Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1892-08-07 / 32. szám

Hazánk lakossága bátran tekinthet a közel jövőbe. A hírek, melyek a járványos vidékekről érkeznek, ugyan nem épen a legörvendetesebbek, de azért nekünk mély aggodalomra nincs okunk. A veszedelem csak addig nagy, mig nem ismerjük azokat a fegyvereket, amikkel sikeresen védekezhetünk ellene. Magyarországban ma már igen sokan tudják, hogy mi által szigetelhetjük el magunkat leginkább a kolera bacillus gyilkos hatásától, és egyeseknek és hatóságoknak gondjuk van rá, hogy ez a tudat általánossá váljék, hogy mindenki megtanulja az aranymondást, mely szerint tisztaság és mértékletesség a legjobb óvszer nemcsak az ázsiai vendég ellen, hanem számos más baj ellen is, mely az embert fenyegeti.

Válasz

a T. K. 31-ik számában „A szegzárdi polg. iskola értesítője“ c. vezércikkre. *

A szabad sajtó képezi a polgári jogok egyik legbecsesebbjét s a közszabadság legnagyobb biztosítékát, nemkülönben az általános műveltség, a szabad eszmék terjesztésének leghathatósabb eszközét. A sajtó leghivatottabb őre közügyeinknek s mint ilyennek nemcsak joga, hanem kötelessége is a közügyek terén működő tényezőket ellenőrizni.

Ezen szempontból kiindulva fölötte megtisztelve érzem magamat, hogy a T. K. legutóbbi számában „b“, azaz Boda Vilmos ur, országgyűlési képviselő és a nevezett lap igen tisztelt szerkesztője, a lap főhelyén méltóztatott a vezetésem alatt álló tanintézet múlt évi működéséről kiadott jelentésemmel foglalkozni. Sajnos tudomásomra esik azonban abbeli kijelentése, miszerint e kiváló szerencsét csakis az ugorka évad unalmának és tárgytalansá- gának köszönhetem, holott igénytelen nézetem szerint megérdemelné Szegzárdnak ez idő szerinti első tanintézete, hogy annak ügyeivel egyébkor is behatóbban foglalkozzanak.

Ugyancsak nem a leghizelgőbb szegény iskolánkra nézve, hogy „b“ ur ügyet sem vet annak múlt évi működésére, működésének eredményére, szóval a jelentés többi részére, hanem kizárólag a fogy mnasiumi mozgalmat tárgyaló s mellesleg mondva

* Az „Audiatar et altera pars“-féle elvnél fogva, melyet lapunkban mindenkor követtünk, a nélkül, hogy a szóban forgó vitába bocsátkoznánk, a fógymnasium ügyében elfoglalt ismert álláspontunk fentartásával, igen szívesen adunk helyet Krammer János igazgató ur helyreigazító sorainak.

A szerk.

2.____________________________

__

ben

ső meggyőződésemet kifejező cikkemmel foglalkozik.

Nem szoktunk kitérni az igazságos és tárgyilagos kritika elől ; köszönettel fogadjuk, ha a sajtó méltányos hozzászólásával segédkezet nyújt hazafias feladatunk megoldásához és szívesen vesszük, ha a kellő távlatból talán jobban áttekinthető hiányokat föltárja.

Tehát nem indokolatlan érzókenykedés adja kezembe a tollat, hanem egyedül „b“ urnák, kétségkívül a legjobb szándékból sugalmazott cikke némely kitételeinek állításaira akarok reflektálni, hogy igy az eszmék tisztázását és ellentétes nézeteink lehető kiegyenlítését megkíséreljem.

„b“ ur sorrendjét szem előtt tartva, az értesítő kiállítására vonatkozó észrevételére csak azon ellenészrevételt kockáztatom meg, hogy a jó Ízléséről általánosan ismert nyomdász urat valószínűleg aesthetikai érzéke vezérelte, midőn a „községi“ jelzőt valamivel kisebb betűkből szedette. Mondom, hogy valoszinüleg, minthogy más okot képzelni sem tudok, nem adván a kiállítás technikai részére semmiféle utasítást.

A mi pedig a vagyon tulajdonjogának kérdését illeti, teljes tisztelettelki kell jelentenem, hogy nem osztozhatom „b“ ur nézetében, mely szerint az tisztán községi vagyon volna, mely a polgári iskolának csupán céljaira szolgál. Mert ezen vagyon — bár nagyobb részt községi eredetű — a község és a nmlts. vallás- és közokt. m. kir. ministerium közt 1875-ben létrejött szerződés alapján a polgári iskolának biztosíttatott és átengedtetett. Ezen vagyonról a község többé önkényüleg nem rendelkezhetik, a szerződést egyoldalulag föl nem bonthatja s a vagyont a polg. iskolától — a mig csak fennáll — el nem veheti.

