Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-09-18 / 38. szám
II. évfolyam. Szegzárd, 1892. szeptember 18. 3$. szám. Előfizetési ár: Egy éTre Fél évre . . Negyedévre Egy szám . 6 frt — kr. 3 n n I „ 50 „ . • 12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- I hivatalon kivül elfogad Kraminer Vil- | mos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ÉS VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1085. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Főmunkatárs: BODNÁR ISTVÁN. Kéziratok vissza nem adatnak. | A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfize-1 tések és a hirdetések is a szer-1 kesztőséghez intézendők. ; Hirdetések mérsékelten megállapított | árszabály szerint számíttatnak. Kossuth. —lk. Hazánk nagy fia, Kossuth Lajos, a gondviselés különös kegyelméből a mai napon tölti be születésének kilencvenedik évét. Ezen nap méltó arra, hogy megünnepeljük, méltó arra, hogy örüljünk neki. Ha igaz Széchenyinek ama mondása, hogy mi magyarok oly kevesen vagyunk, hogy még az apagyilkosnak is meg kellene kegyelmezni, akkor mennyivel inkább áll az, hogy azok iránt, kik e haza nagyjai, tiszteletünket és hálánkat minden körülmények között megőrizni tartozunk. Kossuth Lajos pedig Magyarország ujabbkori történetének egyik legkimagaslóbb alakja s hazánk mai felvirágzása nagyrészt és kiválóképen az ó 48-iki szereplésének köszönhető. Ezt el kell ismernie mindenkinek, ki igazságosan Ítél és következtet. Kossuth Lajos érdemeit elvitatni nem lehet, de nem is szabad. A ki pedig Kossuth honfi erényoiben és szellemi nagyságában kételkedik, az egyszerűen szánalmas mosolyt kelt maga iránt. Ha Kossuth egyebet nem tett volna, mint azt, hogy a jogegyenlőség magasztos elvét Magyarországon keresztül vitte és a közszabadság legfontosabb intézményeit megvalósította, akkor is, minden későbbi tévelygései mellett, méltó arra, hogy mindenki, a ki magyar és hazafi, ünnepnek tekintse a mai napot és szivében oltárt emeljen, a melyen magasan lobog a hála és tisztelet lángja a magyar szabadság megteremtője : Kossuth iránt. Ünnep a mai nap, minden magyar embernek ünnepe. Nem politikai, hanem nemzeti ünnep. Azért hibáznak azok, kik a mai ünnepnek minden áron politikai színezetet akarnak adni, a kik azt politikai látványosságokra , szeretnék felhasználni, a kik a mai nap ünnepi hangjába belevegyítik a lármás politikát. Hibáznak azok, a kik Kossuth Lajosnak tiszta nevét önző politikai célokra használják fel, a kiknek az ó neve csak reklám, csak taktika. Mert Kossuth Lajos nem egy politikai párté, hanem az egész magyar nemzeté! Az, a mit Kossuth Lajos tett, nem egy pártnak érdeke volt, nem a nemzet egy töredékének szólott, hanem az egész haza java és érdeke volt. Azért ma nem egyes politikai pártok ülnek ünnepet, hanem az egész magyar nemzet. Es mégis mit látunk ? Azt, hogy Kossuth nevével és ünne- peltetésével a mai napon és egyáltalán egy párt üz szabadalmat. A függetlenségi és 48-as párt tekinti kizárólagos jogának Kossuth ünuepeltetését, még a nevére való hivatkozást is. A függetlenségi és 48-as pártkörök és e pártnak exponált állású tagjai állnak élére minden mozgalomnak, legyen az nép- gyülés vagy körmenet, isteni tisztelet vagy bankett, a mely Kossuth nevével bárminemű összefüggésben áll. Ugyanígy van ez a választásoknál, a midőn ugyanis a függetlenségi és 48-as párti jelölt urak zászlóin és kortesnótáin, beszédeikben és irataikban, ott szerepel Kossuth Lajos neve. És hasztalan kérdjük, hogy minő jogon teszi ezt a függetlenségi párt, nem találunk rá törvényes alapot. Váljon a mily buzgósággal hirdetik és hangoztatják e párton Kossuth Lajos nevét, ép oly odaadással követik-e az ő elveit, vallják-e az ő politikai hitvallását? Hisz épen azt látjuk, hogy nincsen a függetlenségi és JS-as pártnak egyetlen