Tolnavármegye, 1891 (1. évfolyam, 1-52. szám)
1891-01-18 / 3. szám
Szegzárd, 1891. 3. szám Vasárnap, január 18. Előfizetési ár: Egy évre . . . 6 frt — kr. Fél évre . . . 3 „ — „ Negyedévre . . I „ 50 „ Egy szám , . . . . 12 „ Előfizetéseket és hirdetéseket | kiadó- hivatalon bivüi elfogad Krammer Vil. mos köuyvkereskedése Szegzárdon. VEGYES TARTALMÚ POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szegzárdon, Széchenyi-utcza 1079. sz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Fő munkatárs : Dr. LEOPOLD KORNÉL. BODNÁR ISTVÁN. fi Kéziratok vissza nem adatnak. A lap szellemi részét illető közlemények, valamint az előfizetések és a hirdetések is a szerkesztőséghez intézendők. Hirdetések mérsékelten meg;• ll»»pitolt árszabály szerint számíttatnak. • Az ezredév. (B-r.) Ezer év repült el a magyar nemzet feje fölött. Harcz, küzdés volt az élete. Vérrel szerezte e hazát, mai szabadságát is vér- áldozattal vivta ki. Temérdek életet fecsérelt hiába. A vezérek sok harczi kalandja megtizedelte a nemzet szine-virágát. A vad tatár kiölte felét. A török 300 évig volt kényur felette. A hosszas harcz alatt megfogyott számban, kisebb népek megelőzték szellemileg, de az idő pótolta a veszteséget, az elhullottak véréből a reménység zöld fája sarjadt elő s ma erős ismét a magyar faj, s büszkén mondhatjuk, erősebb, mint hajdan. Botond bárdja csak Bizáncz ércz- kapuit zúzta be, Hunyady karját csak az akkor hatalmas török érezte legsúlyosabbnak, Mátyás király fekete serege, Rákóczy vitéz hajdúi legfeljebb csak a büszke Bécs lakóit ijesztek halálra, Simonyi óbester csiak égy Napóleon trónjához verte ki pipáját, de a. mai magyar nép hatalmasabb, mert nem egyes nemzetek, de hála Isten az egész művelt világ kezdi elismerni hatalmának súlyát. Pár vonásban itt az ezer évnek története ! A ragyogó képnek ugyan sokszor nagyon sötét a háttere, de ujjongani kell azért az örömtől minden hazafiui léleknek, mert a nemzet a megpróbáltatás nehéz napjait dicsőségesen állotta ki s ma már'nemcsak a múlt az övé, de van irigylésre méltó jövője is. S az ország megmozdult. Nagy ünnepre készül. Törvényhatóságok, városok megtették már előkészületeiket. Magában a kormány kebelében is munkálkodnak a Programm megállapításán, hiszen érzi mindenki, hogy annak a nagy napnak a nemzethez méltónak keli lenni, olyannak, hogy fényével beragyogja ne csak e hazát, de az egész világot. Tolnavármegye sem térhet ki e mozgalom elől. Itt az idő, lépjen ki a cselekvés terére. Magyar volt mindig, mutassa meg, hogy az a régi vér buzog még ma is ereiben. Igaz, hogy a kormány által tervezett, bizonyára nagyszerű ünnepség, befolyásolja majd a i^ienkof, sőt ^íár az oda fent folyó előkészületek is; sok tekintetben szárnyát szegik a korai készülődésnek; de hiszen bármily pompásan illeszkedik be a mi pro- vincziánk az országos ünnepség keretébe, ezzel még nem tett eleget, mert: önnön magának is fontos hivatása van. Igen, Tolnavár megyének külön is meg kell ünnepelnie a nagy napot s mi fő, méltó emléket kell emelnie a nemzet geniusának! Nem érczből, kőből, azt hamarabb elmossa az idő, de betűből, a melynek lelke van, s a mely utat tör magának a szivekbe s ott megtenni a lelkesedést, a nagy tetteknek. eseményeknek termő magvát, a miknek emléke aztán száll ismét szájról- szájra. s hevíti, lángra gyújtja újból a késő nemzedéket. Meg kell Íratni o nagy nap örömére Tolnavár megyének történetét! E megyének nagy, fényes múltja van! Fel kell idézni a fényes emlékeket, írásba foglalni s oda adni a mai generációnak, hogy a nagy hazafiak példás tettei által serkentve, tanulja a házát szeretni és érte., áldozatokat hozni. - --—v Vegye a hivatalos vármegye, mely nem- - tcü esz menyek ért Tnínclenlör^EndőtT lelüé^ .sülni, tekintélyének egész súlyával, kezébe az ügyet. Az ezred év ő reá nézve legemlékezetesebb. Talán nekrológja lesz az a nagyszabású mű, a régi vármegyének, de megtudja belőle mindenki azt is, hogy nem hiába élt. Csináljon propagandát. Nincs TolnaTÁRCZA. Csendes a. mi Rétz-U-n/k: _ _ _ Csendes a mi házunk, olyan nagyon csendes, Nincöen itt zaj, lárma ! Harag vagy ezivódás nem élhet meg velünk; Tán nem is itt élünk A világ zajába ? ! Olyan áldott ország a mi kis hajlékunk ! — Köztársaság forma. Egyenlőség elvén ur benne mindenki És nem szolga senki, Nyűgöt, jármot hordva. Mit megtettél édes, jói van az megtevő, Belenyugszom szépen S mit még tenni fogok, helyeslő felelet Az rá, hogy lelkedet- Forró csókban érzem! ... Csendes a mi házunk, nincs benne sok vigság! — De nincs benne gond. se! Hogy tisztesen éljünk, annyit ád az Isten, Többre vágyunk sincsen, Szivünk önként mond le! Van pár jó barátunk! — több minek is lenne ? Nem jó, ha a lélek Szétosztja melegét, égő nap sugárja Szórhatja száz tájra Özönét hő, fénynek. Gyarló kis fónybogár az embernek lelke ! S csendes házi tűzhely Nem az egész földet, a roppant világot, Csak egy kis családot Tarthat el meleggel! Maradjunk kis körbe í lelkünket a mély csend Nyugalma ne bántsa. Hisz a madárnak is csendes kicsi fészke, De ott van a : béke ! S csendes az ur háza 1 Oh maradj hát templom ! óh maradj te fészek, Kedves kicsi házunk, Benned ember sorsunk, ha majdan betöltjük: Szárnyunk összetörtük, Nyugalmat találjunk! Bodnár István. Az asszony, mindig asszony. Elbeszélés. Irta: Kálmán DezsS. — A „Tolnavármegye“ eredeti tárczája. — I. — Nos hát Sir Williams hiszi ön azt, hogy egy efféle hatalmas készülék az én magyarországi birtokomon is létesíthető volna. — Hogy ne hinném gróf ur! Egy dúsgazdag magyar mágnás és egy tízszeres milliomos vállalkozó szellemű yanke e’őtt nincs lehetetlen dolog! — Gondolja tehát Sir Williams, hogy Mr. Adams hajlandó lenne vélem átvitorlázui az ó-világba s ehez hasonló csudát varázsolni karcsavári birtokomra ? — A fejemmel állok jót: igen. . Karcsay Elemér a dúsgazdag magyar mágnás és Sir Williáms a czipészből lett ellenadmirar közt folyt e párbeszéd a new-yorki kikötő figyelő tornyának egyik termében. E terem tágas, nagy, díszes, minden kényelemmel ellátott. A pad’ózatot perzsiai szőnyegek takarják, a falak melleit bíbor bársony ottománok nyúlnak el, a menyezetet az egyesült államok szabadságbarczának több eseményei és kimagasló alakjai ékesítik remek freskó festményekben. A terem közepén áll egy művészi kezekre valló, mesés értéket képvise ő pianinó, a melynek minden billentyűje alatt egy-egy finom ércz-sodrony húzódik le a padlatba. A teremnek a kikötőre néző oldalát egy óriási kép foglalja el, a mely egészen befödi a fal négyszögét. E kép az első tekintetre egy remek miivü aquarell festménynek látszik, a mely a new-yorki kikötő látképét tün'eti elénk en miniature. Pánczélos hadi hajók, könnyű schoonerek, elegáns yachsok, nehézkes kereskedelmi hajók, karc-u briggek, posta gőzösök, kisebb-nagyobb bárkák, lenge naszádok festői csoportjai Iá1 hatók e képen. A kikötő bejáratán túl pedig apró, fényes csillagocskák tündökölnek a tenger mélyében. Á kép felett egy hatalmas genfi óra ketyeg csendes lomhasággal. Karcsay és az ellenadmiral a pianinó előtt állanak, A svájezi óra egyet kettyen, elveri az éjféli tizenkettőt, s azután elkezdi játszani a yanke doodl-t. /
