Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-09-18 / 38. szám
1892. szeptember 18. TOLNAVÁRMEGYE. 5. — Nem eszünk a télen szólót. Alig pár ér előtt még minden valamire való család — mondhatni sok (15—20. sőt több kosár) szőlőt tett el télire, a mi különösen a gyermekes családoknak megbecsülhetetlen volt, mert a-ánylag nem is volt drága. Most már erről is le kell mondani. A fillokszera és peronospora miatt a nagy szőlősgazdák is csak igen kevés szőlőt tehetnek el télire, mert nincs. Örül az ember, ha pár kosárral összegyüjthet vagy vehet, mert ára oly magas, hogy inkább lemond róla s egyéb gyümölcsöt vásárol. — Rossz időket élünk ! — Árion hegedű-hangverseny. Szeptember hó 13-án a nagyvendéglőben, 14-én pedig a kaszinó nyári helyiségeiben mutatták be Szabó testvérek (Budapestről) árion hegedű hangversenyüket. Mindkét este szép számú közönség hallgatta és élvezte szép játékukat, melyet a műsorba felvett darabok eljátszásával mutattak be. Az Árion hegedű egy uj találmányu. a hegedűhöz hasonló hangszer; 5 (e, a, d, g, c) húrral van ellátva, melyek legfinomabb acélból készültek és vonóhuzással szólaltatnak meg. Kezelése nagy nehézséggel jár. Az előadások bámulatot keltenek, mivel e hangszer különös szerkezete, játék módja és szép csengő hangja által kellemesen hat. Hangja az énekhez hasonlít. Bevételük a kaszinóban körülbelül 50 frt volt. — A tolnai ev. ref. egyházmegye tanügyi bizottsága utasította a szegzárdi egyház iskolaszékét, hogy a 10 hónapi szorga'omszakot jövőben pontosan tartsa be. Minden iskolaszéket pedig arra utasított, hogy a tanévet szeptember 1-én okvetlet- nül nyis-a meg s az évzáró vizsgát junius 15-ike előtt ne tartsa meg. Kölesdet arra utasították, hogy egy második tantermet és tanítói állomást létesítsen, mert a tanulók száma 113. — Kellemes ósz. A szeptember elején beállott hűvös időjárás a hóteu oly kellemes meleggé változott, a milyen csak a mi egaljunk alatt lehetséges. Kiég kecsegtető kilátásunk van tehát arra, hogy szép őszünk lesz és a mi kevés szőlő termett, az — mivel szeptember elején eső is volt — szépen meg fog érni. — Segély gyűjtés. N. beregmegyei község iskolája részére a héten városunkban a hatóság engedélyével segély adományokat gyűjtöttek. A házról-házra járás alkalmával nevezett célra szép összeg gyűlt össze. — A hidasdi németajkú ev. ref. egyháznak a magyar egyházhoz való viszonya újból szabályozására a ref. ogyházmegyei gyűlés által Csekei István esperes, Papp István, Varasdy Lajos és Tóth Károly kérettek fel. — A Duna ismét árad. Lapunk múlt számában irtuk, hogy a Duna vízállása oly sekély, hogy alig hajózható. Most megint — az azóta történt esőzések miatt — áradásban van. A halászok panaszkodnak, hogy az áradás miatt nem tudnak halat fogni. Ez oka annak, hogy a lefolyt héten a hal ára megint emelkedett; inig P i. előbb 30-40 kr volt a ponty, süllő kilogrammja, most megint 60 kr. A kecsege pedig 1 frt 20 kr. — Régi pengökrajcáros hátralékok. A tolnai ref. egyházmegyében a régi pengökrajcáros hátralékaikat befizették : a bátai egyház (8 frt 77 kr), N.-Kajdacs (48 frt 38 krból 10 irtot), Nagv- Dorogh (23 fi t 86 krból 8 frt 86 krt) és Szegzárd (30 frt). — Szabadé disznót tartani az iskolaudvarán ? E kérdéssel fordult egyik iskola szolga, a ki különben hires tréfás ötleteiről és szókimondó magatartásáról, az iskola igazgatójához. — Már hogy volna szabad, hiszen tudja, hogy az iskolaszék már évek előtt eltiltotta De, kérem igazgató ur, nem tesz az kárt, sem malacai nem ártanak semminek. De, ha mondom, hogy nem szabad ! mit okoskodik már tovább ! — Pedig csak egy tövis disznó, kérem, négy malacával, melyet ma vettünk észre! — Paff! Az igazgató elfordul és magába fojtja a nevetését, az öreg pedellus pedig szintén jót nevet, hogy ismét sikerült egy tréfája. — így történt ez Szegzárdon, szeptember 15-én. VIDÉK. — Tolnán német hirdetés. Ha Tolnán nem hajtják