egy’ tagja sem, a ki Kossuth politikai elveit hirdetné, az ő tanait elismerné, sőt e párt tagjai között nincsen egyetlen egy sem, a ki ne tiltakoznék az ellen, mintha Kossuth-po- litikát akarna űzni. Ha tehát e párt nem hagyományosa Kossuth Lajos politikájának, akkor no jelenjen meg mégis mindenütt és mindenkor Kossuth Lajos nevével, akkor ne adjon alkalmat a közvélemény olyatén megtévesztésére, mintha a függetlenségi és 48-as párt és Kossuth Lajos I elvei és töi’ekvései azonosak volnának. TÁRCZA. Kossuth. Mint Mózes egykoron, ott állsz Nébó hegyén, A magas kor csúcsán, kilencven éves agg ; .S hol megdobogtatta szivedet a remény, Gondolatid szülő-földedre szállónak. Te simulsz-e hozzánk vagy mi hozzád, jobban ? Kossuth, a nevedre minden szív megdobban ; De az örömben is könnytül ázik orczánk: Miért nem vagy köztünk ? Jöjj vissza mthozzánk! Áldott a méh, mely szült s mely táplált, az emlő, A kéz, mely ringatott és a szív, mely nevelt! Áldott az a szikra, telkedben sziilemlö, Mely égi lánggá lön benned, oh ünnepelt! Ez a tűz meggerjedt és felgyújtott minket, És leolvasztotta rólunk a bilincset ; Honszerelmed lángja nagy időt hozott ránk — Miért nem vagy köztünk? Jöjj vissza niihozzánk ! Te löl teremtöje márciusi napnak, Melynek dicsősége sírunkban is ragyog; Jogért, szabadságért mind kardot ragadnak, A kik csak honfiak, a kik csak magyarok. Előre ! S a mező piros vértől ázik, A szabadság fája e vértől virágzik, Szavadra aratnak a hősök borostyánt — Miért nem vagy köztünk ? Jöjj vissza mihozzánk! Azután sötét lön. Temetőben jártunk, Kardunkat leraktuk, az éle kicsorbult. Csillagtalan éjben mind csak téged vártunk, Mikor szemünk árja titokban kicsordult. Elbujdostál messze, de lelked itt maradt, Tőled nyertünk erőt s az éjben sugarat, Ha a kétségbe’sés ónstdylyal omlott ránk — Miért nem vagy köztünk ? Jöjj vissza mihozzánk ! Ezer éve él e földön Árpád népe, S élni fog e földön örökkön-örökké; Már-már kiirtotta számos ellensége, De ki nem irtható már a magyar többé. Az Isten véd minket s e hon prófétája, r Eg áldása szálljon, mint harmat, reája! Kossuth, ősz fjedre ezer áldást mond szánk — Miért nem vagy köztünk? Jöjj vissza mihozzánk! Miért nem vagy köztünk? Mert jellemed szikla: \ Törik de nem hajol, soha, soha, soha! Miért nem vagy köztünk? Nagy ennek a titka: Ut nem vezet onnan, legfeljebb csak oda. A ki megteremtéd szép Magyarországot, \ Adván neki jogot s dicső szabadságot: \ Teneked nem hazád a mi édes hazánk, Azért nem vagy köztünk, azért nem jösz hozzánk. De tiéd e hasa, mert tiéd a szivünk, A nemzet szivébe vagy mélyen bezárva ; Neved föl lesz írva — és ez büszke hitünk — A magyar történet legfényesb lapjára. Ha örül, ha búsul a te magyar néped, Ott lesz a lelkében a te szent emléked, Sírodból is kiszállsz, forró csókot nyomsz ránk, S mindig itt lessz köztünk, mindig eljösz hozzánk! Sántha Károly. Ha leszakad, lesz más!... — Dnuavidéki história. — Irta: SZÍNI PÉTER. Annyi igaz, hogy volt alkalmam már sok szép leányt látni, de mégsem mondok nagyot, ha állítom, hogy a Bokros János uram eladója szebb volt mindannyinál, már tudniillik paraszti felfogáshoz mérve. Nem volt neki darázskaresu dereka, sem lábain nem hordott holmi — Árpád utódaihoz épen nem illendő — sárga bocskort, hanem tele piros arcán ott ragyogott az életkedv s egész termete elárulta, hogy azon osztályához tartozik az emberiségnek, mely nem regényolvasásra, harisnya- kötésre, hanem súlyos kézimunkára lett teremtve a gondviseléstől. És mert Bokros János uram vagyoni tekintetben is első gazdái közé tartozott Duna-Fuzesnek, érthető, hogy szép leánya kegyeiben igyekezett magát befúrui minden arravaló legény. Hanem hogy a Julis búgom fiuyás természetű volt egy kissé. Bizony még azt is megválogatta, kivel táncol a bálban. Egyizben még Kertes
