Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1892-09-25 / 39. szám

2.

TOLNA VÁEMEGYE.

VÁRMEGYE.

— Közgyűlés. Tolnavármegye őszi rendes közgyűlése folyó év 11-én lesz. A következő meghívók küldettek szét:

„Van szerencsém a törvényhatósági bizottság

t. ez. tagjait, a folyó évi október hó 11-ón délelőtt 10 órakor, a vármegyeház gyűlés- termében megnyitandó őszi rendes közgyü lésre oly kijelentéssel meghívni, hogy miután a jelzett közgyűlésen, a jövő évi vármegyei költség- vetés rendes kiadásainak fedezhetése céljából pótadó kivetés fog javaslatba hozatni, a közgyűlés első tárgya az 1883. évi XY\ t. ez. 10. §-a értelmében a jövő évi költségvetés lesz.

Egyszersmind pedig az állandó választmány t. c. tagjait is értesítem, hogy az állandó választmány ülése folyó évi október hó 10-én délelőtt 9 órakor fog raegnyittatní. — Szegzárd, 1892. évi szeptember hó 21-én. Gr. Széchenyi Sándor Tolnav^rmegye főispánja.

— A pénzügyi szakosztály ülése. Tolnavármegye pénzügyi szakosztálya e hó 23-án ülést tartott. A vármegyei házipénztárjövő évi költségvetését tárgyalták le a szakosztály 2 szolgai állás rendszeresítését javasolja s az előirányzat hiányának megszüntetése céljából '/a percent pótadó kivetését ajánlja a közgyűlésnek. Fedezetül 85799 írt 95 kivan feltéve. A kiadás pedig 91935 írt 15 krral irányoztatott elő, igy a hiány 6135 fit 20 kr, a melyet pótadóval kell fedezni.

— Hirdetmény. A törvényhatóság 1893. évi költségvetése, az 1886. évi XXI. t. c. 17. §-a értelmében, a pénzügyi szakosztály véleményes jelentésével együtt, a vármegye levéltári helyiségében folyó szeptember hó 24-től október hó 8-ig bezárólag közszemlére tétetik ki.

A költségvetésre vonatkozó netáni írásbeli észrevételek folyó évi október hó 8-ig bezárólag az állandó választmányhoz címezve benyújthatók. — Szegzárdon, 1892- évi szeptember hó 19-én. — Az alispán hiv. távol: Madarász Elemér, főjegyző.

A tolnamegyei községi és körjegyzők egyletének 1892. évi junius hó 21-én megtartott közgyűlése. *

Jelen voltak:

I. Tiszti kar: Kerbolt István egyleti elnök regölyi, Erdős Gábor másodjegyző decsi és Hesz Pál pónztárnok tamásii jegyző.

II. Választmányi tagok: Dús Dániel őcsónyi, Purth Adolf alsó-nánai, Ványek Béla mu- csii és Lnnova János zombai jegyző.

III. Rendes tagok: a) a dombóvári járásból : Király János felsőnyéki, Kiss Pál gyula* Csak most közölhetjüh a közgyűlés lefolyását, mert az erről szóló jegyzőkönyv csak most állíttatott össze.

jováncai, Reizner Béla kónyii és Német Géza kányái jegyző, b) a dunaföldvári járásból: Varga Mihály gerjeni és Szabó Pál györkönyi jegyző, c) a központi járásból : Mészáros János bátaszóki, Simon István harci Pápai István mözsi, Mehrwert Sándor és Matzon Béla szegzárdi, Szentesi József, várdombi, Huszár Pál őcsónyi és Vollfárt János agárdi jegyző.

d) a simontornyai járásból: Klimes Antal hőgyészi, Glöckner Keresztéi}- felsón inai, Schultheisz Imre hidegkúti, Glökner Béla kátyi, Ludvig József nagy- székelyi, Bereczk István simontornyai, Halmai Tivadar medinai és Gungl József simontornyai jegyző.

e) a völgységi járásból: Helfenbein Dániel apáthi, Eiher István kisdoroghi és Kűhnel Ferenc bonyhádi jegyző.

IV. Tiszteletbeli tagok: Kurcz Vilmos árvaszéki elnök.

V. Vendégek: Fiedler Gyula hőgyészi és Marosi Béla györkönyi segédjegyző.

Kerbolt István egyleti elnök, a jelenlévők szívélyes üdvözlése után a közgyűlést meguyitottnak nyilvánítván, jegyzőkönyvhitelesitőkül Ványek Béla mucsii és Szentesi József várdombi jegyzőket kéri fel.

