Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1891-04-12 / 15. szám

1891. április 12. TOLNA VÁRMEGYE. a. Hírek. Kinevezés. Horváth Aladár szegzárdi kir. járásbirósági aljegyzőt Ő Felsége a tamásii kir. járásbírósághoz albirová nevezte ki. Egy nagy szor­galmú munkaerőt nyer benne a járásbíróság. — Jönnek a színészek. Veszprémi Jenő szin- igazgatóval a szinpártoló egyesület a szerződést megkötötte. — A társulat folyó hó 13-án érkezik ide, s 16-ától kezdve 3 próbaelőadást tart. A. bérlet folyó hó 21-én kezdődik. A szegzárdi szinpártoló egyesület elnöksége erre vonatkozólag kör'évéiben tudatja az egyleti tagokkal, hogy bérelni 1891. évi April 18-ig bezárólag az egyesület pénztárnokánál lehet a hol a 20 előadást magában foglaló bérle­tért járó 8 frtnyi befizetési díj mellett a bérleti jegy ápril 20., 21. napjain vehető át. Ezúttal meg­említjük, hogy eddigeló a szinpártoló egyleti tagok száma 134 s ezek közül ,80 váltott bérleti jegyet. — Veszprémi társulatáról a fővárosi lapok ked­vezően emlékeznek meg. A nagy közönség szives figyelmébe ajánljuk mi is. — Jegyző választások. Nómedi község jegy­zőjévé Oravszky László, Siraontornya másodjegyző- jévé pedig Gungl József lett megválasztva. —- Eljegyzés. Braun Árpád Barcs pusz­tai földbirtokos eljegyezte Berger Irma kis­asszonyt, Berger Sámuel dunaföldvári nagykeres­kedő és neje Bischitz Johanna leányát. — Pályázat. Szálkára okleveles ,* vagy képez- dét végzett segédtanítói állásra pályázat van hir­detve. Fizetése 300 frt, szoba és tüzelőfa. Az ál­lás azonnal elfoglalható. Folyamodványok a r k. plébánoshoz intezeudők (u. p. Mórágy.) — A Dunántúli közművelődési egyesület ala­pitó tagjai közé léptek a völgységi járásban Z á- v ó d, Lengyel és E i s-V e j k e községek ; mi­ben főrésze van Kovács Gyula jegyző hazafias buz­gói kodásán..k. — Sorsjegycsoportok. A Krammer Ármin ur 100,000 frtos nyereménye sorsjegy csoportok alakítására ösztönzi a nyerni óhajtókat. Már eddig is 2 uj csoport van nálunk alakulóban. Az égyiket Háry Ede népbanki igazgató kezdeményezi, az ál­tala már a múltkor alkotott csoport mintájára, a másikat Fejős Imre takaréktári vezérigazgató szer­vezi Utóbbi csoportnak 50 tagja lesz, havi IQ frtos befizetéssel s 100 drb. magyar nyeremóny- kölcsön, 100 drb. 4% tiszaszabályozási, 50 drb. Bécs városi, 50 drb. magyar jelzálog hitelbanki részvény megvásárlását tervezik. akkor Ítélje meg Singhoffer ur, hogy kell azt meg­csináltatni. Lássa ez a „vir pulcher unus“ az azt teszi, hogy „egy szép férfi“; a „pülehra puella una“ pedig azt, hogy „egy szép leány.“ „In mat- rimonio“ azt jelenti, hogy „házasságban“, „séd cito“ pedig azt, „de rögtön.“ „Misce da“: „keverd és add össze.“ Az egész már most azt teszi, hogy „egy szép férfi és egy szép lány házasságban adas­sák és keverhessék össze, --- de rögtön!“ Singhoffer ur olyan nagyot nézett erre a furcsa recipére, akár csak épen előtte fedezték volna fel most a puskaport. — Nem értem! — hebegte zavarodottan. — No hát, kimondom még rövidebben: A kisasszonynak férjhez kell menni, csak ez az egye­düli orvossága. Singhoffer ur egyszerre nagyot lélegzett és a homlokára ütött, mintha csak azt akarta volna mon­dani: „Ejnye te szamár, hogy ez nem jutott te néked eszedbe.“ — Wirklich! igaza lehet doktor ur, hiszen a Lottika már fcizenkilencz éves elmúlt. Köszönöm doktor ur, hogy ezt megmondta. Lássa, huszonöt fürdő-orvossal konzultáltam már és egyik sem tudta megmondani az igazi baját. Hja, persze mind a huszonöt öreg onvos volt! Oh! az akasztófára valók, mi mindent nem rendeltek! És ön mindjárt kitalálja az igazi orvosságot. De hiszen most már segítünk a bajon. Köszönöm doktor ur a tanácsát. Rögtön elhozatom az unokaöcsémet, a ki Verseezen vas­kereskedő. A lányomat úgy is neki szántam. Ugy-e kitűnő orvosság lesz: füszerkereskedő leánya és vaskereskedő, da miséé! ugy-e már is tudok recep­— Krammer Ármin jótéteményei. Krammer Armin, a 100,000 frt nyertese, ápril 6-án jótékony és emberbaráti czólokra összesen 690 frtot adott át Takler József községi bírónak a következőképen leendő kiosztás végett: Szegzárd nagy község sze­gényeinek valláskülönbség nélkül 200 frt, a bel­városi r. k. templom u.| harangjainak költségeire 100 frt, szegzárdi izr. imaház építésére 100 frt, izr. temetkezési egyletnek 50 frt tűzoltó-egyletnek 50 frt, r. k. óvodának és gyermekmenbelynek 50 frt, újvárosi gyermekmenhelynek 25 frt, általános ipartestületnek 25 frt, iparos-ifjak önmüvelődósi egyletének 15 frt, alapnevelési egyletnek 25 frt, végül a ref. papiak és iskola építési költségeire 50 frt. — Uj szikvizgyár Szegzárdon. Hahn Lajos szegzárdi lakos szikvizgyár felállítására telep enge­délyért folyamodott. — Halvacsora. A szegzárdi kaszinó folyó hó 4-én tartotta szokásos halvacsoráját, a mely, mint előzői, igen jól sikerült, a tagok — mintegy 85-en — szép számban vettek részt és Garai mu­zsikája mellett mindvégig a legjobb hangulatban voltak. Természetesen dikciókban sem volt hiány az estélyen. Az első felköszöntőt Török Béla kaszinói alelnök, a megjelenésben akadályozott F ö r d ő s Vilmos elnök helyett, mondotta, lelkes szavakban éltetve a kaszinó tagjait. Utána T o 11 h Ödön emelt szót és a nála megszokott ékes sza­vakkal a kaszinó elnöke, alelnöke és egész tiszti­karáért mondott köszöntőt. B o r z s á k Endre hu­moros és talpraesett dikcziójában, mely általános zajos derültséget és tetszést keltett, a kaszinó ér­demekben gazdag volt elnökét T o 11 h Ödönt él­tette, majd pedig a népszerű alelnökért Török Béláért emelt poharat. Borsódy György szívé­lyes szavakban a jelenlevő vendégről dr. M o 1 dó­vá n y i Istvánról emlékezett meg, ki viszont szel­lemesen, a háziasszonyt — V a r g h a Lajost, a ka­szinó érdemes igazgatóját köszöntötte fel. Geiger Gyula, a kaszinó legidősebb tagját Györffy Jánost, B o r z s á k Endre a sajtót és ezek jelenlevő kép­viselőit B o d a Vilmost, Geiger Gyulát és dr. Leopold Kornélt éltette, — dr. Leo­pold Kornél pedig Borzsák Endrére emelt po­harat. Vacsora után vig poharazás közben még számos felköszöntőt mondottak T o 11Ü Ödön, dr. Moldoványi István, dr. Steiner Lajos, Ágoston István, Pápé Dénes. Leopold Kornél stb. A jelenvoltak vidám hangulatban a késő reggeli órákig maradtak együtt. tét írni. he-he-he; Köszönöm orvos ur! — És ezzel Singhoffer ur csak úgy röpült ki a rendelő szobából és ment egyenesen a táviró-hivatalba, hogy Versecz- ről feldrótozza az orvosságot a lánya számára. Egy hót múlva azonban ismét a rendelő szo­bába lépett Singhoffer ur; de most bánatosabb volt az arcza, mint azelőtt. — Jaj, orvos ur, kétségbe vagyok esve. — Nos, talán nem használt az orvosság? — Semmit sem használt. — Miért? — Mert a lányom nem akarta bevenni. — Jaj, az ellen már nincs orvosság. — De hátha van, hátha van, az isten is meg­áldja az orvos urat, jöjjön el a lányomhoz; hiszen már most ágyban fekvő beteg; sem enni, sem inni nem akar; azt mondja, hogy ő meghal; aztán a verseczi vaskereskedőről mitsem akar hallani; azt mondja, hogy mi meg akarjuk őt ölni; meg az orvos urra is haragszik, mert már most nem láto­gatja meg, mert bizonyosan nem törődik azzal, ha ő meg is hal. Jöjjön orvos ur, bókitse ki Lottikát; mindig azt mondogatja, hogy bezzeg meglátogatja az orvos ur a Müller Málcsikát, mert annak nagy kereskedése van Budapesten; aztán meg a Szarva­sin ót, mert az szép asszony, meg özvegy is. Én bizony isten nem tudom, hogy igy van-e a dolog, de a Lottikára mondta, ő bizonyosan hallotta vala­kitől és nagyon haragszik és azt mondta, hogy ő meg is fog halni bizonyosan, csak jöjjön orvos ur. A