Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-01-18 / 3. szám
TOLNA VÁRMEGYE. 1891. január 18. A fogházi kórházban összesen 48 egyén kezeltetett, kik közül gyógyult 34, további kezelés alatt maradt 14 egyén. A feltételes szabadságra bocsátás kedvezményében 8 egyén részesült, mely kedvezménynek visszavonása egy esetben sem vált szükségété. Kónyi községben a roncsoló toroklob járvány- szerüleg lépett fel. Daróczy Aladár dr., vármegyei II. aljegyző, — megrongált egészségének helyreállítása végett márczius 20-ig terjedő szabadságoltatását kérelmezte. KÖZSÉGI ÉLET. Lapunk utolsó számában a rendezett tanácsról irt czikkünket alaposan félreértette — hogy ne mondjuk félre magyarázta — a „Szekszárd Vidéke“. Lapunkat ugyanis retrograd iránynyal vádolja, az okból, mert a rendezett tanácsnak mostani behozatalát időszerűtlennek tartjuk, bevárni kívánván előbb a küszöbön álló közigazgatási reformokat. Nem hisszük, hogy a „Szekszárd Vidéké“-n kívül létezik még valaki, a ki sorainkból azt olvasta, hogy mi a „haladás és munka helyett a tótlen semmittevés és várakozás“ mellett szólaltunk fel. Ama czikkben világosan kimondottuk, hogy macának a rendeze't tanácsnak eszméjét helyesnek és szükségesnek tartjuk, hogy Szegzárdnak jelenlegi szervezete nem felel meg az igényeknek, sőt hangsúlyoztuk azt is, hogy a rendezett tanács érdekében dolgozni és hangulatot teremteni továbbra is kell, csupán akivitelt — ép az ügy érdekében — az állami közigazgatás behozataláig elhalasztani javasoltuk. Alaptalan tehát az a vád, hogy mi ellene vagyunk a haladásnak, a rendezett tanácsnak és ez okból a „semmittevést“ kívánjuk. S hogy mennyire igazolt a mi álláspontunk, hogy mennyire helyes az, ha nem teremtjük meg elsietve és elhamarkodva a rendezett tanácsot, hanem bevárjuk előbb a közigazgatási reformokat, az legjobban kitűnik a czikkünk megjelenése óta a fővárosi napi sajtóban — különösen a „Nemzet,“ „Pesti Hírlap“ és „Budapesti Hirlap“-ban — a városok és községekről előterjesztendő törvényjavaslatról közölt fejtegetésekből, a melyek szerint bévégzett ténynek tekinthető, hogy a megyéknek a mostani ülésszak alatt beterjesztendő reformját, a városok és községek átalakítása fogja követni. És épen azért, mert, mint a Sz. V. mondja, nem tudjuk, hogy az államosítástól mi várható, kell, hogy azt bevárjuk, kell, hogy akciónkat a meddig a helyzet tisztázva nem áll előttünk, függőben tartsuk. Azzal a ténynyel, hogy a közel jövőben a községeknek egészen uj alapon való szervezése fog bekövetkezni, mindenkinek, aki községünk ügyeit szivén hordja, legyen az a rendezett taná s eszméjének bármily lelkes híve is, mindenkinek, aki komolyan kívánja községünk haladását és fejlődését, de épen azért azt nem akarja elsietett megoldás által feláldozni, vagy annak érvényesülését meghiúsítani, számolnia kell, bár a Szekszárd Vidéke retrograd irányúnak tartsa is. Ami a Sz. V.-nek másik következtetését illeti, hogy lapunk szerkesztője a rendezett tanács végrehajtó-bizottságának jegyzője és igy ezen állása nem fór össze lapjának e kérdésben elfoglalt álláspontjával, erre az a megjegyzésünk, hogy lapunk szerkesztője semmiféle következetlenségbe nem esik, a midőn a rendezett tanácsot üdvösnek tartja, de magát a kivitelt fontos okokból egyelőre elhalasz'-ani kívánja. Egyébként a czikk megjelenésekor lapunk szerkesztője illetékes helyen bejelentette jegyzői állásáról való lemondását, föltéve, hogy az ő álláspontja a végrehajtó-bizottság helyeslésével nem találkoznék. Hogy pedig részéről semmiféle következetlenség nem forog fenn, azt igazolja azon körülmény is, hogy maga a végrehajtó-bizottság elnöke — 4.