Az ülés megnyitása után egyleti elnök meleg szavakban megemlékezik azou nagyjelentőségű ünnepségekről, melyek felséges királyunk I. F e r e n z József 25-i k évfordulója alkalmából folyó június hó 8 áu és következő napjaiban az ország fővárosban lefolytak. Tolnamegyei jegyzői karának minden egyes tagja, úgymond, bizonyára osztozik abban a hazafiui örömben, melyet felséges királyunk 25 éves uralkodásának megünneplése alkalmával az egész ország érezett. A hűség és ragaszkodásnak azou fenséges nyilvánuláaai, melyek az ünnepségek során kifejlődtek, bizonyára mély hatással voltak mindannyionkra ; felkeltvén leikeinkben is fokozott mértékben az alattvalói hű ragaszkodás szent érzéseit. Jegyzői egyletünk ré.-zéről tehát adjunk kifejezést 'azon nemesszivü hő kívánalmunknak, hogy a népei boldogságát szivén hordó felséges királyunknak uralkodói erényekben gazdag életét, a gondviselés jósága igen soká tartsa meg!

Az elnök részéről történt ezen hazafias érzelmű megemlékezés a jelenvoltak részéről lelkesült örömmel fogadtatott, és nemzetünk legalkotmányosabb uralkodójának hosszú életéért, egy szív — egy lélekkel hő óhajtás nyilváníttatott. Ezt követőleg:

1. Olvastatott az alábbi elnöki jelentés.

Tisztelt közgyűlés !

Midőn elnöki jelentésemet az alábbiakban szerencsém van előtertesztrni, engedje meg a t. közgyűlés, hogy mielőtt az egylet működéséről szóla- nék, egy vövid visszapillantást vetve a múltra el- | mondhassam azt, a mit figyelemre méltónak találtam és gyenge emlékezőtehetségemmel a jelen szá- | mára felfogtam.

mint rólam lemondani, olyan sivár és örömtelen reá nézve az élet nélkülem.

Be akarván bizonyítani, hogy szerelmét méltatlanra nem pazarolja, hosszú levelet intéztem hozzá, melyben öngyilkossággal fenyegetőzöm, ha ő nem lehet az enyém ; mire az angyal egy tizenharmadik levélben sürgősen arra kért meg, hogy tegyem meg az utolsó kísérletet és kérjem meg kezét atyjától.

Es egy szép napon ott is termettem Ludmillám édes apja előtt. Az öreg látszólag meg volt hatva és olyan jól fogadott, hogy kikosarazástól már nem kellett tartanom. Mindazáltal nagyot dobbant a szivem, mikor eléje álltam, hogy közöljem vele kérésemet. Nem tudtam megtalálni a szavakat kívánságom kifejezésére.

Vagy ötvenszer forgattam meg kezemben a kalapomat és kérő tekintetet vetve az égre, vártam a megváltó szót, de az csak nem jelent meg ajkaimon, melyeken a lelkemben dúló határozatlanság démonjai végig vonaglottak.

Végre megszólalt az apa.

— Igen szép öntől Pupák ur, hogy meglátogatott bennünket. A leányom sokszor emlegette ...

Erre a bátorító bevezetésre, nyelvem vissza nyerte erejét és én közbe vágtam :

— Oh milyen boldog vagyok, hogy Ludmilla kisasszony rólam megemlékezett; én is mindig csak reá gondoltam és....

— Szóljon csak Pupák ur, ha még van valami a szivén, unszolt az apa, pipaszárával buzdító mozdulatot téve a levegőben.

— Én Alsó-Topáz község jegyzője vagyok — folytatám ünnepélyesen — a kinek szivét most még csak az a vágy dagasztja, hogy Ludmilla kisasszony férje legyek.

Az apát ez a vallomás nem lépte meg, olyan nyugodt volt, mint a pipázó török, a ki a tőzsdék cimtábláit disziti. Végre félretette öblös tajtékpipáját és fürkészőleg rám tekintve kérdó:

— Honnan tudja Pupák ur, hogy leányom érzelmeit viszonozza!

— Oh arról meg vagyok győződve. Itt vannak nálam szerelmének legkétségbevonhatatlanabb bizonyítékai.

— Micsoda ? kérdé az apa kissé meghökkenve.

— Mind itt vannak a kedves levelek, melyeket hozzám intézett.

És ezzel megkönyebbülten egy rózsaszínű pántlikával összekötött csomagot húztam ki a zsebemből, hogy az öregnek átnyújtsam.

Az apa mohón kapott a levelek után és behatóan átvizsgálva azok cinjeit, — egyik kezében meg-meg latolgatta a csomag súlyát, mintha leánya szerelmének nagyságára akarna következtetést vonni e mérlegelésből.

