a nemzeti párt szerint — csak akkor nyilvánult volna a nemzet valódi akarata, ha e választási mérkőzésben a nemzeti párt, a függetlenségi és 48-as párt szerint, ha ez a párt és az Ugronisták szerint, ha ők lettek volna a győztesek, ha ők kerültek volna többségre. Minthogy azonban csak egy többség lehet és ez véletlenül ismét a szabadelvüpárt lett, e többséget törvénytelennek és a nemzeti akarat képviseletére és érvényesítésére jogosulatlannak fogja nagy garral és közös erővel hirdetni a három, különböző elvi alapokon álló ellenzéki párt. Énnek az állításnak hitelét maguk az ellenzéki pártok rontották le és tették tönkre azzal, hogy még egy nappal a választások megejtése előtt, bizalommal állottak a nemzet elé, nyugodt reményekkel várták az igazságos ítéletet, kürtölték biztos győzelmüket és többségüket, „mert hát öntudatra ébredt a nemzet“, mert hát meg fog nyilatkozni a nemzet lelkiismerete és mivel a nemzet nagy többsége következetes maradt önmagához és a győzelem pálmaágát a szabadelvű pártnak nyújtotta át, egy nappal később ugyanazoktól, ugyanazon egyöntetűséggel megtudjuk, hogy még sem ébredt öntudatra a nemzet, hogy nem a nemzet lelkiismerete, nem meggyőződése, hanem az önzés, haszonlesés, szolgalelküség, erőszak, presszió stb. teremtették meg e többséget. Erről a presszióról még Tolnavármegyéből is, jelesen a bonyhádi kerületből szivárogtak ki ellenzéki részről és láttak napvilágot olyan hirek, a melyek a mily alaptalanok és légből kapottak, ép oly vak- merőek és épen azért ezen vádaskodást a leghatározottabban visszautasítjuk. Vármegyénk egyetlen egy kerületében sem történt a közigazgatási vagy törvénykezési hatóságok, vagy ezek bármelyik tagja, részéről a legcsekélyebb beavatkozás, sőt ellenkezőleg a legnagyobb mérvű taztózko- dást, teljes passivitást tapasztalhattuk ezen körök részéről, sőt még annyira sem folytak be a választási mozgalmakba, hogy élénkebb érdeklődésük által hangulatot csináltak volna a szabadelvű párt javára. Ha történt presszió, akkor azzal jogosan vádolható az ellenzék, melynek részben jelöltjei, részben kortesei, a népre, a tényeknek és valóságnak elferdítésével, a nép kedélyének és szenvedélyeinek mesterkélt felizgatásával, erkölcsi pressziót gyakoroltak. így a bonyhádi kerületben azzal áltatták a népet, hogy Perczelnek, ha újból megválasztják, az atyja által élvezett 12000 forint nyugdijat, a bonyhádi kerület adózó polgárai tartoznak majd megfizetni, hogy Perczel alatt kukoricza kenyeret, Preyer alatt azonban búza kenyeret kap majd a nép ; hogy a kormány most már nemcsak kutyaadót, hanem macskaadót is kíván kiróni ; hogy a főpapok a kinevezésért renTÁRCZA. —•••••— Ideál. Csodás egy század ez, fagyos világa Érzéstélen terül az éj homályba, S eszménytüze, mély egykor lángban égé — Kihamvadott már, mindörökre vége. Többé nem ismer ideál-világot, Gyermekmesét avagy tündéri álmot, Hitet, reményi veszítve küzd a léten, E földi rögnek megfagyott ölében. A nagy tömegben küzd a vak sötétség, Nincsen ma már remény, csupán a kétség. S a század gyermekének egy a vágya: Megsemmisülni a sír-éjszakába. Előtte kín és gyötrelem az élet, A merre néz, reája bús enyészet; S ha van is néha egy remény-sugára — Az is elszáll a puszta éjszakába ... Fagyos világ, távol legyek tetőled! Oh jöjjetek szép álmok, szép remények; Oh jöjjetek ! akadtok még kebelre, Hol eszmény győz az anyagon örökre. Van még kebel, hol a vágy tüze éget, Mely elfogadja a nemest, a szépet, Melynek örök tavasz a szív-világa, Mert van szerelme, boldog ideálja. Igen ! a földön ideált kerestem, Mert haj ! mit ér a lét meddő gyönyörben, Mit ér egy percre a meny- égtudása, Ha már a másik perc pokolba rántja. Ügy is elég valóság ez az élet, A hot örök csalódás lángja éget, Minek még szítni ezt a döre lángot, Mely romba dönti az egész világot. . . Te ideál, te szerelemnek álma, Óh jöjj világíts e vak éjszakába, S habár — tudom — az emberek kacagnak Mégis tovább hiszek szép álmaidnak, S bár jól tudom, hogy nemsokára vége, Aztán te is letűnsz a semmiségbe ; De mit te nyújtasz óh rövidke álom, Az egy örök menyország e világon ! Síévij Stg u fa. A két lakótárs. — (Németből.) — (G.) Idősebb Jánossy és itju Jánossy már teljes 16 óve éltek együtt, majdnem szakadatlan kedvetlenségben s mégis benső barátságban. Azt mondhatnék, hogy a kedvetlenség volt barátságuk köteléke és gyökere. Először egy estélyen találkoztak és a névhasonlóság oly csudálatos hatással volt rájuk, hogy még azon este barátságot kötöttek és rövid idő alatt közös lakásba is kurcolkodtak. Id. Jánossy özvegy ember és 54 éves, az itj. agglegény 48. Lakásuk egy tükrös konyhából áll, me'ynek hófehér falai vannak, mivel ott sohasem főznek ; továbbá három szobából, melyek közül azonbui az olvasó csak egyet láthat, t. i. a közös, nagy középső szobát. Ennek berendezése következő : A két főoldalon van két széles tölgyfából készített Íróasztal úgy, hogy a mellettük ülők — kölcsönös megegyezés szerint —■ mindig hátat for- ditnak egymásnak. Egyik asztal fölött függ savoyai Eugen herceg, a másik felett Laudon tábornagy képe, a mint a háttérben látható Belgrad ostromára vezényel s az ágyúgolyók — mint madarak a levegőben — ide-oda röpködnek. A harmadik j oldal közepén áll egy ócska zongora, melyen az özvegy boldogult nejének ujjai 16 óv előtt sétálgattak. Elköltözése óta e zongora egyetlen egyszer sem volt felnyitva, még kevósbbé érintve. Jelenlegi állapotában semmi egyéb teendője nincs, mint ott lenni és egy zenei memento móri-ban rósztvenni. Ha az ifj. agglegény némelykor valamit rátesz, az özvegy egy sötét oldalpillantással azonnal leveszi és odafú, hol az a tárgy feküdt. Mindkét laktárs természetében és külsejében különben valami mopsz-féle volt, t. i. általában nagyon komolyak és hallgatagok voltak. Mindketten nagyon szerették egymást, de szüntelenül bosszankodtak egymásra. Készen voltak mindig egymásnak a legnagyobb áldozatot hozni, csak ne engedjenek semmit egyéni sajátságukból.
