Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1891-01-04 / 1. szám

6 TOLNAVÁRMEGYE. 1891. január 4. — A kir. törvényszéki elnök uj-óvi üdvöz­letét mentesítő gyűjtő-ivón a „Szegzárdi r, k. kis­dedévé és gyermek-menhely“ részére következő összegek jegyeztettek: Dezseőffy Géza 5 frt, ifj. Závody Albin, Oláh András, Baráth Zoltán 3—3 frt, Kurcz Vilmos, Kardos Kálmán 1—2 frt, Kiss Károly, Ágoston István, Borsódy György, Biróy Béla, Borsódy Lajo^, Hamza Géza 1—1 frt. Osz- szesen 24 frt. — Birtok bérbeadás. Gróf Apponyi Sándor 15 évre bérbeadta 938 cat. hold kiterjedésű József pusztáját évi • 7800 frt bérösszegért Honig Albert baranya-mágocsi lakosnak. — Eljegyzés. Heisler Eichárd szegzárdi ke­reskedő eljegyezte Klein Armin leányát, Mariskát. — A szegzárdi izr. hitközség január elsején a tagok rendkívüli érdeklődése mellett tartotta meg tisztújító közgyűlését. Dr. Pirnitzer Béla vá­lasztási elnök megnyitó beszéde után az ez évben kilépett hét képviselő testületi tag lett megválasztva. Mind a hét kilépő újból meg választatott. Ezek: Goldberger I. Mór, Hirsch József, Dr. Lévay Ig- nácz, Leopold Lajos, Dr. Pirnitzer Béla, Salamon Lipót és ^Schön Ármin. Hitközségi elnökké Dr. Braun Bernát eddigi elnök lett újból kikiáltva, a ki azonban a választók sajnálatára ezen általa hat évig viselt állást újból elfogadni nem volt hajlandó, mire a megejtett szavazás szerint egyhangúlag és nagy lelkesedéssel Leopold Sándor választatott meg elnökül A távol levő elnökért Dr. Braun Bernát vezetése mellett egy küldöttség ment el. Ezen idő­közben Hirsch József pénztárnokká és Salamon Ármin ellenőrré választatott. A küldöttséggel a te­remben megjelenő uj elnököt zajos éljenzéssel és ovátiokkal fogadták a választók. Az uj elnök meg­hatva mondott köszönetét a beléje helyezett biza­lomért és bár gyenge egészsége, sokoldalú elfog­laltsága nem engednék, hogy ezen állást elfoglalja, de — úgymond — nincs bátorsága az ily impozáns módon nyilvánuló, osztatlan bizalmat visszautasítani. Kéri a tagok támogatását működésében. Elöljárósági tagokul megválasztattak: Dr. Braun Bernát, Dr. Pirnitzer Béla, Salamon Lipót és Spitzer Vilmos. Dr. Pirnitzer választási elnök záró beszéde után Dr. Leopold Kornél a hitközség köszönetét tol­mácsolta a távozó elnöknek a hitközség javára ki­fejtett sikeres működéséért és indítványozta, hogy a közgyűlés jegyzőkönyvileg fejezze ki elismerését és köszönetét a távozó elnöknek, mely indítványt a jelen voltak általános helyesléssel és lelkes éljen­zéssel fogadták el. Majd Leicht Lajos mondott köszönetét a választási elnöknek a választás tapin­tatos vezetéséért és ezzel a közgyűlés az elnök él­tetésével véget ért. — Szegény legény ijesztett a múlt hó egyik estéjén az eledényi gazdatisztre. Az éjjeli őr szol­gálatot teljesített gazdasági cseléd által ugyanis azt izente be a gazdatiszthez, hogy 6 tagból álló ban­dája számára élelmi szereket küldjön ki azonnal, mert különben baj lesz! A megrémült gazdatiszt jónak látta ezen kategorikus felhívást teljesíteni, mire a bandavezér odább állt. A szakcsi csendőrök­nek sikerült a jómadarat Balaskó István rovott- multu, kónyi-i illetőségű asztalossegéd személyében kinyomozni, ki még csak 33 éves és máris 15 évet töltött fegyházban, s kit még az a gyanú is terhel, hogy a múlt hóban Kaiser Ignácz kónyi-i kiskeres­kedő kárára elkövetett betöréses lopásnak is részese. — Emberölés. Biró József tengődi telkes gaz­dánál szolgálatban állott Kovács József kányái ille­tőségű szolgalegény Zsoór József gazdánál szolgá­latban állott tárcát, Kiss János szolgalegényt, decz. 26-án este, midőn Jánost köszönteni jártak, valami csekélység felett összeszólalkoztak, a zsebéből kirán­tott bugyii késsel nyakon szúrta. Kiss János a szúrás következtében egy órai kínlódás után testvérnénje lakásán, hová társai vitték, meghalt. A még csak 26 éves gyilkos 27-ón reggel önként jelentkezett és most a tamási-i kir. járásbíróságnál fogva tartatik. — Garázda czigányok. özv. Höfíier Józsefné dcis-doroghi lakos házának első szobájába ismeretlen I ttesek az ablak bezuzása után behatoltak s onnan