— Oh a mi szerelmünk nem puszta szalma- tüz, mondám elbizakodottan; régen folytatjuk már

Tisztelt közgyűlés ! A legutóbbi hivatalos gyűlésünk óta egy egész év repült el egyleti életünk felett, még pedig egy nevezetes történelmi feljegyzésre méltó év, mely beköszöntésekor a közigazgatási közszolgálat pályáján működő tisztviselőket a kor igényei által sürgetett közigazgatási reform ügyében megindult országos mozgalom és országgyűlési vita folytán — a siker iránti bizonytalansága miatt — részben örömmel, részben pedig a legnagyobb aggodalommal tölté el s nem csalódom, ha azt hiszem, hogy a magyarországi községi és közjegyzőket is, mint szintén a közigazgatási pályán működő munkásait drága hazánknak, szintén a legmelegebb érdeklődésre keltette a százados mu't- tal biró jelenlegi közigazgatási rendszernek egy modern — a nyűgöt egyes államaiban mír kipróbált, újabb rendszerre! való felcserélésére irányzott kormányhatósági intézkedés.

Mindnyájan érdeklődtünk a nagyföntosságu reform iránt, sőt a magas kormánynál benyújtott memorandum által hozzá is szóltunk a tervezethez, illetve a már akkor kész reformjavaslathoz és meggyőződésből mondhatom, hogy az első benyomás, me'yet a reformjavaslat reánk gyakorolt, bennünk is aggodalmat keltett: nem találván meg abban a község és a községi jegyző közt fennálló erkölcsi kapocs fenntartására szükséges garantiát, mely a jegyző állásának egyszersmind bizalmas jelleget is kölcsönöz; — tehát méltán aggódhattunk a községi közigazgatás jövője iránt, mert a refoimter- vezet megérintette a körjegyzői állást is : kinevezett és kihelyezett állami tisztviselővel szándékozván azt felváltani.

Egy'etünk az 1890 évi junius hó 12-én tar tott rendes közgyűlésében az országos központi jegyzői egylet által leküldött emlékirat tervezet tárgya lása alkalmával nem találta pártolandónak a közigazgatás államosítása iránt a jegyzői karban megindult mozgalmat és a jegyzőknek a kormány által kért kineveztetése elleu tiltakozását nyilvánította ;

— ezt azonban a határozat értelmében azért tette, mert a magas kormány intentiója és a közigazgatás reformjára vonatkozó terve akkor még teljesen ismeretlen volt és mert annak megítélését, hogy váljon az elkerülhetetlen í-eform behozatala alkalmával célszerű és szükséges leeud-e azt egyúttal a községi közigazgatásra is kiterjeszteni, vagy nem, az arra hivatott magas kormány és a törvényhozás bölcs belátására kívánta bízni; — a kinevezést tehat annál kevésbé kérhette, mivel a jelenlegi, úgyszólván a nép vérébe átment s azzal összeforrt köz- ségjegyzői intézménynek egy oly rendszerrel való helyettesítését, mely a jelenlegi községi és körjegyzők helyébe kineveztetett állami tisztviselőket ültetne

— a fentebb említett bizalmas jelleg szükségességénél fogva lehetetlennek tartotta.

1892. szeptember 2S.

a levelezést — tizenhárom 'evelet irt nekem Ludmilla kisasszony és mind a tizenháromban . ..

E szónál mintha villám sújtott volna le a szegény apa fejére. A mosoly, mely bozontos bajusza árnyékában barátságos derűt árasztott, hirtelen eltűnt Az egész arcot az aggodalom redői borították el és hozzá még a színe is elváltozott. Alig tudott beszélni és csak suttogva mormogá:

— Tizenhárom!! .Megint az a csúnya szám! Nem tudja Pupák ur, hogy az szerencsétlenséget jelent.- Babona az egész — feleiéin én csillapi- tólag. — Intelligens emberek rá se hoderitenek.

Az öreg azonban nem csillapult. Meg volt győződve, hogy leánya szerencsétlen lesz, ha a tizenharmadik szerelmes levél után a kézfogót megtartjuk és engednem kellett kívánságának, hogy menjek haza bevárni a tizennegyedik levelet.

Hazamentem és a levél csAugyan másnap meg is érkezeit. Alighogy végig olvastam, már siettem ünnepi ruhámba bújni és kocsit rendelni, hogy minél hamarább ott lehessek az ón szalokai angyalomnál.

Már fele utón vo tam, mikor eszembe jutott, hogy sietségemben otthon felejtem külön a kézfogéra előkészített mansetáimat, melyeknek hófehér lapjáia az ilyen alkalmatosságoknál elmaradhatatlan toászt egész szövegét ráírtam ceruzával.

Szörnyen megijedtem. Ha nem mondok toasz- tot, az igen tisztelt veudégkoszoru inegharagudha-