Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1891-10-18 / 42. szám

D.-Földvár 227 frt 59 kr. Dobrovszky Kálmán Uzd-Borjád 227 frt 55 kr. — Póttagok: Hull Nándor Báttaszék 225 frt 99 kr. Dömötör Lajos Bölcske 224 frt 28 kr. Spiesz János Paks 229 frt 14 kr. Szőke István Pilis 222 frt 26 kr. Kohn Gábor Zomba 221 frt 46 kr. Weltman Adolf Tárkány 221 frt 35 kr. Sohvartz Herman Bonyhád 221 frt 35 kr. Goldstein Ignácz Paks 220 frt 84 kr. Zsikó János A.-Nyék 220 frt 62 kr. Császár József Pinozehely 220 frt 48 kr. Streichi-r Benő Bonyhád 220 frt 14 kr. Eisenbarth Gyula Tolna 219 frt 30 kr. Döme Pál Dees 216 frt 93 kr. Oppenheim Salamon Hőgyész 216 frt 40 kr. Sziies Pál Kónyi 216 frt 31 kr. Udvardy Sándor Szegzárd 215 frt 21 kr. Braun Salamon Duna-Szent-György 214 frt 60 kr. Scbvartz Salamon Paks 214 frt 58 kr. Pauncz Adolf Dombóvár 214 frt 42 kr. Horváth P. János Gyula-Jeváncza 212 frt 61 kr.

VÁRMEGYE.

A t. vármegyei közgyűlésből.

Ember emlékezet óta nem volt Tolnavárme- gyének két napos közgyűlése, — a névszerinti szavazás is épp oly ritka minálunk, mint a fehér holló.

És most mind a kettőt megértük!

Arról volt ugyanis szó, hogy legyen e a vármegyének pótadója, vagy sem ?

S látott már valaki olyan magyar embert a ki adót fizetni szeretne ? Dehogy látott! Kocsira kapott tehát az egész megye, azaz, hogy a t. bizottsági tag urak nagy része — s még saját szavai szerint a máskor oly engedékeny természetű Beuee apát ur is kitűzte odahaza Duna-Földváron az ellenzéki lobogót s mindenki csak azt sugta- búgta: de már azt csak leszavazzuk.

Szerencsére közbejött a rozenthali vasúti merénylet.

Szerencsére ?!

No tessenek félni, nem vagyok én sem nihilista, sem anarchista, hogy örülni tudnék az e fajta eseteknek. Tüstént kimagyarázom magamat.

A közgyűlés egy kis rögtönzött, de szívből fakadó ünnepélyességgel kezdődött.

Főispánunk meleg, sőt gyújtó szavakkal emlékezett meg királyunk szerencsés megmeneküléséről. S minek mondanám tovább ! ? A magyar embernek a király szóról eszébe jut hazája, — s a hazáért elfeledi a maga buját-baját, mindenütt és mindenben csak a közügyet látja, — megy, szavaz aztán oda,, a hova kell, ahogy a szükség kívánja.-..

Különben a pótadó kivetés eszméje, még e kedvező auspiciumok dacára is élénk diszkussióra adott alkalmat.

Legelőször is egy kis mérges tekintetű pirospozsgás emberke ugrott fel. Ki az? Ki-az? suttogták körülöttem Csefkó Ferencz Duna-Fö Id várról. De hát ki az a Csefkó Ferencz kérdezték meg többen ? Bemutatta ő maga magát. Egyszerű ember s még egyszerűbb szónok, egyet len egy szónoki figurát (?) alkalmazott, a mikor zsebkendőjével megtörölte homlokát, annyi szent, hogy nem tudna obstrukciót csinálni. Hamar kifogyott belőle a szusz, mint a kecskedudából, a mikor egy gombostűvel megszurják. Beszéde egyszerre csak oda lyukadt ki, nem kell pótadó.

Ki az? Ki az? — hangzott újból. Jeszenszky József báró kezdett beszélni. Egy eleven báró!

________TOLNA VÁRMEGYE.____________

3.