végre a főszolgabíró ur rendeletét — az ellen a főszolgabíró ur remélhetőleg megtorlást fog találni. Mi a következetesség kedvéért ismét konstatáljuk, hogy Tolnán még mindig csak németül s helyenkint a német hirdetés után magyarul is hirdetnek, mit azonban alig hallgat meg valaki. Hát az természe- es. Ki fogja végig hallgatni a német, meg a magyar hirdetést? Elég egyszer meghallani, hogy az adófizetés határnapja elérkezett. Tessék előbb magyarul hirdetni, akkor ott hagyják a német hirdetést, még erőszakkal sem fognak hallgatót, ha csak a főszolgabírói rendelet végrehajtói, őrei meg nem hallgatják hazafias érzésből! Ha Tolnán — Magyarországban ! — csak három magyar ember volna és nem annyi, mint a legutolsó népszámlálás statisztikája mutatja (s o k- k a 1 több a lakosság felénél!) és minden hirdetni valót kétféle nyelven kellene hirdetni, akkor is először magyarul és csakis a magyar hirdetés után lehetne és szabadna esetleg más nyelven hirdetni, ellenkező vélemény egyenlő a hazaárulással. Lord-Cynlé. Egyházmegyei közgyűlés. A tolnamegyei ev. ref. egyházmegye Szegzárdon szeptember 12. és 13-ik napjain tartotta közgyülésát Szilassy Aladár világi és Csekey István esperes elnöklete mellett. A közgyűlés igen látogatott volt, mert 40-nól több egyházi és világi tag volt jelen. A gyűlést ima után Szilassy Aladár gondnok nyitotta meg s azután a képviselőket megbízó leveleik alapján igazolták. A közgyűlési jegyzőkönyv hitelesítésére kiküldettek Ágoston István és Dömők Péter.'Egyházmegyei tanácsbirákká válaszfott Kovács Sebestyén Endre és Cseresnyés Sándor esküjüket letették. Csekey István esperesnek a közalapi pénzeknek kezeléséről vezetett számadása helyesnek találtatván, részére a felmentvény megadatott. Az esperes évi jelentéséből érdemesnek találjuk felemlíteni a következőket: „Örömmel jelentem azt, miszerint folyó évi junius hó 8-án ö felsége, I-só Fcrencz József dicsőén uralkodó királyunk megkoronáztatásának 25 éves évfordulója országosan raegünnepeltetvón, egyházmegyénk minden gyülekezetében is hála isten- tisztelet tartatott. Gyülekezeteink kicsinyje, nagyja buzgó imában áldotta a menyeknek urát, a királyok királyát, hogy az igazságosan és dicsőén uralkodó legelső magyarembert, egészségben megtartó; és lelkének őszinte vágyával kórt Istentől álldást, fényt felséges királyunkra és drága családjára, — hogy még több éven át boldogítsa hű nemzetét és sokat szenvedett egyházunkat. Továbbá azon körülményt sem hallgathatom el, miszerint evang. testvéreink ki merték mondani a törvényt, melynél fogva náluk minden egyes lélek állami adójának 25 % -át fizesse a domestikába, — míg nálunk a sokkal kisebb kulcs is évről-óvre keserűbb hanyatlást mutat, — de meg nagy haladás náluk azon elvnek kimondása is, miszerint 800 forint évi fizetésen alól egy község se kap rendes lelkészt. E tekintetben tanulhatnánk mi is tőlük ! 200 — 300 lelket számláló egyházunkat menthetnók meg a lelkészi és tanító fizetés, meg a sok építkezés alatti összeroskadástól, — nem említve a túl kevés j fizetéssel járó rendes lelkészek tekintélyének fosz- ; lányait. Végül valóban lesújtó azon körülmény,, hogy egyházunkat uszályként az államhajóhoz kötöttük. Évi államsegélyünk elenyésző csepp szükségünk tengerében a kath. kiváltságokkal szemben. Iskoláink, főtanodáink és állami adóink tízszeres erőt igényelnek tőlünk. Igaz, hogy ezzel szemben megvan a mi autonómiánk, de az a ma napság s a mai viszonyok között nem egyéb, mint hideg közönye az államnak, az anyagiakkal való óriási küzdelmeink iránt. Még mindég mostoha gyermekek vagyunk! Az államsegély felemelését ke'lene sürgetnie a zsinatnak elodázhatlanul, mert csak ugyan egy pár év alatt mi is elmondhatjuk : „Tarts meg uram, mert elveszünk !