Ynviniha, fehérnemű és füstölt hús féléket maguk­%£ye eltávoztak. Távozásukat észrevette a károsnő, m ütött és a segitségórejJövő szomszédokkal üldözőbe vette a tetteseket kik futás közben több lopott tárgyat maguktól elhányták, elmenekültek. Azonban nyomuk a szegzárdi vámhid melletti czigány-sátrakhoz vezetett, s mikor a kis-doroghi emberek oda értek, épp akkor üresitették a czigány asszonyok a lapott ágyneműből a tollat sajá'jukéba, a csendőrök azonban az egész karaván-sereget le­tartóztatták és bekísérték. VIDÉK. A gyönki kér. nőegylet múlt hó 21-én a gyönki kaszinó termében a jótékonyság legszebb ünnepét ülte azzal, hogy a gyöníi szűkölködő gyer­mekek részére egy díszes karácsonyfát felállított s a jó Jézuska ajándékakép 6 fiút és 8 leányt tető­től talpig téli ruhával ellátott. Hála és elismerés illeti a választmányt, de különösen Ponyó Lász- lóné urhölgy egyleti elnököt, a ki ügybuzgalma s tapintatos eljárásával az egylet kitűzött czóljának megvalósitására fáradhatatlanul törekszik és özv. dr. G r o s c h Pálné, Kiss Béláné és Széki Elemérnó, Hilbert Andrásné és özv. K e n e s- sey Mariska urhölgyeker, valamint P e s t h y Elek szolgabiró urat, a karácsonyfa feldíszítése kö­rül szerzett érdemeikért. Fogadják jutalmukat azon nemes öntudatban, hogy törekvésük embertársaik nyomorának enyhítésére irányult. — Az ünnepélyt különösen emelte Ilgen Antal helybeli ev. lel­kész ur azon beszéde, midőn a megajándékozott gyer­mekeket háladatosságra intette és a kitüuő szónok­lati tehetséggel megáldott Kiss Béla helybeli ta­nár urnák szépen kidolgozott, tartalmas és szónoki hévvel előadott beszéde. Paksi. A tolnai csolnakázó-egylet az uj évi köszön­tések megváltása czime alatt a szegény iskolás gyermekek részére karácsonyfát állított föl a „Kör­egylet“ helyiségében s ott nagyszámú közön­ség jelenlétében több szegényebb sorsú fiú és leánynak czipőt, csizmát, mel.'g téli kendőt és egy- egy csomagban néhány diót meg süteményt, azon- fölül fejenkint 20 krt adóit A kiadást, minthogy az egylet saját pénztárából e czéira nem adhatott, a tagok maguk közt rendezett adakozás utján fe­dezték. A dicséretet érdemlő jótékony, lélekemelő ünnepély dr. Eliatschek Ede egyl. elnök és J a n o s i t s Károly egyl. pénztáros szives fárado­zásának köszönhető. Fent nevezett egylet 1891. évi január hó 17-én fényes tánczmulatságot készül rendezni. A tolnai önkéntes tűzoltóság a már tüzren- dészeti szempontból fölállított telephon és villamos jelző csengetyük hálózatára a vegleges engedélyt a ministeriumtól megkapta. Lord Cynlé, Bonyhádról vesszük a következő sorokat: • Szomorú jelenség, hogy még a müveit elem Által lakott városrészen is a legközelebbi' választásnál csupa obscurus nevű egyének jutottak * a városi képviselők sorába. Oly férfiak, mint pl. dr Moldo- ványi István stb. csak azért maradt ki, mivel a müveit elem közönyössége folytán a „pógárok“ 33 szavazata döntött. Ha csak a leg­kisebb érdeklődés mutatkozott volna, legalább is 150 szavazat állott volna rendelkezésükre. Az egyik volt tag azért nem kellett az ellenpártnak, mivel keresztülvitte, hogy legutóbb a gymnasium utcaza­jában a már 2 évvel ezelőtt építeni elhatározott járda létesült. HALÁLOZÁSOK. Nagy Lajos nagybirtokost, volt megye fő­nököt folyó hó 1-én kísérték Bölcskén örök nyu­galomra. A gyászszertartást Dömötör Lajos bölcskei református lelkész végezte, megható be­szédben méltatva az elhunyt érdemeit. Ott volt a környék színe-java, főleg Dunaföldvár, Paks, Bölcske és Madoesa intelligencziája igen nagy számmal, úgy, hogy mintegy 50 szán telt meg a résztvevő közönséggel. Tolnavármegye képviseletében megje­lent Simontsits Béla alispán, Kurz Vilmos árvaszéki elnök és Gerenday Lajos központi főszolgabiró is. Az elhunyt, mint ember, egyike volt a J&g&Áonszenvesebb egyéneknek. Pest vármegyéből ke- H Az időközbe gyermekei már ity születtek. A 48-as I—Ml. - ■ — ; ­években Tolnavármegyének szolgabirája volt, a sza- badságharczban azonban nem vett tevékeny részt. A Bach korszakban a megye főnökévé neveztetett ki s ekkor hazafias érzelmének s humanusságának s becsületességének többször