M

egvallva az igazat kíváncsiság gyötört, mert az hittem nem csak az ember, de a szónok is a bárónál kezdődik. Csalódtam, végtelenül csalódá tam. A tiszteletreméltó öreg ur semmiesetre sem Demoszthenes, — még ha véletlenül annak születik is, sem lett volna az, mert a szónoklásra nincsen valami nagy tehetsége. — Líssan, vontatva beszél, hosszú pauzákat tart s mintha nyelve alá csakugyan kavicsokat rakott volna. Épp úgy tesz, mint a szórakozott ember, ki minduntalan odahaza felejtgeti a — zsebkendőjét s fél útról is hazaszaladgál érte. 0 is belekapott már egy-egy uj pasz- szusba s e közbe vette észre, hogy az előbbi mondatból kifelejtett valamit, — vissza-vissza csapott hát, hogy mondókáját kiegészitgesse. így aztán szavai közt nem sok volt az összefüggés s azt maga is észrevette, mert minduntalan bocsánatot kért. Beszédjéből különben ósdi. szellem, régi módi gondolkodás dohos levegője csapott ki, — A múlt századbeli festett alakok bizalmasan integettek: 0 a mienk! Magyarországnak rohamos fejlődését nem, csak árnyoldalait látja. Egyébként hálás the- mát feszegetett, aligha nem ellenzéki iskolát járt Modern gondolkozást csak annyival árult el, hogy két ízben is megcirógatta Kochmeisztert s figyel, meztette a közgyűlést, hogy bízza az adó emelést, a bécsi hadügyminiszterre, majd nálunk nélkül is megcselekszi ez!

Hogy pedig boldogult Andrássy Gyula se maradjon szárazon, úgy tett a báró ur, mint a gör- bői ember, ki Kassára igyekeztében kocsija mellett bandukolva, a város végén vette csak észre, nini, hiszen ő kocsin is jöhetett volna! vissza gyalogolt tehát három mórtföldet, hogy arra felüljön. Ö is a mikor jól kigyalogolta magát, — beszédje végéről még egyszer visszafordult, hogy felkapjon az emlékezés vesszőparipájára. Ez azonban derekasan levetette. Andrássy Gyuláról mondott szavait nem sokan vették készpénznek, mert falren^ető éljenzés hangzott fel, a mikor Simontsits Béla alispánunk a nala megszokott elokvenciával derekasan megVó- delmezte a nagy hazafiui jó emlékét.

A báró ur visszaakart még vágni, de nagyon kicsorbult kardja az egyenlőtlen viaskodásban, vette hát az überciherjét s ott hagyta a közgyűlést, — olyan forma benyomást hagyva, mint mikor a harangot félre verik s kisül hogy nem. volt tűz, csak vak tűzi lárma!

Megkezdődött a szavazás. A .vármegye alispánjának meggyőző érvelésé teljesén lefegyverezte még az ©lógületleneket is. Bence* apát trr hamar megtért, mint egy második Coriolán s úgy beszélt hogy a kecske is jóllakjék s a káposzta is megmaradjon. De csak úgy ne járjon, mint Coriolán, hogy saját embereinek esik áldozatul, a mikor visz- szatér a volszkok földjére, azaz hogy Dunaföldvárra. Az első kérdésre, hogy a hiányok fedezésére vettessék-e ki pótadó, — egy volt csak a ki nemmel szavazott.

Jól esett hallanunk, hogy járásunk képviselője B o d a Vilmos is mindkét Ízben igent kiáltott. Annyira megszokta a képviselőházban a n e- m e t, hogy a gyűlés előtt már két nappal próbákat tartott az igen kimondására.

Csak br. Jeszenszky László nem tágított, még a szolgabirói fizetések felemelésénél is nemet dörgött 'öblös hangjával. Egy szolgabirósága idejéből való kollegája meg is jegyezte:

360 frt 45 kr. Steiner Fülöp Duna-Földvár 360 frt li kr. Kutor Ferenez Tóth-Keszi -358 frt 60 kr. Ujváry László D.- Fojdvár 35*3 frt 63 kr. ,Dr Kraraolin Emil Szegzárd 352 frt 46 kr. Sebestyén Imre Váralja 350 frt 20 kr. Fischer Lipót Lápafő 347 frt 96 kr. Szakács József Bölcske 347 frt 82 kr. Vitkovits Ferencz Dombóvár 341 frt 24 kr. Kramo- lin József Bonyhád 338 frt 92 kr. Jákli István Duna-Földvár 336 frt 92 br. Horváth Sándor Paks 329 frt 35 kr. Berger Mór Tolna 329 frt 13 kr. Geiger Gyula Szegzárd 327, frt 7 kr. Luszt Fülöp Báttaszék 326 frt 94 kr. Boda Vilmos Szegzárd 326 frt 14 kr. Mautner József Szegzárd 324 frt 91 kr. Braun Sándor Ozora 323 frt 9 kr. Schlesinger Ignácz Pinozehely 324 frt 13 kr. Id. Bencze István Döbrököz 323 frt 2 kr. Hanny Gábor Szegzárd 320 frt 40 kr. Totth Ödön Szegzárd 315 frt 28 kr. Bonyhády Gyula Bonyhád 313 frt 55 kr. Kohn Józpef Tengőd 308 frt 14 kr. Schvarc Mátyás Báttaszék 308 frt 4 kr. Novák József Ozora 306 frt 63 br. Leitersdorfer József Szegzárd- 304 frt 93 kr. Hirsch Mór Tamási 302 frt 91 kr. Lengyel Zsigmond Bonyhád 302 frt 2 kr. Steiner József Kocsola 300 frt 50 kr. Gottlieb Jakab Szegzárd 299 frt 42 kr. Hirsch'József Szegzárd 299 frt 11 kr. Leopold Lajos Szegzárd 297 frt 27 kr. Kiss István Nómedi 296 frt 34 kr. Kremzer József Szakos 296 frt 16 kr. Tieger József Szakály 294 frt 31 br. Bergman Emil Paks 293 frt 44 kr. Fischof Károly Szegzárd 293 frt Otrokocsy Nagy Lajos Bonyhád 292 frt 66 kr. Br. Jeszenszky László Csibrák 292 frt 16 kr. Br. Jeszenszky György Csibrák 292 frt 16 kr. Krodei Mihály Paks 288 frt 56 kr. Péchy József Tolna 286 frt 56 kr. Schrodt János Máza 286 frt 47 kr. Kokai Pál D.-Földvár 286 frt 9 kr. Honig Mór Tengőd 285 frt 33 kr. Honig Albert Izmény 284 frt 5 kr. Fischer Sándor Pinozehely 2S3 frt 15 kr. Klein Károly P.- Kulcsár 282 frt 25 kr. Steitz Ádám Gyönk 281 frt 85 kr. Merbl Fülöp Felső-Iregh 281 frt 31 kr. Dr. Györky Lajos Kölesd 281 frt 28 kr. Samu László Szakály 279 frt 96 kr. Märcz Henrik Majos 278 frt 35 kr. Zsikó Mihály A.-Nyék Fölkér Mátyás, Értény 271 frt 46 kr. Csapiár Ignácz Felső- Pollák Herman Báttaszék 269 frt 19 kr. Staubér Sándor D.-Földvár 264 frt 98 kr. Leicht Ferencz Hőgyész 262 frt 68 kr. Németh Péter N.-Szokoly 261 frt 52 kr. Dr. Elbo- gen Fülöp Bonyhád 261 frt 30 kr. Pollák Jakab Báttaszék 260 frt 83 kr. Keller József D.-Földvár 259 frt 29 kr. Berger Sámuel D.-Földvár 259 frt 14 kr. Stann István Szegzárd 257 frt 43 kr. Bakonyi János Némedi 257 frt 30 kr. Dr. Heidekker Béla Szegzárd 255 frt 94 kr. László Lajos Szegzárd 255 frt 80 kr. Haffner István Gyönk 254 frt 81 kr. Pirkner Konrád Bonyhád 254 frt 52 kr. Bosenbaum Márk Paks 254 frt 39 kr. Folkman János Györköny 254 frt Dr. Pick Mór Bonyhád 253 frt 72 kr. Gondos Pál Döbrököz 251 frt 81 kr. Weisz Lajos Báttaszék 248 frt 72 kr. Jó Dömötör Dániel Duna-Szent-GyÖrgy 248 frt 56 kr. Klein Jakab Regöly 247 frt 92 kr. Reich Sámuel Bonyhád 246 frt 33 kr. Herczog Lipót Tolna 245 frt 11 kr. Szentiványi Miklós Pák 245 frt 2 kr. Szondy István Szegzáro 245 frt 8 kr. Jilling Mihály Györköny 240 frt 86 kr. Deutsch Sándor Szemcse-Csehi 240 frt 48 kr. Tóth Gyula Szegzárd 240 frt 35 kr. Böde József D.-Földvár 239 írt 89 kr. Fleisch- man Lipót Bonyhád 238 frt 17 kr. Bayer Mih’ily Kurd 238 frt 12 kr, Klein József Szegzárd 237 frt 77 kr. Mayer József Báttaszék 236 frt 89 kr. Gömbös László Tolna 236 frt 50 kr. Reinicz Gábor Dombóvár 235 frt 83 kr. Nagy Imre D.-Földvár 235 frt 62 kr. Müller János Tolna 234 frt 39 kr. Nászai Géza TJ/.d-Borjád 234 frt 80 kr. Leicht Lajos Szegzárd 229 frt 33 kr. Taubner Adolf Tolna 229 frt 33 kr. Taubner Adolf Tolna 228 frt 96 br. Id. Toth Ferencz Ercsi

1891. október 18.

