Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1892-05-22 / 21. szám

2.

TOLNA VÁRMEGYE.

A dijnokok fizetése, igaz, nagyon csekély, de viszonyítva a munkaidőhöz és ama készültséghez, mely e munka elvégzéséhez szükséges, a dijnokok fizetése épenséggel nem mondható aránytalannak. — Már pedig épen az aránytalanság az, mely alapját képezi a szocializmusnak. Az, hogy a dijnokok e fizetésből nem tudnak megélni, nem a szocializmusra, hanem inkább arra fogja terelni, hogy szabad idejüket más utón igyekeznek majd hasznosítani. Ily értelemben felelt maga az igzzságügyminiszter is és válaszát a képviselőház tudomásul vette. A dijnokok tehát nem kapnak fizetés emelést, de azért mégis jó volt a kérdést felvetni és nyilvános megbeszélése nem lesz ártalmára sem a munkaadónak, sem pedig maguknak a diurnistáknak, mert az utóbbiak megtanulhatják belőle, hogy az a sok szabad idő, mely fölött rendelkeznek, igen alkalmas a hasznosításra, a munka adók pedig átfogják látni, hogy a rendes munka időn kívül a dijnokok sem tartoznak dolgozni — ingyen.

Emlékirata

a Szegzárdon felállítandó állami főgymná- zium létesítése tárgyában alakult végrehajtó-bizottságnak, melyet Simontsits Béla Tolnavármegye alispánjához intézett.

Nagyságos alispán ur !

Dőry László főszolgabíró ur a községi elöljáróság utján közölte velünk nagyságod azon felhívását, hogy, mint a szegzárdi fő- gymnázium létesítését célba vett társadalmi mozgalmat vezető bizottság, Írásbeli nyilatkozatban adjuk elő mindazon érveket, melyek a mi nézpontunkból a főgymnáziutn- nak Szegzárdon való létesítése, szükségessége és lehetősége mellett indokul felhozhatók.

Midőn nagyságod szives felhívásának, egyrészről hazánk kulturális érdekei, másrészről Tolnavármegye és benne a székhelynek : Szegzárdnak haladása iránti meleg érdeklődésünk folytán a legnagyobb készséggel felelünk meg, egyszersmind már itt, nyilatkozatunk bevezető részében, kötelességünknek ismerjük egész határozottan kijelenteni, hogy okaink, érveink felsorolásánál tartózkodni fogunk minden, a tényleges állapotoknak meg nem felelő színezéstől, valamint a helyi érdekek elfogult támogatásától s azokért, mik nyilatkozatunkban foglaltatnak, a legkisebb részletig polgári beesületünkkel kezeskedve, fejtegetéseinket a legszigorúbb bírálat kívánalmaihoz irányítjuk.

Az eszme, mely Tolnavármegye egész közvéleményét jelenleg oly nagy mértékben foglalkoztatja, nem uj s már 1820-ban tényleg létezett is gymnázium Szegzárdon, mint ezt a reánk egyetlen örökségül maradt pecsétnyomó idezárt lenyomata igazolja ; de a hatvanas években, ezelőtt 30 évwel is indult meg mozgalom, mely Szegzárdon egy reálgymnázium létesítését tekintette feladatának.

A mozgalom semmit sem vesztett erejéből, sőt fokozódott egész azon időpontig, midőn a magas kormány Szegzárd közönségének ismételt tiszteletteljes előterjesztéseit figyelembe véve, nem ugyan gymná- ziumnak, hanem egy polgári iskolának, melyet Szegzárd nagy áldozatok árán hozott létre, állami segélyezését kilátásba helyezte s azt az intézet létrejöttével tényleg foganatosította is.

Szegzárd közönsége, mely egyelőre tanügye iránti meleg érdeklődésének igényeit kielégítve vélte, szeretettel, gondoskodással ápolta uj tanintézetét, mindig azon

reményben, hogy az alapja, magva lesz azon a tanügy terén, szükségleteihez mérten soha el nem ejtett eszményképnek, mely a középiskola elnevezés által jelelhető meg.