____________________________ Ágoston István ur — kijelentette lapunk szerkesztője előtt, hogy a rendezett tanács kérdésében teljesen osztja a hivatkozott vezérczikk tartalmát, ő maga is a kivitelt elhalasztandónak véli és szerkesztőnk lemondását nem fogadja el, mert arra okot nem talál. Az tehát, hogy a végrehajtó-bizottság elnöke is igy gondolkodik e kérdésben, igazolja legjobban, hogy mennyi alappal és sulylyal bír a Sz. V.-nek ez iránt levont következtetése, a mely bennünket következetlenséggel vádol. Egyébként ajánljuk a Sz. V.-nek, várja be velünk együtt a következményeket, a melyek majd igazolni fogják, hogy kinek volt igaza, Dekünk-e, kik az adott viszonyokkal előbb számot vetünk, vagy a Sz. V.-nek, amely az opportunus tekinteteket teljesen figyelmen kívül hagyja. Palást urnák. A „Tolnamegyei Közlöny“ utolsó számában Palást úrtól megje'ent és szerkesztőségünknek szóló üzenetre válaszunk a következő: Nem felel meg a valóságnak, hogy mi laptársunkat, a „Tolnamegyei Közlönyt“ megbántottuk, avagy megtámadtuk csak egy szóval is, hogy mi kerestük vagy kezdettük a vitát, sőt, hogy mi erre egyáltalán okot is szolgáltattunk volna. Ép ellenkezőleg történt. Lapunk még meg sem indult, még csak megalapítása iránt folytak a megbeszélések és mír akkor jónak látta Pa'ást ur lapunk fölött a „Tövjsek“ rovatban élczelődni és a vallási t kinteteket előtérbe hozni. Erre mi — gondolva, hogy abban marad — még csak nem is reflektáltunk. De alig jelent meg mutatványszámunk, Palást ur a megkezdett módon folytatta izetlenkedését, a mire aztán, kétszer is provokálva, az ismert szerkesztői üzenettel válaszolni „bátorkodtunk.“ Elismerjük, hogy Palást urnák kizárólagos kiváltsága az eféle támadási módszer, de talán viszont nekünk is jogunkban áll ezekre észrevételeket tenni. És midőn mi az ő szójátékaira — minő például a sok közö t: Mozaik ~ mózes ajk — azt mondottuk, hogy azok ízetlenek és sületlenek. senki, a kiben aesthetikai ízlés vagy érzék lakik, ezen bírálatunkat túlzottnak tekinteui nem fogja. Az, hogy Palást ur már 18 óv óta foglalkozik a hirlap;rással, elég szomorú bizonyítéka annak, hogy ily hosszú idő sem volt nála elég annak megtanulására, hogy a személyeskedés a legcsu- nyább fegyver a hírlapíró kezében. Egyébként, hogy Palást urat saját lapjánál is mennyire tisztelik meg, kitűnik abból, hogy az utoLó számban megjelent nyilatkozatának, a 18 éves munkatárs helyreigazító sorainak a „Közönség köréből“ czimü rovatban adtak helyet. Hogy pedig Palást ur mennyire becsüli meg azt a lapot, a melynek ő már 18 év óta munkatársa, az meg kitűnik abból, hogy ő—„Gordonka“ név alá rejtőzve — saját lapja ellen a „Szekszárd Vidéke“ ez évi első számában általa irt „Szikrák“ czikkben azon reményének és kívánságának ad kifejezést, vajha a „Szekszárd Vidéke“ a másik két lapot („azt a fránya kauczió nélküli balpárti lapot“ a „Tolnamegyei Közlönyt“ és a „Tolnavármegyót“) legyőzné. Ha tehát igy bánnak el vele a saját lapjánál, ő meg igy bánik el a saját lapjával, akkor tőlünk, kik távol állunk Palást úrtól, a mi üzenetünket, hogy veheti zokon ? A vallási kérdést illető'eg két megjegyzésünk van. Az egyik az, — a minek megítélését egyszerűen az igazságszerető emberekre bízzuk — váljon helyes-e, tapintatos-e, illik-e, hogy a szeretet papja oly dolgokban, a melyek a vallás kérdéséhez épen- sóggel nem tartoznak, a vallási tekinteteket erőszakkal élére állítja, hogy minden áron vallási egyenetlenségeket akar előidézni; a másik