Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1892-04-17 / 16. szám
II. évfolyam. *í TOLNAVARHEGYE Előfizetési ár : Egy évre . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 „ — „ Negyedévre . I „ 50 „ Egy szám ... . 12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadó- hivatalon kivül elfogad Krammer Vilmos könyvkereskedése Szegzárdon. POLITIKAI ES VEGYES TARTALMÚ HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utca 1079. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Főmunkatárs: BODNAR ISTVÁN. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfize-1 tések és a hirdetések is a szer-1 kesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten megállapított J árszabály szerint számíttatnak. Húsvéti gondolatok. A jógkóreg eltűnt és a mezők fehér burkolatát a tavaszi napsugár enyhe melege elenyésztette. Uj élet támad a föld gyomrából és a fák rügyei és a füvek zöldellő serkedése a természet megújhodásának szívesen látott hírnökei. Vidám dal, a mosolygó öröm, boldog ifjúság és örök szerelem tüneményes összefolyásában nyilatkozik a tavasz bubája és imádva borulunk le a láthatatlan hatalom elölt, mely azt megalkotá. Az egyház nagyon helyesen cselekedett, midőn a tavasz kezdetét bűvkörébe vonta. Ismerve az emberi kebel legrejtettebb idegszálait, olyan időpontot fixirozott az ünneplésre, midőn minden, a mit látunk, minden, a mi körülöttünk van, imádattal tölt el bennünket. Husvét egy eszmét képvisel az emberi nem fejlődési történetében: a halhatatlanság eszméjét. Azt tanítja, hogy minden, a mi van, maradandó; csak a forma változik, a lényeg — az anyag örökké való. Ez a tudat egyedüli vigasztalásunk — az idő romboló pusztításaival szemben. A halál nem végmegsemmisülés, hanem a fejlődés valamelyik stádiuma, mely újabb alakulásra készíti elő az anyagot. — Ez a Husvét eszméje: Feltámadunk ! De nemcsak a természet ősereje és az egyház vallásos hite hirdeti ez eszmét; hanem a népek élete is. Azok a nemzetek, melyeket a viszonyok mostohasága a föld színéről elsepert, másoknak készítették elő a talajt a gyarapodásra és fejlődésre. A kik utánuk elfoglalták a hazát, idővel kivetkőztek régi szokásaikból, letették az öröklött tulajdonságokat és annak a földnek lettek természetes fiai, mely őket táplálta és növelte. Ezt a tant jó lesz különösen a mai időben minél hangosabban hirdetni azon nemzetiségi agitációval szemben, mely már any- nyiszor éket akart verni a magyar nemzeti állam egységébe. Magyarországon csak magyar ember élhet; az oláh, a német, a tót, szerb és görög csak ideiglenesen tartozhatnak e különböző nemzetiségekhez. A természetes fejlődésnek a legnagyobb erőszakkal sem állhatnak elient. Penitenciával késleltethetik ugyan a nemzet testébe való olvadást, de a processust végkép meg nem akadályozhatják. A magyar föld, a magyar levegő, a magyar ég, a magyar kenyér és a magyar viz más embert nevel, mint más országok földje, levegője, kenyere és vize és a különbség ebben a szóban rejlik: magyar! De azért ebből még nem következik, hogy tétlenül nézzük a nemzetiségek agitá- cióját. Azért, hogy a természet törvényeit megváltoztatni képtelenek, még nem szabad közönyösen fogadni törekvéseiket. Mert bár igaz ugyan, hogy a természetes fejlődés útját végkép el nem vághatják, mégis kétségtelenül áll az is, hogy bizonyos gátakat emelhetnek a fejlődésnek, a mi az egészséges alakulást tetemesen megnehezítheti. Magyarországnak ez idő szerint nagy szüksége van nemzeti egységének megszilárdítására, Ettől függ egész jövője, államiságának tartóssága és népének boldogulása. És ha vannak egyesek, kik szentségtörő kézzel megakarják akasztani az átalakulás folytonosságát, akkor a kormány teljes