Tolnavármegye, 1892 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1892-04-03 / 14. szám

két könnyebben, s a nagyobb mennyiség beszerzése folytán minden bizonynyal olcsóbban is a vármegye területén kaphassa meg ; tekintettel arra, hogy a fillokszera bizottság szabályrendelet szerin nyert megbizatásához képest csupáu a phillokszera elleni védekezés czéljából nyújthat a szőlőbirtokos közön­ségnek bizonyos előnyöket; — kimondani móltóz- tassék, hogy a fillokszera bizottság a törvényhatóság részéről felhalmazta- tik, minden általánosan fellépett szőlő­betegséggel s z e m b e n a f ö 1 dmi v e 1 ó s üg y i kormány által elfogadott és sikeresnek kijelentett óvszerós készülókeknekna- gyobb mennyiségben való beszerzésével és raktáron tartásával — a vár megyebeli szőlőbirtokosoknak ugyanazon közvetí­tés előnyét nyújtani, a mely a szánkó- neg és ehhez szükséges fecskendők el­árusít ásánál már is gyakorlatban van, — Közig, bizottsági ülés. Tolnavár- megye közigazgatási bizottsága c lió 11-én ülést tart. A főgymnáziiimi végrehajtó bizott­ság értekezlete. A Szegzárdon létesítendő főgymnázium érde­kében pár óv előtt alakult végrehajtó bizottság a múlt vasárnapon ülést tartott, melynek első tárgyát Simontsits Béla elnöknek lemondása képezte. — Dr. Szigeth Gábor a végrehajtó bizottság jegyzője bemutatta Simontsitsnak erre vonatkozó következő lemondó levelét: Tisztelt végrehajtó Bizottság! A bennünket évekkel ezelőtt tettekre lelke­sített cél, egy szegzárdi róm. ka'h. főgymnázium felállítása, részint a körülmények behatása, részint pedig az igen tisztelt bizottságnak ezekhez való bölcs alkalmazkodása következtében megváltozván, az állami segélylyel Szegzárdon felállítandó feleke­zeti jelleg nélküli főgyimnázium ügyének sikeres megoldása képezi ma az igen tisztelt végrehajtó bizottságnak törekvését. Időközben a vármegye területén egy hason célú mozgalom indult meg a bonyhádi felekezeti algymnáziumnak főgymnáziummá leendő kiegészí­tése érdekében; s miután mindkét mozgalom az államsegélyt nólkülözhetlennek s ennek következté­ben a magas kormánynál kieszküzlendőnek találta, a vallás és közoktatásügyi kormány a törvényható­ságot vélemény adásra hivta fel egy fogynir-ázium- nak Tolnavármegye területén leendő, elvben részé­ről is szükségesnek kijelentett felállítása kérdésében. Ennek következtében állott elő reám az a helyzet, hogy midőn a majdnem százados óhajnak nevezhető fontos kérdésben a törvényhatósági bizott­ság mérvadó álláspontját elfoglalandva — minden irányban megnyugvást és biztosítékot nyújtsak az iránt, hogy a törvényhatósági bizottság előtt e kér­dés felett kifejtendő nézetem kizárólag a tárgyilagos érvek alapján, minden érdekeltségtől menten képezik megyőződésemet. Azért midőn a szegzárdi róm. kath. főgym­názium létesítése céljából alakult végrehajtó bizott­ságnak megtisztelő bizalmából nyert és annak idején örömmel elvállalt elnökségről lemondok, s őszinte köszönetemet fejezem ki azért, hogy a bár legcse­kélyebb mérvben is lehetővé tették reám nézve a nagyfontosságu kérdés előbbre vitelénél közremű­ködni: felkérem az igen tisztelt bizottságot, hogy a többször nevezett céllal kapcsolatos nálam létező okmányoknak átvétele iránt intézkedni szíveskedjék. Fogadja az igen tisztelt végrehajtó bizottság hazafias üdvözletem és kiváló nagyra becsülésem őszinte kifejezését. Szegzárdon, 1892. március hó 26-án, Simontsits s. k. A bizottság meghajolva e levélben felhozott indokok előtt, nagy sajnálattal vette tudomásul Simontsits Bélának a végrehajtó-bizottság nagyér­demű és fáradhatatlan tevékenységű elnökének le­mondását és elhatározta, hogy a lemondott elnök­höz emlékiratot intéz, a melyben megköszöni az ügy érdekében a múltban kifejtett támogatását és buzgalmát és kéri az ügy iránt való jóindulatát a _4._____________________________________ jövőben is. Erre elnökül dr. Kramolin Emil, helyettes elnökül Hanny Gábor, dr. Szigeth Gabor mellé pedig jegyzőül Hirling Adám választattak meg. Egyúttal a főgymnázium érdekében már most szükségessé vált további lépések eszközlésére szü- kebbkörü végrehajtó bizottságot választottak, mely­nek tagjai az elnökökön kívül Boda Vilmos, Stei- nekker Ferenc, Leopold Sándor, Módly László és Örffy Lajos. E bizottság a pénzgyüjtést a legkö­zelebb megkezdi és egyúttal felhívást intézend azon adakozókhoz, a kik a 3 év előtti gyűjtés ^lkaiméval e célra adományokat jegyeztek, azzal a kérdéssel, váljon fentartják-e az akkor jegyzett összegeket a i jelenben is ? Nem szenved kétséget, hogy az akkori nemeslelkü adakozók nem fogják visszavonni ado­mányaikat most, midőn oly közel állunk a célhoz. 194 frt 28 kr. Az ur 1892-ik esztendejében, január hónap­ban terjedett el egyik fővárosi művészünkről az a kósza hir, hogy föllép képviselőjelöltnek s megvá­lasztatása esetén mint honatya fogja teljesíteni pol­gári kötelességeit. Mindenesetre ritkaság számba mmt volna, ha a politikai világ nagyjai között az ecset vagy véső művészi kezelői szónokoltak volna a hármas szövetség megújításának szükségességéről, a közös hadsereg megszüntetéséről, a Baross által űzött kereskedelmi politika helytelenségéről. De ez is megtörténhetett volna, mert-ha pl. a paedagogiához mindenki ért, miért ne értene a művész a politi­kához? Igen is értenek a politikához a művészek is. Ezt tanúsítja az alábbi história is, a mely hogy valóságban is megtörténhetett, a t. olvasó talán el fogja hinni. Abban a kerületben, a melyből a mi nótánk szól, soha még mameluk-képviselőt nem választottak. Hosszas kutatás után csak akadt mindig egy-egy jelölt, habár az illető maga is megvolt győződve megválasztatása képtelenségéről. De hát mire nem akad napjainkban vállalkozó?! Az idei jelölt ékes programinbeszéde, meggyőző érvelései az ellenjelölt követeléseinek kivihetetlensége felől s mindenek felett ama szűz kerület erkölcsi és anyagi veszteségei, a melyeket az által szenved, hogy folytonosan balpárti követet választott, annyira extasisba hozták a művészünket, hogy ez alkalom­mal sutba dobta az ecsetet s két hétre beállott­kortesnek. Ettől kezdve nem volt nyugta a magas poli­tikától. A választási eshetőség volt száján este, mikor lefeküdt (a mi különben ritkán történt meg, mert a világ sorsa attól függött, hogy győz-e a jelölt vagy bukik?) s erre ébredt fel reggel. Oly biztos számítást, csiná't a türelmes papíron, hogy egy héttel a választás előtt már tisztán ki volt mu­tatva: mennyivel győz az ő jelöltje az ellenpárté fölött. A végrehajtó bizottság, melynek legbuzgóbb tagja volt, természetesen permanens maradt. Az érte­kezlet és a teendők megbeszélése helyéül szolgált a jelölt lakása, mert ez alkalmas volt, de meg a jelöltnek finom borai is voltak. A táviratok jöttek mentek. Az egyes községek pártvezérei minden alkotmányosan megengedett módon korteskedtek. Nyilvántartásban volt, hogy mennyi pénz kell még Atáb meghódítására, hány hordó sört fogyasztottak el a derék szömiek a jelölt éltetése közben stb Sőt tudósítás érkezett arról is, hogy Drága falva inog ! Egyéb se kellett ! Ügyes szónok és a nép előtt kedves kortesek menjenek ezen ingó községbe. Ki lett volna alkalmasabb, mint az adóvégrehajtó, a művész és fiskális ? ! Mindhárom kedvelt egyé­niség a nép előtt! Köztudomású dolog volt, hogy Drágafalva régóta kívánja utjának kikövezósót és egy hid épí­tését. E két kiváuságuk teljesítése volt hát kortes beszédük tárgya az esetre, ha az egész falu megtér az egyedül üdvö/.itő párt kebelébe. Déltől estig kapacitálták a polgárokat, de csak nem tudták meg hódítani Azt elérték mégis, legalább ők azt mond­ták. hogy gondolkozási időt kértek holoapig. (Ellen­ben a rósz nyelvek'szerint csak azért kérték a gon­dolkozási időt, hogy megszabaduljanak tőlük.) S ha megtérnének, az eseiben holnap bemennek a városba, hogy a megye intéző köreitől vegyenek kötelezőt a kortesek ígéreteinek megtartására. A vezető ter­mészetesen a művész lett volna, a ki e perctől kezdve azon ékes dikción törte fejét, melyet holnap kell elmondania. Várta is a küldöttséget, de elma­radt s azóta Drága falva nem ingott többé ! Desperált lett ugyan e hirre, de azért a győ­zelemben bízott, mert a jelölt szükebb hazája a unser kindnek győzelme végett minden vá­lasztó polgárát behozza. Elérkezett végre a dicső nap hajnala! Előző éjjel a művész nem aludt; nem mintha korteske­dett volna, mert ez most fölösleges volt, hanem azért, mert Aranyszáju Szt. János napját ünnepel­ték egész éjjel. Reggel ő tette fel először azt a TOLNA VÁRMEGYE. fehér tollat melynek társaival később fekete kutyá­kat díszítettek és az utcákon eleresztve éljeneztek, a balpárti polgártársak és inasok nagy hahótaja között. „. . A választó községek már bejöttek. — itt is foglalták a részükre kijelölt korcsmákat, azokat t. 1. a melyeket a balpártiak tilalom ellenére még el nem foglalni szívesek voltak. A választókat a szavazásig együtt tartani igyekeztek ugyan, de az ellenpárt emberei lépten nyomon zavart igyekeztek csinálni, a zavarosban halászni, csábítani gúny es egyéb komoly sértés között is. Tekintélyes férfi kellett, hogy egy korcsmából az ellenfél embereit kiutasítsák. Ment tehát a mű­vész Ekkor aztán ilyen párbeszéd keletkezett a kores- máros és közötte : K. Adhatok-e, kérem, a piros tollasoknak egy kis paprikást és italt ? M. Nem! K. Hát a fehér tollasoknak ? M. Azoknak igen ! (Reservatio mentalis. — Én ugyan nem fizetek érettök, sem a jelölt; de ha tetszik, adj a saját kontódra.) Egyéb sem kellett. Volt aztán a hidegtől megdermedt, éhes szavazóknak jó napjuk. Ettek, ittak ; hiszen 5 évben csak egyszer van választás. A jelölt természetesen megbukott. A következő héten azonban a művész a korcs marostól következő számlát kapott: 1. Sörök ......................................... 60 frt — kr. 2. Borok.......................................... 60 „ — „ 3. Kis és nagy pár virstlik . . 35 „ — „ 4. Pörkölt............................... . 39 „ 28 „ Su mma summarum . 194 frt 28 kr. Tisztelettel kéri, legyen szives ezen alkotmányos költséget kiegyenlíteni. Ekkor nyilt ki a művész szeme, hiszen ő nem rendelt semmit, megfizeti bi­zony a . . . . nagy harang ! Illetékes egyének azta közvetítő indítványt tették, hogy bírói perlekedés helyett, kárpótlásul pingálja le a művész a tisztes és szépszámú korcsmáros egész családját s akkor még ő állhatna elő némi viszon követeléssel, azonban egyik fél sem fogadta el a ja­vaslatot. Múlt hónap végén tárgyalták ezen ügyet a bíróságnál de mivel a művész nem ismerte el a követelést, sem a megrendelést, sem szavatosságot, annál kevésbé vállalta el a fizetséget., e en (alkotmá­nyos költségekről származó per eldöntése csak ké­sőbb várható. Addig is Járjon a köz ! Az árvamegyei ínségesek javára szerkesztőségünkhöz a következő adomá­nyok érkeztek: Fontányi Mariska (talált tárgy jutalom­díja) .............................................. 2 frt. A múlt számunkban kimutattunk . 30 ., Összesen . 32 frt. ______1892. április 3. Hí rek. —- Személyi hir. Gróf Széchenyi Sándor főispán március 29-től április hó 1-ig Szegzárdon időzött — Búcsú a pénzügyigazgatótól. Karg Ká­roly m. kir. pénziigyigazgató e hó 1-én búcsúzott el a pénzügyigazgatóság és számvevő osztály tiszt­viselőitől és 2-án távozott el városunkból, hogy veszprémi állását elfoglalja. A vasúti állomáson a távozó pénzügyigazgató tiszteletére az összes tiszti­kar megjelent, hogy s/.eretett főnökétől búcsút ve­gyen és szeretetónek jelét a teljes számbani meg­jelenéssel dokumentálhassa. A pónzíigyigazgatósng nevében Fink Kálmán pénzügy igazgatói he’yettes, a számvevő osztály nevében Tóth József szám- vizsgáló intézett néhány búcsúszót a távozó főnök­höz. A bucsuzás megható volt és mindenkin meg­látszott, hogy a szeretet és ragaszkodás veszi körül a távozó hivatali főnököt. — Segély a felvidéki Ínségeseknek. Tolna- megye közgyűlése március 31-én a tárgysorozat megkezdése előtt az állandó választmány javas­latára a felvidéki Ínségesek javára, az inségi alapból 300 frtnyi összeget szavazott meg. Előléptetés Freitag József dunaföldvári III. oszt. ellenőr a pénzügyminister által II. oszt. adóellenőrré léptettetett elő. — Hivatalba lépés. Halvány László paksi királyi aljárásbiró április hó 9-én foglalja el állását. — Névváltoztatás. Eizner Salamon duna­földvári illetőségű, győrszigeti lakos vezetéknevé­nek „Vas“-ra, Nitsner Pál báttaszéki illetőségű budapesti lakosnak pedig saját, valamint Béla, Pál,’ Ilona és Vilma nevű kiskorú gyermekei vezeték­nevének „Darvas“-re kért átváltoztatását a bel­ügyminiszter megengedte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom