Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-08-14 / 33. szám
2. TOLNAVÁRMEGYE. 1892. augusztus 14. ték el, az üdvözítő sírját ugyan nem nyerték meg, de megtalálták aunak a lekötő korlátnak a sírját, melyben az emberiség századok óta élt, — lassan, észrevétlenül reactio indul meg a gondolkodó emberek fejében. A harcosok uj szükségleteket, uj vágyakat hoztak magokkal keletről s hatalmas erőt éreztek magokban az ujjáalkotásra. Fölébred a szabadság szelleme, s harcot kezd a tekintélyhit a hagyomány ellen. Az ember nagykorúnak kezdi magát érezni, értékének, jogának tudatára jut; életét maga akarja berendezni, üdvösségét maga megszerezni. Föléled a műélvezet vágya, a szép szeretete, mely — hogy megfelelő mintákat találjon — az ó-korba nyúl vissza. Az emberiség a scholastika formalismusától egyfelől a már elfelejtett klasszikus korhoz, másfelől a természethez fordul, igyekszik őket megérteni, elsajátítani, hatalmába keríteni, hogy tőlök a való, az igaz ismeretéhez jusson, s ez utón az élő Isten ismeretéhez emelkedjék, kit az egyház egészen elrejtett előle. A harc majdnem egyszerre indul meg a philologiai és művészeti téren ; ott létrehozza a humanismust, itt a renaissence-t; amott föléled a kritikai szellem, megnyílik a történelmi látóhatár, itt szabad szárnyakra kel a valószerüség, az igazság. Részben a művészettel kapcsolatban, részben attól függetlenül fejlődött — mint harmadik tényező — a természet ismerete és tanulmányozása, bár Aristoteles tekintélye ónsulylyal nehezedett a lelkekre; a helyett, hogy a természet tárgyait vizsgálnák, inkább az ő állításai fölött vitatkoztak ; elvont fogalmakhoz ragaszkodtak ott is, a hol a kísérlet dönt, s a természet feleletet ad a hozzá intézett kérdésre. De azért lassan-lassan egyre mélyebben hatol az ember a természet titkaiba: egy-egy szerencsés véletlen, egy-egy genia- lis gondolat újabb meg újabb lapját tárja fel előtte a természet könyvének, s ezzel szellemi látókörét tágítja, lelkének röptét szabadabbá teszi. A betetőzést e fölszabadító mozgalmakra Amerika fölíedezése tette föl: e fölfedezés a legnagyobb csapást mérte az egyházi tekintély-tanra, mely az élet és tudomány minden ágának szabályozására kiterjedt, mely telhetetlen uralomvágyból a vallásos érzés körébe nem eső téreken is csalhatatlansá- got igényelt magának. E tekintélyhittel akarta Columbust is el hallgattatni. A salamancai tudós collegium a pentateüch-böl, zsoltárokból, prófétákból, evangyéliomokból. apostoli levelekből és egyházi atyák irataiból cáfolta meg Columbus azon állításait, hogy a föld teljes gömb- alaku, melyet keletről nyugat felé körül lehet hajózni és a melyen az emberek az át- ellenben fekvő partokon, mint ellenlábasok tűnnek föl. Azt felelték neki: elhiszik, hogy ezen a gömbön le lehet jutni, de áléiról ismét fölfelé emelkedni, az teljes lehetetlenség. Felhozták Lactantiust, ki eszelősségnek nyilvánította azt a tant, hogy az emberek fölfelé álló lábakkal járjanak, a fák lefelé nőjjenek, a hó és eső a magasba hulljon, — és Augustinust, ki úgy vélekedett, hogy ha a tengeren túl emberek laknának, azok nem származhatnának Idámtól és ez hitelét venné a szentirásnak. Spanyolország főérseke egyenesen vallásellenes természetűnek nyilvánította Columbus terveit, úgyhogy Columbus attól kezdett félni, hogy még majd mint eretneket vonják felelősségre, a helyett, hogy mint fölfedező segélyt kapna. Fölfedezése mind e hiábavaló állításokat megdöntötte; kimutatta, hogy a föld gömbalaku. Ami egyesek lelkében homályosan derengett, ime nyilvánvaló ténynyé lett. Magellan útja mintegy 30 év múlva e föltevéseket teljesen igazolta. Amerika fölfedezése teljesen megismertette az emberrel a maga bolygóját, eddigi szűk látókörét óriási mértékben kiszélesítette. Nemcsak az eddigi