megjegyzésünk az, hogy nagyon furcsán illik az anti- szeraitáskodás ama lap munkatársához, a mely lapnak főmunkatársai és oszlopai — kik közé még I csak Palást ur sem sorozza magat — mint Lévai Dezső, Páskusz Emil, Boszkovitz Mór, Engel Mór, Hedvig Henrik stb. épen zsidók. Hi°yje meg, Palást ur — önnel szólva — az ily eljárást a papi palást legkevésbbó képes elpalástolni. Üzenetéből tudomásul veszszük, hogy a „Tövisekébe nemcsak Pa'ást ur, hanem „igen jeles emberek i s“ Írtak és készséggel kijelentjük, hogy üzenetünk csak a Palást ur által irt „Tövisek“-re vonatkozott. A „Tolnavármegye** szerkesztősége. Hírek. — Kisdedóvő képzőintézet. Eötvös K. Lajos, háromszékmegyei kir. tanfelügyelő, kisdedóvó kóp- zőintézet felállítását tervezi megyéjében, kapcsolatban dajkaképző tanfolyammal. Eszméjének megnyerte a megye főispánját es a közigazgatasi bizottságot is. Üdvözöljük a nálunk is ismert tevékeny és ügybuzgó tanfelügyelőt! — Pályázat. A szegzárdi kir. törvényszék pályázatot hirdetett egy második német tolmácsi állásra. A szabályszerűen felszerelt pályázati kérvények folyó hó 25-ig a szegzárdi kir. törvényszék elnökénél nyújtandók be. — Pénzügyigazgatóság köréből. Dr. Susits Béla pénzügyi fogalmazónak Budapestre történt áthelyezésével a szegzárdi m, kir. pénzügyigazgatóságnál megürült fogalmazói állásra a pénzügyminiszter 138962/1890. sz. rendeletével Lantos Ferencz II. oszt. ideiglenes minőségű fogalmazó saját kérelmére Lúgosról ide, hason minőségben áthelyeztetett. — Estély volt és pedig igen sikerült dr. Szigeth Gábor vendégszerető házánál, hétfőn, e hó 12-én. Hivatalosak voltak a korcsolya bál rendező bizottság összes tagjai. A víg társaságot a házi ur kifogyhatatlan figyelme és a ház úrnőjének bájos szeretetreméltósága, kiknek Traiber Margit k. a. assistált, éjfél utánig tartotta együtt a legjobb hangulatban. — Eljegyzés. T. N y i t r a y Lajos polg. isk. tanár és előnyösen ismert festő eljegyezte Schubert Janka kisasszonyt. Boldogságot kívánunk ez uj frigyre' — Pályázat. Alsó-Tengelicz pusztán a róna. kath. tanítói állomás megüresedvén, arra január 29-ig pályá/.at nyittatott. A folyamodványok az iskolaszék elnökéhez, Szántó Zsigmond plébánoshoz küldendők. Az állomás azonnal elfoglalandó. — Államsegély. A tolnai kisdedóvó nőegylet által fentartott kisdedóvoda számára a vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur ő nagyméltósága 160 frt állámsegélyt engedélyezett az 1891. évre, és ezen összeget a helybeli kir. ádóhivatalból kiutalványozta. — Képvásárlás. Kegyes József „Csitt! a nagymama alszik“ ez. képét a képzőművészeti társulat művásárló bizottsága megvette kisorsolásra 120 írtért. Kegyesnek már második képe kelt el rövid idő alatt. Most „Leánykérés“ czimü képet tervezget. — Nagylelkű adomány. Néhai özv. Bezeródj Istvánná egyéb jótékony hagyományán kívül 2000 frtot és egy házat hagyott a hidjai elaggott cselédek és a szedresi szegények segélyezésére. A hagyomány Tolnavármegye törvényhatósága kezelése, illetve felügyelete alá kerül. — Halálozás. Dobrovszky Mariska, Dob- rovszky Kálmán és neje Pesthy Camilla egyetlen leánya 1891. január 12-én, életének 20. évében elhunyt. — Temetése Uzdon folyó hó 14-én a környék inte'ligencziájának nagy részvéte mellett ment végbe. — A gyászszertartást Sántha Károly sár- szentlőrinczi ev. lelkész végezte, ki ez alkalomra irt s felolvasott remek költői-imájával a jelen volt közönséget könnyezésig megindította. — Kinevezés. Hangéi Géza és Kovács József a szegzárdi pénzügyigazgatóság által pénzügyőri vigyázóknak neveztettek ki.