Rómának hosszú ideig 365 temploma volt, de jelenleg — úgy mondják — már több van. És e rengeteg sok templom többnyire nagy épülettömbök közé lévén beékelve, külsejére nézve alig 8—10 mondható igazán impozánsnak. Annál meglepőbb, ha belépve egy-egy kívülről alig észrevehető, toronytalan szentegyházba: pazar fény. mérhetetlen drágaságok és megfizethetetlen műkincsek kápráztatják el szemeinket. — Hogy mennyit áldozhat Róma közönsége vallásos célokra: bizonyítja az a sok száz meg ezer mécs és gyertya, melyet a sz. vértanúkat és ezeket rejtő oltárok körül városszerte egész nap égetnek. S ha még annyi is ez a kivilágított oltár: alig találni egyet is áhítatba merült emjberek nélkül. Különben, hogy az olaszok komolyabban veszik az ájtatoskodást, mint ml magyarok, mutatja az is, hogy a hívők részére padok a legnagyobb templomokban nincsenek, hanem csak egy halom közönséges szék: öregek, és betegesek számára.

A római világbirodalom fénykorából fenma- radt emlékeknek — mikre lópten-nyomon bukkanunk — pl. a Kolosszeum és Kapitolium fentartása nagy. gondot és temérdek költséget okoz a kormánynak.

A kereszténység metropolisza csak egy részében modern: nagyobbára pedig hosszú századok nyomait viseli magán. Számos apró és szűk utcája fölötte tisztátlan, és a sok mészárszék, osteria

(kurta korcsma), gyümölcs- és zöldségárus csarnok stb. csak úgy ontja a — bacillust. Valóban nem volna csoda, hogy ha ott ki sem fogynának a kolerából. . Jellemző e nép tisztaságszeretetére és esztétikai érzékére az is, hogy nemcsak a kisebb- szerű házak, hanem a paloták első s második emeleti ablakairól és mindenünnen a legkülönfélébb rendeltetésű fehérneműt az utcára lógatják ki — szárogatni...

A koldulás neme és a koldusok száma — légió. A jó kabátot viselő ember alig léphet tizet az utcán, hogy kóregető vagy gyufát, fényképet, hírlapot stb. cigányosnál is cigányosabb tolakodással megvételre kináló, proletár férfi, asszony vagy gyermek útját ne állja.

Feltűnő e 300' ezer leiken fölül számláló nagy városban az is, hogy órákig járhat-kelhet az ember az utcáin, raig egy üde s virágzó női arcot lát. A miaszma, a nyomor, a szenvedély avagy a bűn, és kinél mi szedi le amaz orcákról a természetes életpirt: ki tudná megmondani ? •— Egyáltalán eleven fantázia kell hozzá, hogy a mai római népben a hajdani, büszke „senatus popu'us- que Romanus“ utódait felismerjük.

Egyébiránt Róma lakossága elég jól, vagy legalább közönyösen viselte magát irántunk, idegen zarándokok iránt mindaddig, mig három hevesvérű fiatal francia pénteken a pantheonban azt a ' hírlapokból ismeretes, meggondolatlan és vakmerő

provokációt el nem követte. E perctől fogva —- minden zarándokban franciát gyanítván a felbőszült tömeg— ugyancsak vége lett a becsületünknek! A merénylet után a pautheonhoz vezető utcákat az idegenek előtt elállották; és pénteken délután Pintér urambátyámmal együtt engem is megkergettek úgy, hogy hol kocsin, hol gyalog a félreesőbb utcákban bujkálva, a Maria maggiore tem- lomtól alig tudtunk épkézláb lakásunkra, a Marini- hotelbe eljutni.

* .

A zarándok-társaságnak körülbelül harmadrésze — velem együtt — pénteken (okt. 2.) estve rendőri fedezet alatt a vasúti pályaházhoz hajtatván, ugyanazon az utón, melyen jött, Aneonán és Fiúmén át indult haza felé. A tenger' viszszajövet korántsem becsülte meg magát úgy, mint odame- net. Alig szálltunk fel — szombaton 6 órakor reggel — a vén Agat he-ra: szirokko -támadt s az Adria háborogni kezdett és háborgott folyton vagy 2 óráig délután. Az a bizonyos „alkalmi“ betegség csakhamar erőt vett sokakon, de a. könnyüvórü fiatalság ezen eleinte csak mulatott és jókedvűen nevetgélve, megtapsolta és éljenezte azokat, kik a bajnak áldozatul estek. De delőtti 9 óra felé, midőn a tenger hullámainak félelmesen szép játéka npind nagyobb mértéket öltött: bezzeg elnémult hahota, taps és éljenzés, csupán ama bizonyos, kevésbé esztétikus hangok által meg-megszakitott, ré-