fényes jelét adta. La­punk egyik baratja jellemző törtenetecsket beszel el róla: — Az ötvenes években, mikor már a köl­csönös bókiilékenység magva csírázni kezdett, |— a vármegyeház nagytermében fenyes tánczmulatságot rendezett, melyen a vármegye akkori intelligencziája nagy számmal jelent meg. Nagyszerűen megven­dégelte az egész báli közönséget, durrogtak a pezs- gős palaczkok s ennek eredménye az lett, hogy a tüzesvérü fiatalság 2 teljes órán keresztül huzattá (hallatlan!) a — csárdást. jA jelenvolt 20—30 osztrák tisztnek persze ez sehogysem tetszett. Yégre egy csendőr hadnagyocska oda szólott a czigány- nak, hogy tartsa magát a tánezrendhez. Erre a fiatalság karra fűzve a hölgyeket, a mellókter- mekbe vonult s lekiabált, hogy „fogjanak be.“ — Nagy Lajos megértvén a baj okát, — a közönsé­get visszaédesgette a terembe. A tisztecskéknek ért­hetően tudtukra adta; — „hogy itt ő a házi ur, tehát ő parancsol“ s huzattá tovább a csárdást. Nagy bátorság kellett abban a szomorú időben mégehez is. A „Ferencz kórház“ is nagyon sokat köszön­het neki. Az alkotmányos élet pitymallásakor visz- szavonult bölcskei birtokára s azóta ott élt csendes visszavonultságban, gazdálkodásával tisztességes va­gyont, s szeretetreméltó modora s jótékonyságával sok barátot s tisztelőt szerezve. Elhunytét a kiter­jedt rokonságon kívül két fia gyászolja, kik közül László mint szenvedélyes régész ismeretes s ki­nek a bölcskei ásatásokban tevékeny része volt. Nyugodjék az elhunyt békével! Gr. Apponyi Károly, főrendiházi tag, várme­gyénk nagybirtokosa és első visilistája, gr. Appo­nyi György volt udvari kancellárnak bátyja, (Ap­ponyi Albertnek nagybátyja) deczember hó 30-án Becsben meghalt. Gr. Apponyi Károly 1805. deczember 26-án született Pozsonyban. Itt véglÁfe- tanulmányait is, s aztán a katonai pályára lépett. 1848-ban mint ezredes azt a parancsot kapta a ma­gyar hadügyministertől, hogy Szent-Tamás felé tart­son, de betegsége következtében visszavonult s az­tán Bécsből követte az események folyását. 1849. május 17-én az uralkodóházhoz hü maradt mágná­sokkal együtt -ő is aláírta a nemzethez intézett po­zsonyi felhívást. Később Olaszországban harczolt s tábornoki rangot nyert. Atyjának halála után át­vette a hőgyészi és apáthii uradalmakat, lemondott méltóságairól s azóta kizárólag birtokai kezelésének élt. Télen rendesen Becsben lakott, nyaranta pedig Hőgyészen. Gr. Apponyi 1847. julius 29-én nősült, oltárhoz vezetvén Klebelsberg Leopoldina grófnőt. Egyetlen fia, gr. Apponyi Géza, szintén tagja a főrendiháznak, ugyancsak vármegyénk nagybirto­kosa, 1876. ápril 24-ike óta ez is nős; neje Szé- cheuyi Paula grófnő, ki több gyermekkel ajándé­kozta meg. Péntek délután szentelték be a bécsi Mihály- templomban holttestét. A gyászszertartásnál jelen voltak: gróf Szó csen főudvarnagy, báröNopcsa, a királyné főudvarmestere, báró Se-hloi s n'igg, Erzsébet főherczcgnő főudvarmestere, gróf Neipperg és gróf Pálfíy testőrkapitányok, a főrangú arisztok- raczia számos tagja, az elhunyt rokonai, köztük gróf Apponyi Albert országgy. kéoviselő és mások. A holttestet beszentelés után a Pozsony melletti Eberhartba vitték, hol a családi sírboltban fogják elhelyezni. SZERKESZTŐI POSTA. Mindazon jóakaróink és barátaink, kik bennünket la­punk megindítása alkalmával üdvözleteikkel fekeresni szíve­sek voltak, fogadják ez utón is hálás köszőnetünket. — Élczelönek. A kütdött ízetlen rímeket és nyakatekert szó­játékokat nem közölhetjük. Ajánljuk azonban e czélból lap­társunknak, a „Tolnamegyei Köztöny“-nek „Tövisek“ czimü rovatát, amely az ehhez hasonló sületlenségeknek ál­landó tere. — K—s. i—s. Budapest. A megreelamált mutat­ványszámot újból megküldtük. Köszönjük a szives érdeklő­dést. Üdvözlet. — Paksinak Gyönk. Köszönjük. Térhiány miatt lehetetlen volt az egészet közölnünk. — Dr. M. I. Köszönet szives érdeklődéséért. Kérem vegye a könyvet tiszte­letpéldány gyanánt, miután magam is, a szerzőhöz való baráti viszonyomnál fogva, igy jutottam hozzá. — K. M.Á. Köszönjük. Mihelyt terünk engedi, közöljük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom