Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-01-17 / 3. szám
TOLNA VÁRMEGYE. korai, soknak talán meg is árt ? — a mélyen tisztelt honatyák már is fürödni járnak, nem ugyan az öreg Duna jeges hullámaiba, de a népszerűség, az ílnnepeltetés mindenkinek egyaránt jól eső meleg veroféuyére; a királyi szó, mint a hópelyhet, repítette szét mindnyájukat a szélrózsa minden irányába. A választó polgárok értéke mód nélkül fel- szökkeut. Ha az első hazai. takarékpénztár rendelkezik vala választó polgárokkal, — a nagy sikkasztó az egy millió értékpapír helyett ezeket emeli el első sorban. Vannak kerületek, a melyeket talán még a börzén is jegyeznek. A hallja kend nem „dívik“ többé, ma „tisztelt polgártárs“, „kedves barátom“ mindenki, a ki csak a YVekerlónek meghozott adóáldozat fetytán belejutott a szavazó tisztába. A jelölt urak olyan hatalmas parolát csapnak a kérges tenyerekbe, hogy jó egy fertály óráig sajog a kezük utánna s ha ezeket a parolákat az embernek képes feiere alkalmaznák, a holdba utazás sem volna immár pium dezidérium ! A ki csak képviselő akar lenni, kigyóhájjal keni meg a tenyerét, mint a javasasszony s a csodadoktor szerepére vállalkozik valamennyi. Nincs az a baj, a mire orvosság ne találtatódnék az udvarias, előzék, ny s mindenkire egyaránt mosolygó képviselőjelölt házi patikájában. Ha valakinek sok az adója, csak ide azt a könyve', majd beszél ő azzal a pénzügyigazgatóval! Vasút kell? — ott a miniszter! (A miniszter igaz, hogy ott van, de hogy a vasút hol lesz még öt év múlva is, az megint mis kérdés 1) A dohánygyárat, kir. táblát, gimnáziumot kereskedelmi iskolát más harácsolta el ? — a város maga az oka, miért nem mozgott hamarabb ! ? no de még nincsen elveszve semmi, — csak . . . Ajánlkozik a képviselőjelölt mindenre a mire csak a választónak szüksége van. — Ha a tekintélynek örvendő tőkortesek nejei hozzáfordulnak a legbonyolultabb masamód, — divatkereskedői üzletbe vágó aprólékos megbízatásokat is bámulatos ■ tökélylyel tudja elintézni. 0 szerez a falunak bikát, — a papnak, kántori ak domesztikai segélyt, — tud orvosságot a fogfájásra, a hideglelés ellen — főpátronusa lesz az árváknak, kijárja az örökségüket, meg a törvényt, nem bánja, ha a tisztviselők szidják is, mint a bokrot, mert a hol ő megjelenik, ott minden akta „sürgős“ lesz. Elmegy keresztapának, násznagynak, — ha a házastársak válni akarnak tanúnak. Rendez bált, pikniket. Eszik, iszik, táncol, — ha nőtelen kurizál, ha nős duplán kurizál s engedi hogy a krajcáros kalabriászon, tarokban a kortes urak elnyerjék a pénzét. Jegyzőt tesz, jegyzőt csapat. urbórt rendez, — építtet, rontat, bontat, de- putációt vezet, katonát szabadit — no persze mindezt csak a választás előtt és természetesen akkor is legjobban csak szájjal. S ha p'áne két-három jelölt van egy helyen, akkor — legalább ígéret alakjában annyi áldás száll a kerületre, városra, falura, hogy a választók szinte roskadoznak a nagy tehertől. (No meg sokszor a kortes bortól is!) A függetlenségi jelölt elengedi az összes adót. (Ha t. i. az ő pártja jut a kormányra !) A kormánypárti már csak a földadók emelését nem tartja a jelen alkalommal megengedhetőnek s ez ellen küzd majd tűzzel és vassal (és majd igennel!) az indirekt adók emelését azonban még elbírják a városi polgárok, ezeket sújtja legjobban. — A ki pedig városban lép fel, az természetesen leszállítja az iparosok adóját s olyan vám-.és kereskedelmi szerződést köt a külfölddel, hogy mindenütt a debreceni pipa, miskolci kenyér és kocsonya, szegedi paprika, légrádi bicska, györkönyi torma és szeg- zárdi vörös bor lesz a legkeresve-keresettebb áru- czikk. S igazán mulatságos dolog az, a mikor a jelöltek egymásra licitálnak. Ha a függetlenségi nyilvánosan kezet csókol a kis kereskedő feleségének, ezt a kormánypárti is megteszi, de hegyibe még brúdert iszik a férjjel is s igy az ő javára billen a mérleg serpenyője. A magyarországi képviselő választásoknak egyik speciálitása a — kortes! A mai kifejlett hadi tudományok mellett az ütközetet nem a katonaság a nyers erő — nyeri meg, hanem a hadvezér. — Eget verheti a tudományod, — megígérheti az egész választókerület, hogy téged támogat, — ha jó korteseid nincsenek, könnyen szaporíthatod a bukott jelöltek számát. A mi a nyájnál a vezér- kolompos, vagy a juhász, a pásztor, ez a választó polgároknál a jó kortes. — Ez tartja össze, tüzeli, biztatja, bátorítja, a választókat. — — Szónokol egész éjjel, iszik, eszik hétszámra. ő a legrekedtebb, de azért mégis neki van a legnagyobb szája,ő kezdi a verekedést, ő nélküle nincs halás, a beszámoló beszéd hónapokkal ezelőtt kicirkalmazott legszebb részletei fucsba mennek ha ő nem éljenez; ő huzza legelői a követjelölt ur diadalkocsiját, viszont ő szalad legelői, ha a futás hasznos, s ha a katonaság netán beveri fejét, mint nemzeti mártír szerepel. De van is ám becsüle'e. ^ Ebéden, bevonu ásnál ő ül a jelölt mellett, — (3 az. akit feketekávé után bizalmas értekezletre szólítanak ki. Az ilyen értekezlet után a kortes rendszerint mosolyog, a követjelöltet azonban csendes búskomorság szállja meg, bágyadt, levert, mint a kin eret vágnak. — Talán vágtak is ? mert a kortes kitünően ért ehhez a mesterséghez. Ez a kenyere! Öt éven keresztül egyebet se tesz csak hálót sző, mint a pók — jaj annak az arany-légynek, a mely egyszer az ő hálójába be'epottyan. Jellemző adatul hozhatom fel a/.t is, hogy a magyarországi követválasztásoki.ál immár nemcsak a korteseknek, de magának az egek urának is nagy haszna szokott lenni. Ahol — sem szép szó, sem ígéret, sem fenyegetés nem használ, lef'esteti a jelölt Kossuth Lajost, vagy a miniszfert, vagy pedig önmagát s felajánl a templomnak egy-ket ezer forintot s ekkor aztán rendbe van a dolog egészen. A választók miután Istennek tetsző (?) dolgot cselekedtek, minden további lelki furdalás nélkül isszák a követjelölt borát s legtöbbször — másra szavaznak I Gyönyörű napok ezek. csupa mozga’om, elevenség, csupa élet ilyenkor minden falu s város! Zászlókat lobogtat a szél. Szól a muzsika, cimbalom I Kurjogat rekedt torok: ihaja, csuhája, a kutyának van baja I — Egy-két fejet bevernek, de hát alkotmányunkat is vérünk hullásával szereztük. 1892. január 17. Mondjon akárki akármit: szép az aiegijuss, gyönyörű az a népképviselet! . Csak olyan'fene sokba ne kerülne I — Sóhajtanak a leendő honatyák! . , No de az ő jelenlegi zaklatott allapotjuk sem tart sokáig. Annak a kinek, valahára mégis csak kezébe, lesz a mandátum. Óh mandátum te kedves mandátum . A megválasztott könyezve borul az örömhírt hozó deputáció szónokának nyakába. — „Adják át küldőiknek forró köszönetéin . . .“ Itt elcsuklik szava . . . Ennyit tud rebegni ... Egy izgalmas hónap után most lenne az első nyugodt éjszakája, de most meg banketie kell menni, a mit a lelkes választok adnak az ó tiszteletére s nagyon természetesen az ő — költségére. S másnap-harmadnap, egy hétig, egy fertály évig tartanak az utófajdalmak. — Kontó, újra kontó! —-------Zászló, fuvar, napidíj. banket, fog adtatás, mozsárágyuk, diadalkapuk, kis leánykák hófehér ruháinak költsége valahára m nd ki lesz fizetve s egy f i óv múlva a kővetkező jelenet játszódik le a nagyságos ur budapesti lakásán. — Itt vagyok nagyságos uram. — Kend az Szappanos Gábor?! — Én vagyok instálom aláson, hanem becses engedelmévél Roross Bálint volna a tisztes nevem. — Hja vagy maga az Boross Gábor, — onnan Dögönyözdi ől ?! — En vagyok, könyörgöm, de nem Dögö- nyözdről — hanem Lepényesről ... De mit, nem em'ékezik már a nagyságos ur a mikor együtt futottunk a kupaci határon . . . ? 1 A nagyságos ur szégyenkezve oda csúsztat egy ötöst. A kegyből kicseppent kortes meg se köszöni, dörmögve távozik s odahaza nagy lelki gyönyörrel olvasgatja a képes „Budapestet“ meg a „Népzászlóját“, a mely folyton a Szapáry Gyula bukásáról hoz dühös cikkeket és káromkodva fenye- getődzik mind a két öklével : lesz még uj választás! Csitt! VÁRMEGYE. — Tolnavármegye törvényhatóságának rendkívüli közgyűlése folyó hó 14-én ment végbe. A megyebizottsági tagok csekély számban jelentek meg, részben a képviselő választási mozgalmak, részben pedig a rósz időjárás tart otta otthon a biz. tag urakat. Pontban délelőtti 10 órakor nyitotta meg gróf Széchenyi Sándor főispán — diszma- gyarba öltözve — a közgyűlést. A tárgysorozat első pontját a királyi leirat felolvasása képezte, melyet a jelen voltak állva hallgattak meg. A közgyűlés egyébként egészen simán folyt le, a tárgy- sorozat összes pontjai az állandó választmány javaslatai értelmében fogadtattak el. V2Iá órakor a közgyűlés véget ért. Délben főispán ur ő méltósága ebédet adott, melyen mintegy 40 en vettek részt. Felköszöutőkben, különösen a képviselő választásokra való utalással, sem volt hiány. Szebbnél szebb tüdővészben volt. Alkalmatlankodásomért bocsánatot kérve, előadtam neki a végzetes távirat következményeit s kérdém, nem ismer-e valami Fiié Ellát, ki ma este jön meg a gyorsvonattal. A tanár, ki még nő'elen volt, azt hitte, gúnyt űzök belőle, s betegségéből kifolyólag minden csekélységért fellobbanó hangon rámförmedt úgy mint a patikus de valamivel udvariasabb volt mégis, mert uem készült — kilökni. Távoztam. Szerencsétlen pillanatban találtam az opera igazgatóját. Amint tigrishez hasonló üvöltésü hangját az előszobában hallottam, már-már azon ponton valók, hogy amint jöttem úgy el is megyek, de oly szavakat hallottam, me'yek megváltoztatták „Rückverzkoucentrirung“ elveimet. — Ha ma se jön, — hallottam a bősz direktort, miközben fel s alá-járt szobájában, — borzasztóan blamirozva leszek . . . ö tőle függ minden. Az egész sajtó ram fog zúdulni, s a közönség fel lesz ültetve. Csak táviratozott volna akkor legalább tudnám mit tevő legyek! — Távirat! szólalt meg Kongva egy hang bensőmben. Oh mily szerencse, ö táviratot vár! Ez ő, a valódi Pén'ek! Azt persze nem sejtettem, hogy férfit várt és örömmel rontottam be szobájába, s mint egy őrült kiáltám felé: — Igazgató ur épp az imént hallottam, hogy ön táviratot vár . . . abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a kérdéses táviratot átadhatom önnek. íme tassék! Az igazgató lázaéan ragadá ki kezemből a táüiratot, de alig vetett bele egy pillantást, iszonyú káromkodásba tört ki. Engedjétek meg kedv-s olvasóim, hogy elhallgassam e cifra epithetonokat. Az igazgató majd megőrült. — Uram, mit képzel ön, bolond vagyok talán? kiáltá magán kívül dühében. Most hordja el rögtön as irháját, mert baj lesz! Hideg verejték gyöngyözött homlokomon. Hálát adtam az Istennek, hogy az utcán lehettem. E durva pokróccal szemben a patikus és tanár valóságos bárányok. De hol a távirat? Oh én szerencsétlen. ott hagytam ! Mindhiába! Veszve vagyok, végem van! re- begém. Vájjon elmenjek-e a varrónőhöz, hogy onnan is kiutasítsanak ? Nehány percnyi benső tusakodás után elhatároztam, hogy megkeresem. Az a gondolat, hogy Filó Ella találj a varrónő barátnője lesz, uj bátorságot öntött belém, s abban a reményben, hoiry célomat végre elérem, s ártatlanságom kiderül, átléptem az „utolsó“ Péntek küszöbét. De kit láttam ott? Feleségem egyik barátnőjét, ki midén megpillantott, sejtve titkos látogatásom céliát, elpirult és a különben csinos, fiatal varrónő arcára nézett E véletlen találkozás bátorságomat a 0 fokra süly- lyesztó alá. Eszembe jutott, hogy e csacska leány elfecsegi feleségemnek ittlétemet és hozzásző mindenféle szerelmi kalandokat. Ez kellene még csak, ez volna a szerencsétlen családi súrlódásnak a legvégzetesebb végtelen! Itt tehát nem kérdezősködhetmn! Mintha fúriák üldöztek volna, kirohan- tain, hazavágta*tarn és szobámba zárkóztam. A két nő bizonyára őrültnek gondolt Egészen egykedvű, közönyös lettem. Nem tudtam a rejtélyt megfejteni . . . most jöjjön a minek jönnie kell! Tompa reménytelen érzés vett eiőt rajtam, most láttam át csak a mizantrópok bölcsességét hogy az élet egy fabatkát se ér, valódi boldogság nincs e fö'dön és amit boldogságnak nevezünk, nem egyéb ködfátyolképnél, melyet a leglágyabb szellő semmivé tehet. Egy pillanat alatt vége az életnek is? Alinek is élek? Nem volna jobb meghalnom? Hiába volt minden küzdelmem és törekvésem, célomat soha sem értem el. Legjobb volna végett vetni e kinos gyötrődésnek! Mily sokáig tűnődtem ily sötét gondolatokkal, miközben föltett szándékomat végre akartam hajtani . . . nem tudora. Halotti csend uralkodott szobámban, az óra egyhangú ketyegése tompán hangzott fülembe, mintha ez is gúnyolni akarná szenvedéseimet. A néma csendet ekkor erős esen- getyüszó verte fel. gyors léptek hangzottak, s midőn a hangos kopogásra ajtómat kinyitám, legnagyobb bámulatomra két férfi állt előttem, kik közül az egyik nagyon hasonlított a színház igazgatójához. Véged van Péntek! gondolám. Ezek most párbajra hívnak. Nem ismertein őket, különben is félhomály o a szobában. V e^ie az egyik megismertette magát, csakugyan az igazgató volt. Vonásai nyájasabbak és szelidebbek voltak, mint azelőtt