A fölszerelések és az uj szárnyépület költségei pedig azon megtakarított összegekből fedeztettek, melyeket téritmónyképpen a vallás- és közoktatásügyi tárca javára kellett volna elszámolnunk, de a melyeket a tanügyi kormány nevezett célra nagylelkűen átengedett az iskolának.

Teljes joggal beszélhetek tehát a polgári iskola vagyonáról, melyről a nközség, mint e vagyon kezelője, évenkint terjeszt föl ugyanilyen címen számadást a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz

Igen hízelgő csekélységem és társaimra nézve, hogy „b“ ur a főgymnasiumi kérdésben jelzett álláspontunkra némi súlyt helyezni kegyeskedik.

Annál is inkább fejezem ki sajnálatomat, hogy a véleményünkben állítólag végbement előnyös változásért ezúttal nagyrabecsült elismerését meg nem érdemeltük.

Meg nem érdemeltük pedig azon egyszerű okból, mert ezen véleményünk nem mai keletű, nem is szenvedett semmiféle változást s ugyanaz

TOLNAVÁRMEGYE.

volt kezdettől fogva. Ezen véleményünk kifejezést nyert már ama bizonyos emlékiratban is, melyet aünak idején fölterjesztettünk a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztériumhoz, nem ugyan a fógymnasium ellen, hanem csak a polgári iskola mellett. Ezen tény beigijzolására hivatkozhatnám igen magasan álló egyéniségre, de nem teszem, hanem egyszerűen fölhívom az érdeklődőket, hogy erről a hivatalos helyiségemben őrzött fogalmazványból meggyőződést szerezzenek.

A közönség ítéletének megtévesztéséről nem azon értelemben szóltam, mint a hogy „b“ ur értelmezi, mert igaz, hogy a fógymnasium létesítése érdekében alakult végrehajtó bizottsága szóba sem hozta a polgári iskolát, hanem teljesen ignorálta, nem létezőnek tekintette s vagyonát fölajánlotta a létesítendő gymnasiuinnak. De midőn minden egyes szülőnek újra meg újra meg kell magyaráznunk a polg. iskola valódi célját és feladatát, eloszlatnunk a sok megtámadtatásból származó kételyeit s megerősítenünk az iskola fenmaradásához fűzött reményeit : akkor bizonyára nem alapos ok nélkül hangoztattam a közönség megtévesztett ítéletét.

A latinnyelvet tanuló növendékek %-ának csökkenését, „b“ ur az általa képviselt irány céljainak inkább megfelelő érvekkel iparkodik okadatolni s abból a polgári iskola ellen fegyvert kovácsolni.

Megengedem, hogy a polg. iskola és a gymnasium alsóbb osztályai közt észlelhető tanterv különbözet hozzájárulhatott ezen a polg. iskolára csak előnyös arány létesítéséhez, bár a tanterv különbözet oly csekély mérvű, hogy a tehetséggel és hi- vatottsággal megáldott növendékek játszva leküzd- hetik az abból származható akadályokat. Elismerem, hogy a gyenge tehetségüek, kik a polgári iskolát is csak tanítóik folytonos gyámolitása mellett végezhették el közepes sikerrel, a főgymnasiumban, — különösen azokban, melyek tulnépességüknól fogva válogathatnak a jó tanulókban, — csak roppant küzdelmek árán tarthatják magukat színvonalon. Itt ügyet sem vetnek a gyengékre s népessé güknél fogva távolról sem foglalkozhatnak annyit az egyesekkel, mint a kisebb népességű polg. iskolában. A felsőbb oktatás célja is megkívánja, h°gy a gyengébbeket kiselejtezzék s annál inkább élnek e jogukkal, mennél jobban kínálkozik alkalom a jelentkező tanulók számánál fogva.

Tudom, mert gyakran hangoztatják, hogy a latinnyelv tanításának a gymnasiuminál csekélyebb eredménye képezi az átlépés legfőbb akadályát. Hát azt hiszem, hogy mindenki igen természetesnek fogja ezt találni ki megszívleli, hogy a latinnyelv a gymnasiumban első főtárgy, mig nálunk mellék, még pedig rendkívüli tantárgy.

Mindez azonban nem képezhet érvet a polg. iskola ellen, mert a latinnyelvtanitás jelenlegi mérve

1892. augusztus 7.

6 órakor kirobogott vonatunk: — 10 órakor Troll- büttanba értünk.

Ez egy 3000 lakossal biró városka erdős sziklák közepette. Csupa gyármunkás és munkavezetőből áll e lakosság, mert a hatalmas vízesések 225,000 lóerejü gépeket hajtanak.

Á felső esésnél van a hires Trolhüttan-zsílip, mely a Gótaelf folyamvizót összeköti a körülbelül 1000 láb magas fensikon elterülő Wenern-tó vizével, úgy, hogy a tengeri hajók a Svéd szárazföldön és fensikon át az északi tengerből, a nyugati partokról átjuthatnak a finn-öbölbe, Svédhon keleti partjaira.

Igen érdekes látvány egy ily lépcsőzeten felmászó hajó. — Beeresztik a legalsó tartályba, bezárják utáua az emelet nagyságú kapukat. A viz emelkedik; vele a hajó a 2-ik lépcsőzsilipig. — Ott ismét besiklik a hajó, ismét bezáródnak a kapuk; a hajó ismét emelkedik a vízzel a 3-ik lépcső- zsilipig; és igy tovább, mig felér a hegyre, hol a csatornán folytatja útját. — A leszállás megfordítva történik.

Ezen procedura két órát is vesz igénybe, és ezalatt az utasok kiszállnak a hajóból és inkább gyalog teszik meg az utat fel a hegyre, a mi annál kellemesebb, mert a zsilip-épitmény két oldalán az erdő parkírozva vau és 15 perc alatt igen élvezetes séta után felér az utas a felső hajóállotart a nyugalom. — Az előbbi szól orkánná fajult, óriási hullámok hatalmas csapásokat mérnek a hajó oldalához, hogy minden ízében recseg; a sötétben csak úgy sivít a szél, — általános jajgatás, panasz és Neptun bőven szedi áldozatait.

Egész természetességében mutatta be magát a Kattegat az ő hires viharaival. Szerencsére hajnalban elmúlik az egész és a felkelő nap már a majdnem egész sima tenger tükrében fürödhet.

Közel hajózunk a partokhoz, látjuk távolban Skeldervika, Laholm, Halmstad, Warberg városokat; a tenger tükrét minden irányban sziklák lepik el, a hajó két magas hegylánc közt megy, benn vagyunk az első „Fjord“-ban. Egy sziklaszigeten régi erőd van Elfsborg. Elkerüljük, és az eddig tiszta zöld viz sárgássá vállik; — már a Götaelfen hajózunk.

A háttérben a reggeli ködben hatalmas város körrajzai fejlődnek, árbocerdő, számtalan gyárkémény, templomtornyok tömkelegé; — Götha- borgban vagyunk az éjszak egyik legnagyobb városában. A „Hotel Kristiania“ egyik kényelmes szobájában átöltözködve, sietünk a város megtekintésére.

Göthaborg Svédhonnak második városa. —

120,000 lakosa van. Már lassan kezdi egyik másik téren túlszárnyalni az ország városát Stokhol- mot. A városban hatalmas sziklatömbök emelkednek, melyek lassan-lassan palotákkal kezdenek befödve lenni, — és lépcsővel ellátott utczák keletkeznek.

Nagy hajóforgalma, sok gyára, igen gazdag kereskedői vannak, kik versenyeznek egymással abban, hogy saját költségen minél nagyszerűbb intézeteket és középületeket emeljenek.

Ép országos kiállítás volt. Szakasztott olyan, mint a budapesti volt 1885-ben, csakhogy sokkal kisebb területen.

Itt is csinos lányok minden sarkon árulják a sorsjegyet. Yan mindenféle kioszk, melyekben pezsgőt, tejet, ásványvizeket árulnak.

Nem messze innét van egyik legnagyobb nevezetessége a városnak a „Trödgardsföreningens- local“, magyarul „füvészkert“. — Igen szép virágházak, este zene és kivilágítással.

A múzeumot is megtekintettük, semmi különöset ott nem láttunk. — Nevezetes benne a gyps- álarc-gyüjtemény, a legnevezetesebb emberek és gonosztevőkről, melyek Svédhonban éltek.

Másnapra elhatároztunk egy utazást Svédhon belsejébe, különösen pedig a hires Trolhütten vízesések megtekintését, a melyek közvetlen közelében van a hires zsilip-épitmény, melyen a nagy gőzhajók oly magas hegyre menuek, mint például a szegzárdi kálvária hegy.

Korán reggel a pályaudvarba hajtattunk s