“ Az egyes egyházak valláserkölcsí élete ez évben is elég tiszta képet tár elénk és úgy szólva sehol sem bénult az evangéliumi szellem. Minden egyházban lelkészt és gyülekezetét a legszebb békében találtam, kivéve Kölesdet, hol a legutóbbi követválasztás hullámverései zavarták me» lelkész és hallgatók között a békés egyetértést; és Pécsváradon, hol julius 31-én megejtett lelkész választást támadták meg többen, és igy a békés egyetértés a hallgatók között mélyen megzavartatok. Egyébiránt e két utóbbi ügyet az egyházmegyei törvényszék fogja illetékesen elbírálni. Anyagilag fájdalom, elég teher nyomja egyházainkat, a mit főleg az utolsó pár évben tett építkezések idéztek elő, de örömmel említem fel, miszerint egyesek buzgó áldozat készségéi, mind az egyházak kész áldozatai áltál emez égő sebünk is folyvást enyhületet talál. Az épülő egyházak közül Decs emelkedik ki legelső sorban, pompásan elkészült tanítói lakával és iskolájával, mely 16,000 frtba került. Továbbá Szegzárd gyönyörű lelkészi és tanítói lakával, 13,000 frt. — Báta egészen uj iskolájával és tanítói lakásával 3800 frt. — Azután Alsó-Nyék lelkészi és tanítói lak javításra 432 frt.»— Várkony iskolájánál sziváattyus kútra s a gyermekek árnyákszókóre 70 forintot költött. — így összesen 33,562 frt. Nagyobb építkezést céloz ez évben; Szedres 3800 frt költségvetéssel templomot; — Bölcske : tanítói lakot; — Pilis: a lelkészükhöz melléképületet; — továbbá Pécsvárad szándékozik a lelkész- lakhoz tartozó gazdasági melléképületeit 930 frt költséggel restaurálni ; — Mórágy lelkészlak javítás 331 frt; Báta a lelkész laknál egy pince készítés 100 frt; — Várkony temploma tetejét szándékozik megújítani 1200 frt költségvetéssel. Egyesek, egyház és iskolai célokra hozott adományai: Kölesden 19 frt 90 kr, Nagy-Kajdacson 20 frt, Bonyhádon 18 frt, Cecón iskolai célokra 80 frt, kerítésre 40 frt, Dunafóldváron a takarékpénztár 10 frt, Népbank 30 frt, Tekintetes Horváth Mihály úr 34 frt 20 kr, Madocsán néhai Nagy Lajos utódai 50 frt, Duna-Szent-Györgyön kölcsön magtár alakulóban egyesek adományaiból. Eaddon egyesek adományai 12 frt, Szegzárdon 50 frt. Alsó- Nyéken két urasztali teríték 30 frt értékben, Bátán 9 írt 50 kr, Pécsváradon néhai Szekeres Péternó 50 frt, egyesektől 20 frt, — igy egyesek adományai összesen 474 frt 60 kr. Itt kell megemlitenem azon valóban példaszerű eljárást, melyet Mórágy községe mutat a múlt évi persely pénzt illetőleg. — Befolyt ugyanis a múlt évben 181 frt 23 kr. — Bárcsak a többi egyházunk is igy buzgólkodnók a jó kedvű adakozásban és főleg Nagy-Dorogh — majdnem legfényesebb egyházunk a megyében — vehetne magának példát és megszüntethetné ama régi alaptalan rossz szokását, miszerint persely edényeit csak a főbb ünnepeken teszi ki közcélra; mert akkor óvenkint nem csak 10 frt, hanem tizszertiz forint is bejönne. Hitfelekezeti sérelem egy egyház által sem jelentetett be. Át- és kitérések is történtek, még pedig : hozzánk fi 8, nő 6, összesen 14. Tőlünk fi 2, nő 5, összesen 7. Népességi statisztika: Összes lélekszám 29,947. Született fiú 468, leány 403, összesen 871. Meghalt „ 464, „ 434, „ 901. Fogyás összesen: 30. Házaspár 296. Konfirmáltak fiú 204, leány 212, összesen 416. Tankötelesek : 6—12 éves fiú 1765, leány 1772, összesen 3567. 13-15 „ „ 624, „ 622, „ 1246. Úrvacsorával éltek összesen 14,129. Mielőtt eképen esperesi jelentésemet befejezném, kifejezést adok azon fájdalomnak, mely lelkemben a statistikai adatok megtekintésére támad. Évról-óvre a statisztika minden rovata csökkenést, hanj'atlást mutat, szaporodás emelkedés helyett. Honnan e szörnyű üdére nyomás egyházmegyénk népesedésének lüktető üterén!? honnan e veszteglés, mely az egyház erejét zsibbadtá teszi, — avagy kihalt az evangéliumnak újjá teremtő ereje! ? Lelkem elszorul, s méltén aggodalmak töltik el, mert az ilyen statisztika adatok csak pusztulást és nem életet jelentenek egyházi életünk terén ! De ez aggodalmak mellett mint örvendetes jelenség vonja magára figyelmünket a Pécsen alakuló ref. egyház. — Ezen kis egyház, mely oly