fiatal orvos azonnal sietett a beteghez. Szép meuyezetes ágyban fehér párnák között feküdt a szép beteg. — Kilátás miniszteri látogatásra. A kultusz- miniszter tervbe vette, hogy az összes alapítványi birtokokat beutazza és személyesen győződik meg arról, hogy nem lehetne-e fokozni az alapítványi birtokok jövedelmét. — Áthelyezett kir. segédlanfelügyelők, Ele­ment Ferencz és Halász István s. tanfelügyelők kölcsönös áthelyezése alkalmával a Pécsett meg­jelenő „Néptanoda“ Írja, hogy „e hir Pécsett nagy visszatetszéssel fogadtatott s mindenki siet Halász Istvánnak őszinte sajnálkozását kifejezni. Halász működésének hosszú ideje alatt úgy ‘ hivatalában, mint a társadalmi életben mindig úgy viselkedett, hogy elöljáróinak s a közönségnek teljes tisztele­tét és becsülését vívta ki magának, de máskülön­ben is nemcsak tanítói szakértelemmel és hivatali routinnal bir, de annyi szorgalommal, tevékeny­séggel is teljesítette hivatalát, mint senki más s azért bizonyára zokon vehette, hogy eddig nem lett előléptetve, de legkevésbbé várhatta azt, hogy- e kifogástalan magaviseletéért és páratlan szorgal­máért most még bűnhődjék is és Pécsről Szeg- zárdra helyeztessék át, a hol gyermekei nevelte­tésére még középiskolát sem talál. A közigazgatási bizottság ez ügyben felterjesztést tesz a miniszter­hez.“ Mint értesülünk ez ügyben pár heti morato­rium állott be a minisztérium intézkedése folytán s valószínű, hogy az ügy más megoldást fog nyerni és Halász nem jő Tolnamegyóbe. — Közgyűlés. Az alapnevelósi egy­let közgyűlése ma, vasárnap, április 12-ón délu­tán tartatik meg az óvoda helyiségében. E köz­gyűlésen tisztujitás is lesz és pedig már a módosított alapszabályok értelmé­ben. Kívánatos, hogy a tagok kellő számban je­lenjenek meg, ellenkező esetben a közgyűlés ápri­lis 19-én délután 5 órakor fog megtartatni. — Halálozás. Qb er m ay er István czuk- rász, bonyhádi tekintélyes polgár folyó hó 6-ikán hosszas szenvedés után tüdővészbeu elhunyt. — Báttaszék községben az ipartestület meg­alakulva, működését megkezdte, elnökül Szaniel és jegyzővé Engel ottani tanító választatott meg. — Mindenütt haladnak, csak mi mara­dunk! Székesfejérváron már körülbelül e hóban megkezdik a főreáliskola felópitósót. Hát a mi fő­gimnáziumunk hol késik az éji homályban? — Öngyilkossági kisérlet. Bonyhádon e hó 7-én Dicendy Ignácz 20 éves segédje borközi álla­potban kétszer magára lőtt, arczába és gyomrába; állapota reménytelen. Mikor az orvos belépett, takaróját egy sze- mórmetes mozdulattal feljebb húzta és arcza nagyon ' elpirult. Az orvos leült a beteg ágya melletti székre és ismét elkezdte a szokásos kérdéseket intézni a beteghez. De a diagnoskálás nagyon vontatottan ment; sajátságos elfogódás vett erőt az orvoson és ugyan­azt a kérdést kótszer-háromszor is intézte a be­teghez. ■ Singhoffer ur aggódó arczezal állt ott az or­vos háta megett; de a mint lánya halvány arczára tekintett, egyszerre szemeibe gyűltek a könnyek és kifutott a szobából, hogy kizokoghassa magát. Szegény öreg ott sirdogált a szomszéd szobá­ban és beletellett majd egy negyed óra, mire köny- nyei kiapadtak. Ekkor jutott eszébe, hogy az orvos még min­dig a beteg szobájában van. Belépett ő is; de a küszöbön meglepetve állt meg: — a fürdő-orvos ur most is ott volt a szo­bában ; de a diagnostizálás annyira előhaladott álla­potban volt már, hogy Lottika két szép fehér kar­jával átkarolta a fiatal orvos nyakát és épen az ajtó nyílásakor elcsattant az első csók! Singhoffer ur az első pillanatban nem tudott szóhoz jutni és a fiatalok zavarukban még mélyebb hallgatásba merültek: mig végre Singhoffer ur ki­rántotta zsebéből azt a bizonyos furcsa receptet és jóizü kaczagással odatartotta az orvos elé. — Doktor ur, „in matrimonio, séd cito!“

Next

/
Oldalképek
Tartalom