joggal nyúlhat szigorúbb rendszabályokhoz a tévedők féken tartására. Ellenzékünk. Évek óta foly az elkeseredett küzdelem kópviselőházunkban és a törvényhozás egészséges működését a legváltozatosabb alakokban akadályozza meg. Először az volt a jelszó : menjen Tisza — azután szent a béke! — később : kérdeztessók meg a nemzet a közigazgatás államosítása ügyében — azután aláveti magát az ellenzék ! Most pedig : hisz Szapáry rosszabb Tiszánál — pusztuljon onnan .... és igy tovább a legszeretetreméltóbb modorban 1 Az emlékezetes védeiővita óta az ellenzék nem foglalkozik egyébbel, mint hogy kisebb nagyobb agyonbeszélésekot rendez. Útjába áll minden komoly törvényhozási munkának. TÁRCZA. Husvét ünnepén. Hála néked, oh szent Isten ! ■Angyal szól: az Ur nincs itten Örvendj lélek ezen hitben ! Nincs a sírban, eltemetve. Az igazság és az eszme, Fénylik közel, fénylik messze. Mint hatalom jár itt, jár ott, Ejt eloszlat, széttör jármot, Meghódítja a világot. A teremtés koronája, A. Lélek fuvallatára, Istenképet ölt magára. Földre száll le a mennyország, S létünket megaranyozzák A békesség és szabadság. Hála néked, óh szent Isten ! Angyal szól: az Ur nincs itten Örvendj lélek ezen hitben ! Nincs a sirban, eltemetve, A ki áldva élt s szeretve, Mig csak lelkét kilehelte. Szép emléke el nem hervad, Bánatos könny rá e harmat, Csak a por az, mi elhamvad. Nem halok meg, hanem élek : Itt, hol lelkem a jóké lett, S ott, hol mint a csillag, fényiek. Itt a porban bár botlottam, Mégis eszményért futottam; Mily dicső lesz czélom ottan! Hála néked, oh szent Isten! Angyal szól; az Ur nincs itten — Örvendj lélek ezen hitben! Sántha Károly. Hadnagyné ő nagysága. * Irta: HERCEG FERENC. Hat lábnál valamivel magasabb volt, egyenesen szótfutó vállai és bivalynyaka, nyúlánk termete dacára is sejtették óriási izomerejét. Ha öklével mellére ütött, a hatalmasan domborodó mellkas kongó hangott adott, akár egy érckazán. Homlokába nőtt haja, vihogó szeme gonosz kifejezést adott arcának. Ilyen volt Reögli hadnagy, — korára nézve gyerek, külsejére nézve óriás. Heves, rakoncátlan * Mutatvány, a szerző most megjelent „Mutamur“ cimü pompás kötetéből. A s z e r k. vére volt. Ha a minotauruszok és lernai kígyók korában él, — alkalmasint hérosz lesz belőle; —- igy azonban, ha túlpezsgő virtusa orkán erejével tört ki belőle, rendesen valami nagy ostobaságot követett el. Hol tönkre hajszolta paripáit, hol végtelen dáridókba keveredett, veszedelmes jókedvében forgácscsá zúzva a keze ügyébe eső bútorokat, hol ismét ok nélkül beletüzött legkedvesebb cimboráiba. Ilyfele viselt dolgaiért az ezivdrapportou nem osztottak neki heroszi halhatatlanságot, hanem legjobb esetben is szobafogságot. Az italt nagyon szerette, boros fővel pedig valóságos enfant terribleje volt az ezrednek. Ha ilyenkor megcsíphette egyik fölebbvalóját, kíméletlenül föltálalta neki mindazokat a jakobinus ötleteket, melyek egy örökké elégedetlen szakaszparancsnok fejében megfogamzanak. Más emberfiának ily dolgok régóta a nyakát szegtek volna, Eeögh azonban kivételes állást foglalt el az ezredben, — először azért, mert atyja hadtestparancsnok volt és Mária-Terézia lovag, másodszor pedig azért, mert veszedelmes vérmérséklete dacára is áldott jó fin hírében állott. Tudom, hogy ez ellentmondás, — de nem tehetek róla, úgy volt. Az asszonyokat a maga módja szerint szerette. Ha egyik megnyerte tetszését, azt minden férjre apára és udvarlóra való tekintetnólkül, arcátlan naivitással meg is mondta n -ki. A házasság institúciójáról csudálatos nézetei voltak. — Az én áram egy millió ! —mondta egyszer, Éppen annyira van szükségem. Egy kerek millióért Lapunk mai száma ÍO oldalira terjed.. "AAj