Alig létezett azonban néhány évig a tanintézet, Szegzárd közönsége ismét megindította a mozgalmat s csakugyan egy küldöttségnek, melyet a vármegye akkori első tisztviselője vezetett, sikerült annyit elérni, hogy a nagyméltóságu vallás- és közoktatási minisztérium a polgári iskola keretébe egy nyilvánosság jellegével ellátott latin tanszéket állított s ez által lehetővé tette, hogy a tanulók, kik a polgári iskola négy osztályát végzik, ha a latin nyelvet a négy éven át tanulták s abból felvételi vizsgálatot tettek, a középiskola négy felső osztályába nehézség nélkül átmehettek s tanulmányaikat folytathatták.

A közszükséglet érzete azonban rövid néhány évi nyugalom után ismét napirendre tűzte a teljes középiskola kérdését s a mozgalom ekkor már oly arányokat öltött, hogy a hivatalos vármegye vette kezébe az ügyet s az egész megye területén eszközölt gyűjtésekkel iparkodott a középiskola létesítéséhez szükséges anyagi alapot megteremteni.

Elesztőleg hatott a mozgalomra, hogy mind gyakoriabbak lettek az esetek, miszerint a legközelebb fekvő két középiskola, hova a tolnavármegyei fiuk tanulmányaik folytatása végett vándorolni voltak kénytelenek. Pécs és Kalocsa, parallel osztályok felállítására képtelenek lévén, azzal kívántak a tultöinöttségen segíteni, hogy' a vidékről jelentkező tanulókat tömegesen visz- szautasitották.

Az igazi közszükséglet kielégítésének nemes és hazafias tényét gyakorolta tehát a nagyméltóságu vallás- és közoktatási minisztérium, midőn folyó évi március hó 2-án 2326. sz. a. kelt, Tolnavárrnegye közönségéhez intézett kegyes leiratában kijelentette, hogy „Tolnamegye területén egy teljes főgymnázium létesítését elvileg részéről is kívánatosnak tartja “

Ezen nagyhorderejű kijelentéssel megyénk területén középiskola létesítése már csak idő kérdésévé válván, a legmelegebb önérzettel fognánk a szükséges alapok lerakásához, hogy a magas kormányt tervei megvalósításában, erőink összeségével, a legodaadóbb módon támogassuk, ha egyelőre, a felekezeti aigyrnnáziummal biró testvérközség : Bonyhád által támasztott igények folytán arra nem volnánk utalva, hogy mindenekelőtt arra vonatkozólag nyilatkozzunk, hogy a tervbe vett főgymnázium hol állíttassák fel'?

Mi elnyomva a helyi hazafiság jogos érzelmeitől áthatott szivünk dobogását, mely természetes akkor, midőn, mint a fennforgó esetben, a szülőnek édes szülöttének birtoklása tétetik kérdésessé, rideg számokkal s a viszonyok egyszerű, himezetlen felsorolásával fogjuk támogatni azon változhatat- lan meggyőződésünket, hogy megyénk területén ez idő szerint Szegzárd azon egyetlen hely, mely íőgymnáziumnak kebelében leendő létesítésére igényt tarthat.

Sokat hangoztatott, de azért soha eléggé nem ismételhető igazság az, hogy a nemzeti nagyság első és alapfeltétele, miszerint az országban, mely fejlődésének biztosítását célozza, minél több kulturális gócpontot teremteni elodázhatlan kötelesség; ez pedig területenként csak az a hely lehet, hol a közkormányzat 'minden ága összpontosítva lévén, részi.nt az értelmiség nagy száma, részint a vidéki lakosságnak szükségszerű gyakori megjelenése által egyszersmind a legkiterjedtebb érintkezés központja.

Szegzárd, mint Tolnavármegye közigazgatási székhelye, kebelében bir: kir. törvényszékkel, kir. pénzügyigazgatósággal, kir. tanfelügyelőséggel, kir. államépitészeti hivatallal, posta- és távirdahivatallal, selyemgyárral, szőllészeti tanfolyamvezetőséggel, szolgabirósággal, kórházi felügyelőséggel,

dunavédgát társulati igazgatósággal; ezenkívül két önálló róm. katholikus és egy református plébánia, 24 gyakorló-ügyvéd,

9 orvos, két állatorvos, 2 gyógyszerész, 6 lelkész és 31 elemi és népiskolai tanító s három pénzintézet alkalmazottai tartózkodnak állandóan falai között.