földrajz dőlt meg teljesen, hanem megdőlt Ptolemiius geocentrikus felfogása is, Columbus után természetszerűen következett Copernicus. Nem a föld immár a világ központja, hanem a nap, nem a nap mozog immár a föld körül, hanem megfordítva a föld a nap körül. Mily mérhetetlen mező nyílt meg az emberi tekintet előtt, s ebben a mérhetetlen világban mily kicsinynek érezte magát az ember! De ha a világ képe megváltozott, akkor abban az ember helyzete is megváltozott; szükségletei, vágyai, reményei is másokká lettek, s ezzel mássá lett eddigi hite is ! Amerika fölfedezése nemcsak a világ- történelemnek nagy eseménye, hanem a tudománynak is egyik nagy diadala. Méltó, hogy kegyelettel áldozunk Columbus emlékezetének ! Rácz Lajos. Veszedelmes búvóhelyek. Van Szegzárdnak olyan nevezetes ritkasága, melyért még a világlátott ánglinsnak is érdemes elrándulni közénk. Sok nagyszerűen borzalmas helyet és dolgot láthatott már bizonyára a világot szerte-szét barangolt utazó, de azért nem bánja meg azt sem, ha megnézi Szegzárd specialitását, a hírhedt „Benedek szurdikot.“ Hátborzongatóan érdekes hely ez, s érdemes arra, hogy a szegzárdiak is kellőleg megbámulják ezeket a veszedelmes odvakat, melyeknek párja a civilizált Európában aligha található; legföllebb a lappok rideg vidékein, vagy valamely, még föl nem fedezett ismeretlen világrészben; mert tudtunkkal a vad népek is legalább sátrakban szoktak lakni, de nem a föld alá vájt üregekben, mint a patkányok és egyéb undorító, kártékony állatok. Szegzárd intel ligens lakosságának nagy része, sőt a ressortjukba tartozó közigazgatási közegek is aligha ismerik a közbiztonságnak a történet előtti korra emlékeztető ezen odvait, melyeket különben meg nem tűrnének sehol a lakosok nyugalmának, vagyoni biztonságának érdekében sem ! Nagyon igaz az, mint e lapok múlt számában megemlittetett, hogy közegószségi szempontból is tűrhetetlenek ezen nedves, sötét üregek, mint lakóhelyek; mert a friss légáramlattól teljesen el vannak zárva s igy a bennük szorult levegő büzhödt, dohos és miazmákkal telt, ami azt hisszük, hogy közönséges emberi felfogás szerint csakugyan a ragályos betegségek pompás melegágyát képezi. Valóságos bacillusfejlesztő vermek ezek, ahol a város mintegy ápolja a ragály csiráit, hogy mindig készen kapja őket, mert különben egy percig sem tűrné meg ezeket a közveszélyes földalatti rejtekhelyeket, melyek, hogy a közbiztonságot mily nagy mérvben veszélyeztetik, azt megint nem kell bővebben magyaráznunk. Csak azt csodáljuk, hogy miként lehetett eddig is elnézni azt, hogy ezek a búvóhelyek folyton terjedjenek, nem hogy fokról-fokra és alkalomadtán — nehogy az erőszak vádját vonja valaki maga után -- beszüntessenek. Ehhez valóban u. n. „ázsiai közöny“ és fatalizmus szükséges. Szegzárdnak a felsőváros-része amúgy sem leledzik valami jó hírnévben már régi idők óta az enyém és tied tiszteletének gyakorlásában, s hozzá még az a hírhedt „Benedek szurdik“, egészen alkalmatossá teszi arra, hogy a közbiztonság elleni kihágásoknak és egyéb bűnöknek gócpontjául váljék. Mert hiszen még világos nappal is önkénytelenül a zsebébe nyúl az ember s védőszert keres magának, midőn eme rejtélyes odvak előtt visz az útja; hát még aztán éjjel! Az éjszaka sötét leple alatt el lehet ott követni minden borzalmas dolgot, anélkül, hogy gazdája akadna a gonosztettnek, mert eme rejtek helyek előtt a mélységes mély szurdik mintegy kínálkozik a gaztettek elpalástolására. Ily veszedelmes helyeket tovább tiirni Eeggel azonban ezen fárasztó út fáradalmait egészen elfelejtettük, megpillantva ezen gyönyörű vidéket, melyet a természet oly bőkezűen áldott meg mindennemű szépségeivel. Minden oldalról egekig nyúló hegyekkel körülvéve, melyeknek csúcsai hol hegyesek, hol laposak, hol gömbölyűek, az