Szegzárd tehát, mint az állami élet annyi működésének központja, méltán és elfogultság nélkül igényt tarthat arra, hogy viszonyaiból kifolyólag egyszersmind kulturális gócpontnak tekintetvén, a tanügy terén is a fejlődésére nagy befolyással biró tényezőkkel elláttassék.

De Szegzárd, a 15000 tiszta magyar ajkú lakossal biró székváros, jelenlegi köz- gazdasági helyzete is sürgetőleg követeli, hogy az állam segédkező kezét tőle meg ne vonja. Tolnavármegye székhelyének lakossága tudvalevőleg túlnyomó nagy részben a bortermeléssel foglalkozván, a fillok- szeravész pusztításai folytán gazdasági válságnak megy eléje. Hány tisztes birtokoscsalád volna a nemzetnek, a magyarságnak megmenthető, ha iskolásfiuk tartásával meg volna részükre adva a mód, hogy magukat, családjukat fentarthassák addig, inig állapotaik remélhetőleg jobbra fordulnak ; mig ellenkezőleg, ha az államsegély idejekorán nem érkezik, kénytelenek lesznek, hogy megélhetésük feltételeit maguknak megszerezzék, a Szlavóniába vándorlók számát szaporítani.

Nem hagyhatja ezenkívül, véleményünk szerint, a magas kormány figyelmen kívül azon a fentebb, felsorolt állami, vármegyei és községi tisztviselők és hivatalnokok érdekeit sem, kik arra vannak utalva, hogy a közügyeket Szegzárdon szolgálják. Ilyen pedig van a törvényhatóságnál: 51, a pénzügyigazgatóságnál: 31, az államépitészeti hivatalnál: 5, a kir. törvényszéknél és járásbíróságnál : 53, a tanfelügyelőségnél: 2, a posta- és távirdahivatalnál: 7, a selyemgyárnál 19, a szőllészeti tanfolyamnál: 1, az állami vasútnál: 5, a mértékhitelesítő hivatalnál: 1, a közkórháznál: 3, a szol- biróságnál: 7, a községnél: 8, a dunavéd- gátnál: 6, a három pénzintézetnél: 13, ösz- szesen: 212.

Sem az állam, sem a község, de még a társadalmi intézetek sincsenek abban a helyzetben, hogy alkalmazottaiknak olyan dijjazást biztosítsanak, mely őket vagyonszerzésre, vagy csak gondtalan megélhetésre is képessé tegye. Milyen helyzetbe jut azután a közélet ily munkása, ki íróasztala mellett görnyedve őszül meg, ha még az a kényszerhelyzet is fenyegeti, hogy gyermekeitől a szükséges kiképeztetést megvonni kénytelen, mert nem rendelkezik oly jövedelemmel, mely az idegenbe küldés nagy kiadásait fedezné, mig a szülői házban, ha középiskola helyben volna, a szegény szülők gyermekeinek tanittatása nem ütköznék elhárithatlan akadályokba.

A tisztviselői és hivatalnoki karnak és hozzá szükségszerűleg csatlakozó nagyszámú értelmiségnek meg van azután az a felülmúlhatatlan előnye, hogy családi tűzhelyeik egyszersmind a ‘legalkalmasabb otthonává válnak azon tanulóknak, kik a vármegye területéről tanulmányaik folytatása végett a székhelyen megjelennek. A tisztviselőt és hivatalnokot összes viszonyai oda utalják, mint erre az országban számtalan példa van, hogy a jövedelem tisztességes utón való szaporításának módját megtagadja. — Mily nagy megnyugvás azután a szülőknek. ha gyermekeiket a műveltség magasabb fokán álló családok körében helyezhetik el s mily nagy segítség annak a ke- vésbbé jól díjazott tisztviselőnek, ha jó családokból származott fiuknak befogadása által az anyagi gondoktól részben megszabadulnak.

S a tisztviselői és hivatalnoki karhoz, az elhelyezés nagyhorderejű kérdésének megoldása tárgyában, méltán és hivatottan csatlakozik a kiterjedt kereskedelmi és ipa1892. május 22.