oldalaik pedig felhőkig érő fenyőfákkal benőve, itt-ott vágásokkal és erdei rétekkel tarkázva, melyek most virágzásban levő növényzettel vannak födve és kellemes illatot árasztanak. Ezeknek láttára az ember lelke lehetetlen, hogy ne emelkedjék ezen nagyszerű dolgok Terem- tőjéhez, ájtatos áhítattal ismerve el az 0 nagyságát j és az ember semmiségét. Ott álltunk hosszú ideig, szótlanul szemlélve ezen természeti szépségeket. És mit szóljak a pompás levegőről; az ember érzi, hogy tágul a tüdeje, mily mohón szívja magába ezen. ózonnal telített táplálékát; — hogy felüdül, felfrissül az egész lénye, a tiszta forrásvíz előmozditja az emésztést, egyszóval egész átalakuláson megy keresztül az alföldi ember teste, lelke. Itt bizony az ember szobában nem iil, ha szép az idő, kivéve az alvás idejét, hanem csak ki a szabadba és föl a hegyek ormaira, csúcsaira, nagyobb és nagyobb láthatárt keresve. Es bámulatos. hogy felmászva az egyik csúcsra, azok az óriások most eltörpülnek s már csak, mint közepes J hegyek zárják el a láthatárt. A fáradság nagyon, ! de nagyon meg van jutalmazva, mert majdnem minden lépés után uj meg uj képek lépnek szemeink elé, s az ember szeme gyönyörködik s tápot nyer. Egyszóval szép, vadregényes vidék, mely bátran párhuzamba állítható Svájcz vidékeivel. Malatina községnek 782 lakosa van, ezek közül 752 r. kath., 14 ág. ev. és 16 izr., — nagyon jámbor, istenfélő nép, úgy, hogy ón ámbár már két hét óta vagyok közöttük, de még csak egyszer sem hallottam egy embert káromkodni. Nem úgy mint nálunk, a hol már az apró gyermekek első szavuk káromkodás, és milyen káromkodások, Isten, Krisztus, Mária nevekkel telítve, ügy, hogy az ember háta borsódzik ezek hallatára. Házaik fából vannak építve fazsindelyes tetővel, ezért tüzeset alkalmával rendesen az egész falu földig leég. Nagyon elkülönítetten élnek a világtól, kitartó és bámulatos szorgalommal művelik hegyeiket, a hol csak lehetséges felszántják és előkészítik a termelésre. Junius—julius hónapok nevezhetők tavaszi hónapoknak, — a zab most búvik ki a földből, az árpa már kihányta a fejét és a krumpli virágzik ; a káposztát most kapálják először és a lent, kendert gyomlálják. Ezek az összes termények, melyek itt prosperálhatnak. De a fő a fűtermés, melyet most vágnak, s daltól és énektől visszhangzik hegy, völgy, mert megjegyzendő, hogy a tót nép minden munkáját ének kisóretóben végzi. Az egész falu népe, apraja-nagyja kivonul kora reggel a hegyi rétekre, magukkal vive táplálékukat, savanyú káposztát és krumplit, melyet előtte való nap megfőztek. A férfiak legnagyobbrészt egész héten át kint maradnak s csak szombat este térnek haza, hogy a vasárnapi isteni tiszteleten részt vehessenek. Mint a hangyák sürögnek, forognak a szónagyüjtós körül, mert ez indirekt főjövedelmi forrásuk. Egyik részét eladják, másik részen pedig marhát nevelnek, ebből pénzelnek. Ezzel fedezik csekély készpénzbeli kiadásaikat, ezek között főképen az adót, és ezt rendesen megfizetik, ritkán jön a faluba a végrehajtó. Buházatukat maguk készítik és pedig a fehérneműt otthon font és szőtt kenderből és lenből; felső ruháikat juhaik gyapjából fonják és szövik, szabójukat terményekkel fizetik. Élelmi szereik nem nagyon változatosak; tej, krumpli, árpa vagy zablisztből készült kenyér, savanyú káposzta, mely egész éven át tart ; ősszel pgy-két juhot levágnak, húsát besózva elteszik hogy vasárnaponkint egy- egy darab jusson a fazékba. így nem csodálható, hogy ha valami csapás éri ezen vidéket, és a krumpli, zab, káposzta nem terem meg elegendő mennyiségben, kész az éhínség. A korcsmárosok itt nem tudnak vagyont gyűjteni, mert egyrészt szegények és lelkészük — ki nagyon derék, hivatását lelkiismeretesen teljesítő fiatal ember — azon fáradozik, hogy azokat, kik-
